Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-08-20 / 63-64. szám
XÍX. Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" Szekszárd, ^7. fflgygjtfijs, %0. (Péntek) 63—64. szám. HüIejíiuLNT BJ-ia/jjt MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI fiS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre __ 1^ pengő ^jj Félévre ______6 pengő Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.! Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dlts 1*60 pengő, — A hirdetés egy 60 minimster szélerfhosébon i^itltipétersQroit.kéht 10 fillér. AilSstk^resökqek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzést, családi hír, valamint a nyfltrtr soTOTiwhit 60 fnrertre írerttl;- .... . A n emzet linzi mm Szent Isiván-napi gondolatok Irta: dr Magyarász Ferenc O. Cist. A párisi világkiállítás lengyel pa- viüonjábaD a lengyel nemzeti és szellem-történet legkiválóbb alakjainak szobrai állanak, középütt a felirattal: Vannak oly hatalmas emberek és emberi munkák, amelyek legyőzik a halált Óé élve maradnak meg köztünk. Pilsudzki marsallnak e szavai ősi természetünknek egyik igazságát bizonyítják, a másikat cáfolják, de mégsem foglalnak ellentmondást magunkban. Á tétel, melyet bizonyítanak: az ember Ößztonszerü éleiszereteté. Az ember végtelenül szereti, végtelennek szeretné véges életét: ezért küzd az elmúlás gondolata ellen, ahogy éé ahol csak tud. Ezért félti életét és egészségét, de pgyanez okból sokrétű találékonysággal ápolja egyúttal nagyjainak emlékét is, mert nem akarja, hogy a „zordon enyészet“ legyen úrrá rajtuk. Az igazság viszont, melyet a mai Lengyelország egyik legnagyobb fiának mondása cáfolni igyekszik, az, hogy abszolút halhatatlanság njpcs is e földi téreken. Hiába félünk és futunk a haláltól, minden embernek, de minden emberi munkának is közös sorBa a horáciusi „victima nil miserantis Őrei“, vagyiB áldozatul kell esnünk a kérlelhetetlen enyészetnek, bármennyire fájjon is annak tudata és bármennyire szeretnék is, ha általános törvényét nem kellene magunkra alkalmaznunk. Az emberi halandóság tehát általános törvény, a halhatatlanság pedig relativ fogalom. Az a tény azonban, hogy van relativ halhatatlanság is, hogy hatalmas embereknek és hatalmas tetteknek emléke igenis fönnmarad egy bizonyos körben és egy bizonyos ideig: a nagy lengyel Hazafi szavában rejlő ellentmondást csakugyan alkalmatosán hidalja keresztül. És legottan hozzátehetjük, hogy épp e tettekkel lehet és kell ezt a földi halhatatlanságot mérnünk. A tettek eme mércéje nem volt ismeretlen magyar eleink előtt sem, kikről a középkornak egyik króni kása, Prűmi Reginó (f 899) azt mondja „Chronicon“ c. müvében: „Natura taciti, ad faciendum quam ad dicendum prompteres“. (Természetüknél fogva hallgatagok, inkább a tettre, mint a beszédre hajlamosak.) Énnek a cselekvő magyar jel- lemnek, ennek a tettekkel mért emberi nagyságnak, ennek az eredményeiben mutatkozó halhatatlanságnak örökszép megtestesítője és minden időkre szóló példaképe Szent István király. Nagy, mert nagyok akart éé nagyot cselekedeti Először tppgamagá- ban formálta kj a keresztény jellemet és emelte azt az átlagon felüli tökéletességnek ama fokára, hogy az egész keresztény középkor őt mipr denütt és mindenkor szentnek tisztelte. Azután pedig népével is elfogadtatta a kereszténységet és ezáltal biztosította fönnmaradását a fajüag idegen, sőt ellenséges, kultúrára nézve pedig előrehaladottabb, számra hatalmasabb európai nemzetek között. Szent István