Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-07-07 / 51. szám
Szeksíérd, 19&7. Julius ?• (Szerda) 5!. szán& Sxerkétztfiség ia kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési élt» Egg«: évre m. 12 pengő || Félévre ______6 pengő Pele lós szerkesztő: BLÁZSfK FERENC A lop megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap azellemf részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.I Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllraélersoronként 1« fillér, Allástkeresőknek 10 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett Reklám-, ellegyzésl, családi bír, valamint a nyllttér sorosként 60 fillérbe kerül. A Szekszárdi Kaszinó Simontsits emlékünnepe I Feledhetetlenül megható és méltó* ségteljea ünnepéllyel áldosott vasár- n>p délben a Szekszárdi Kassinó Simontsits Elemér v. b. t. t. emlé* kének abból as alkalomból, hogy )e- lepteste egykori elnökének, intésé igasgatójának, egyetlen disatagjának előcsarnoka falába elhelyesett művészi bronzarcmását, Konrád Sándor szék- ssárdi szobrász-művész nagyszerű alkotását. Á megemlékezés alkalmából Ünnepi díszbe öltözött a Kaszinó nemes architektúrájú oszlopcsarnoka és a kerti homlokzat falait nemzetiszinü drapériák közé foglalt Simontsits- elmerek díszítették. Maga az ünnepség a müvéSsi szép íégü kerti pavilion (Frigyes főherceg folt millenáris kiállítási vadászcsarnoka) előtt folyt le nagy közönség réssvételével. Az árnyas fák alatt vitéz dr Thuránszky László főispánnal az élen együtt ott voU Ssekszárd intelligenciája, míg a vidékről megjelentek kösül a következők ne I veit sikerült feljegyeznünk: Simontsits Béla, ifj. Simontsits Elemér és neje, öav. Simontsits Elemérné, gróf Appo- nyi Rezső, özv. Bezerédj Pálné, dr Bernáth Béla, Bernrieder József, Bodnár Jenő a budapesti Nemzeti Színház tagja, dr Csapó Dániel és családja, dr Gössy Tibor, dr Holub József egyetemi tanár és neje, baráti Huszár Károly, báró Jeszenszky József, dr örffy Imre, dr örffy Lajos, Perczel Dezső, özv. báró Schell Jó- zsefné, báró Schell József, gróf Széchenyi Domonkos, Sztankovánszky Margit, vitéz Sztankovánszky Pál és neje sz. Majláth Stefánia grófnő, Sztankovánszky Tibor. Kevéssel egy óra előtt kezdődött meg a kegyeletea aktus Bodnár Ist- í vánnak, a Kaszinó ügyvezető igaz- I gatójáuak alábbi megnyitójával: Bodnár István igazgató ünnepi megnyitója Mélyen tisztelt ünneplő Közönségl Pár hónappal ezelőtt, január 19-én nyitott sir szájánál állottunk, amely kérlelhetetlen mohósággal nagy em béri értéket nyelt el, megfosztva a a magyar közéletet egyik kimagasló alakjától, a szivünkhöz olyan közel állott Simontsits Elemér, v. b. 1.1. tói, a Felsőház gerinces, szókimondó, oszlopos tagjától, a mi Kasiinónk éltető leikétől, volt elnökétől, majd igazgatójától, disztagjától. Azóta megszelídült ez az akkor oly zordonnak, kegyetlennek tartott sötét sir. A ciprus- ós fenyőlombokon napsugár erőlteti magát keresetül; A tavasz a remény zöldjébe öl töztette, az életadó nyár virágpompájával mintegy mosolyra kény szentelte a sivár és olyan rettenetesnek hirdetett temetőt s bármilyen nagy Jegyen is a hozzátartozók fájdalma, a természet örök rendje szerint a seb idővel mégis hegedni kesd, mert az isteni bölcs végzés sserint a fájda lom soha nem korlátlan. A szív mélyén mindég visszamarad legalább egy mustármagnyi vigasz. A leégett palota romjaiból még mindég felépülhet egy parányi kunyhó s a tűzhányók poklából előtört hamu és lávafolyam által kiaszalt területeken íb helyet verekssik ki magának a növényzet élniakarásának ősereje, bebizonyítva, hogy a halálban is van — élet, nincs tehát örök elmúlás és teljes megsemmisülés. . . Ez a mi mai ünnepünk is az élet —- himnusza, a feltámadás allegóriája. A ma itt leleplezendő szoborműbe az elköltözött iránt való szeretetünk és örök hálánk — életet lehel. S ezáltal Simontsits Elemér, a halott.újra feltámad s a szobor ércében tovább folytatja az emberi számítás szerint való — örökéletet! Nem az én tisztem, hogy az ő éle* tének idáig vezető útját vázoljam, ecseteljem. Pár meleg üdvözlő szót kívánok csak ez alkalommal intézni az itt megjelent illusztris kösönség- hez. Talán — sebeket tépek fel, mint Nelson, a nagy angol admirális, pedig nekem is az a oélom, hogy inkább — gyógyítsam azokat. Legelőször az elköltösötthöz legközelebb állókhoz szólok, A legmélyebb tisztelet hangján, szivemben is a fájdalom resonáns, vagyis együttérző rezgésével köszöntöm a fájdalomtól oly mélyen lesújtott ösvegyet, az elhunyt derék fiait, a megjelenésben akadályosott jó testvért s a család itt megjelent rokonait, hozzátartozóit, akik eljöttek, hogy az előszivárgó könnytől még mindég nedves arcukat egy kicsit megazáro- gassák