Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-09-04 / 68. szám

XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. szeptember 4. (Szombat) 68. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 ' Peleifis szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési dl)s Egész évre _12 pengő || Félévre____ 6 pe ngő A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Elfiflsetási dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez kli!dendők.| Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dllal‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllraélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint ä nyíl ttér soronként 60 fillérbe kertll. Iskola és nevelés Ilyenkor, az iskolák kapanyitásá­nak idején, évenkint legalább egy- sier, a társadalom figyelme a köz­nevelés felé is irányai. A nevelést a társadalom tnlnyomő „része ugyanis az iskolai mánkéval* azonosítja. A közvetlenül érdekelt szülék és köz­vetlenül nem érdekeltek nagyrésze is az iskolától várja mindazt a lelki tartalmat, melyet a szülék gyerme­keiknek, a többiek pedig általában k jövé nemzedéknek akarnak bizto­sítani. Ha pedig ezt tényleg, vagy csak látszólag, nem kapják meg, ak­kor az iskolai manka elégtelenségét szeretik hangoztatni. Bnnek a gondolkodásnak megvan a történeti magyarázata. A „felvilá­gosodás0 korában ugyanis az a né­zet terjedt el európaszerte, hogy az értelem kifejlesztése teszi műveltté az embert. A neveiéi gondolkodás mai világosságánál azonban tisztán látják, hogy ez az egyoldaln intel- lektuálizmus rengeteg bajt okozott azon általános erkölcsi, lelki válság révén, mely hova-tovább már az ős­ember életssintjére veti vissza a mai müveit enrópéert. A liberálizmnsnak, valamint édes­gyermekének, a szociálizmnsnak egye­nes atja volt az az irányzat, mely az emberi természetes közösségek, mint: család, gyermekpajtásságok, község, céhek, nép fölbomlasztáBára törekedett és a nevelést teljesen az iskolára akarta hárítani. Ezzel pár­huzamosan aztán az iskolaügyet egé­szen az állam, vagyis a liberális kor­mányok kezébe igyekezett átjátszani, így ért volna célt ez az irányzat az emberi lélek kisajátításával. Szabad­ság* őrületében addig hangoztatta ez a most letűnő korszak a gyermek fölszabadítását, míg most oda jutot­tunk, hogy tele van a levegő az is­kola elleni váddal: fegyelmezetlen az ifjúság. De vájjon az iskola az oka-e ennek a felpanaszolt fegyelmetlenség- nek? Vájjon az iskola nevelte-e Bil­bao környékének baszk gyermekeit arra, amit a francia és angol tábo­rokban elkövetnek ? Nem veszi észre minden újságolvasó, hogy itt más nevelői tényezőkben van a hiba? Ma már a társadalomban is tért nyer az a helyes fölfogás, mely sze­rint az iskolai nevelés CBak igen kis része 'a nevelés egészének. Az iskola a nevelésnek csupán egyik tényezője. Munkájának eredménye pedig igen nagy mértékben függ a társadalmi életközösségek esendes együttneve- lésétől. Az igazság az, hogy min­denki nevel mindenkit, akivel és amikor csak vele érintkezik. A ne­velés elválaszthatatlan mindenféle tár­sadalmi együttéléstől. Ahol ember emberekkel és emberi alkotásokkal találkozik, ott neveléB folyik. A ne­velés súlypontját ma már nem az iskolában látjuk, hanem az összes társadalmi közületekben: a család* han, gyermekpajtásságokban, cser­kész*, levente és egyéb ifjúsági ala­kulatokban, foglalkozási érdekkép­viseletekben, községben, vármegyé­ben, nemzetben, államban és egy­házban. Ezek együtt alkotják a ne- velőtényezők