Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-09-01 / 67. szám

XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. szeptember 1. (Szerda) 67. szám, Szerkesztősét; és Id adóhivatal: Felelős szerkesztő: Hirdetések árai i Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blóflzetésl difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő BL ÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán éa szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.! A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter azéles hasábon mtlllmélersoronként 10 fillér. Alláatkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi bír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Nemzeti egység Gyönyörűen bontakozott ki dr Per­esei Bálának, a bonyhádi kerület kép­viselőjelöltjének vasárnapi program- beszédében a nemzeti egység. Dr Peroiel Béla otthagyta a díszt, hatalmat ás anyagi megélhetését biz­tosító alispáni síéket, mert agy éreite, hogy a mindenekíelett álló nemseti érdek ast kívánja tőle, hogy Pékár ■Gyula elhaláloiásával megüresedett bonyhádi kerület képviselőségét vál­lalja és felvegye Tolna megye né­met anyanyelvű, de nemzeti ériéstől áthatott válasstó polgárainak támo­gatásával a harcot a német nemzeti- ségtt isgatókkal ssemben. Nem as egyéni érvényesülés, a pártpolitikai jsempont, hanem a mindenek felett álló nemseti cél lebegett dr Percsel Béla előtt a jelöltség vállalásánál. Est a férfias kiállást, a mai párt­érdekektől felzaklatott és hangos po­litikai életben meglepő egyértelmű­séggel ismerték el a különböző pár­tok. A Nemseti Egység hívei, a Ke­resztény Párt éB a Független Kis­gazdapárt egyöntetűen arra as állás­pontra helyezkedtek, hogy Percsel Béla jelöltsége nemseti vállalkozás, sz ő győzelme a magyar nemseti ér­zés diadala a pángermanismnssal ssemben és a győselem esélyeinek pártérdekekből való gyengítése sem­mivel sem megindokolható cseleke­det volna. Annyit hallottunk beszélni a nemseti egység frontjáról, de ennek testté válását a bonyhádi kerület mostani választásánál észleljük elő­ször. Igazi öröm és büszkeség tölt el bennünket, hogy Tolna vármegye egy kerületében nyilatkozott meg első Ízben ily szép formában a nem­zeti egység. Néhai Pékár Gyula, aki impozáns külső megjelenésével és nyugateurőpai nagy műveltségével annyiszor tört a külföld előtt lándzsát a magyar érdekekért, még halálával is szolgálatot tett rajongva szeretett fajának: a szerteszét húzó magyar­ságot az ő örökének betöltésében egyesítette dr Perczel Béla támoga­tására. Ennek a kis országnak igen sok embere csodálkozik azon, hogy mi­ként sikerült dr Peresei Bélának, aki már többször elhárította magától a képviselői mandátumot, a német­nyelvű többségből álló bonyhádi ke­rületnek választóit oly impozáns egy­ségben maga köré csoportosítani, úgy­hogy vele szemben másodrangu kér­déssé vált a pártkérdés. De aki is­meri ezt a kerületet, azt a szoros kapcsolatot, amelyben a Perczel- család évszázadok éta áll a völgységi járás lakéival, az könnyen megérti. A Percsel család tradíciói mindig a köz­élet becsületes, egyenes és nyilt szol­gálatában domborodtak ki. Aföldes- ur segítő keze és jétanácsai irányí­tották ennek a kerületnek józan és iparkodó népe életküsdelmét, nem csoda tehát, hogy az 1725. év tele­pesei a Peresei