Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-09-01 / 67. szám

fOlíNAMEGVEl ÚJSÁG Dr Perczel Béla programbeszéde Bonyhádon Vasárnap, augusatus 29 én tartotta dr Perczel Béla nagyszabású pro- grambessédét Bonyhádon, amelyre, mint a fővárosi sajtóból láthatjuk, aa egész ország felfigyelt. Délután 2 óra* kor nagy küldöttség kereste fel Bony- hád és a kerület egyes községeinek választópolgárai közül ósi kúriájában dr Perczel Bélát, hogy felkérjék programbeszédének megtartására. A választópolgárok szónoka Emmerle Károly ny. alezredes volt. A menet élén nemzeti szalagokkal díszített ke­rékpáros csoport és a tüsoltósenekar halad. Dr Perczel Béla egy pilla­natra megállt a honyhádi hősök szob­ránál és koszorút helyezett el azok­nak emlékénél, akiknek anyanyelve tán nem is volt magyar, de akik a legnagyobbat, életüket áldozták a a magyar határok védelméért. A tűz oltózenekar a Himnuszt játszotta a község főterén, amelyen igen nagy Bzámban jelentek meg nemcsak a bonyhádi kerület polgárai, de a tá­volabb eső vidékekről is azok, akik a szeretet és a tisztelet érzésével ra­gaszkodnak dr Perczel Béla szemé­lyéhez. Ott láttuk többek közt: vitéz dr Thuránszky László főispánt, gróf Apponyi Károly, gróf Széchenyi Do­monkos felsőházi tagokat, dr Klein „Antalt, a Független Kisgazdapárt "tagját a tolnai kerület képviselőjét és még igen sokat vármegyénk ve­hető emberei közül, Emmerle Károly nyitotta meg az Ülést és felkérte dr Peresei Bélát programbeszédének elmondására. Perczel Béla beszéde A bonyhádi kerület választó pol­gárságának egy ngy számban tekin­télyes, mint összetételében értékes küldöttsége megtisztelt engem azzal, hogy angnsztns hó 23-án előttem megjelenvén, az Önök nagynevű volt képviselőjének, az általam is mélyen tisztelt Pékár Gyulának, kinek el» hunytát a magyar közélet komoly veszteségének tartom, elhalálozásával árván maradt kerület képviselőjelölt- «égét nekem fölajánlotta. Az esen fölajánlásban rejlő meghívásnak en­gedve, jelentem meg ma Önök kö­zött, hogy megköszönjem a számomra előlegezett, nekem végtelenül jóleBŐ bizalmat, hogy kijelentsem: a jelölt­séget elfogadom éB a küzdelmet a politikai pártokon kivttl állva óhaj­tom lefolytatni, minden törekvésemet abban központosítva, hogy csakis be­csületes, tisztességes és törvényes eszközökkel harcolva, a kerület vá­lasztó polgárságát politikai párt­állásra, vallásra, anyanyelvre, társa­dalmi osztályra, rendre és rangra való különbség nélkül olyan tábor­ba tömöritsem, mely esen választás­nál a bonyhádi ' kerület közérdekét nem a politikai célkitűzésekben, nem az ilyenkor elhangozni szokott szép szavakban, nem ígérgetésekben, ha­nem egyszerűen és csupán jelöltjé­nek igen csekély és szerény erőkkel megáldott személyében látja. Ha ez így van, úgy bizonyára nem értik félre, hogy azon kéréssel fordulok Önökhöz, ne méltőztassanak tőlem megkívánni, hogy ez alkalom­mal az ilyenkor megszokott, a politi kai élet minden jelenségével, a meg­oldásra váró problémák mindegyiké­vel behatóan foglalkozó és azokat részletesen boncolgató sablonos úgy- I nevezett programmbeszédet mond- | jak, hanem [csak röviden megem­lítve azokat az alap elveket és irány­pontokat, amelyeken állva és ame­lyek felé törekedve a politikai élet területén megindulni óhajtok, kör­vonalazzam azt a viszonyt, amelybe a kerületnek lakosságával szemben elhelyezkedni kívánok. Mielőtt ezt tenném, engedjék meg nekem, hogy rövid időre a belőlem kikivánkozó érzelmeknek adjam át a szót, mert lehetetlenség számomra lelki meghatottság nélkül gondolni arra, hogy ebben a percben ugyan azon a helyen állok, amely helyről boldogult nagyatyám, Perczel Béla, —■ ha nem csalódom, három ízben —- boldogult atyám Perczel Dezső hét— ízben kérte ki és mindannyiszor el is nyerte részben az Önök jogelő­deinek, de részben Önöknek saját maguknak bizalmát. En köszönöm Önöknek azt a hűséget és azt a bi­zalmat, mellyel Önök őket megaján­dékozták és amelyet ők egy komoly és tartalmas élet önzetlen munkájá­val igyekeztek