Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-08-04 / 59. szám
í. A Aor Jobfc-e vagy o sör? Bennünket, mint bortermelő; vidé- k et elsősorban érdeklő ingerült banga tudományos vita indáit meg egy ion* doni professzor és tűíV hiróevea francia orvosúnár kösött aion, hogy a sörivás ártalmas e as egészségre őb mennyivel jobban bqrj* az ember a borfogyasztást a sörivásnál.' Az egyre inkább elmérgesedő vitába as amerikai és aa aasitráliai orvosok is beleszóltak s valamennyien azt állít* ják, hogy a sör rendszeres fogyasztása komoly zavarokat, ókoz a szer* vezetben. Egy párisi orvoatanár szerint a véredényelmeszesedést is elősegíti a 8?£ 8 ^Ülőnkképpen a Bzivet kény- sxeriti nagy mankóra. Egy ausztráliai »k1 egyébként ^eggyiSgy^si, ed,dig kilencezer sörivó szellemi képességeit vizsgálta még és nézete szerint JJfWiuA az állandó sörivás szellemileg tompulttá, renyhévé teszi a s ör híveitf Ezek az orvosok valamennyien a borivás mellett törtek lándzsát, mert szerintük VJsílfJ&i a bor normális mértékben fogyasztva egyenesen üditöleg hát a szervezetre, egyáltaláii nem nevezhetőj károsnak, ja- vitfa^ az emésztést és kelfemes vidám hangulatot áraszt. A^ sör. és bor körül kifejlődött orvosi' vita fináléjaként nagy derültség táinadt irra a leleplezésre, hogy a sörivást védelmező" londoni orvos- tanár egyik angliai sörgyárnak1 a főrészvényese. Magyar résiről eddig még senki sem szólt a vitába az orvosok közül, ám az tény, hogy az elmúlt észtén* döbben hatalmas mértékben csökkent'a sörfogyasztás nálnnk. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, p5gy iámig a mágyar sör méregdrágán kerül forgalomba, addig a jobb nál-jobb magyar borok harmad- és negyedáron kaphatók. De nem szólnak bele a vitába talán a^ért sem, mert nálunk már régen elintézték ezt a kérdést azzal, hogy a jő bor jő egészség! A vármegyénkben is Űrt minisz- ternzi bizottság annakidején^ több községi jegyző termény járandóságát kifogásolta és azt az alispán utján í lényegesen lé(Í8ÖKken\tette. ^itéz Márky Henrik volt nagyszékelyi, jelenleg gyönki főjegyző ez ellen a rendelkezés ellen panasszal*ólt á köz- * igazgatási bírósághoz, amely 176/1937. K. cs. Ítéletében a panasznak helyt adott*, vitéz Márky igényét az 1939. \ évi illetmény fejében járó termény* 1 járandóságokra megállapította és az , illetékes fórumot kötelezte, hogy aa 1932. évben még ki nem szolgáltatott terményjárandÓBágoknak panaszos részére való' kiadása tekintetében intézkedjék. Az ítélet indokolása szerint nem vitás) hőgy Nagyszékely főjegyzője a jóváhagyott szabályrendelet értelmében mindennemű illetménye fejében természetbeni javadalmazást élvezett, amelynek egyenértékét az alispánt hivatal ' ’SöSFT P 59 filléi*bén állapította meg és aimak megemlitese mellett, Kbgy ez az egyenérték á pi- naszos jogos' illetmény Miiek mértékét 124 P 39 'fillérrel meghaladja, Mk utóbbi összeget működési pótlék elmén jelölte fnég. ' Nemi vitás,"úgymond az Ítélet, hogy vitéz’ Márky említett in&ttaén^erfe- jében az 1932. révi községi költségvetésbe nem a járandóságok idegállá- pitott egyenértéke, hanem az azt meghaladó 650Q P, helyesen 6225 P 05 fillér, vagyis az az összeg vétetett fél) amennyiért a Községnek a természetbeni járandóságokat megvenni kellene, ha aáókát' hém készpénzben, hanem természetben adná ki. A miniszterközi bizottság a községi költségvetésbe csupán a járandóságok megállapított egyenértéké- nek felvételét engedte meg s az alispán ennek folytán e címen csak 3319 pengőt állított be azzal, hogy a terményjárandóságok értéke több nem lehet. Á panaszos ezek után annak előadása mellett, hogy a most említett összegből ssabályrendeletileg biztosított járandóságai CBak részben fedeztettek, kérte, hogy a község a részletesen megjelölt, ki nem szolgáltatott 2059 P 20 fillér értékű termények kiadására köteleztessék. Tény ugyan, hogy a panaszos a kérvényében