családban az atyai gondoskodást tapasztalván és érez­vén, a jövő generációt az uj földes- urakhoz, — akik őseik hagyományát szentnek tekintették, — a hála, sze­retet és nagyrabecsülés érzései fűzik. Esek a szép emberi erények lobban­tak ki moBt oly messzehaté világító fénnyel a bonyhádi képviselőjelölés alkalmával, amelyek bevilágítják e csonka hazának minden szögletét. Dr Percsel Bélának, aki párton- kivttli programmal vállalta a jelölt­séget, hogy szabad legyen és korlá­tozás nélkül elmondhassa mindig meg­győződését, hazafias aggodalmait és önzetlen gondolkodásával egy uj irányt jelöljön meg a magyar politikai élet­ben, sikerült a nemzeti egység gon­dolatát valéraváltani. Nem kérte és mégis elnyerte a hazafias érzésen álló pártoknak támogatását. —■ Meg­van minden biztosíték arra, hogy ezzel zz impozáns nemzeti fellángo­lással és összeforrással szemben, elül az a nemzetietlen törekvés, amely az utóbbi években el akarta terelni a völgységi járás német anyanyelvű lakéit ősi állásfoglalásuktól és éket akart verni a Thüringiábél, a Fekete erdő vidékéről a török által kipusz- titott területekre jövő németséget szeretettel fogadó magyarság és a telepesek utódai közé. El akarta sza­kítani éket egyelőre csak érzésben, attól a hazától, amely a mindennapi kenyér mellett megadta nekik a jo­gokat és biztosította részükre a bol­dogulás lehetőségét. Magam is a Mer cyó-féle telepítés leszármazottja vagyok és csak hálá­val gondolok azokra, akik őseimet megértő barátsággal fogadták a ma­gyar földön. Sem azoknak, sem nekünk, leszármazottaknak nem volt jogos okunk panaszra a magyarság­gal szemben, rút hálátlanság volna tehát minden olyan törekvés a tele­pesek leszármazottjai részéről, amely | ennek a megtépett országnak erejét I gyengíteni kívánná egy más nemzet érdekeinek ok- és oélnélküli propa­gálásával. Dr Peresei Béla előrelátható egy­hangú megválasztásában a magyar nemzethez hú, a magyar vendégfoga­dást el nem feledé német anyanyelvű polgároknak hálája fog impoiánsan Vitéz dr Thuránszkg László aug. bé 28 án, szombaton délelőtt 10 éra­kor a vármegyeházán Tolna várme­gye országgyűlési képviselőivel, felső­házi tagjaival, a közigazgatási bizott­ság és kisgyülés tagjaival és többek­kel a törvényhatósági bizottság ve­zető tagjai közül értekezletet tartott abból a célból, hogy a dr Perczel Béla lemondásával megüresedett al­ispáni állás betöltése kérdésében ál­lást foglaljanak. Az értekezleten résztvettek: gróf Apponyi Károly, gróf Apponyi Rezső, dr Bernáth Béla, Bernrieder József, dr Bartal Aurél, Bodnár István, Csapó Dániel, báré Fiáth Tibor, Frey Jó­zsef, dr Géssy Tibor, Hanzély Já­nos, Horváth Károly, dr Herczeg Elemér, báró Jeszenszky József, Kiss Lajos, dr Kovács Sebestény Endre, dr Kancser Jenő, dr Lányi Márton, Létay Gyula, dr Leopold Kornél, vitéz Makray Lajos, Müller Róbert, Nagy Lajos, Nagy János, dr Nemes József, dr Örffy Imre, Papp János, dr Peresei Béla, dr Pesthy Pál, Pongrácz Lajos, Schneider Gábor, Schneider János, gróf Széchenyi Do­monkos, Sztankovánszky Tibor, báré Schell József, SipoB Ernő, dr Vér- tessy László. Az értekezletet vitéz dr Thu- ránszky László főispán nyitotta meg és ismertette a közelmúlt eseménye­ket, amelyek maguk után vonták dr Perczel Béla lemondását. Röviden méltatta a távozó alispán érdemeit és