egészét. Ha ezek mind megfelelnek nevelői feladatuknak, együtt és közösen formálják a fel­növekvő embert, akkor mindenoldalú, kiegyensúlyozott nevelést, valódi mű­veltséget kap. Minden tanultsága mellett is azonban müveit embernek csak az nevezhető, akinek van lelke, van szive arra, hogy embertársaival, családjával, minden kösülettel és Istennel szemben megteszi köteles­ségét. A mai keresztény, nemzeti, ma­gyar kormányok programjában benne van a tudósképzes is, amint benne van a kisiparosképzés is, mert ezek nemzetnevelési feladatok sok minden mással együtt, de a népiskolának, a legtöbb középiskolának és felsőfokú iskolának nem tudósképzés, nem is az iparoBképzés a feladata, hanem egyetemes és főfeladata minden ma­gyar iskolának, hogy a hazának és az egyháznak vallás*erkölcsös, öntu­datosan hazafias, értelmes egész em bereket neveljen, akik képesek min­den körülmények között, jó és bal­sorsban Isten, a nemzet, embertár­saik és önmaguk iránti kötelességei­ket teljesíteni, arra jószándékkal min­denkor törekesznek. Erre pedig az iskola egymagában nem tud megfelelően nevelni, ha­nem csak az összes nevelői tényezők együttesen. A társadalmi élet a mi fölfogásunk szerint szerves élet. A nevelői ténye­zők, az említett közületek nem egy­más mellé sorakoznak, hanem egy­másba kapcsolódva működnek, egy­mást kölcsönösen kiegészítik és te­kintettel kell lenniök egymásra. — Egységes célt kell követniök és ezt minden rendelkezésre álló eszközzel munkálniok kell. A szerves élet egyik törvénye szerint, ha egyetlen szerv nem működik jól, mert beteg, 4agy sehogy sem működik, mivel hiányzik, akkor az egész szervezet is beteg, nem működik tökéletesen. Ugyanígy, ha a nevelőtényezők egyike nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni nevelői föladatát, vagy éppen hiány­zik, akkor ezt megérzi az egész ne­velés. Az iskola megérzi, ha a gyer­mek nem a családban, vagy ha csak apa nélkül nőtt fel iskoláskoráig s az iskolai nevelés már nem lehet tökéletes, mert az iskola nem pótol­hatja egymaga a többi nevelőtényező munkáját. A világháború utáni magyar iskola tudatában van annak, hogy a lelki és anyagi válság folytán a nevelő- tényezők egyrésze nem képes felada­tának úgy megfelelni, amit azt jobb viszonyok közt elvárjuk. Igyekszik is az előálló hiányokat erejének tel— | jes megfeszítésével pótolni. Egyma­gában azonban így sem képes azt a feladatot teljesíteni, melyet tájékozat­lanok rá akarnak róni, amikor tőle várják a nevelés egész munkájának teljesítését. Az összes iskolafajok rá­tértek már fokozatosan arra az irányra, mely a nevelést a tanítás fölé he­lyezi, főleg Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter nemzetne- vetési célkitűzései, törvényalkotási, irodalmi és szónoki működése nyo­mában. Ha minden nevelőtényező olyan mértékben fog megfelelni hi­vatásának, mint a magyar iskola és magyar oktatói kar, akkor bizonyos lehet a társadalom, hogy a jövő nem­zedék meg fog felelni a magyar jövőt illetően annak a fokozott életfeladat­nak, melyet elvár tőle. Barabás András, Egyhangú lesz a bonyhádi képviselőválasztás Az egész ország figyelme Bonyhád felé fordul ezekben a napokban. Dr Perczel Béla képviselőjelöltsége ál­talános érdeklődés középpontjába ál­lította est a kerületet és úgy a fő­városi, mint a vidéki sajtó majdnem minden orgánuma hosszú vezető cik­kekben emlékezett meg az illusztris jelölt szenzációs bonyhádi program- beszédéről és arról, hogy valamennyi magyar párt egyértelműen