Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-04-16 / 31-32. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 április 16. 4 Ml Jön a sötétség után ? Mir jött az alkonyati S én néztem, néztem a haldokló napot Az erdO mögött, ahogy lebukott... H tüzes hős így bukik le a porba Égő orcával, ha átveri a dárda S igy lesz a azine lassan sáppadf, sárga. ... A földi lény még lobban egyet'kettót, Az életkapu dübörög csattan ,.. És sötétség lesz, csönd és béke lassan ... Nézem, nézem a haldokló napot És atra gondolok, Hogy mi jön majd a sötétség után? Hajnal ébred a másik féltekén És igézfien felragyok a fény Ai új, tündöklő élet küszöbén ... S a szivem remeg: hova érek én ? Kováoané Huszár Jolán. űrök aktualitás Egy nap Sokrates Athénjében Pileostos fel ■ alá járt a kertjében. Nem olyan nyugodt, elmélyedő séta volt ez, mintha ai akadémián vagy a ltoa poikilében neheaedne rá lépteire a gondolatok súlya, hanem ai ingatom és • türelmetlenség azapo- rásták a lépéseit. A tehetetlen várán gyötrelme kassáit» össae arcának vonásait és lépkedő lábainak egymásutánját, hogy már nem in birt magával, nem aa idővel. Nem tudta tovább- hajsaolni a megrekedt peroeket, megállt vele ai idő ás tehetetlenül lekuporodtak a hemioiklonra, amelyet egy terebélyes olajfa akart elbújtatni aa égető nap elől, hiába. Tn:hevttlt és tulingerlékeny volt ő is, Athén is, meg a letüaő nap is. Vakító sngarai eaüstté olvasatották asokat a vékony «lsjfaieveleket, hogy osak ngy villogtak, mint a salamisi osatában a lándssahegyek, meg a tenger. A 95. Olympias 1. évét írják és ilyen korán talán még sohasem volt ekkora meleg Athénben, mint most, vagy talán osak as emberek éresték est igy, akiket In hevitettek as irgalmak. A a udvart ssegélyeső korin- thnai oss'opok egyike mögül Kreon lép be as anlába, nem is lép, ngrik, sasiad és amint éasrevessi Paleostos össseosnklott alakját,k egyenesen feléje tart. An meg a léptek aajára felriad, rádermed tekintete Kreon dalt arcára ée mind a ketten egyeaerre eirni keadenek. — Meg kell tehát halnia — mondja mintegy Önmagának Paleoatos, amint leülnek a hemioiklonra. — Ea aa ember nagyobb volt, mint Zene vagy Athene ée bölcaebb, mint aa isteneink együttvéve. Eat Kreon mondotta ngyanngy önmagának, majd most Paleostosnak válaszol : Igen, meg kell halnia ennek a csodálatos öregnek, de vele együtt meg fog halni Athén is. Nem csak Sokratesre mondották ki a halálos Ítéletet, hanem Hellasra is. Úgy állott a bírái előtt, hogy még ruhájának a szegélye sem readttlt meg. Saáraa volt a hangja, mint a pergament, egysaerü és világos aa okfejtése, mint nap aa égen és bátor, öntudatos a aaava, mint aki aat érái, hogy aa ő élete osak a halállal kezdődhetik. — Én jó mesterem — zokog Pale- ostos — titkon mindig arról panaszkodott, hogy Xanthippe miatt nem volt jó otthona, most meg fogja találni. Ereatem, hogy aa istenek nem engednek mást mondatni vele, mint amit beléoltottak. És hát mivel védekezett ? — Nem is tudom Paleostoa, mert már aa első szavai elragadták a képzeletemet és mire aaok aa Oeeanoeon túlról visszatértek hoaaám, már aa utolsó saavait mondotta, óh, ezeket jól tudom. Aat mondta: Én halni indulok, ti élni,, de hogy melyikünk indul a