Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-12-23 / 99-100. szám
8 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1937 december 23. PiaciteHMn Tolósülyos-j I ILI HEGEK Szekérigazán csak < hu Koncz TlVOl akkor jók, Ml «aitk I Mérlegüzem ; Szék szárd, BezerédJ u. 38' (Régi kórháznál) Javított mérlegek b kiphnltk I hogy végig ne remegjen. Behunyta ő is a szemét s egy kékruhás szentet képzelt maga elé, aki szinte anya volt s meg tudta érteni biztosan őt is. Á lány keze már az arcát is érte s egyszerre csak forró, bársonyos száját odatapasztotta az ő szájára. Szenvedélyes, forró csókkal csókolta, tudta, hogy az urának van szánva, hiszen nézte már őket rémült, nagy szemekkel. Látta, hogy az ura homloka sötétre gyullad s elfordul tőlük. A lány félig nyitott szemei pedig rátágulnak arra az emberre, aki az ajtó felé megy. Igen, világosan tudta, hogy nem neki szólt az a csók, hanem a férfinak. Asszony nem szokott egy másik asszonyt igy csókolni. — Szeretik egymást, szeretik, egész biztosan. JÉs szólni nem lehet semmiképp,^mert tudja már, mi következik. Az, ami annyi sokszor, ha csak említeni merte is hasonló esetben. Az a gyűlölködő tekintet, ami olyan sokszor nézte őt végig, most is meg fog jelenni, most úgy fogja zsebreaugott kezekkel fitymálni, most fogja szánni és azt fogja mondani neki, hogy: — Mikor lesz már vége ennek a fantaziálásnak ? Ha hisztérikus, gyógyítássá magát, kérem. Aztán becsukódik nagy zajjal az ajtó mögötte s ő nézi, soká nézi azt a£ ajtót Egészen addig, mig az urát nem látja a másikkal, aki előtt megenyhül a kemény arc, mosoly és szeretet fakad rajta, lágy leszen a keze mozdulása, mikor nyúl feléje, gyáiholtalan és félszeg lesz nagy szerelmében az az ember, aki olyan kemény tud lénni itthon, aki nem veszi észre a gyerek két kis kacsóját sem, ha felkéretkezik hozzá Mi ez ? Mi ? kérdezte annyit már magától. S ha ki akarta mondani saját magának, egyszerre a vállán érezte az ura két gyámolitó karját, nevető, vidám szemét látta, hangját hallotta, neki beszélt, mig a hátát veregette : — Csacsi, maga mindig képzelődik. Hát mi az, amit kitalált megint ? Bébi? Na hallja, olyan lapos feje van, hogy rossz ránézni. Akkor már tudta az asszony, hogy Bébi csillaga letűnt, más jött helyette. Most már lapos lett a Bébi feje, amelyen eddig a világ legszebb és legcsodáltabb haja volt. Megfogja az állát ilyenkor, belenéz a szemébe, mint a tanitó a növendékének — Nőjjön már ki egyszer ezekből a dolgokból, hiszen soha még semmi nem történt. . . Márta már nyugodtan ült mellette, a gyerek paplanét igazgatta, nem beszélt. Valahogy nem tudtak beszélni egészen addig, mig az asz- szony lelkében, mint egy fakadó , forrás vize, uj eret engedett egy hirtelen fellobbanó ötlet. Ätbugy- gyant a szivén, lázassá tette, meg- fprrósitotta, vidámságot erezett a fájdalma közé, úgyhogy még tudta fogni a lány kezét, rá tudott nézni, mosolygott és azt mondta neki: — Nekem most el kell mennem hazulról egy-két órára szivem, ugye leszel olyan jó, benézel néha Marikára ? Most elaludt, a kis keze sem forró annyira, mint délután volt, azt hiszem jobban lesz. Istvánnal elbeszélgettek, mig megjövök. Ugye leszel oly kedves, vigyázol Marikára ? Márta feje mellére bukott, két keze össze Volt kulcsolva ölében, bólintott. Mintha motyogott is volna valamit. Szemei előtt karikák ugráltak, a vére sütötte, még mindig csak pillanatok adódtak nekik, kapkodó szemlobbanások, kézszoritá sok, semmi egyebek Csak egymás vérét gyújtogatták eddig, mert mindig, mindenütt ott volt az asz- szony, vagy a gyerek Egy-két lélekzetelállitó csók, lopva, asztalnál egymáshoz simulások, más semmi. Talán csak a szavak, melyek jobban égették, mintha levették volna testéről a ruhát Olyan kin és kéj volt ez a szószivárvány, amit rádobált ez a férfi, hogy tiltakozni sem tudott semmi ellen, csak hagyta, hogy záporozza a