Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-04-16 / 31-32. szám
1038-április 16. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5. égették, ft mpgát elülték, mint már ennyi igen athénit. Anexegoreet meg bnlálrn keresték, mint ietentegadót ■ he Ltmpsakosba el nem menekül, 6 is Sokretes sorsára jut. Pedig nem es Isteneket tagadták meg fik, hanem es embereket, akik többre tartották magákat a a Isteneknél. Diopheites tanácséra meg'vád alá akartak fogni mindenkit, aki nem hisa aa állam Isteneiben, De hát ki a hivő és ki • hitetlen, de nthéa is ast ma megmondani. Sokretes meghal és mi mind vád alá kerülünk, mert Gorgiasok vagy Aristophanesek lessünk. A vég letek mérkfiaése es, egy saakadatlan küsdelme a régi és as nj világnak, smelybfil csak aa kerülhet ki gyfis tesen, ami Örök emberi, amiben Sokretes hitt és amiben mi hissünk... a gondolat megújulásában. Itt megállt besaédében Kreon, meri már fojtogatta torkát aa uj világ forró hite. Paleostos áll föl most újból s amint nagy sajjal letette a kupáját, ssólni kei dett, de úgy, mintha valami intuitiv lásálomban beszélne. — SokrateBbfil, ebbfil a csúf ób csodálatos silensiohorból is csak aa Isten ssólt ki és ha úgy akarjátok, aa én elmémet sem Baehus gyújtotta föl, hanem aa örök tény, amely most a Parnassus oldalára lehelte a mámort, hogy Hellas ssüretelje le, hogy megforrósithassa a görög elméket. És ea a mámor most kigyűjtötte a képié letemet és idéaem Herodotost a nagyot, a halálban is élöt, hogy a hel)ént meg szokták különböatetni más barbár népektől, mert elmésebb éB nem könnyen hivő. Igen — barátaim mi tudni vágyók voltunk és lessünk és tudásunknak nincsenek födi korlátái, csak aa ég határolja siókat. Ha a mi Isteneinket csak a í képselet ssü!te és aa Ésa tépásaa meg most azokat és ea aa Ésa aat mondja, ^hogy a mi Isteneinken kívül vannak még terméBseti erfik is, me lyek az emberek életét irányítják, akkor ezek a phisikai erfik is nem e maguk aa Istenek ? Minden tudásunk nem tőlük eredhet-e csak ? A létesfik létezőjétől ? Emlékessetek Platon látnoki ssa- vaira, hogy aa ember egy csodálatos barlangban ül, csakhogy háttal a nyílásnak, ahonnét a világosság jöD. Ea a barlanghomály csak mithoss- ssimbolum, amely tört fényével a mitbosrok fantasztikus alakjait rsj aolta oda a barlang oldalára s a mi emberi képseletünk színezte ki azokat. De a mi képzeletünket ki gyújtotta föl? Aa ember mirdig háttal ült a ryiiáenak s igy nem tudhatta, hogy honnét jön as a Világosság, csak azt érezte, mint ahogyan örökké is csak sejteni fogjuk, hogy ea aa örökké megújuló fény aa Isten. : Ha igasa is volna Hipponak, hogy a mi Isteneink elhagynak bennün két, mégsem less üres aa Olymposunk minden, szent orma, mert benépesedik aa igaanak, a jónak, a szépnek éré* nyeivel, amiket aa Örökkévaló olt belénk újból és újból, a skepsist, a megismerés sóvárgását, aa örökké megújuló hitet. És igazat adok Ethoklessnek, hogy hangom nem Hellasnak hangja volt, mert hiszen mit >is törődünk mi aszal, hogy aa Agorán tímárok után tímárok szónokolnak — és Kleonok után Kleonok következnek, hogy Alkibiades mint ügyeskedik, hogy Fpárta, Macedónia, Perssia, Róma ökle porrá ifii-e majd, amikor most Py'hagoras által álmodott olyan szellemi arisztokrácia él itt, amelynek j gaidagsága aa erény ób a tudás és élete aa el nem múlás, mint ahogyan örökké él a gondolat. Mert ha Hellas meghal isj «teileme örökké élni fog. A gondolat, amely itt pattant ki, saásssor is meg fogja váltani a világot. — Hellas örök, Hellas örök — mormolgatták még akkor is, amikor a kapuban másodszor is elbuosustsk egymástól. Már késő éjtszaka volt és a hó d ebben a pillanatban bujt ki a felhők közül. Aa Akropolis egyszerre meg* nőtt ettől a fokozódó fényességtől, a Parthenon hatalmas homloksata ragyogott s Pallas Athene szobra asinte az égig nyúlott sápadt köpenyével és csillogó lándzsahpgyével. Az ifjak megtüvölten álltak ott ebben