Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-07-24 / 56. szám

2

TOLNAMEGYEI UJSÄG

STEIGER

FA- ÉS SZÉMKEIfESKEDŐ SIEMzABP. AHCOTMAMV-UTCA f- Telefon 46,

TŰZIFA - SZÉN %- FASZÉN — MÉSZ — SAJÁT ÉdÉTÉSÜ TÉGLA — HÖMOK

gr kovács szén ’~mm

Négy szilárdságú portlandcement. Dunakavics, Biber, Sicnrit él falszigetelő lemezek* Teljes vagon, vagy kicsiben házhoz szállítok. Szükséglete fedezése előtt saját érdekében

kérje ajánlatomat.

■9* SHELL OLAJOK LERAKATA

Megrendelhető a hitelbank épületében levő fióküzletben is.

felhŐBserüen siórasBék ki a fartőkre. Vigyásni kell arra, hogy á por minél finomabban jusson a fürtökre, mért igy hatol be igenén a fartők kőié. Legjobb szélcsendben végesei s le* hetőleg harmatssikkadás előtt, •— a nap forróbb óráiban ne pofóeennk, mert a nagy melegben a kén igen gyoraen bomlik fel b igy pereseinél.

A rénkénporral egyszersmind a liszt harmat (oidium) ellen is védekezünk a kéntartalom révén. Katasz- trália holdankint az anyagssükséglet 8—10 kilogramm.

A korábban beszerzett rézkénport

száraz helyen kell tartani, ha össee- i csomósodna, porozás előtt át kell ( szitálni.

sülét a jövőben védjegyeim fogja hímzéseit. Egy régies ősi motívummal, s tőlem ugyan védjegyezheti áruját a sarki fűszeres is, de úgy az ország népe, mint a külföld vásárié közönsége, különösen világkiállítások alkalmával tudni fogja, hogy melyik az az áru, amely Sárköz ősi talajából fakadj, mely az az áru, amely a tiszta sárközi művészetet képviseli. S ha majd a márkázási engedély a kelünkben lesz, megszűnnek á káros anomáliák s mások által gyártott „Bárközi remekek0, aa összekevert mintázatukkal csak mint sárközi himzésután iátok kerülhetnek forgalomba. De reinéljük, hogy azok is osak belföldön.

Néhány szót kérünk még a pápá Oszentségének sárközi hímzéssel var* rótt casnlájával kapcsolatban. A válasz Után készséggel és a legnagyobb örömmel rektifikáljuk néhány fővárosi és vidéki lapban elterjedt azon hirt, hogy az a STNE ajánlotta volna fel. A pápa őszentsége casnlájának hi* meztetésére az egyesület ntján a budapesti központi Oltáregylet kért Sárközből terveket. A tervek közül a legszebb motivnmn és ősiségóban s a legtisztább eredetiségében fennmaradt nagy majoránnáé és bácsi rózsás mintájú tervet fogadták el. En* nek tervezője tényleg Nagy Lászlóné, az őosényi református tanító neje volt. A tervező sárközi származásánál, vallásosságánál, de művészi adottságánál fogva is szinte predesztinálva volt erre a kitüntető feladatra, az Oltáregylet megtisztelő bizalmára. A budapesti Oltáregylet vezetősége jól tudva azt, hogy Sárköz református tősgyökeres lakosságának dolgos mnnSárköz álma a megvalósulás küszöbön

Az a kitüntető elgondolás, hogy a

S-T. N. E. vármegyénk mnzenmában ütött tanyát s az ősi patinás népművészeti mnnkák és emlékek tár «óságában lelt otthonra, azt a büszke ób boldogító tudatot önti minden sárközi magyar szivébe, hogy az Egyesületet a jövőben is a népi élet jegyében, a hagyományos művészet szellemében fogják vezetni. Megnyugtató ez reánk nézve, akik annyira megszoktuk már a keserű csalódást.

Hatalmas tervek kerülnek megoldásra — válaszolja kérdésünkre dr Szakáts István királyi kösjegyső, az egyesület tettrekész ügyvezető al- elnöke, — s ezek a. tervek és elgondolások felölelik Sárköz népének minden életrevaló és életre serkentő problémáját. A sokat emlegetett Sárközi Népművészeti Otthon közeljövő- beni felállítására az illetékes szervektől határozott igent kaptunk. „És ez az Ígéret, fogadom — csattan fel hangja — nemcsak Ígéret marad 1"

S aki ismeri Szakáts kösjegyső markáns egyéniségét, már előre látja az emelkedő falakat s hallja a szorgos munkáskezek ütemes dobbanását.

