Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-08-04 / 59. szám
Szekszárdi 1937. augusztus 4. (Szerda) 59. szám XIX. évfolyám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre 12 pengő || Félévre ______ 6 pengő Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.| Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mlDIméles széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér, Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi bír, valamint a nylltlér soronként 60 fillérbe keríti. irtják o kémeket Erdély magyarsága újabb nehéz megpróbáltatásokat szenvedett a napokban a községtanácsi választások ■órán. A hatóságok a legféktelenebb terrorral dolgoztak, hogy biitositsák a maguk javára a választási eredményt s a kisebbségeket, elsősorban a magyarságot ai égési vonalon elütötték attól, hogy lesaavazhassanak. Nem válogattak az eszközökben, a legfurfangosabb és a legfelháboritóbb módon akadályozták meg a kisebbségi polgárokat, hogy Baavaaati jogú kát gyakorolhassák. Aa Országos Magyar Párt vezetősége tehetetlen volt a hatósági erőszakkal saemben s a barbár esiközök arra kényBze- ritették, hogy visszavonuljon a választás befejezése előtt a választástól. A régi recept szerint a választások elótt most is nagyhangú Ígéretek haDgiottak el, sőt rendeletet is küldtek a prefektusokhoz, akiket fel- ssólitottak arra, hogy ügyeljenek a községi és megyei választások tisztaságára, ez azonban csak porhintés volt, mert minden eszköziel arra törekedtek, hogy a kisebbségek ne juthassanak az urnákhoz. Brassóban a magyar és a szász pártok már a szavalóigazolványok kiosztásánál óvást emeltek, persze minden eredmény nélkül s ugyanakkor mig egy egy román szavaló 2—3 igazolványt is kapott, a magyar és szász polgároktól az igazolványok megvonásával elvették a szavazás lehetőségét. A választási listákra ezernél több vidéki munkást és nyaralót vettek fel. A város kisebbségi polgársága mindeiek ellenére is öntudatosan sorakozott fel, hogy leadja szavazatát, amit akként akadályoztak meg, hogy a fegyelmezett sorokba állt magyar és szász válasz- tókat egyáltalában nem engedték be a szavasóhelyiségbe. Mindazok azonban^ akik az egyesült román pártok jelvényét viselték, soronkivül és azonnal jutottak az urnákhoz. Hiába volt minden kérés, követelés, tiltakozás, a kisebbségek nem élhettek állampolgári jogukkal, A vidéken, a kisebb városokban és községekben méginkább tombolt a terror és visszaélés. A falvakban kidobol- tatták, hogy csak azzal az igazolvánnyal lehet szavazni, amelyet a községi elöljáróság külön láttamoz és 500 lejes bírsággal fenyegették meg azokat, akik nem tartják be eat a rendelkezést. Mikor pedig a magyar választók láttamozás céljából benyújtották igazolványaikat, azokat egyszerűen nem adták vissza. Ahol pedig a román egyesült pártok veietói látták, hogy a felvilágosított magyar tömegeket esekkel a törvénytelen és átlátsaó fogásokkal nem lehet megakadályozni abban, hogy a saját jelöltjükre leadják saavaiatukat, zár alá vették a községeket, ragályos betegség veszedelme címén. A községek kijáratait csendőrök állták e>, sőt a határban rajvonalba fejlődött caendőrosztagok vigyáitak arra, hogy egy magyar ssavazó se juthasson ki a ne adhassa le siavazatát a magyar pártra. Tünet-vassal dolgoatak azon, hogy a magyar és siáss szavazók kisebbségben maradjanak és ha azt látták, hogy valamelyik körletben mégis a magyarok