Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-07-07 / 51. szám
atséss JC TŐLNAMEGVEf ÚJSÁG 193Tjülius 7. gnslóbb él a Kaszinó jövő életére legdöntőbb fontosságú mozzanata a kasainói iiékbás megiieraése Volt, Olyan időben, amikor a Kininének talán minden tagja gondolt a aaját háa megaaeraéiével járó előnyökre, eőt a háaiieriéi aaOkiégea voltára, de aa anyagi eiakOaOk hiánya miatt Benki sem gondolhatott a nép terv kereBitülvitelének lehetőlégére, lépett ki a porondra SimontiitB Elemér nagysiabásn, rénleteiben ia a leg nagyobb preoiBitásnl kidolgoiott tér veietével, mellyel — még a kételkedők és kiahitttek aggályait íb el- onlatva bebiionyitotta, hogy — dacára annak, hogy a Kaszinónak háivételre osak a 14 000 koronát kitevő hálalapja áll rendelkezésére, dacára annak,'hogy a vételár aa illeték beszámításával esen összegnek tízszeresét teszi ki, — a Kaszinónak a jOvő fejlődés lehetőségeit is Biem előtt tartva, nincsen más vá lasitása, mint aa eddig ia bérben birt báró Angasa hálnak OrOk áron való megvétele. A terv megvalósi táaáhoa nem kért többet, mint a ta gokra csak havi 34 fillérrel nehe aendő háaalapemelést. Aa elgondo Iáit aa ő hatalmas energiája a legrövidebb idő alatt tetté iamositotta Még ugyanabban aa évben, melyben ő előterjesztését megtette, magáénak mondhatta a Kaszinó a báró Angusa- háaat, már a következő évben hoaaá fogott Simontsits Elemér a nagyobb jövedelem elérése szempontjából oly kiváló fontosságú bazár kiépittetésé hea — és a kezdeményezéstől számítva alig 15 évnek kellett elmúlnia, hogy a vétellel kapcsolatos minden adósság teljes letOrlesatést nyerjen és ez a pompás épttlet és park immár ne gondot és terhet, hanem csak üdülést, csak kényelmet, CBak gaadasá got jelentsen a Kaszinó tagjainak. Es ha most — alig 30 évnek távlatából visszagondolunk aa akkori időkre és elmerengünk, hogy hol volna ma ea a Kaszinó, hol volna a mi kényelmes otthonunk akkor, ha Simontsits Elemér bölcs és éles előre látása és kemény akarata éppen a kellő időben, melynél sem későbben, sem korábban talán nem lehetett volna a tervet végrehajtani, a helyes meg oldást meg nem találja, úgy mégha tott lélekkel adunk igazat költői lelkű, jelenlegi igazgatónknak, Bőd nár Istvánnak, ki ezén szavakat vásotté aa emléktábla márványába: >Te váltid valóra álmánk, A mi házunk a mi váriak.« Másik, a Kaszinó életében korszakot jelentő alkotása a Simontsits- Béla könyvtár megalapítása volt. Az erről szóló levele, melyet édesatyja elhalálozása alkalmából a Kasainó válasatmányához intézett, aa atyja elvesztését fájlaló fiú kegyeletes ér aéseinek megható, de egyben a minden alkalomból a köz számára hasznot, előnyt kicsiholni akaró maga- aabbrendő lélek megnyilvánulásának klasszikus dokumentuma. Ezt a lelket nem tudjfc legyűrni az imádásig aaeretett apa elvesatése felett érzett, emberileg annyira érthető fájdalom. Sőt. A fajdalomból fegyvert kovácsol magának, mellyel aa általa elérni kívánt magasabbrendü eszmei célok megvalósításáért küld. A Kaszinó legmagasabbrendü hivatásának betöltése, a közműveltség terjesztése, ez az eszmei cél, amelynek szolgálatára saját magának, édesanyjának és Andor fivérének adományát és saját könyvtárának