— A Sárközi Otthon, avagy magasabb elgondolás szerint nevezhetnők „Kulturháztf-nak, nemcsak múzeumi, kiállítási és aukciószerű működést fejtene ki s termeiben nemcsak a szorgos női njjak öltenék egymásra I a cifra bécBÍ rózsás, kiskntyás, ma* |

nős minták beláthatatlan hosszú lánc öltéses sorát, hanem hisszük, hogy falai között helyet kap Sárköz minden nagyobb problémája, a zöld- keresztes egészségügyi szolgálattól kezdve a népügyi á karitatív munkán keresztül minden elgondolás, amely e nép boldogulását célozza.

Hallgatjbk ..., hallgatjuk szavait, melyekből a nagy tervek csendülnek ki: — „Hét város vitatá, ki Bittlte Homéroszt0 — folytatja — s most a sárközi községek nemes versengésén az áldozatkészségen fog mnlni, vajjoo melyik nyeri el a pálmát a melyiket diszitse a nagyszerű célokra hivatott épület. Jóslásokba nem bo csátkozom, — úgymond — a telekkérdés, a könnyű megközelíthetőség, a község rendezettsége éz tisztasága mind-mind, mint igen fontOB tényezők szerepelnek a kivitelben. De nagyot nyom a latban a község áldozatkészsége is 1 Vájjon, mely község büszke polgársága néz majd vissza dölyfős magabizásával az utódokra : „Lássátok fiaim, tettünk értetek a ti szebb és boldogabb jövőtökért !0...

— A másik jelentős probléma a népi művészet életében, a márkázás kérdése volt. Mindnyájan ismerjük e hareokat, amelyek e körül folytak. Sok-sok minisztériumbeli tárgyalás után ezt is elintézhettem — felel a továbbiakban dr Szakáts. Az Egye- j

Az ezüstbot

Irta: Földes Lószlő.

Szegény ember vagyok, nem íb tndom a fámat egy kapásra beszerezni, ngy mint a többiek és fáj a szivem annak láttán, hogy a módo- sabbja már a nyár elején kocsiszám faordatj a az erdőről a téli fát. Mikor már a nagy hidegtől bokázik a fázós ember, kapkodok az ttstökömhöz, hogy hát mért nem én íb ngy. Álló tél közepén szomorú, lekókadt fejjel kimegyek a piacra, körül ólálkodom valamennyi szekeret, aztán soványpénzen veszek ismét kis időre a szó bánkba meleget. Csakhogy nem addig van ám a nóta, mert biz a rívó fát össze is kell prédálni. Minthogy rajtam elég sok fát vágnak az iskolabeliek, hát nem is jut idő nékem arra. Meg aztán hála Istennek a szomszédos Barkón megálmodják a szegény emberek, hogy az én fám még esidáig nincs rendben. Különös szimatjuk van ezeknek a jámboroknak, mikor az én fám gazdátlana a favágóban, rögtön sarut kötne valamennyi, nem győzöm kötözni a mad zagOB csöngőmet a sok rángatásban,

így csörditett rám a minap a barkói Bakó Bnba, ez a bolondforma legény is.

—• Maga vött fát, ngy e ? — kérdi köszönés nélkül.

— Vettem éo, — felelem neki.

— Hát tuggya, e’gyüttem fé’vágni.

Azzal már mégy neki a fáskam■ rának. Ismerős gyerek nálunk a Bnba, szemhnnyást hozza kifelé a tyúkól mellől a rozzant kecskebakot, még meg is csinálja ebpénzárt a jószívű jámbor.

Persze nálunk falun ngy van, hogy ilyen hű cselédeknél, ha már jól jár a kezük, hát nincsen alkndás. Tudjuk mi, hogy mit kap ezért a fűrész gazdája. Tudja a Bnba is, meg én is. Csak ngy átaljában. így aztán én is nyugodtan mehetek a dolgom felól, meg a Bnba akár kót álló hétig is szórakozhat, kénye-kedve szerint , turkálódzhat a csomós tüskök között.

Most is hetelőre maradt nálunk. Az egyik nap, talán mingyárt a másodikon, igy állított be a szegény:

— Hallja, csak azé’ gyüttem, hogy megmongyam, ma nem vágom a tüsköt, tuggya, ahun hálok, azoktnl kaptam öt liter italost, őzt aszonták, gyüjjek velük szántani, mer’ most még lőhet. (Az idén tényleg fnresa volt, télen szántottak az emberek, az őszön meg fagyoskodtak.)

Mit szólhattam. Nem is láttam Bn. bát vagy két napig. Aztán egyik délben látom ám, amint knkoricanad- rágban húzza lomhán a fűrészt. Közben delet harangoztak, hát Bnba azon minntában befejezte a muzsikáját. Mosdótálat kért, alaposan neki gyürkőzött, nagy vizpocsékolást vitt véghez, a miegymásából szappant kotorászott elő és rendesen kitisztálkodott. Még törülközője is volt, szép pirosra dörzsölte vele az arcát meg

a mellét. Egész helyre legény volt már az én Bnbám.