államalkotó és nemzetfönntartó munkájában nem utolsó szempont, hogy bár akkor már kettős, nyugati és keleti alakjában találta a kereszténységet — csak pár év választotta el őt a teljes keleti egyházszakadástól — megbecsülhetetlen és gondviselésszerü érzékkel a nyugati formát választotta, mert abban találta meg azokat az óletete- meket, melyek megóvták népét az ^IbalkánoBodástól. Hisz mi volna népünk, hisz egyáltalán volna-e még pépünk, volnánk-e még magyarok, ha Szent István Bizánc felé tereli a kalandok korából megmaradt néhány sátoralja magyart? A bolgárok vérük, fajuk és nyelvük szerjnt a mi rokonaiak voltak; ősi turáni nyelvüket elvesztették, vérük beolvadt a szlávságba, fajtájuk balkánivá lett. Nos és bennünket nem ért volna ugyanez a sors ? Az első Árpád még átszoritotla a bolgár Zaláét a Aldnnán túlra; ha nincsen Szent István, egy második Árpádot bová szorította volna a népvándorlásnak egy újabb és a Döntőnél, az Etelköznél erősebb hulláma ? „Róla emlékezvén“ : est kell meg köszönnünk Szent Istvánnak. Ez az az adósság, melynek tőkéje törleqzt heteden ; de legalább kamatait iparkodjunk leróni azáltal, hogy Szent István király emlékét híven ápoljuk, tiszteletét nemzeti hagyománynak és hazafias kötelességnek tartjuk és vaujuk. Ezfeel a gondolattal kell belépnünk az ő jubileumi esztendejébe. És ha hangos is Ibbs az ünneplő öröm: a csendea cselekedet, az igazi Szent latvám jellem kialakítása minmagunk- bao, az ő müvének relativ halhatat- lanitáaa, az 6 emlékének ilyetép megörökítése less a legszebb éa legméltóbb ünneplés. Az ezeréves királyság Irta: Jánosi György A mai súlyos, trianoni óllapot egyetlen haszna az, hogy nagyón sok kérdést tisztáz a magyar történelem ismert, vagy ismeretlen eseményeivel kapcsolatban. Egyre világosabban áll előttünk az a helyzet, amelyet az Isten gondviselése erre a nemzetre, itt a Duna• Tisza medencében ráadott. A messze távolság átlátszóvá tesz olyan jellemeket, olyan történéseket, amelyeket maga az a korszak, amelyben lejátszódnak, vagy megjelennek, nem ismert fel. A magyar nemzet ezer év óta hatalmas erőfeszítést fejt ki a maga fennmaradásáért. A magyar élet az örök honfoglalás jegyében történik és lélekemelő tudat rálátni e nemzet küzdelmének aranyfonalára, megmaradásának alapelveire. Ezek közt az alapelvek közt az első a királyság gondolata. Eier év óta ez volt a magyar nemzeti egység és a föld sértetetlenségének tartalma. A magyar királyság apostoli gondolata és fogalma kapcsolta össze e haza minden polgárát és a szent korona eszménye több, mint emberi erővel fűzte hozzá a magyar állampolgárt a magyar államiság szelleméhez. Egyugyanazon darab terület, változatlan államforma, talán konzervatív és maradi lenne egy elaprózódás felé rohanó világban, amelyben a legkisebb is ma már ugyanolyan jogokra tör, mint a legnagyobb, de a történelem bizo ngitékai szerint ezek járulnak hozzá a nemzeti marqdandóság- hot. A tömegek élete nem Hirja ín a kísérletezést és súlyos hatáBai vannak gpppff, amit á forradalmak hoznak, amelyek rendesen az állam- eszme Barkalatos igazságait mozgatják; meg és kiindulópontjává válnak későbbi katasztrófáknak. A magyar királyság ezeréves. Alakulásának korában ez a királyság nem volt külömb, mint ma. Á rablóhadjáratok által felkavart európai közvélemény a honfoglalás véres harcai után le nem nyugodott és azok sebeiből ki nem gyógyult magyar nemzetre a bosszú érzésével tekintett. Ez az idegenből előretörő nemzet félelmes erejével és az akkori