felsorolt terményeket a költségvetésben biztosított hítel ke- f relén bellii megvásárolni nem tadta I és igy nézi kapta még, — a kére- i lem teljesítését'Sionban az alisbáni | hivatal megtámadott VÓgháféirozk|á- val a miniszterközi bizottsági ren- ■ delkezésre való hivatkozással megtagadta. A panaszos részéről ezek szerint * az alispáni határozat ellen beadott ’ panasziratban is érvényesített igény 1 á bíróság már előbb elfoglalt állás— ! pontjából k*tűnőleg illetményei ki- : szolgáltatására iréuyul' s ebben a kérdésljien a bíróság hatáskörét az 18.96. évi XXVI). V. 27/" §! a biztosítja. ' ® Äs 'előadottakból kétségtelen, hogy a panaszosnak aszeWesési szabály- rerfd elét benmejg jelölt természetbeni járandóságokra mindaddig, aiú?dT íz említett szabályrendelet 7'hatályban van,tehát' nem vitásan a’z 1932. évre is igénye van. Az a’ körülmény, hogy a szóbanlevő járandóságok egyenértéke a panaszost egyénként il7étő illetmények összégéfméghaUdja, | Julius hó 29-én délelőtt Sopronban egy hagy síiv utolsót dobbant. Tolnai Vilmos, a pécsi egyetem nagynevű tanára elköltözött az élők sorából. A magyar tudomány nagy gyásza Tolna megyét közelről is érinti/ hiszen aa eg<W 'Lehr“család' Tolná megyéből indul ki. Tolnai (Lehr) Vilmos nagyatyja Lehr András volt, egykor a eárszent- lőrinci iskola, később a soproni evangélikus líceum jeles tanára, ítyőfinek is tanító mestere. Nagybátyja volt Lehr Albert, a kitűnő nyelvész és Arany magyarázó. Édesatyja Lehr Zsigmond, pozsonyi tanár, Shakespeare fordításával tűnt ki. Unokatestvére, a két éve oly korán elhunyt Gombóca Zoltán, egyetemi tanár, a nyelvtudomány világhírű művelője volt. Még élő unokatestvére: Gombocz Endre, egyetemi tanár, botanikus, a Természettudományi Társulat főtitkára. Lehr Zsigmond korán meghalt. Fia, ki Pozsonyban 1870 ben szűlea különbözet tekintetében az ig<$n jogtalanságát nem vonja maga mert az irányadó 62 000— igsjfi ^ M- száma rendelet 33. §-a értelmi bin b többlet jogosan igénwiwfcj működési pótlékeiméin megflleti « panaszost és pedig annál mhábk mert a 305 '891—1927-N. M?a»ánin körrendelet '22. pontja értobáiében nincs akadálya annak sem, hogy 4 községi költségvetésbe a termények piaci ára írányúztassék elő olyan esetbep, amikor a község az Ulet- mépyt megvásárolt terményből szol- gáltatja. A községi költségvetés összeállító. sé;nák kérdése tehit a jegyző szabály, rendeletileg kutoaj^oft terményjáraü- dóságaira vonatkozó igényét nem íftK5 '«M « T|ehatározat jogellenes. A kifejtettek alapján vitéz Márky Henrik panaszának a rendelkező, rész szerint helyt kellett adni annak' megemlítésével, bpgy a panaszost ílfető tarmény. járandóságok mértékének, —- esetleg egyenértékűnek megállapítása a döntés folyományaként intézkedni hivatott közigazgatási h&fó|Bág feladata lesz. tett, Aradon tanai, majd Pestre feertyl az egyetemre, tanéri és bölosészat- doktori oklevelet szerez. Tanári pályáját Pozsonyban kezdi, majd Pesten, az evangélikus gimnáziumban folytatja, tanit zz Erzsébet' Nőiskolán, 1925-ben' pedig a pécsi egyeteni magyar irodalmi tanszékére kerül. Tudományos munkássága a magyar nyelvészet és irodalomtörténet terén mozog. A nyelvészetben nagybátyjának) LeHr Albertnak a nyomain halad. A nagybátya észreveszi ezt ‘ s jóindulau mosollyal tudomásul veszi. Tolnai Vilmos kutatásai azonban nágV- becsű újabb eredményekkel gazdagították nyelvészetünket s az irodalom történetét is. Bök, csekélynek látszó jelenségre vetett tiszta világosságot széleskörű tudományossága és roppant éles még* figyelő tekintete. Az Arany Jánosra, Katona Józsefre, Madách Imrére vonatkozó fórrástanulmányai mintaszerű módszerükkel e tárgyú legkiválóbb munkálataink közó tartóznák. A M » D» TOLNAI VILMOS 1 *^|o~1937. ' I Troldhaugeni délután Troldhaugen, 1937. VJL 3. Bergent, Grieg szülővárosát, a fes- j tőjén színes, régi, norvég halászvá- rost járjuk tegnap óta