és szászok állnak erőseb* ben, sürgősen zárórát hirdettek, mint Dicsőszentmártonban is, ahol 100 és 100 kisebbségi polgár számára tették lehetetlenné a szavazást. Ezek az eszközök természetesen megváltoztatják aa eredményt, meghamisítják a népakaratot s így vált lehetségessé, hogy az egyesült román pártok győzhettek. Ez a győzelem azonban felette nagyon kéteB ártékü, es a győzelem voltaképpen a vereség nyílt beismerése e ha egyébre nem, hát arra mindenképpen alkalmas, hogy aa elnyomott kisebbségek nemzeti öntudatát erősítse, ellenáláBÍ erejét fejlessae. A kisebbségi jogok megcsúfolása volt ei a választás s amikor innen a trianoni határokon túl saenvedő véreinkre szomorú együttérzéssel gondolunk ebből aa alkalomból íb a világ elé tárjuk a különbséget a magyarországi és romániai kisebbségek helysete köiött. A kisebbségek Magyarországon nem igy választottak. A magyarországi kisebbségek mindig szabadon élhettek és éltek is I törvényeinkben lefektetett állampol- | gári jogaikkal. Mit nyer Szekszárd közönsége a villamosmű bérbeadásával ? Régóta megoldatlan problémája | Sieksaárdnak a közönség mindenféle | igényét méltányosan kielégítő villa- mos áramszolgáltatás bevezetése. Meg kell ngyanis állapítanunk, hogy a mostani helyzet, amelyen váltoatatni igen nehéz, a legkevésbé sem ideális. A műszaki tudományok nagyszerű és sokoldalú fejlődése szinte napról- napra kéoyelmesebbé teszi az áletet és a találmányok hosBzu sora vár arra, hogy a villamos áram segítségével a báltartás munkája is jobb, gyorsabb és tisztább legyen. A villamos áram ilyen felhasználására azonban csak Szekszárdnak és néhány municipális késelésben álló villamos- mű közönségének kell várni, mert nálunk és ezeken a helyeken a villamos áramnak olyan magas az ára, hogy főzésre, vasalásra, fűtésre és egyéb háztartási munkákra felhasználni aa óriási költségek miatt lehetetlen. Nem kell magyarázni, hogy a városok saját kezelésében levő üzemek milyen nehézkesek. Elég rámutatnunk arra, hogy például a világ- viszonylatban is óriási kincset és jövedelmet ígérő hajduszoboszlói gyógyforrást az önkormányzati adminisztráció megkötöttségénél, lassúságánál fogva nem lehet úgy kihasználni és a gyógyulást kereső nagyközönség szolgálatába állítani, mintha ea a páratlan csoda valamely szabadabb mozgású, tőkeerős kereskedelmi vállalat kezelése alatt állana. így ea a nagyhírű fürdő csak senyved és — mint az újságokban olvassuk — egymást érik ott a botrányos jelenetek, mert a város nem képes annyi fürdőiét elhelyezni, mint amennyi jelentkeaik és nem tudja nekik ast a kényelmet biztosítani, mint amely ilyen intézménynél ma már magától értetődő. Mindennek természetesen aa aa oka, hogy ilyen közüaem fejlesztésének és vitelének nagyon szerteágazó, bonyolult és lassú a hivatali ellenőriése. Ha például egy kisváros villamos üzeménél különféle árammérő órákat állítanának fel és különféle olcsó áramdijakat állapítanának meg a ma már másutt szinte nélkülözhetetlen villamos vasaló, villamos főzőlap, porszívó, melegítő párna, szájviz- melegitő, kávéfőző, teaforraló, hajszárító, forrasztó páka stb. üzemben tartására, azoknak ellenőrzése nemcsak komplikálná az ügyvitelt, hanem tápot adna a legvadabb demagógiának és gyanusitgatásnak is. Vannak ugyanis itt-ott jóhiszemű naiv emberek, akiknek könnyen be lehetne beszélni, hogy a villamos áram dijának a megszabása „pofára megy“ és hogy ezen a