forróságát S most, most, egyedül lesznek teljesen, két hét óta először, hogy átlépte a barátnője küszöbét Mi fog történni ? Mit fog ő mondani? Nem tudja. Talán csak egymás szájára esnek s úgy maradnak, mig hazajön az asszony. Nem baj, akármi történik, hiszen igy úgy sem lehetne soká bírni. Egy szekrény nyikorgását hallotta még, púder és parföm illatát érezte s az asszony lépteit hallotta a kert kavicsos utain Elment. A gyerek aludt. Kis arca nem volt már gyulladt, egyenletesen pihegett. Mégegy- szer megigazította a takarót rajta s hosszú, vigyázott léptekkel kiment ő is. A folyosón találkoztak. A férfi kutatva körültekintett, nem látott senkit, feléje nyúlt: — Édes, gyönyörű, gyere ide, siess, hátha jön valaki. Egy csókot gyorsan. A karjaiban volt, feje a vállán, összeborultak. Úgy súgta a fülébe, mikor a lábaiban érezte a remegést: — Menjünk be tehozzád, Pál. — Nem lehet szivem, Anna bejöhet. — Anna elment és csak néhány óra múlva jön haza. A gyerekhez én nézek be, megkért. Szakadozottan dobálta a szavakat. A férfi karjai leernyedtek kecses alakjáról. Dermedt csend szakadt közéjük. Pál azt hitte, hogy valami láthatatlan szálon zápor zúdul az agyára, nem akar vége szakadni, hűti egyre s ő nem tud elmozdulni helyéből még a lány sürgetésére sem. i — Hová ment a feleségem ? — Nem mondta. Gyere be Pál,- bent beszélgethetünk. Nyűgös gyerekként felelt: Nem megyek ... Feje felé nyúlt, megvakarta a tarkóját. Nem fért bele abba a konok fejbe sehogy, hogy Anna elment. Anna elment máskor is, de mindig szólt és megmondta, hová megy. Tíz esztendő óta mindig megmondta, csak most nem. Mi ez ? Halter doktor magas alakja rémlett fel előtte, aki úgy szokta nézni az ő asszonyát, mint ő ezeket a többieket. Az asszony nem vette észre soha s ő egészen nyugodt volt. — S ha észre vette? Ha most őt keresi? Hiszen beteg a gyerek ... Halter fiatalember, szép lakása van s csak ez az egyetlen asszony tetszik neki. Az ő asszonya. Hangoztatja is mindenfelé, ha ilyen |asz- szonyt találna, mint Pál felesége, nyomban megnősülne. De ilyen asszony nincs több. Bolond szerencséje volt ennek a Pálnak, szokta mondani. — Gyere Pál, félek, hogy valami bajod van — mondta a lány. Felnyúlt feléje s odatartotta a száját. S ő olyan szórakozottan és kedvetlenül csókolt rá, mint a feleségére szokott. — Mi lelt ? — Kérdezte hűvösen a lány. Gúnyosan hozzátette: — Talán Annát félted ? Ez a kérdés felébresztette pillanatra. Bementek a szobába. A csukott ajtó mellett magához vonta újra a lányt és akarta, hogy makulátlanul gyulladjon fel benne ismét az az érzés, ami eddig csaknem elégette. Hiába volt. Az asszony nagy, csodálkozó szemeit látta maga előtt és Halter doktort. Megrázta a fejét, eltolta magától a lányt s kibuggyant belőle a keserűség: — Hova a csodába mehetett ? A lány szégyenkezvet lépte át a gyerekszoba küszöbét s úgy érezte, hogy a szivéből egyszerre emelték ki azt a sok gyönyörű érzést, amit ő a két hét alatt ott egybekötöge- tett. Hiszen nem akart ő semmi rosszat a barátnőjének, a barátnője urának sem. Csupán azt a néhány hetet akarta megfűszerezni magának egy kis uj szerelemmel, amit ki akart élvezni minden fordulatában. S ennek a néhány hétnek enT- lékét akarta elvinni magával Pestre, ahol már várta a régi, kissé unalmas, kissé fáradt, de biztos pozíciójú szerelmével, amiből egy-két hónap múlva házasság lehet, ha ő akarja. S akarta volna is ezután. De előbb ennek a férfinak a csókját kívánta. Kis cipőjével a szőnyeget rugdosta, szép, piros száját felvágta rántott egyet a vállán s elhatározta, hogy reggel visszamegy Pestre. Pál idegesen sietett végig a forró utcán. Halter doktor előtt fel-alá járt addig, mig ki nem jött a felesége Szépen, nyugodtan, mosolyogva, biztonságosan, mint a tiszta asszonyok szoktak. Meg sem lepődött azon, hogy ott látta maga előtt az urát. Azt sem rótta fel hibájának, hogy