meghálálni. De külö­nösen köszönöm azt a hűséget, amely- lyel Önök boldogult atyám, Perczel Dezső mellett kitartottak még akkor is, midőn a válságban levő magyar parlamentárizmus megmentésére irá­nyuló, önzetlen és önfeláldozó törek­vését az akkor felszínre került uj politikai irányzattal viszonozta, hogy őt az Önök bizalmából elnyert man­dátumtól is megfosztva, a magasabb nemzeti érdekből gróf Tisza István­nal együtt elkövetett házszabálysér- tésért az egész nemzeti közvélemény megvetésének óhajtotta kitenni. Önök ennek dacára mindvégig bizalommal és hűséggel kitartottak mellette, amint azt a diadalmenetté felmagasz- tosult ezerkilenoszáztises választás bizonyítja és én tudom, hogy ennek a bizalomnak nagy része volt abban, hogy ő nyugodt lélekkel tűrve az ellene intézett méltatlan és igaztalan támadásokat, nyugodt lelkiismerettel, a jól elvégzett életmunka tudatában zárhatta le örök álomra szemeit. Meghatottsággal gondolok arra is, hogy akkor, amidőn az Önök meg­tisztelő felajánlását elfogadtam, kény­telen voltam alispáni állásomról le­mondani, Úgy érzem, az ott kifej­tett igénytelen működésemet Tolna vármegye közönségének kitüntető bi­zalma kezdettől végig elkísérte, mely bizalmának több Ízben számomra örökké felejthetetlen módon adott ki­fejezést. A majdnem négy évig tartó alispánságom alatt olyan kötelékek támadtak a vármegye közönsége, a vármegye derék, kiváló, kötelességeit lelkiismeretesen teljesítő tisztikara és én köztem, hogy az volt az érzésem: eleven húsba mártom a kést, mellyel ezeket a kötelékeket önszántamból és erőszakosan elszakitom. Megtet­tem, mert hosszú lelkitusa és érett megfontolás Után azon eredményre jutottam, hogy így kell cselekednem, így parancsolja hazafias kötelesség- érzetem, melynek a vármegyém iránti szeretetemmel szemben is elsőbbséget kell adoom és igy parancsolja a bony­hádi kerület sorsa iránt bennem élő, nem csupán családi nexusokon és érzelmeken, hanem egyben hazafias megfontolásokon alapuló őszinte ér­deklődésem is. Amidőn tehát ezen elhatározásom következtében a politikai életben el­helyezkedni óhajtok, pontosan ^meg kell határoznom — márcsak a jövő ben beállható félreértések elkerülése céljából is — az e téren kifejtendő működésem alapjait. Pártonkivüli programmal léptem fel, mert ezidő szerint igy vélem legjobban szol­gálni az ország érdekeit és mert sza­bad kezemet és függetlenségemet pártkötelékek által gúzsba köttetni nem akarom. Egyébként ha köze­lebbről szemlélem a mai viszonyo kát, arra a konklúzióra kell jutnom, hogy az egyes konstruktiv nemzeti alapon működő polgári pártok pro- grammja között érdemleges különb­ség alig van. A dolgok természeté­ben rejlik, hogy minden egyes párt­nak, mely a maga tisztességes pro- grammját a benső meggyőződés ere­jével átérzi, nemcsak joga, de az or­szággal szemben tartozó kötelessége is alkotmányos, törvényes eszközök­kel az uralomra jutást megkísérelni. Ez megfontolandó azonban a mai helyzetben, midőn abból indultunk ki, hogy a különböző pártok politi­kai hitvallása majdnem ugyanazonos, gyakorlati jelentőségét elveszti és előtérbe lép annak meggondolása, hogy a — különösen választásoknál — erősen kiélezett pártharcokból nem támad-e legalább akkora kára az .egyetemes magyar közérdeknek, mint amennyi hasznot a zászlaját győze­lemre vezető párt elkönyvelhet. A valóságnak megfelelő tényként megállapítani kívánom, hogy ezen mostani választásnál egyetlen egg pártnak a támogatását ki nem kértem és indulásomkor egy pártnak a támogatására Bem számítottam. Ezt a támogatást most sem kérem. Mi­után azonban a helyzet azóta oly­módon alakult ki, hogy úgy a Nem­zeti Egység Pártja, mint a Keresz­tény Párt, valamint az Országos Füg­getlen Kisgazdapárt támogatását tény­leg kilátásba helyezte, amely támo­gatás megnyilvánult abban is, hogy ellenem jelöltet nem állítottak, ezért a támogatásért a pártoknak és azok helyi szerveinek hálás köszönetemet fejezem ki annak hangoztatásával, hogy ezért a támogatásért egyénileg igen, de politikai