Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-09-04 / 68. szám
XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. szeptember 4. (Szombat) 68. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 ' Peleifis szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési dl)s Egész évre _12 pengő || Félévre____ 6 pe ngő A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Elfiflsetási dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez kli!dendők.| Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dllal‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllraélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint ä nyíl ttér soronként 60 fillérbe kertll. Iskola és nevelés Ilyenkor, az iskolák kapanyitásának idején, évenkint legalább egy- sier, a társadalom figyelme a köznevelés felé is irányai. A nevelést a társadalom tnlnyomő „része ugyanis az iskolai mánkéval* azonosítja. A közvetlenül érdekelt szülék és közvetlenül nem érdekeltek nagyrésze is az iskolától várja mindazt a lelki tartalmat, melyet a szülék gyermekeiknek, a többiek pedig általában k jövé nemzedéknek akarnak biztosítani. Ha pedig ezt tényleg, vagy csak látszólag, nem kapják meg, akkor az iskolai manka elégtelenségét szeretik hangoztatni. Bnnek a gondolkodásnak megvan a történeti magyarázata. A „felvilágosodás0 korában ugyanis az a nézet terjedt el európaszerte, hogy az értelem kifejlesztése teszi műveltté az embert. A neveiéi gondolkodás mai világosságánál azonban tisztán látják, hogy ez az egyoldaln intel- lektuálizmus rengeteg bajt okozott azon általános erkölcsi, lelki válság révén, mely hova-tovább már az ősember életssintjére veti vissza a mai müveit enrópéert. A liberálizmnsnak, valamint édesgyermekének, a szociálizmnsnak egyenes atja volt az az irányzat, mely az emberi természetes közösségek, mint: család, gyermekpajtásságok, község, céhek, nép fölbomlasztáBára törekedett és a nevelést teljesen az iskolára akarta hárítani. Ezzel párhuzamosan aztán az iskolaügyet egészen az állam, vagyis a liberális kormányok kezébe igyekezett átjátszani, így ért volna célt ez az irányzat az emberi lélek kisajátításával. Szabadság* őrületében addig hangoztatta ez a most letűnő korszak a gyermek fölszabadítását, míg most oda jutottunk, hogy tele van a levegő az iskola elleni váddal: fegyelmezetlen az ifjúság. De vájjon az iskola az oka-e ennek a felpanaszolt fegyelmetlenség- nek? Vájjon az iskola nevelte-e Bilbao környékének baszk gyermekeit arra, amit a francia és angol táborokban elkövetnek ? Nem veszi észre minden újságolvasó, hogy itt más nevelői tényezőkben van a hiba? Ma már a társadalomban is tért nyer az a helyes fölfogás, mely szerint az iskolai nevelés CBak igen kis része 'a nevelés egészének. Az iskola a nevelésnek csupán egyik tényezője. Munkájának eredménye pedig igen nagy mértékben függ a társadalmi életközösségek esendes együttneve- lésétől. Az igazság az, hogy mindenki nevel mindenkit, akivel és amikor csak vele érintkezik. A nevelés elválaszthatatlan mindenféle társadalmi együttéléstől. Ahol ember emberekkel és emberi alkotásokkal találkozik, ott neveléB folyik. A nevelés súlypontját ma már nem az iskolában látjuk, hanem az összes társadalmi közületekben: a család* han, gyermekpajtásságokban, cserkész*, levente és egyéb ifjúsági alakulatokban, foglalkozási érdekképviseletekben, községben, vármegyében, nemzetben, államban és egyházban. Ezek együtt alkotják a ne- velőtényezők egészét. Ha ezek mind megfelelnek nevelői feladatuknak, együtt és közösen formálják a felnövekvő embert, akkor mindenoldalú, kiegyensúlyozott nevelést, valódi műveltséget kap. Minden tanultsága mellett is azonban müveit embernek csak az nevezhető, akinek van lelke, van szive arra, hogy embertársaival, családjával, minden kösülettel és Istennel szemben megteszi kötelességét. A mai keresztény, nemzeti, magyar kormányok programjában benne van a tudósképzes is, amint benne van a kisiparosképzés is, mert ezek nemzetnevelési feladatok sok minden mással együtt, de a népiskolának, a legtöbb középiskolának és felsőfokú iskolának nem tudósképzés, nem is az iparoBképzés a feladata, hanem egyetemes és főfeladata minden magyar iskolának, hogy a hazának és az egyháznak vallás*erkölcsös, öntudatosan hazafias, értelmes egész em bereket neveljen, akik képesek minden körülmények között, jó és balsorsban Isten, a nemzet, embertársaik és önmaguk iránti kötelességeiket teljesíteni, arra jószándékkal mindenkor törekesznek. Erre pedig az iskola egymagában nem tud megfelelően nevelni, hanem csak az összes nevelői tényezők együttesen. A társadalmi élet a mi fölfogásunk szerint szerves élet. A nevelői tényezők, az említett közületek nem egymás mellé sorakoznak, hanem egymásba kapcsolódva működnek, egymást kölcsönösen kiegészítik és tekintettel kell lenniök egymásra. — Egységes célt kell követniök és ezt minden rendelkezésre álló eszközzel munkálniok kell. A szerves élet egyik törvénye szerint, ha egyetlen szerv nem működik jól, mert beteg, 4agy sehogy sem működik, mivel hiányzik, akkor az egész szervezet is beteg, nem működik tökéletesen. Ugyanígy, ha a nevelőtényezők egyike nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni nevelői föladatát, vagy éppen hiányzik, akkor ezt megérzi az egész nevelés. Az iskola megérzi, ha a gyermek nem a családban, vagy ha csak apa nélkül nőtt fel iskoláskoráig s az iskolai nevelés már nem lehet tökéletes, mert az iskola nem pótolhatja egymaga a többi nevelőtényező munkáját. A világháború utáni magyar iskola tudatában van annak, hogy a lelki és anyagi válság folytán a nevelő- tényezők egyrésze nem képes feladatának úgy megfelelni, amit azt jobb viszonyok közt elvárjuk. Igyekszik is az előálló hiányokat erejének tel— | jes megfeszítésével pótolni. Egymagában azonban így sem képes azt a feladatot teljesíteni, melyet tájékozatlanok rá akarnak róni, amikor tőle várják a nevelés egész munkájának teljesítését. Az összes iskolafajok rátértek már fokozatosan arra az irányra, mely a nevelést a tanítás fölé helyezi, főleg Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter nemzetne- vetési célkitűzései, törvényalkotási, irodalmi és szónoki működése nyomában. Ha minden nevelőtényező olyan mértékben fog megfelelni hivatásának, mint a magyar iskola és magyar oktatói kar, akkor bizonyos lehet a társadalom, hogy a jövő nemzedék meg fog felelni a magyar jövőt illetően annak a fokozott életfeladatnak, melyet elvár tőle. Barabás András, Egyhangú lesz a bonyhádi képviselőválasztás Az egész ország figyelme Bonyhád felé fordul ezekben a napokban. Dr Perczel Béla képviselőjelöltsége általános érdeklődés középpontjába állította est a kerületet és úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó majdnem minden orgánuma hosszú vezető cikkekben emlékezett meg az illusztris jelölt szenzációs bonyhádi program- beszédéről és arról, hogy valamennyi magyar párt egyértelműen az ő jelöltségét támogatja. Dr Perczel Béla most látogatja meg kerülete községeit és program- beszéde alkalmával mindenfelé a legnagyobb melegséggel és szeretettel j fogadják tiszteletet paranosoló személyét. Mint értesülünk, program- I körútját már jórészt befejezte és ezután már alig néhány községet kell meglátogatnia. A nép impozáns módon tüntet mellette és folyton bizonyságot tesz arról a háláról, amellyel a völgységi járás lakossága régi idők óta tartozik jótevőinek, a Perczel család tagjainak. Ellenjelöltje mindezidáig nincsen. Az ajánlásokat- szombaton déli 12 óráig kell benyújtani, lapunk zártáig azonban kivüle senki sem vette ki az ajánlási nyomtatványokat. Ebből majdnem teljes bizonyossággal következtetik, hogy dr Perczel Bélát e hó 12-én egyhangúan fogják a kerület országgyűlési képviselőjévé megválasztani. 8chultheisz Rezső vármegyei fő* jegyző ur körlevele, melyet a tör* vényhatósági bizottsági tagokhoz intézett és amelyben bejelenti, hogy a megüresedett alispáni állásra pályázik, néhány helyreigazitó jelleggel biró észrevételt váltott ki belőlem. Téved ugyanis az igen tisztelt főjegyző ur, amidőn az elmúlt napokban megtartott értekezletet „hivatalos jelölő értekezletnek0 minősiti, mert az sem hivatalos, sem pedig jelölő nem volt, hanem azt csupán tájékoztatás céljából hívták egybe és a megjelentek, kivétel nélkül, tisztában voltak azzal, hogy nekik nem lehet feladatuk és hatáskörükbe sem tartozik a hivatalos jelölés. Főispánunk vármegyénk hagyományaihoz való tiszteletét és ragaszkodását dokumentálta, amikor — a már évtizedek óta fennálló szokáshoz híven — a vármegye különböző pártjaihoz és különféle társadalmi ősz* tályokhoz tartozó bizottsági tagok köréből értekezletet hivott ösbzb azon célból, hogy tájékozást nyerjen a bizottsági tagok álláspontjáról arra nézve, hogy kit tartanak ók a pályázók közül az alispáni állásra a legalkalmasabbnak, mely alkalommal úgy a főispán, mint pedig a jelenlevő alispán, kik erre mindketten első Borban illetékesek, természetesen szintén kinyilvánították a maguk véleményét. Esen értekezletnek tehát nem a „hivatalos jelölés0 volt a célja, hanem csupán tájékoztatás. Eszeágában sem volt az értekezletnek, hogy magának az őt meg nem illető hivatalos jelölés jogát vindikálja, azonban teljesen „törvényes alapon0 állottak a bízott* sági tagok, amikor összejöttek és véleményt nyilvánítottak arra nézve, hogy kit találnak ők a leghivatot- tabbnak, a legalkalmasabbnak az al- ispáni állás betöltésére. A bizottsági tagoknak eme szabad véleménynyilvánítását semmiféle törvény, vagy rendelkezés el nem tiltja és nem is korlátozhatja, de ezen eljárása a szavazás titkosságával sem ellenkezik. A törvényhatósági városokban ma is érvényben levő titkos képviselőválasztások mellett láthatjuk, hogy értekezleteken, hirdetményeken, a sajtóban százan és százan nyíltan szerepelnek és foglalnak állást egyes jelöltek mellett vagy ellen, sőt magát a titkos szavazás utján megválasztandó jelölt ajánlási ivót is százan éjt ezren nyilvánosan Írják alá a választók közül és ezen aláírási ivek a választás előtt közkézen forognak. A bizottsági tagoknak az igen tisztelt főjegyző ur által kifogásolt eljárása nyugodtan terelhető a közigazgatási bíróság elé, mert az úgy alaki, mint pedig tárgyi tekintetben kiállja a legszigorúbb bírálatot. A törvény ugyanis csak a szavaEgyes szám ára 12 fillér. Széljegyzetek egy körlevélhez