értékes köteteit a Kaszinónak juttatja. Eszel elhintette a magot és életre keltette a Simontsits Béla közgasdasági és társadalomtudományi könyvtárt, melynek anyaga — főleg aa alapító SimontBits Elemér busgolkodása folytán — nőt tön-nőtt, éa melynek fejlődése iránt Simontsits Elemér mindenkor a legnagyobb érdeklődést mutatta. Aa ő közbenjárásának köszönhető, hogy a Tudományos Akadémia aa 1933. évben addig megjelent kiadványainak példányait 700 kötetben — maga is egy kis könyvtárt — a Kassinónak megküldötte. Máig már több, mint 3000 darabra emelkedett e könyvtár köteteinek száma és most, hogy annak nagy gonddal összeállított katalógusa elkésaült, elérkezett a könyvtár magasabbrendü hivatásának betöltéséhez, hogy a közönség rendelkezésére állva, annak szellemi színvonalát a kor tudományos mű veltségóbe belekapcsolja. Most válhat tehát valóra Simontsits Elemér magasröptű lelkének nemes álma, hogy a szellemi műveltség minél saélesebb körökben elterjedve a hazaszeretet nek, a magyar faj, a magyar rög sseretetének, a tiszta köséletnek, a mai kor nehéa feladatait is megoldani tudó helyes saociális érzék ki fejlődésének legyen minden időben és minden viszontagságok között a legbiatosabban alkalmazható fegyverei Ea a két hatalmas alkotása hivatott volt arra, hogy a Kaszinó anyagi jólétét és saellemi színvonalát jelentékenyen emelje. Ea a két alkotása emelte ki Simontsits Elemért a kiváló, ügybusgó és rátermett elnökök éz igasgatók hosszú sorából és teszi érthetővé, hogy amikor azon a sao moru, végzetteljes január 15-i napon ránk döbbent a kezdetben hihetetlenül hangzó hir, hogy Simontsits Ele mért örökre elvesztettük, egy pillanatig sem maradhatott előttünk két- ges, hogy ast a nagy erkölcsi tartozást, mely az élő Simontsits Elemérrel szemben bennünket terhelt, a meghalt Simontsits Elemérrel szemben kell lerónunk. Ennek a mi tartozásunknak a részben lerovása, élő és soha el nem múló hálánknak külső szimbóluma akar lenni aa ő általa a miénkévé lett háa előcsarnokában emelt emléktábla. A hála jele! De, azt hiszem, egyet értenek velem a Kaszinó igen tisztelt tagjai, amikor ast mondom, hogy ez a márványtábla nemcsak a hála jele, hanem annak a nyilvánosság előtt való megváltása, hogy mi Simontsits E e- mérben, aa ő egyéniségében, aa ő gondolkozás- és érzésvilágában, az ő egész életében annak a szellemnek az inkarnációját látjuk, amely szellem uralkodása alatt itt a Kaszinóban mindig a legjobban éreztük magunkat és amely szellem fennmara dását a jövőben is biztosítani óhajtjuk. Hogy mi ez a szellem, mik azok a vezérgondolatok, melyeket Simontsits E emér, mint a Kaszinónak 9 éven át volt vezetője, állandóan szemei előtt tartott, ezt részben megvilágítják a róla eddig mondottak, de tel jes fényt dérit reá as a hatalmas, nagyszabású beszédje, melyet a Kaszinó 90. éves jubiláns ülésén Tolna vármegye közgyűlési termében a kaszinók hivatásáról elmondott. Itt hitet tett amellett, hogy minden kaszinónak főcélja a közönségnek a közjó érdekében való társadalmi tömörítése. Kihangsúlyozta ebből a köz jót, rámutatott arra, hogy a kaszinók hivatásának és a közjó fogalmának etikai tartalma ugyanazonos ób ebből oda konkiudált, hogy