Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-03-10 / 18. szám
18. szám. XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. március 10. (Szerda) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Pe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.; Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő, — A hirdetés egy 60 milllniéfsf széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. AÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Mártim 15-e elán Hatalmas társzekerek dübörögnek a bécs—budai országúton, amelyeket egy egész hadseregnek látszó vasas követ. Bach viteti a 48 as forradalom iratait. Miután „Magyarország alkotmányos intézményeit nyílt lázadás és forradalom által elvesztette" — ezt ó irta, — most viteti a kormány, a hadseregek iratait, röpiratokat, újságokat, hogy ott majd Bécsben miután az utolsó rebellist is kinyomozták belőle, kerek 70 esztendeig ott porosodjanak. A nagy ügy elveszett. A vezérek föld alatt, föld fölött szétszórva és egy kétségbeesett nép némán váija az ítéletet a bűnéért, amely annyi volt, hogy kenyeret kért és szabadságot és nem is ők kérték azt, hanem az Idő kérte az ő számukra. • Ezelőtt harminchat esztendővel 1900-ban Lévay József vendéglátó asztalánál Gyulai Pállal és másokkal együtt vacsorázik Görgey, aki akkor már túl a 90 en 100 ik éve felé jár. Még mindég a tisztázatlan vádak nyomása alatt él és 48-ról még mindég szívesen beszél. Most Világost hozza elő. Azt mondja: „Tisztán akartam átadni a fegyvert az oroszoknak. En magam adtam ki a parancsot: pue eolni fiuk I Mindenütt összegyülekeztek a fiuk. Puccolták a fegyvert. Tudták miről van szó .. .“ Azután még hozzátette: „Nem daloltak a fiuk .... 1" « Azóta már megint voltak egyszer úgy a »fiuk", hogy puccolták a fegyvert ... És akkor sem daloltak a fiuk. Rémülten elhallgatott bennük a dal, mint azokban a régi fiukban a Kossuth-nóta. Mintha azoknak a fiuknak a kétségbeesett némasága még mindig fogná emezek torkában a feltüremlő dalt, a lelkesedést. Azóta sem igen tudnak dalolni a fiuk . . . * Innen-onnan már száz esztendeje lesz azoknak a dicsőséges márciusi napoknak és még mindég nem tudjuk olyan bensőségesen megünnepelni, mint ahogyan azok a napok megérdemelnék. Pedig ezekben a napok ban mutatta meg a magyarság azt, hogy reászolgált arra a határtalan rokonszenvre, amelyben a nagy le- veretés után részesítették őt Európa nemzetei. Ez egy uj, egy véresen szomorú eljegyzése volt a magyarság nak az európaisággal. — Deák írja Kossuthnak: „a siker reménye nélkül is kész vagyok küzdeni, mert ezt a becsület és a kötelesség diktálják . . Kossuth pedig az ő látnoki szemeivel Írja a sorait: „A márciusi napok nem ember mive. Az örökkévaló Istené. Nekem csak annyi mivem van benne, hogy határozottan megragadása az események fonalát." Ezeket a napokat valóban úgy lehet csak kifejezni, hogy nem ember mfive volt, mert amikor az események esen fonala leszakadt a megújhodás gombolyagáról, szinte napok alatt szőtték át azok Európát. Február 22-én a franciák elüaik Lajos Fülöpöt s igy Páris szakította le a fonalat, hogy azt a vágyak, a hírek szárnyain repülve tovább vigyék. Március 6-án már Münchenben van, 13-án Bécsben, 15 én Budapesten, 19-én Milanóban és Berlinben, 22 én Velencében és nincs ország Kösép- és Nyugateurópában, ahol ezek a fonalak bele ne szövődnének a rendi világ ernyedő szövetébe, hogy azt továbbra viselhetővé tegyék. Soha egyetlen egy kor sem tudott annyi nagy küldetéséé embert kitermelni vágyainak mélységes tárnáiból, mint ez a kor. Mind ott vannak 48 forgatagában, közvetlenül vagy közvetve, de valamennyien eljegyzik magukat a dicsőséges napokkal, egyéniségük vérmérsékletük szerint. Jókai nyitja meg ezt a galériát az ő 23 évével, utána mingyárt Petőfi következik az ő 25 éves lázadó fiatalságával és sorban kor Bzerint jönnek Tompa 31, Arany 31, Egressy 34, Eötvös 35, Erkel 38, Liszt 39, Deák 45, Kossuth 46, Vörösmarty 48, Déryné 55, Wesselényi 52 évvel és bezárja a sort a legnagyobb magyar Széchenyi, az ő 57 éves férfiasságával. Mintha a magyar óriások találkozója lett volna az az 1848 as esztendő és mégsem tudjuk megünnepelni. Tartunk iskolai ünnepélyeket, konvencionális halvacsorákat, rakétás szónoklatokkal, de mintha mindig hiányoznék valami belőlük: a benső- Bég, a melegség. Mindenki a maga szubjektív érzései szerint ünnepel, mintha érezné mindenki, hogy ennek a kornak még mindig nincs meg az őt megillető irodalma. Egyik gyűlölettel néz a „forradalmi" Petőfire, a „szájhős hazafira" és Kossuthra, a „forradalmi hősre", aki „éhes volt mint Napóleon, mohó és falánk", amikor a „csőcselék élére állt". (Ezek az idézetek tavalyelőtt kaptak nyomdafestéket.) Vagy pusztán a kor szociális forradalmát is ünnepelték, vagy a detronizáció tényét magasztalták.