és amikor megtudjuk, hogy csak egy ugrásra van ide Troldhaugen, Grieg lakó helye, mingyárt összeverődünk vagy tizen a „stockholmi atyafiak“ közül — a stockholmi világkongresszusra igyekvő orvosokat nevezte igy el Sándor bátyánk, vezető főorvosunk — s elhatároljuk, hogy elzarándokolunk a nagy zeneköltő kedves villájához. Az állomáson érdeklődünk a vonat- indulás iránt és amikor a pénztáros sehogysem akarja megérteni a német szét, jobbnak látja, ha nyomtatott menetrendet ad kezembe, amelyből hamarosan kisütöm, hogy csaknem félóránként indul a kis vicinális Troldbaugen felé. Néhány perc múlva már a vasúti kocsiba ülünk s a kis társaság egy része, mintha csak ösz- szebeazélne, a „troldhaugeni lakodalom“ indulóját kezdi jókedvűen du* dolgatni. Negyedóra múlva már Hopba érünk s innen szép árnyas utón ka 1 paszkodunk fel a Grieg-tusculanum- hoz gyönyörű kertek, fenyvesek között épült villák mellett haladva. Rövid séta után a Nord äa van partja egyik legkiemelkedőbb részén azután megpillantjuk a csinos, emeletes, tisztára fából késsült Griegviliét, amelyet Norge (Norvégia) ajándékozott hálából a hagy nemzeti zeneszerzőnek. Borús idő van, a fjord hullámai egyhangúan csapkodják a félsziget szikláit s mi leereszkedünk a háztól közvetlenül balra eső kis völgykát- lanba, hogy Grieg dolgozószobáját nézzük meg. A tenger partján épült kis, egyszobás faépület ez, amelyben íróasztal, karosszék, egy régimódi diván és fekete pianino áll. Itt születtek meg azok a gyönyörű dalok, amelyek édes bus melódiái úgy belopakodnak az ember leikébe és itt, a szoba ablakából kitekintve a háborgó tengerre, a röpködő sirályokra, a szűrke, borús égre, egyszerre job ban megértjük a Grieg-zene sokszor sejtelméé, komor hangulatát. Felkerülve ismét a lakóházhoz, egy kis előszobából a társalgóba lépünk, amelynek legkiemelkedőbb bútor- i darabja a fekete Steinway-zongora. Áhítattal nyitom fel fedelét, a leütött accord hangjai sokáig búgnak az árva szobában és rám szomorúan néz a zongorán álló Grieg, szobor márványarca. Istenem, három évtizednél is főbb idő telt el azóta) hogy utoljára szólaltak meg a nagy norvég muzsikus ujjai alatt ezek á billentyűk, hogy utoljára állott melléje hűséges párja, Hagerup Nina és énekelte „Solvejg dalát“, a „Magános vándort“ és hogy „Szeretlek“. A társalgó mellett kíb, faragott bátorokkal berendezett, Ízléses ebédlő, a falakon néhány dedikált kép Björn- sontól, Ibsentől és . .. i mindent megnéztünk, mert az emeleten levő háló szoba zárva van. Már éppen menni akarunk, amikor az előszoba ajtaja mellett ismerős arc köszönt bennünket. Alig akarok hinni szememnek: csakugyan Dohnányi Ernő, zeneakadémiánk világhírű igazgatójának fiatalos képe tekint le ránk. Grieg halála előtt egy évvel, 1906-ban együtt volt Oslóban — akkor még Krísz- tiania — a két nagy zenésé s akkor nyújtotta át Dohnányi arcképét „Ed* | ward und Nina Grieg in grösster Verehrung und treuer Anhänglichkeit“. Kilépünk a házból 8 mOBt'a jobboldalon ereszkedünk le a völgybe Grieg sirjáhot. Közel a parthoz, a fjordra néző,1 sziklába vájt sírban alussza őrök álmát a norvég népi zene legnagyobb mestere feleségével. Alig tudónk a buján növő fű, vadvirágok és embermagasságu páfrányok között a több méter magasban levő sziklasir közelébe jutni, amely* nek üregét dorva, négyzetalaku kőkocka zárja le rajta kezdetlegesen bevésett betűkkel: „Edward, Nina Grieg.“ Szótlanul, elmélyedve állunk psr- cakig az egyszerű és mégis oly megkapó síremlék előtt. Áhítatunkból csak a mindinkább szemetelő eső és a mindjobban csapkodó hullámok zaja ráz fel. Indulnánk kell. Társaságunk egy része már sietve kapaszkodik fel az útra, hiszen öt órakor a lepra-kórházat nézzük meg. Eo még leszakítok emlékül egy szál virágot és magános vándorként sietek a többiek után. Dr vitéz Szentlőrlnczy Gézá. Jegyzői terményjárandőságok ös a k^z|0pz$atás| tyróság felfogás?