köszönetét fejezte ki neki az eddig is élvezett baráti támogatásáért. Tá­jékoztatta a megjelenteket, hogy a megüresedett alispáni állásra eddig hárman jelentették be nála pályázási szándékukat, Scbultheiss Rezső vm. főjegyző, Szongott Edvin központi főszolgabíró és dr Szabó Elemér, a tamási járás fészolgabirája. A maga részéről Szongott Edvin központi já­rási főszolgabírót ajánlotta jelölésre az értekezletnek, mint olyat, akit szakképzettsége, nagy közigazgatási jártassága, eddigi hivatali múltja és társadalmi szereplése alapján az al­ispáni állásra méltónak tart. Felkérte az értekezleten jelenlevő lemondott alispánt, hogy mint a pályázni szán- dékoaóknsk éveken keresztül volt hivatali főnöke, tájékoztassa a maga részéről is az értekezletet és tegyen konkrét javaslatot. Dr Perczel Béla vitéz dr Thuránszky László főispán búcsúszavait megköszönve, a maga és oly módon megnyilatkozni, hogy amire a bonyhádi kerület képviselő­jelöltje büszkén Bzámit, ez a válasz­tás tisztaságában, egyenes érzéB meg­nyilatkozásában például fog szolgál- i hatni az uj követküldési harcokban. részéről az alispáni állásra, mint leg­alkalmasabbat, Szongott főszolgabírót ajánlja. A következő felszólaló, dr Pesthy Pál, Peresei Bélának részben alispáni működéséért, részben pedig azért, hogy a bonyhádi választókerületben a jelölést elfogadta, köszönetét fejezte ki. A maga részéről is Szongott mel­lett foglalt állást. Felszólaltak még: Dr örffy Imre, gróf Apponyi Rezső, gróf Apponyi Károly, Kiss Lajos, báró Fiáth Tibor, Hanzély János, dr Bernáth Béla, Bernrieder József, báró Sohell József és dr Bartal Aurél. A felszólalók valamennyien Szongott Edvin központi járási főszolgabíró jelölése és lehető egyhangú megvá­lasztása mellett foglaltak állást. Gróf Apponyi Rezső bejelentette az érte­kezletnek, hogy külföldről Budapestre érkezve, a legnagyobb meglepetéssel olvasta nevét a sajtóban, mint al­ispán jelöltét. Bejelentette, hogy a bir teljesen hamis, soha nem foglal­kozott a gondolattal, hogy az alispáni állásra pályázzék. A felszólalások elhangzása után az összes jelenlévők elfogadták Szongott Edvin jelöltségét s egyhangúlag ki­mondották, hogy őt a jelölő értekez­let alispán jelöltjének tekintik és megválasztása érdekében mindent megtesznek. Egyhangúlag leszögez­ték azt az óhajukat, hogy az alispán- választás egyhangú legyen. Ennek érdekében felkérték zz elnöklő fő­ispánt, hogy lépjen összeköttetésbe Schultheisz Rezső vármegyei főjegy­zővel és dr Szabó Elemér főszolga­bíróval és a vármegyei közérdekre való hivatkozással hasson oda, hogy az alispáni állásra ne pályázzanak. Ezzel az értekezlet a főispán rövid köszönő szavaival véget ért. • Ugyancsak értekezletet tartottak a Szekszárdon lakó törvényhatósági bizottsági tagok. Az értekezleten résztvettek: Dr Treer István, dr Tolnay Sándor, Reicht Sándor, Pir- nitzer Ede, Létay Gyula, Csapó Jenő, vitéz Simon Simon, dr Leszley Ala­jos, Debulay Imre, Frey József, Schneider János, Kiss Lajos, Hangéi Andor, dr Leopold Kornél, dr Novák Miklós, Surgótb Aladár, Saabé Já­nos, Diczenty László, Kovács Dávid, Bodnár István, Horváth Károly, dr Horváth Jenő ős dr Csányi László. Az értekezlet Kiss Lajos apát, felső­Egyes szám ára 12 fillér* Szongott Edvin a főispánt értekezlet alispán lelőnie

Next

/
Thumbnails
Contents