jobb cél felé, aa mindnyájunk előtt titok, kivéve aa Istent... — És Aristokles ? — kérdó Pale- ostos. — 0 is ott állt mestere mellett és sápadt volt Platon széles homloka, mint aa Ida hegyén aaok a kréti fehér szakadékok és aat mondta, nincs saava, amit el tudna felejteni. Kintről nagy aürasvar össaevissaa- sága kavarodott be, de a saavak csak darabokra töredesve jutottak hoaaá- juk. Mégis három nevet világosan össae lehetett rakni a rengeteg sió- törmelékből és ea a három név Anytos, Meletos és Lykon neve volt. Amikor egyik csoport asivaja elmúlt, másik I jött utána, mert mindenki aa Agorára . vagy a Pnyxre tartott, hogy meg- * I hallgassák a híreket. Siolga jött most oda hozzájuk, hogy terítve van. Paleostos és Kreon ahogy beléptek a ssobába, már dúsan megrakva találták aa asatalt és a három jóbarát: Hrppó, Ethokles és Archytes, akik ssintén a „megrontott ifjúság“ köréből valók voltak, már osendbeo beszélgettek ott. Ssótlanul és könnyéivé kössöntötték a házi- gaidát és barátját, Kreont. A vacsora némán és cPétidben folyt le, de a dús ételekkel és Virágokkal diaies asstalról alig fogyott aa étel. Halak, sültek, tojáaételek, gyümölcsök majd mind érintetlenek maradtak, osak a díszes ezüstserlegek járták körül sűrűn aa asatalt. Pedig hiába, mert amilyen keserű volt a józanságuk, olyan keserű maradt a mámoruk ia. Hippo állt föl most az asstal végében, két marokra fogta a kapáját és fenékig ürítette annak tartalmát. Alit még aaután is és amikor mindenki várta már a saavát, látható izgalommal szólni kezdett: — Barátaim, egész Hellas nagy káosz és aüraavar. Már az Isteneink is elhagynak bennünket. Talán azért, mert nem bírják látni romlásunkat, talán asért, mert nem hisaünk bennük, vagy mert letellett Hellas fölött aa átvonulási idejük. Jöttek hozzánk, ki előbb, ki később, mint a költöaő madarak, megszállták aa Olymposun- kát és most Rómába vonulnak. De ne higyjétek, bogy ott soká tudnak majd maradni, mert a mi hitetlenségünk nagyon megtépázta már őket. Rómának pedig nem kellenek a tépett köntösök, mert Rómának pénz, pompa és hatalom kell. A dodonai saent tölgyünk tusogásából hitvány Indák gágogása lesi. Hermesnek tépett less a ssároya, Athénénak tört a sisakja és a tekintete, Zeusnak hideg a villáma, Apollónak hajlott a nyila... Keserű itt' már a mi Isteneinknek a nektár és aa ambroais, akárosak magunknak Saicilia lángoló bora. — Csendesebben aa állam Isteneiről — alakította félbe Ethokles — ma Athénben a falnak is füle van. Es nagy mesterünk is hitt aa Istenekben, ha nem ia úgy, mint Hippo s ha nem is égésién úgy, mint Aristophanes, aki egy kicsit összetévesz- tette aa embereket aa Istenekkel. — Nem illik e név ide közénk — pattant föl helyéről Paleostos. Megtiltom, hogy aa ő nevét, a régi erkölcsök ezen beteg nosztalgikusáét aa én hásamban kimondjátok, ökeidte el a mi Sokratesünk romlását, amikor bukott drámájával sophistának merte nevezni a legböfcsebb böloset, a legigasabb embert, ő akarta nevetségessé tenni a demokratikus sophis- tikns világot, mert nem tudta kissürni belőlük aa igazságot. Ne is említsétek aa ő nevét, hadd álljon elébe egymaga a végletnek, ha fél aa uj világtól. De miért is nem megy aa ilyen ember Spártába, ha