a magyar kaszinók által kifejtett egészséges életműködés a közjó egyetemes érvényesülésének egyik biatosi- téka. Szerinte tehát nem az a lényeg, hogy barátságos esamecserékre, hírlapok olvasására, kártyaparti ekra és egyéb aiórakoiásokra alkalmat ad a kaszinó, de as a fontos, hogy a társadalom egyes rétegeinek tömörítésével a kösjónak, aa egyetemes magyar köaérdeknek teszünk szolgálatot, mert esek a tömörített társadalmi egységek a magyar nemzeti gondolatnak legmelegebb fészkei és legbiztosabb védőbástyái. Nem hiába hivatkozik ebben a beszédében több isben is gróf Széchenyi Istvánra. Beszédének minden mondatából kiütközik a rajongó magyar fajszeretet, a hazájáért való féltő aggódás, mely annakidején Széchenyi Istvánt ia eltöltötte, mikor 100 évvel ezelőtt a nemzet újjászervezéséért folytatott munkájában a Nemzeti Kaszinót megalapította. Ez volt aa a szellem, igen tisatelt Hölgyeim és Uraim, mely Simontsits Elemér egész közéleti működéséből kidomborodott és melyet ő a Kaszinó élén eltöltött hosszú évek alatt érvényesített. Ezt a szellemet fenntartani nem csupán a Simontsits Elemér iránti hálánk és kegyeletünk, hanem egyben a nemzettel szemben tartozó nagy kötelességünk kérdése is ! Ezért tehát most, amikor a Kon- rád Sándor szobrászművész által alkotott és minden elismerésünkre méltó módon sikerült emlékműről a lepel lehull és az előcsarnokba lépve majd meghatott lélekkel állunk szemben az általunk annyira ismert, annyira a lelkűnkbe vésett nemes arcvonásaival, üdvözöljük Simontsits Elemért szivünk egész szeretetével, azzal aa őszinte nagyrabecsüléssel és tisztelettel, melynek osztályrészül kell jutnia mindazoknak, akiket a gondviselés a társadalom vezető egyéniségeinek kiszemelt és akik ebbeli hivatásukat tökéletesen éa maradandó alkotások hátrahagyásával töltötték be. Üdvözöljük Simontsits E emért az ő ügy- buzgólkodása folytán megszerzett székházunkban azzal a férfias fogadalommal, hogy annak viszonzásaképpen, hogy otthont szerzett ő no- künk, mi is uj, de örökös otthont biztosituok neki a Kaszinó hajlékában. Otthont a képmásának, de otthont annak a szellemnek íb, mely. nek egész életében a kivételesen nagy lélek éa kivételesen nagy elokvencia minden eszközével való hirdetője volt. És biztos vagyok benne, hogy ő jól fogja magát érezni ebben az általa megszerzett házban, ebben az általa megszokott környezetben, abban a Szekszárdi Kaszinóban, mely« nek minden ügye az ő szívügye volt. Biztos vagyok benne, hogy — ha megfogadjuk az ő tanításait és intelmeit ~ az ő szelleme fog bennünket vezérelni a jövőben is és amint ennek a szellemnek érvényesülése jellemezte a Kaszinó múltját, megalapította a Kasznió jelenét, ugyanígy biztosítani fogja a Kaszinó jövőjét is* Amidőn tehát a mai napon kegyelettel hódolunk az örökkévalóságból Kaszinónkba újra beköltözött Si- montsits Elemér emléke előtt, fogadjuk meg a Sséchenyi István elvei alapján hirdetett azt a tanítást, hogy minden Kaszinónak legmagasabbrendü hivatása a közjónak, a magyar nemzeti gondolatnak minden eszközzel való szolgálata kell, hogy legyen 1 Isten hozott körünkben, Simontsitz Elemér 1 Isten adjon nekünk erőt, hogy a Te szellemedet ebben a Kaszinóban