konzekvenciákban nem érzem magam elkötelezettnek. Meg vagyok arról győződve, hogy ez a támogatós számomra igen érté­kes és hozzásegít ahhoz a győzelem­hez, melynek az Önök erejével való kivívásában egy pillanatig sem ké­telkedtem. Itt azonban újból hangoz­ISKOLASZEREK füzetek, iró- és rajzszerek, festékek, ecsetek és mindennemű iskolai szükségleti cikkek dús és jutányos beszerzési forrása a Molnár-féle Rt. kSnyo- és poplrkereskedése Telefon 37. Szekszárd, Kaszinó-bazár Telefon 37. Iskola- és egyéb könyvek kötését jutányos áron készítjük tatnom kell Önök előtt azon állá«, pontomat, melynek az előttem mez- jelent küldöttség előtt íb kifejezőét adtam, hogy abban az esetben, ha egy ellenjelölt fellépésével harcra ke- rül a sor, — bármiig értékes előt­tem a Bonghád kerületbeli válasz­tóimnak bizalma — annak alap. ján a mandátumot csak azon eset­ben fogadhatom el, ha azt min­den folttól mentesen, tisztán ad­hatják át nekem. Nemcsak azért kívánom ezt, mert igy diktálja er- kölcsi érzésem, hanem mert annak alapján az országgyűlés képviBelő- házába feljutva, büszkélkedni akarok bonyhádi választóimmal, akik akkor amikor a választásnál szivük szerint megnyilathozhattak, csupán benső meggyőződésükre néztek. Kívánón ezt azért is, mert szeretném, ha g jövőben ez a választás más kerüle­tekben példaképül szolgálhatna és nekem megadhatná az erkölcsi ala- pót arra, hogy tiszta mandátummal jutva be a Házba, ott mindig a tiszta közélet posztulátumainak szószólója lehessek. Ha a mai politikai életet, az ab­ban megnyilatkozó jelenségeket, g megoldásokra váró problémákat Bzem- ügyre veszem, szomorúan kell a kö­vetkeztetést levonnom, hogy helyze­tünk mindennek, csak rózsásnak nem mondható. Azokat a sebeket, melye­ket egész közéletünk a világháború­tól, az azt követő forradalmaktól ób az ezekkel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági válságoktól szenvedett, még mindig nem hevertük ki és ások nemzetünk testén még mindig nem­csak éktelenitő, de egyben fájdalmas sebhelyeket mutatnak. Államháztar­tásunk nehéz helyzetét, a tehervise­lési kötelezettségnek a teherviselési képesség határáig való felfokosása, a különböző, közérdekből okvetlenül megoldandó, de az ahhoz szükséges pénzügyi alapozást nélkülöző felada­tok összetorlódása, az ínséges nép- osztályról való gondoskodás szüksé­gessége, a munkanélkülieknek mun- hához juttatása, az állásnélküli dip­lomások elhelyezése, az elhanyagolt közegészségügy éB népjólét fejesztéss érdekében teendő intézkedések, as önhibájukon kivül bajbajutott kis­gazdák, iparosok és kereskedők meg­segítése stb. stb., mind olyan jelen­ségek, mind olyan feladatok, melye­ket a királyi kormány a legjobb akarattal kezelve sem tud megoldani és amelyek megoldhatatlansága a mai testben-lélekben kifáradt, — agyon­gyötört beteg politikai és társadalmi közéletünknek hű keresztmetszetét adja. Mi itt a teendő? Melyek a fonto­sabb feladatok ? Hol kezdjük, milyen sorrendben folytassuk ? Elismerem, hogg Darángi Kálmán miniszter- elnök és kormánga lelkiismereti sen, a legjobb tudással és akarat­tal foglalkozik ezekkel a kérdé­sekkel, de szomorúan kell megálla­pítani, hogy az eddig megtett intés- kedése, mindnyájunk által oly hőn óhajtott eredmény és ennek követ­keztében a népiélek megbékélését eddig elérni nem tudták. Ha nekem szabad ezen kérdésekhez hozzászól- .nőm, az eredmény eddigi elmaradá­sának főokát abban találom, hogy * végzett munka nem volt kellően megalapozva. Homokra épitettünk és miközben a közélet egyes meg­nyilvánulásai terén építményeink felhőkarcolók gyanánt már szinte ss egeket látszanak súrolni, nem vess- szük észre, hogy lábaink alól itt-ott kiszaladt a talaj és egy hirtelen fél* támadó szélvihar azzal a veszéllyel fenyeget, hogy halomra dönti össze® kiépített hadállásainkat. A homok, amelyre épitettünk, a közéleti tiszta­193$ft szeptemberig házi tag elnöklete alatt ugyancsak egyhangúlag kimondotta, hogy Szón­gott Édvin jelöltsége mellett foglal állást.

Next

/
Thumbnails
Contents