téren visszaélések történhetnek. Természetesen az ilyen suba alatt történő bujtogatásoknak aztán sohasem akad gazdája és a lakosság izgalma egyéb téren éli ki magát és érezteti kedvezőtlen hatását. Ezért a legcélszerűbb, ha a városi kezelésben levő villa- mos üzem áramdijának egységes a tarifája. Igenám, csakhogy a kényelmi szükségletekre berendezkedett közönség anyagilag nem bírja el a horribilis egységes árakat, a villamos áram felhasználását a drágaság miatt korlátozza, ami végeredményben az ilyen közüzem jövedelmezőségének a szünetelését, vagy éppen a visszafejlődését jelenti. Egészen más a helyzet a magán- vállalatnál, amely aa ő kereskedelmi beállítottságánál fogva szabadabb, mozgékonyabb, nem tartoiik oly sok fórumnak felelősséggel, mint aa önkormányzati testület és éppen aaért nagyobb kedvezményeket is adhat a fogyasztó közönségnek, mint a város, vagy a község, amelynek e téren Egyes szám ára 12 ffilléra való szabid intézkedésót nagyon megbénítják a felsőbb fórumok. Nem csekély irigységgel olvassak pld., hogy a Kalocsai Villamossági Rt ngy aa erőátviteli, mint a háztartási áram egységárát lényegesen leszállította. Ebben a Sseksiárdhoa hasonló nagysága városban a villamossági vállalat a háztartási áramot kettős- ársaabásu (fólójjeles közvilágítási szállal való veiérlésnél) nyilvános helyiségek, vendéglők, káveházak résiére aa eddigi kilowattóránkénti 60 filléres egységár helyett 55 fiilépes egységárral saámlázza. Magánfogyasitók részére a háztartási áramot Kaloosán akár kettős- árezabásu áramszámláién, akár visszatérítő áramssámlálón át az eddigi 45 filléres egységár mellett 35 ffillépes egységáron számolják el. Az erőátviteli áram egységárát magánosoknál és kisiparosoknál aa eddigi kilowattóránkénti 60 filléres egységár helyett 50 fillérben állapították meg. Nagyfogyasztókra a fogyasztás arányában csökkenő, külön feltételek saerinti egységárak érvényesek. Ha Szekszárd villamosmüvét a város bérbeadja, akkor nálnnk is lehet számítani ilyen árleszállításra és arra, hogy a villamos áramot még többen is bevezettetik a lakásaikba, műhelyeikbe, üzemeikbe. Hisz ma már általánosan tudott dolog, hogy a villamos világitás nemcsak az egészséget védi, hanem kíméli a szemet is és amellett, hogy növeli a munkateljesítményt, tüabiztonsága is a legnagyobb. Aa olcsó áram esetén a kisipar villamosítása előtt nincs akadály, mert hiszen a villamos motor versenytárs nélkül áll. Feltétlenül üzem- biztos, egyszerűen kezelhető, a nap bármely szakában állandóan készenlétben van. Beszerzési ára pedig minden más erőgépnél olcsóbb, fenntartási és javítási költsége alig valami csekélység. Magától értetődő tehát, hogy eaek alapján magasabb nemzetgazdasági okok szólóak a villamos energiának Szekszárdon is minél ki- terjedettebb használata mellett. Hiszen az olcsó áramot fogyasztó villamos motor hassnos segítőtársa a kisiparosnak és nagyiparosnak egyaránt és a villamos fogyasstás nemcsak a gazdasági, hanem aa általános kultúra fokmérője is. Viszont a város vagyoni jólétének emelése szempontjából is szükséges az olcsó villamos áram beveaetésének a megteremtése, mert az ily módon keletkező önálló kisipari exisztenciák és ipari Üzemek egyúttal folyton növekvő adóalanyok is, amelyek a várost is fejlesztik, jólétét ób hírnevét pedig biztosan és jelentékenyen emelik. Erre pedig — valljuk meg őszintén — nagy szüksége van Szék- szárának. I f