ott neki tetsaőbb aa élet. Archites felkacsgott. — Talán sokat ittál — sióit sértődötten Paleostos. — Zenara mondom nem. És ne hidd, hogy saavaidon maiatok. Csak arra gondoltam, hogy mi lett volna a mi Athene Parten osnnkbői, ott fönt aa Akropolison, ha Phidiasnak is csak fejszét és fűrészt lett volna szabad a kesébe fognia, mint Spártáhan. — Ne feledjük el — sióit most már csendesebben Paleostos —— hogy Spárta még köcel van, Spártával még nem végeatünk. A peloponeanai háborúnak agyán — egyelőre vége, Theramenes, Kritias és a harminc zsarnok halott, de falaink még |e. bontva, Spárta még mindig délen van, Macedónia északon, Perzsia keleten, Róma nyugaton s Perikies négy i álma a hellén egységről, még mindig cask álom. Most Ethokles vette át a szót. — Barátaim, ea nem HellaBnak hangja. Na ócsároljak Isteneinket és önmagánkat, mert ha est tessaük, könnyebben elvessünk. Nincs igaaa Hipponak, hogy aa Isteneink e|. hagynak bennünket, mert Demo« kritosra, Diagorasra, Gorgiasra és Anaxagorasra és mindenkire eskü- ssttnk, aki haladó, aki atheists, mert es csak aa egyik véglet. A másik végleten AristophaneB és kőiben eaer változata aa elgondolásoknak. Spárta és Athén, az egyén és a tömeg kö- aött eaer darabokra hallott Hellas. A kollektív Spárta és aa individuális Athén kősött a szakadék, amely fölött ott a börtön, amelyben Sokrates ül. És mi közben egységről álmodnak. Perikies sem tudta, hogy a lehetetlent akarja, mint Zeno, aki bebiionyitotta, hogy a kilőtt nyíl mosdulatlan. Perikies azt akarta bo- biaonyitani, hogy a keleti despotia- mns Aspasiában, aa athéni demo- kraoia Perikiesben és Spártának as egyént elkenő kollektivismnsa, egy. Ennyi véglet kösött csoda e, ha elveszítjük a hitünket? Da hinnünk kell s azért higyjünk egy megnjnlt athéni szellemben, amely erejével meg fogja váltani a világot és higyjünk egy egységes vég-okban, aa Istenségben, aki meg fogja váltani as emberiséget, aki Össaefogja megváltó gondolataival a mi ssétssóródott Istenségeinkéit. Ha est nem tesssttk, megvásárolhatjuk helyeinket a Kora- maikoson és ntána büröklevet önthetünk a kupáinkba. Csend lett Ethoklesz e szavai után, mig nagysokára Kreon kezdett be- saólni, de csak ngy, mintha önmagának beszélne. — Valamiben hinnünk kell. Hinnünk kell, hogy a világnak van egy mozgató alapgondolata, és ea a prinI cipium aa, amit kntat aa Ész. És hinnünk kell abban, amit halhatatlan mesterünk mondott: aa igái, a szép, a jó örök esaméiben s hogy életünk célja aa életet felfedő tudás. Hogy most vesaett hitük van a sophisták- nak, aa ne keserítsen el benneteket. Sokrates is szívesen fölkereste őket, de nem síért, mert Xanthippe miatt nem vo’t jó otthona, hanem aaért, mert akkor még nem volt körmönfont aa okoskodásuk, akkor még nem a végletek iBonglőrkötelein táncoltak« Nem aa obolosokat meg a drachmákat gyűjtötték, hanem a dicsőséges hellén gondolatokat. Nekik a pónl lett aa Istenük. Sokrates mennyire tnl volt aa ő drachmahajszolásukon és aa ő hitetlenségükön. És hát Perikies és Áspasia nem siáassor inkább sophista volt-e, mint Sokrstes? Nem Protagoras tanitotta e Perikies két fiát és magát Perikiest nem Anaxagoras oktatta-e? És mt | történt ? Protagorasnak aa iratait el* Árajánlatok díjmentesen Saját telepe! Saját raktárai Kedvelő r*Mi«wi«etéaro la I Mulschenbacher Ödön és Fia (C.