a csodás, pogány, misatikus éjtscakában, de Hippo, as örök nyug tálán Mephisto odeiugta közéjük : — Sokrates a börtönben ... I Inkább ssássaor szépen meghalni, mint egysaer is tunyán álmodozva élni... El is siettek nyomban és amint föl-fölnéztek titkon és mégis aa Ak- ropolisra, ott fönt aa össsessufolt pogány osodák fölött ott világított a fény, ami mindig is össsekötötte aa embert a meg nem iamerhetővel: aa Istenével. Sokrates is meghalt, Plató is, de ma is osak úgy tudunk beszélgetni velők, mintha élnének. Örökké aktuálisak ők, mint ahogyan örök a gondolat, a skepsis és a Hit, amit időnként osak ősért vészit el as end beriség, hogy uj formákkal, uj tit kokkal meggazdagodva újra megtaláljon. Major Imre. A tőr* védjegyű • „Cternit" NAGYLEMEZ védi az asztalát. Hygienikus, tetszetős. Ember vagyok ... Ember vagyok, ember, rúgó életfalak, amely kei észtül tör mieden akadályon, hogy veszélyes vízzé, folyammá dagadjon. De még itt sem áll meg égy percre tétován, robog medrében: ellenállhatatlan ár, és csak viztenger lehet számára határ. És onnan az égbe tör a párák szárnyán, lovagol vakmerőn tarajos felhőkön, jaj, észre sem veszi és lenn van a földön. Csak ember vagyok, az Istent föl nem érem. Lehetek törtető, zúgó éle'patak, mégis vízcsepp vagyok, mit fel?z?ppar.t a nap. Földes I ászló. Temetjük o lovoshuszúrt Részlet vitéz dr Bogdándy György kir. tiszti or vos »Ma még piros az élei« c'mfi háborús rapszódiájából. XXXVII. Elfelejtődött a frontunkon minden oross esemény, eltörpült minden ujsbb bír, «mikor jötte rsigoru, kegyetlen, fájó parares: — rö os. és kir. Apostoli Felsége legkegye’meselben elrendelni roéltóz tatott, hogy a lovasság egy számottevő réssé gyslogosittassék. Esen rendszabályt okvetlen ssükeégersé te- ssi a tüsérségünk fejlesztése és szaporítása folytán előállott nagy ló hiány0. . . Tehát mégis! Elviszik a lovakat, ló nélkül marsd a huszár. Elviszik a huezár legjobb barátját, bajtársát. Együtt áztsk, együtt fáztek, jóban, rosrzbsn együtt voltak éB most el kell válniok. Pedig hogy gondozta, ápolta, hogy~szerette. Etette,'Itatta, ha nem volt elég az abrak, eloeont messzire és szerzett. Hozta akkor is, ha nem adták, hozta lopva, erőszakkal, mert a lovának kellett, a lova rém éhezhet, a lónak enni kell. Hogy sokszor ó msga is éhezett, nem volt baj, az ember jobban bírja. Ha lény er gelte, t (gór doBzn meg csutak olta, fényesre kefélte a szőrét, megtepo gáttá a msrját, hogy nem törte-e fel a nyereg, bekente a esüdjét, fényesre subiekolta a patáját, meg veregette a nyakát: „... Kis lovam, jó éjszakát 1“ Éjjel többször fölkelt, megnézte, megsimogatta *. . És most elviszik. Parancs, aa pa- rsccB. Oda kell sdni a tüzérnek» a trénnek, aki majd rámondja: „Husi árló, komiszló!0 A huszár ezt nem mondta soha. Sokszor már a nye've hegyén volt: „Komisz dög 1“ de nem mondotta. Még Dobremilra se, a ssép pej kan* eára. Pedig Dobromil még remonda* kóréhen agyonrngott egy huszárt, | azért is került ki a harctérre. Ki- { küldték büntetésből. Amióta kikerült, | jól viselkedik, nincs vele semmi baj. I Lehet, hogy cdshaaa se ő volt au- | nak aa esatnek aa oka. A huaaár nem isméi hette a natúré ját. Mert minden lónak 'más a db túrája, akár aa embernek. A pej ló saangvinikus, vérmes, a sárga kolerikus, tttaes, a szürke lovak már nyugodtabb tér* mészetüek, a feketék komorak. Lám, a szén fekete heréit, a Bogár gyáva volt, nem szerette a frontot. Vala hányszor patrujha ment, vagy olyan helyre, ahol lövöldöznek, elkezdett szimulálni. Olyan jól adta a beteget, hogy még az állatorvost is megtévesztette. Éz hiába volt minden, a tré- nekhes kellett küldeni. Ott nagyon jól bevált. Dobromil meg a harcot szerette. Ilyen volt a természete. Szerette iz a gazdája Zugsführer ur Ná- nási. Nem adta volna semennyiért. Eb most elviszik. — Elviszik Dob» romilt éB a többit is. Sorbaállítják, válogatják. Egy szakisára valót meghagynak. Talán