Ebéd után egy kis pihenőt tartottunk a munkában mind a ketten. Odasomfordáltam hozzája.

— Hol van Estvány? — kérdem tőle.

— Tnggya fene, e’kódorgott.

— Magukat pe’g mindig együtt látni.

— Nehéz egymagám, de lusta az Estvány, nem akar dolgozni. No sebaj* úgyis hazamék, megnősülök, azt majd ketten járnnk az asszonnyal.

— Most nősül ? — kérdem ijedten — hány éves maga?

— Vagy negyven.

— Hát a menyasszony?

— Tizenkilenc.

Szegény Bnba, ngy sajnáltam, tudtam most megint fólrefogott ezzel a nősüléssel. A mi falunkban is folyton megtréfálják a cserfes lányok a legfényesebb házassági ajánlatokkal. Mingyárt arra gondoltam, igy lehet ez Barkón is. Már vagy félórát pré dikáltam neki arról, hogy milyen török veszedelem számára a házasság, hát mind afóle jó gyerek beadta a derekát.

— Ha maga mondja, nem nősülök. Majd kibékülök Estvánnyal. A múltkor úgyis üzent.

Aztán tttstént-elfelejtette előbbi vágyát és igy szól hozzám:

— Hallja, ott benn a fásban van két bot, ugy-e a magáé?

Bólintottam.

I33t jiltíus

kásségából fakadt a sárközi bitniég félretéve a kicsinyes izempontokat' csakis a magyar népi művészet iguj elhivatottságát tekintette. Néni. tett különbséget közöttünk* magyarok között, hiszen borzasztó lenne, ha * népi művészetet felekezetek szerint osztályozná bárki ií. Az; Oltiregylet eme magasztos és dicséretes eljárását hálás szívvel köszöni meg minden református sárközi'* magyar. Da * köszönet Bzavát- zengjük azért ig hogy a kivitelezés megkapóan szép munkája itt Sárközben történik megj Tíz református női szív dobbant meg a terv hallatára s tiz dolgos magyar kéz mozdult meg I Bizton vagyunk arról, hogy a kivitel éppen olyan lelkes és odaadó tiszta szív munkája lesz, mint amilyen tiszta és neftég gondolat irányította közénk az Oltáregylet vezetőségét.

Sárköz népe örömmel tekint a jövő élé, mert látja, hogy népi művészetének élete olyan kezekbe van letéve, melyek közül az egyik nem veszi vissza azt, amit a másik adott, hanem két kézzel szórja mostani körülményeihez mérten is — a jobb megélhetést s a munkás magyar élet látható és fogható kincseit. Olyan ember áll az élen, aki nem a szavak ünnepi sokadalmával hinti a jövő reménységeit, hanem tettel is.

Simon Illés.

HÍREK

Időjelzés.

A szekszárdi meteorológiai állomás 1937. évi jnlins hó 15—21-i feljegyzéseiből: r';

Hőmérséklet:

maximum: 30'0 C° jnlius 20-án, minimum: 15'4 C° julius 16-án. Csapadék:

eső 1*7 mm Julius 17-én, eső 0‘9 mm julius 18 án, eső 2 8 mm julius 21-én,

összesen 5'4 mm.

i Julius 21-én délelőtt a levegő nyomáig I csökkenőben, délután növekvőben volt. Este ■ 9 órakor a barometer 25'0 CJ mellett 752'1 I mm-t mutatott Azontúl süllyedt

— Tnggya mit, ággyá el néköm azt az egyiket.

Tndtam is melyiket. Már régét* hevert a falnak támaszkodva szegény jó öregapám botja, már ebek har- mincadján éldegélt egy emberöltő óta. Bégi módi volt, ezüst a fogantyúja, értékes volt. Erre acsarkodóit as én szegény favágóm.

— Néköm van egy botom, meit mindig bottal kell járni a sok kutya végett. Erős az is, tnggya paraplé, tnggya olyan esernyő volt valamikor, vasból van. Hallja, adja el oé- köm azt a botot, bizonylatén megszolgálom.

Látta rajtam, vonakodok megválni a családi relikviától, ezárt mégjobban köayörgött.

— Magának úgyse' kő, minek es nrfélének, még ki is csnfolik érte. (A betyár a hiúságomat akarta befogni.)

— Néköm pedig ngy kőne, a maga botját csak vasárnap hordanám. Ne féljen, csak adja néköm, vigyázok én rá, akár *a szemem világára.

Aztán rámnézett hűséges két kutya szemével, már érezte, hogy lágyai a szivem.

— Maga jó egy ember, magának csndajó szive van, maga oda is adja néköm azt az ezüstbotot. Na adja, vagy nem adja? Tudja sokan kérik majd tőlem, de majd meglássa, hogy oda nem adom én az ég világon senki emberfiának.

— Na, ne knnyeráljon annyit* mert még akkor azért se lesz am**