égtula j;;donoa: Mut ictcnbachcr Jenő bej. cég) kőfaragó-, sirkőraktára, műkő-, műmárvány- és cementáru- 286 készítő iparüzeme, tüzelő- és építési anyagok kereskedése Seek szárd, Horthy Miklős-ut 14-16-18. és Gróf Tisza István-ut 12. szám Fióksirkóraktárak: Tolna éa Kakaad Köfaragómnnkák vállaltra adott raja áa terv szerinti kivitelben ia. Nagy és állandó raktár fekete «véd, syenit gránitok, olasz éa erdélyi fehér éa szürke, hazai vörös márvány, továbbá mfikősiremlókek (modemek is), keresztek, virágvázákban éa sir lámpák ban, minden árban és kivitelben. Temetói munkák vállaikra ea kivitelezése vidéken is, u. m. utavésések, aranyozások, sir- és kriptaazegélyek éa azoknak vasbetétes műkével való leöntéae k ósserflleg megmunkálva és lafényezva ia, ugyanaz márványból, gránitból ia. Cemen tárak, úgymint kntgyürúk, kutrováaok, bidcsövek minden át méretben, víztartályok, etetó-, itató- éa malacvályuk, építőkövek, kuttetök, oszlopok, cementcaeróp, sima és több szín a cementlapok atb. atb, minden e szakmába vágó munkák. Állandóan kapható friss portland éa .Ustökóa* fehér cement, stock star nád, gipsz, bíbor, dnnakavios, dunahomok, bányahomok, ködara minden színben éa szemcséseiben, cementfesték, falburkoló csempelapok egyrainflek és többesinti mintázatokban. Vakolat! kapor, úgymint sárga-, fehér-, rózsás sin, vörös. Sehamottégla (tűzálló) schamottbabarcs, saigetelö-, bőr- éa kát- ránylemea, atb. atb. Puha éa kemény tflzila, ölenként és vagónt étel ben. legtöbbször nem a »Rab Rábik» igazságáért égő lelkülete vezetett, hanem bosszú és egyéb alantas cél, a védelem örve alatt annyi újabb rágalmat és becsületsértést halmozhatott fel, amennyi jólesett neki és ezeket az elmondottakat a közlési jog szabadságánál fogvást a lapok oldalakon keresztüteregethették ki. Nagyon helyesen az uj sajtótörvény ezt a brigantizmust megszünteti. Az újabb sajtótörvény szerint bátran állhat a bíróság elé, akit a sajó megrágalmazott, mert a tárgyalásról, akár az ügyésznek, akár a vádlónak, vagy mindkettőnek beleegyezése szükséges ahhoz, hogy az ítélet után a tárgyalásról hir adható legyen. Ez a harmadik intézkedés, amely a magyar sajtót egy tij világ felé fogja vezetni. Nem gyűlöletből és nem anyagi oldalról, hanem magasabb etikai szempontból nézve üdvözlöm örömmel a sajtótörvény tervezetét. A sajtó egy nagy erkölcsi erő. Egy hatalom, amelynek munkásait épp úgy meg kell válogatni, mint azokat, akikre az ország védelmét bízzuk. Ha áll az, hogy az ország és közrend védelmét csak ép testű és ép lelkű emberekre szabad bízni, úgy az sokszorosan kell, hogy kötelező legyen az újságíró gárdára, mert mig tiszta gondolkozásu, higgadt, okos emberek kezében a toll nagy eszmék kitermelője és nemes célok megvalósítója lehet, éppúgy bomlott lelkű és idegzetű emberek kezében méreg, amely az ő lelkűket eltöltő fertőző anyagokat észrevétlenül belopja az olvasó közönség szellemébe és leikébe és bomlasztó és romboló erejük, mint láttuk 1918-ban és 1919 ben, nemcsak a társadalom egyes rétegeinek, de egy egész nemzetnek felbomlásához és pusztulásához vezetnek. —r.