viszonyok szerint legmagasabb kultúrájával a nemietek irigységének tárgya volt és ez az irigység előbbutóbb súlyos következményekkel, talán a hunok sorsával járt volna, ha a keletről hozott törzs- rendszer marad érvényben a Duna- Tisza medencében. De meg a vad pogányság is, amely Attila idejében nemcsak gondot, hanem keserves tanulságokat is adott azoknak a nemzeteknek, amelyek Európát vezették, kihívó, fenyegető és sértő volt a kereszténység mélyebb tartalmát átélő korszaknak, amelyik a Krisztus ügye mellett tört pálcát. A magyar nemzet ezer éve tehát a királyságon izmosodott fel s a magyar nemzeti életet gyökerében támadták meg azok az utópisták, akik 1918-ban és azt megelőzőén a királyság eszméje ellen idegen maszlaggal bolondították meg a magyar politikai életet. A Károlyi Mihály és mögötte háttérben meghúzódó spiri tus rektorok által kifőzött államforma hazaáruló, nemzetölő ereje i a szent korona gondolatát vette késhegyre. Tudták azok, akik kisütötték bem annyira a bolondokházában, mint inkább a politikai kapca- betyárság rablóbarlangjában, hogu amint meginog az államot jelkör pezó koronába vetett polgári bizalom a telkekben, a nemzet szabad prédája lesz a destrukciónak, Fényes tengerészeinek és azoknak az álruhás báránykáknak, akik ma is megfelelő módon és utón rontanak rá a nemzeti eszmével közös, vagy rokon gondolatra. A magyar politikai élet sokat megenged és ehttr olyanokon, amiket más nemzet vérrel torolna meg. Hogy messze ne menjünk, tessék csak arra gondolni, hogy merészelne e Németországban, vagy O aszországban, vagy az ő szerelmük helyén: Francia- országban az állami élet és nemzeti eszme ellen valaki annyit és olyan módón beszélni, mint ahogy nálunk teszik azt bizonyos körök ? Nem szabadság, hanem zabolátlan, szabadosság az, amely ma is rombolja, nevetségessé teszi a magyar államiság alapjait és hovatovább következményéiben máris olyan tüneteket tár fel, amelyekről nem tehet senki jó véleménnyel. Por- hinto, piszkos árulkodásokban, feljelentésekben éli ki a maga politikai számitásait akkor, amikor minden erőnek össze kellene fognia, hogy meggyőzze a negatívumra hajlandó nemzetet arról, hogy élni e hazában nem lehet más államforma szerint, mint amit a magyar királyság jelent, nem lehet újabb ezerén felé menni csakis a magyar állameszme kitaposott utjain. Láthatatlan pártról, titkos társaságokról fecsegnek teless áj jal, irodalomtól, magyar lelkülettól végtelenül messze olyanok, akik a maguk titkos és láthatatlan szövetkezésüket nagy lármájuk mögé rejtik. Mikor lesz már egyszer itt egy olyan végleges leszámolás, amire inkább szükségünk van, mint azokra a tév- tanokra, amelyek aláaknázzák az ezeréves királyság egész életét ? A történelem nem azokra néz, akik telebintik konkollyal a magyarság szabad és fejlődő életét, hanem azokra, akik tudják, hogy mit jelent magyarnak lenni, itt élni, dolgozni, revízióért sikraszállni ? A nemzetért, a nemzet jövőjéért a felelősség az igazi hazafiaké és nem azoké, akik addig verték a mellöket, amíg be nem cseppentek oda, ahova a legkevésbé valók, mikor bejutottak, akkor nem tudtak egyebet csinálni, mint kiábrándítani magukból, munkájukból azokat a jó - hiszemü lelkeket, akik azt gondolták, hogy ami . fénylik az arany is. A nemzet élete a nem zeté I Ez az élet erős és egészséges csakis azon az utón lesz, amit a szent koropa eszménye kijelölt. Nagy megy aror- I szág egyetlen összetartó kapocea a | korona, a királyság, amelynek ezerEgyes szám ára 16 fillér»