olyan indulatosan kapta el a kezét, mintha haragudnék rá. Mosolygott, jól esett neki az a nyugalom és mosoly, mely egyre erősödött benne, mióta kijött a doktortól. A gyereknek nem volt komoly baja, megtárgyalták minden részletében a betegségét. S a szivének gyógyír volt az is, hogy Halter lelkiismeretessége páratlan... s a szeme, a széme olyan kutyahűséggel és olyan mérhetetlen tisztelettel, talán még mással is néz rá, hogy arra is biztosan lehet számítani, hogy tartós lesz. S neki lesz hova jönni mindig, ha jönnek a Bébik, Márták és a többiek ... — Hol voltál ? — kiáltott rá az ura. — A doktornál. — Halternél, mi ? Szorította a csuklóját. Ideges és izgatott volt s ő nyugodt, fölényes. Még a szorítás is nagyon jól esett. 1 — Akartál mondani valamit, Pál ? Szaporán vette a lélekzetet a férfi. — Igen, hogy olyan vagy, mint egy buta kölyök. Eljönni egy legénylakásra ? Az asszony hangja zengett. Szerencsére néptelen volt a nyári utca s árnyat dobtak rájuk a vén fák. — Én az orvosnál voltam.-r így is lehet mondani. Tisztában vagy te azzal, hogy mit mondhatnak az emberek, ha meglátnak innen kijönni? Mosolyogva*nézet{ rá az asszony. — Igazad ván. Ézután majd ő jön el. Jobb is lesz. Egy héten háIzléset, olcsó Karácsonyi ajándékok KLINGER illatszertárában szerezhetők be, 824 romszor nézze meg Marikát. Ugy e,: te is igy gondolod ? — Én nem gondolom sehogy De arra figyelmeztetlek, hogy ezzel a Halterrel vége legyén mindennek.... Lassan mentek * egymás mellett. Az asszony elővette zsebkendőjét, belemosolygott s csak aztán mondta halkan, gyerekesen, de mégis igen érthetően : — Hiszen nem történt semmi! Egy lltkltng ment o városon által Egy diáklány ment a városon által, Ismeretlenül, derűs mosolyával És megszentelte a piszkos köveket. Milyen jó tudni, hogy van még Leány,, akiben muzsikál a szépség, ' Aki kopirozza a halvány szenteket. Aki itt jár hosszú évek óta. Mint a hűvös zárdának lakója És nem ismeri sec ki, senki sem. Nem Ízlelte csókját, Csak a nap az ablakon által És a hold fényes ezüstszerenáddal Titkos, vágyás, szerelmes éjeken. Egy egyenruha a tömegben, Utolsóelőtti az osztálykönyvben ... És egyetlen reménye egy családiak. Akire valahol nagyon várnak; Egy apa, egy anya, egy fiú, — Egy kicsit kacér, egy kicsit hiú, Öte kedves, de szelíd angyal, Telve álommal, hittel, malasztlal -h És keserű, nagy kincsekkel. Tavaszós vigalma álnevet szemén, Valami titkos bánat ül szivén Éá kacérkodik sötét rémekkel. Egy diáklány ment a városon által Ismeretlenül, derűs mosolyával És megszentelte á piszkos kövekéi. Ott álltám én az utca szegletén És megáldozva tiszta derűjén, írtam ezt a szelíd éneket. O Könnyű László. Három ember „ < Irta: Tóth Nándor.' A pap levetette nehéz bundáját és kezeit dörzsölgetve a kályha melletti székre roskadt. Kegyetlenül fázott! Cserepe-puszta messze van, a tengelyig érő latyakban alig mászott a szekér, a szél meg fújt, igy nem csoda, ha most nem győz me^ legedni. Egy pillanatig még élőbu^- kant emlékezetében a haldokló hehres szederjes arca ... suttogása., - bűnbánata. Sietett megszabadulni a képtől, jobbkezével a rádió gombját megnyomva bekapcsolta a ké-- szüléket. A rádió sercegni, zúgni kezdette A *Hid< sorsjáték eredményeit recitálta a spiker ..v 500 pengőt nyert hatezerháromszázötvenes l A pap összerándult. Felugrott; majd az íróasztal fiókjából rövid matatás után előkeritette a borítékot. A. borítékból két sorsjegy hullott ki. Az övé és a tanítóé. Valamikor még az ősszel, amikor a sorsjegyek árusítása elkezdődött, jegyezte a tanító az ötpengős sorsjegyet. Minden elsején törlesztett egy pengőt a fizetéséből rá, amikor eljött az államsegélyért. Még vissza volt egy pengő.- Nem volt még kifizetve. A plébános azonban ráírta a nevet ceruzával és a magáé mellé helyezte. »Hatezer- háromszázötvenegyes«. A tanítóé tehát nem nyert l; Ellenben az öve,, igen!