- Viszont mások, akik az egész kort szemlélték és cső dálattal nézték a lázas napokat, igen sokszor beleszédültek az ellentmondásokba és nem tudtak az emberek és a kor igazi értékéig felemelkedni. De ma már ott tartunk, hogy a szabadságharcunk iratai 1918-ban visszakerültek hozzánk, élő tanúi sincsenek már a nagy napoknak, tehát semmi akadálya annak, hogy ezt a kort a maga teljességében megismerhessük. És bennünket sem köt már semmi. S igy ne Petőfit, a „szájhős hazafit" ünnepeljük, vagy Kossuthot a forradalmi hőst, hanem valami egészen j mást. Ne pusztán magát a szociális I forradalmat, hanem magasítsuk föl ezt az egész kort egy egyéges és egyetemleges szimbólummá — amivé végre tennünk kell — és ezt ünnepeljük. Azt a hősies és irtózatos erőfeszítést, amikor „BsétBZÓrt hajával, véres homlokával" állt a viharban maga a magyar ... Mert ez a kor megérdemli, mert tragikumában is dicsőséges volt és mert azok „a márciusi napok nem ember mivé" volt, hanem „az örökkévaló Istené." Hadd daloljanak a „fiuk" ... Major Imre. A 90 íves Szekszárdi Takarékpénztár ünnepi közsvUáse A város a jubiláló intézetnek megengedte címere és szinei használatát. Megható alkalomból gyűltek össze vasárnap délelőtt a Szekszárdi Takarékpénztár nagytermében a vármegye és a város notabilitásai, valamint az intézet részvényesei, akik a Szekszárdi öreg Takarék kilencvenéves fennállását ünnepelték és megjelenésükkel nemcsak az intézet mostani vezetőségének érdemeit ismerték el, hanem hódoltak a régiek emlékének íb. A szinültig megtelt nagyteremben a díszközgyűlésen való elnöklésre felkérték dr őrffg Gyula vármegyei tiszti főügyészt, akinek elődeit közismerten hagyományos kötelékek kapcsolták az intézethez, amelynek az ő atyja, néhai dr őrffg Lajos egyik legkiválóbb elnöke volt. Üdvözlések A megjelentek éljenzése közben foglalta el dr őrffg Gyula az elnöki széket és a 15.460 részvény képviseletével a határozatképességet meg állapítva, felkérte dr Török Ottó ügyészt a jegyzőkönyv vezetésére, dr Hagpál Sándor árvaszéki elnököt ób Jakab László nyug. miniszteri tanácsost a jegyzőkönyv hitelesítésére. Majd átadta a szót Szabó Jánosnak, az igazgatóság elnökének, aki szép szavakban üdvözölte a nagy számban megjelentek élén dr Perczel Bélát, vármegyénk alispánját, akinek nagyatyja, a későbbi igasságügyminiszter, mint az akkori alispán, volt az alapítók egyike, sőt évekig az intézet ügyvezető alelnöke, Kiss Lajos felsőházi tagot, szekszárdi apát plébánost, vitéz Vendel Istvánt, Szekszárd pol gármesterét, dr Kelemen Imre kúriai bírót, a szekszárdi törvényszék elnökét, dr Gaal Dezsőt, a kir. ügyészség elnökét, dr Kalith András pénz- ügyigazgatóhelyettest, Bodnár Istvánt, a Takarékpénztár krónikását, Surgőth Aladárt, a Magyar Nemzeti Bank helybeli fiókjának főnökét és helyettesét Hertelendg Józsefet, Ré- pássg Károlyt, a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókjának veze tőjét, Schneider Jánost, a Szekszárdi Népbank vezérigazgatóját, Schneider Elemér igazgatót és az intézet impozáns küldöttségét, a Szekszárdi Takarékpénztárral szoros érdekközösségben álló Tolnavidéki Takarékpénztár képviseletében megjelent dr Herczog Elemért, Muraközg Tibort ésWittinger- Villángi Ödönt, dr Treer Istvánt, a Horthy Miklós köskórház igazgató-főorvosát, dr Nouák Miklós egyetemi magántanár, osztályos főorvost, Debulag József kórházi gondnokot és dr Dalin képviselőt, valamint a részvényeseket és az összes megjelenteket. Elnöki beszámoló a kilencven évről Az üdvözlések után tért át Szabó János elnök a Szekszárdi Takarék- pénztár történetének ismertetésére, részben ama tanulmány alapján, amelyet Bodnár István, lapunk elnöke irt annakidején a Takarék ötvenéves jubileuma alkalmából, majd ekként folytatta: 1846 április 3-án, 90 év előtt, ttr- ményi Örményi József, Tolna vármegye főispánja, intézetünk alapítója és első elnöke meghívására a vármegye székházának nagytermében, Tolna vármegge és »Sexárd« város nevesebb családjainak, szellemi előkelőségének színe java, köztük aa első jobbágyfelszabaditó Bezerédf István, Perczel Béla, a későbbi igaz- ságügyminisater, Bartal György, a későbbi földmivelésügyi és kereskedelmi miniszter, a Dőrgek, Daró- czgak, Augusz Antal alispán, intézetünk első alelnöke, Széuald Móric, Albanich J. György kereskedő, Fejős János, Stann Ferenc ügyvéd, kéBŐbb intézetünk második elnöke stb. összesen negyvennyolcán összejöttek, hogy hazafias buzgóságtól ösztönöztetve, szerény intézetünk alapját lerakják; célul tűzvén ki a közgazdasági viszonyok javítását, az ipar és kereskedelem emelését. Már ezen első értekezleten kifejezésre jutott azon szellem, amely szerint intézetünk asóta is mindig —- immár 90 éve vezettetik: A humanitárius és filantropikus elveket összeegyeztetni a vállalkozás hasznot hajtó céljával. Még alapszabály nincs, de már kimondják, hogy a fősuly a kamatlábnak oly méltányos módon való megállapítására fektetendő, hogy ez I által nem csak a családok sírját Egyes szám ára 12 fillér.