a jövőben is fenn tudjuk tartani 1 Az alispánnak a megjelentek tét* szészajától többször félbeszakított, igen nagy tetszéssel fogadott beszéde után Bodnár Jenő, a Nemzeti Színház tagja lépett az előadói asztal elé és az ő országosan ismert nagy művészetével, frenetikus hatást keltve, szavalta el édesatyjának. Bodnár Istvánnak, lapunk elnökének alábbi alkalmi költeményét : Elment... De érc alakban visszajött, Hogy őrködjék e régi ház fölött. Hogy ránk figyeljen két nagy ércszeme: Bölcs tanácsait még — követjük-e?! Kalász-e már a mag, mit elvetett? Ápolunk-e régi eszményeket? Tudunk-e, mint ó — szeretni hazát? Védve az ősi alkotmány falát, Újra épitve, mi tán — elavul, De nem rontva le — mindent, botorul.,, S uj lapáttal a — régi csolnakon, Bírunk haladni az élet-tavon? Poshadt vizét merészen szelve át, Kikötni messze, távol odaát: Ideáloknak szép magaslatán? Gyönyörködni a csoda rózsafán, Mit magyar-tudás kertészkeze olt S ezer éves veríték harmatolt S ma is világcsodálat fénye ér ... — Kár, hogy szép rózsánk — megcsípte a dér I Simontsits megjött... Vagy tán, el se ment ? I Hisz, ami itt van, — ó az, idebent, ő a ház, a kert, bútor, minden O, ő volt itt köztünk a nagy — magvető, Elöljárónk, a példa és a rend, Művész-kézzel, ki — semmiből teremt. Téglát hordani, aki sose rest S nem csak szárnyas szó, de maga a — tett Az ő lelke bolyong a fák alatt, Szép lelke álma rózsákba fakad, Vagy ott fénylik a könyves polcokon S vig kedve hintái kinn, a lombokon... Simontsits itt van... Maradjon is itt, Ma kell igazán, ha lelke hevit. Ma, amikor oly beteg a világ, Kiveszőben szép eszmék, ideák. Harcot vív a gyülőlség, szeretet, Fenevadak lettek az emberek. Kapzsi vágy szívja a világ erét, Holló vájja ki a holló szemét. Testvér, testvért öl, fiú az apát, Őrjöngve fújja a — szovjet dalát, Részegen táncol, mert — csapon a vér S már nem csak a — föld, véres a — kenyér, Föl, égig érnek a hullahegyek S lakmároznak rajt — emberi-legyek .. • S idehaza, e szűk hazába is, Több a virágnál a szúró tövis. Világégésből, mi még megmaradt: Tékozoljuk az ősi javakat A haza nem cél, eszköz már csupán: Megkopott sujtás, dolmányon, subán. Azt várjuk, ne — mi, Ő adjon nekünk! Óh, szegény ország, szegény nemzetünk. Te, egyre pusztulsz, bár mindenki — ment! — Hány kuruzsló-kéz ott kint, idebent?! Mert — honmentéshez, óh, mindenki — ér^ Persze, nem — ingyen, de a —■ garasért... Pusztul az erkölcs, meglazult a — hit, Senki nem tanul, mindenki — tanít. S nem csak gyilkos betegség tizedel, Nemzetirtó bűn, mit e nép mivel: Ritkul a gyermek, az — életvirág, A magyar jövőn — egyke férge rág... Falvak házáról gólya messze száll. .. Kisebb az — ország, — nagyobb lett a—száj I Nem ezt a sorsot álmodozta ő, Nem ezért irt, tett, a nagy tervező: Kultúrához szánt — túdás alapot: Tegyük le a régi — vaskalapot I Az újkor szele, mi — rossz, hordja el, De mi — nemes mag, garmadázza fel S szivek mélyéig szántson az eke: Úgy jöhet csak szép — eszmemag bele I Ezekért adta lelke lánghevét, Tett, lelkesített, amiglen csak élt, S azért szerezte e szép otthonunk, | Hogyha pihenni ide vonulunk: I Maradjon el útközt a házi gond, i Homlok simuljon, ha redőkbe vont