aaért, hogy megmaradjon annak an emléke: lovasok voltunk. Tisstárak efélt szőrükön megbotlik a fény, formás »ügyükön kidől» gozott iiomhurkák vonaglanak, orréi lupájuk megremeg, előrózzállik orrlyukuk, fülük idegesen mozdul és a szemük bánatosan néz a huszárokra. Mintha ók iz éreznék, hogy valami készül. Valami végzetes, valami szomorú .., Szomorúak a huszárok és a lovak is szomorúak. Mert ők ia tudnak bánkódni, nekik is van lelkűk. így tudja, igy érái a husaár. Nemcsak aa ösatön él a lóban, hanem a lélek is. Mert ennek a jóindulatú állatnak nagyon finom sa éraéke; megérai, hogy ki ssereti, ki gondossá és ápolja. Tiszteli, becsüli a felsőbb lényt, aa embert és felismeri aat, aki vele jó- TEdulaffaTviselkedifi:. Tábort fia mellett sokat niéséltek a lovakról a husaárok . .. A nagy, csontos, sárgáról, hogy hogyan tépte, marta a gorodoki lo- vacrohamban aa ellenséget, az ideges Muki lóról,' amikor a megáradt Ón daváhól kihalászta a gazdáját: Jaku beket, Orenburgról, hogy miként őrizte, hogyan vigyázta sebesült gazdáját. És az öreg Gyopárról, hogyan mentette meg a doktor ur életét... A tisztek rosszkedvűek. A fejedelem dühösen csapkod lovsglőpál» tájával, — Persze, a tüzérek 1 Elviszik a szegény párákat, a hátukra ültetik a butaképtt Fárkánonirokat, akik rö- vidnyelü ostort szorongatnak a msr kukban. Aztán hajrá 1 Izzadj, kínlódj, te szegény lovam !.. . Gyű te I Csattog a hátén az ostor, röhögve nógat ják és ha a szegény kimerültön ösz- zzeróBkad, majd mondják: „Mért születtél lónak, mért nem püspökitek ?“ Mert igy beszól a lóról az, aki nem huBsár 1 — Hadnagy ur! — szólt hos- sám aa ezredes — válasszon egy lovat. Önnek jár a ló, vála»aa ki a | legjobbikát. — Nem tarthatom meg z Gyopárt ezredez nr? — Nem 1 A Gyopár öreg ló, ki- vénült. A legjobb és legfiatalabb lovakat kell megtartanunk. Aa öreg Gyopár szomorúan állt a táraai köat. A feje lekókadt, a füle nem mosdult. — Siegény Gyopár I — mondta András — Kiszolgáltál, most mehetsz. Hoiaáléptem. Megveregettem, meg- simogattam a nyakát, ott, ahol egy széles heg fűtött végig rajta, ahol z román golyó érte, amikor mögöttem aat ordították 1 „Satáj I0 éa Abafy nézte, hogy milyen szép finish! lovagolok. — Isten veled, öreg Gyopárom 1 A kéksdt fejű Gyopár egykedvűen állt, nem izgult, nem kapálózott. Vén fejében egyszerű lógondolatok motoszkáltak. Régi tspasatalatz inghatta: „Mindegy — öreg Gyopár I Lóaors ea. Semmi más. Hussárló voltál, most tttiérló lessel, aatán konflia ló, vagy saalámi. Eat a sorsot egy ló sem kerülheti el. Legföljebb, ha előbb találja egy golyó, megeszik z németek 1“ .. .* á«nM * >á9 - — — Melyiket válzsssnk András ? Vegyük hsdnagy ur zz Ostorost I — Ostorost? — Talán akkor kedvelted meg, amikor z Doberdóról eljöttünk ós z huszárja egész éjjel óbégztta: „Nye Ostoros, Orenburg l0 — Jó ló zz, hadnagy url — Nem bánom, válassd az Ostorost, A lovakat egybeterelték, elvitték. Egyik másik hátrafordult, viassané- aett, fájdalmasan nyerített. Gyopár egykedvűen lépdelt közöttük. Mindegy volt már neki... „Ló- sora0 — „lóeors0... Este vacsoránál nagyon szomorú volt a hangulat. A huszárok hzlkzu, búsan énekelték: >Kis pej lovam megérdemli a zabot Kétszer megkerülte Magyarországot« A tiestek aa emlékeiket hánytok gnttik: feledhetetlen lovaglásról, hires lovakról beszélgettek. — Emlékssel-e Péter ? —- kérdezte Farkas őrnagy a fejedelemtől —hogy hogyan lovagoltál fel az „Angol királynő0 emeletére ? ... — Emlékszem Oldi, hogyne euw lékesném 1... Hát te emléksiel-e még a budapest—-bácsi távlovaglá- Bunkra ? 17 éra 57 perel Megtudnád-• most tenni öreg? Abafy felsóhajtott: — A derék Monkeyvel nyertem* meg a „Kaiserpreis0 t... — Hát a hajnali lovaglások! — szólt közbe Bandi. — Jöhet az Erdélyi Borozó 1 Hajrá 1 Csak úgy sző- rin, mint a csikósok 1 És a józan- sági próba I Vége I Vége órnagy uram a huszáréletnek 1 — A bécsi „Jubelwoohe0, az rqui- tátiós idők... zz Armeesteeple-