az ő je­löltségét támogatja. Dr Perczel Béla most látogatja meg kerülete községeit és program- beszéde alkalmával mindenfelé a leg­nagyobb melegséggel és szeretettel j fogadják tiszteletet paranosoló sze­mélyét. Mint értesülünk, program- I körútját már jórészt befejezte és ez­után már alig néhány községet kell meglátogatnia. A nép impozáns mó­don tüntet mellette és folyton bizony­ságot tesz arról a háláról, amellyel a völgységi járás lakossága régi idők óta tartozik jótevőinek, a Perczel család tagjainak. Ellenjelöltje mindezidáig nincsen. Az ajánlásokat- szombaton déli 12 óráig kell benyújtani, lapunk zártáig azonban kivüle senki sem vette ki az ajánlási nyomtatványokat. Ebből majdnem teljes bizonyossággal kö­vetkeztetik, hogy dr Perczel Bélát e hó 12-én egyhangúan fogják a kerület országgyűlési képviselőjévé megválasztani. 8chultheisz Rezső vármegyei fő* jegyző ur körlevele, melyet a tör* vényhatósági bizottsági tagokhoz in­tézett és amelyben bejelenti, hogy a megüresedett alispáni állásra pályá­zik, néhány helyreigazitó jelleggel biró észrevételt váltott ki belőlem. Téved ugyanis az igen tisztelt fő­jegyző ur, amidőn az elmúlt napok­ban megtartott értekezletet „hivata­los jelölő értekezletnek0 minősiti, mert az sem hivatalos, sem pedig jelölő nem volt, hanem azt csupán tájé­koztatás céljából hívták egybe és a megjelentek, kivétel nélkül, tisztában voltak azzal, hogy nekik nem lehet feladatuk és hatáskörükbe sem tar­tozik a hivatalos jelölés. Főispánunk vármegyénk hagyomá­nyaihoz való tiszteletét és ragaszko­dását dokumentálta, amikor — a már évtizedek óta fennálló szokáshoz hí­ven — a vármegye különböző párt­jaihoz és különféle társadalmi ősz* tályokhoz tartozó bizottsági tagok köréből értekezletet hivott ösbzb azon célból, hogy tájékozást nyerjen a bizottsági tagok álláspontjáról arra nézve, hogy kit tartanak ók a pályá­zók közül az alispáni állásra a leg­alkalmasabbnak, mely alkalommal úgy a főispán, mint pedig a jelen­levő alispán, kik erre mindketten első Borban illetékesek, természete­sen szintén kinyilvánították a maguk véleményét. Esen értekezletnek tehát nem a „hivatalos jelölés0 volt a célja, hanem csupán tájékoztatás. Eszeágában sem volt az értekezletnek, hogy magának az őt meg nem illető hivatalos jelö­lés jogát vindikálja, azonban teljesen „törvényes alapon0 állottak a bízott* sági tagok, amikor összejöttek és vé­leményt nyilvánítottak arra nézve, hogy kit találnak ők a leghivatot- tabbnak, a legalkalmasabbnak az al- ispáni állás betöltésére. A bizottsági tagoknak eme szabad véleménynyil­vánítását semmiféle törvény, vagy rendelkezés el nem tiltja és nem is korlátozhatja, de ezen eljárása a sza­vazás titkosságával sem ellenkezik. A törvényhatósági városokban ma is érvényben levő titkos képviselő­választások mellett láthatjuk, hogy értekezleteken, hirdetményeken, a sajtóban százan és százan nyíltan szerepelnek és foglalnak állást egyes jelöltek mellett vagy ellen, sőt ma­gát a titkos szavazás utján megvá­lasztandó jelölt ajánlási ivót is százan éjt ezren nyilvánosan Írják alá a választók közül és ezen aláírási ivek a választás előtt közkézen forognak. A bizottsági tagoknak az igen tisz­telt főjegyző ur által kifogásolt el­járása nyugodtan terelhető a közigaz­gatási bíróság elé, mert az úgy alaki, mint pedig tárgyi tekintetben kiállja a legszigorúbb bírálatot. A törvény ugyanis csak a szava­Egyes szám ára 12 fillér. Széljegyzetek egy körlevélhez

Next

/
Thumbnails
Contents