a mi Bieretetünk, az elköltösötthöz halála után is ragaszkodá* sunk és soha nem múló hálánk verő- fényén . . . Velük együtt köszöntőm az öt örökös „ törvényhatósági tagsággal megtÍBitelő nemes Tolna megyének itt megjelent fő- és alispánját s többi tisztviselőit. Az Egyházak, Ssekssárd megyei város, a 4-ik határkerületi ezred, Vitézi szék, a kir. Törvényszék, Pánsügyigazgatőság, kir. Tanfelügyelőség, Allamópitészeti hivatal, Horthy Miklós-közkórház, pénzintézetek, az iskolák, a társ és jótékony sági egyletek, a sajtó képviselőit a a vidékről és helyből oly imposáns számmal megjelent egész közönséget. S külön is megkössönöm velünk érző figyelmüket mindazoknak, akik levélben vagy táviratban okolták meg távolmaradásukat. S ezzel tisztemet végezve, mindjárt át is adom a szót mai ünnepi szónokunknak, Perczel Béla alispán Ur Öméltóságának, aki, mint az elhunyt egyik legbensőbb barátja s Kaszinónknak, vele busgólkodott akkori jegyzője, az ő ismert ékesszólásával a legbivatottabb megvilágítója less azoknak a soha el nem múló érdemeknek, amelyekkel a most leleplezendő emlékműnek egykori élő- alakja, mai székhásunk megszerzésével, Kaszinónk örök fennállhatásá- Hak alapját olyan sziklaszilárdan lerakta s eszel magának íb mondhatjuk, halhatatlanságot szerzett. Felkérem, hogyha már elhangzik a Magyar Hiszekegy égbe szálló imája, amely mélyre szántja, hazafias eszmék tovább ápolására termókópesaá teszi szivünket, — emlékmű felavató beesődét elmondani méltóataaaék. Lelkünk szomjasan várja már a beleszórandó magot, az Ünnepi Igát. A költői szépségű beszéd után Petz Hubert karnagy által vezényelt Szekszárdi Daloakör adta elő művészi- tökéletességgel a magyar Hiszekegyet és est követően lépett a pódiumra dr Perczel Béla alispán, aki az alábbiakban emlékezett meg Simontsits Elemérről: Dr Perczel Béla alispán emlékbeszéde Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bodnár István intéiő • igazgatónknak szives megbízása folytán nekem jutott osztályrészül a megtisztelő feladat, hogy a Szekszárdi Kaszinó mai ünnepén, melyen maradandó emlék felállításával óhajtjuk hálánkat leróni Kaszinónk nagynevű volt elnökével, igazgatójával, majd később egyetlen disstagjával, néhai Simontsits Elemérrel szemben, a Kassinó igen tisztelt tagjainak gondolatait és érzelmeit tolmácsoljam. Bár az ezen szerepkör méltó betöltéséhez megkívánt erők fogyatékosságát éreztem magamban, mégis vállaltam a megbízást, mert úgy találtam, hogy egyrésst azon beusőségteljes kapcsolatok, melyek Simontsits Elemérhez életében fűztek, s melyeket a halál sem tudott el- enyésztetui, másrészt az az őszinte nagyrabecsülés, mellyel a Ssekszárdi Kassinó iránt viseltetem, annak vállalását egyenesen kötelességemmé teszik. Intéző-igazgatónknak kezdeményezésére elhatározta a Kaszinó ez évi rendes közgyűlésében, hogy megörökíti Simontsits Elemérnek felejthetet len emlékét azáltal, hogy az ő fáradhatatlan munkájával megszerzett kaszinói székház előcsarnokában az ő domborművű képmásával ellátott már ványemléktáblát helyez el. — Ez a határosat a legtiszteletremóltóbb, legértékesebb, de talán éppen ezért a legritkább emberi erénynek, a hálának a talajából nőtt ki és a közgyűlés összes tagjainak a benső meggyőződés erejével átérzett akaratmegnyil- vánulásából jött létre. Határozatával azt akarta elérni a Kaszinó, hogy az emlékmű minden időkre, az eljövendő nemzedékek előtt is hirdesse a Kaszinó háláját Simontsits Elemérrel, aszal a férfiúval szemben, aki a Kaszinónak az állandó otthont megszerezte, aki édesatyja emlékének megörökítésére a Kaszinó Simontsits Bála közgazdasági ós társadalomtudományi könyvtárának alapjait lerakta, aki a Kaszinó eszmei és anyagi ér tékeit egész életében tőle telhetőleg gyarapítani igyekeiett ős aki a Kaszinót igaz, mindvégig megőrizett és csak a halálával a sírba szállott sze- retetébe fogadta. És ha rövid pillantást vetünk a Kaszinó fennállása óta eltelt 96 év történetébe, megállapíthatjuk, hogy teljesen indokolt és érthető a Kaszinó ezen hálája, mert megalapítóin kívül nagyobb jótevője, lelkesebb támasza még nem volt, mint Simontsits Elemér. Az 1900-as évek elejére eső ötéves elnöki ás négyéves igazgatói működésében is kibontakozott az ő nagyvonala egyénisége minden fényes tulajdonságával együtt. Amint a közéleti működés minden terén, melyen szerepet vállalt, úgy itt is érvényesült az ó ideális, eszményekért rajongó lelkivilága, érvényesültek kiváló képességei, melyekkel a hirtelen kialakult helyseteket is gyorsan felfogni s a szükséges elhatározást magában megérlelni tudta, — biztos Ítélőképessége és kényes úri felfogása, mely a kaszinók életében elég gyakran előfordulni szokott, bonyolult társadalmi össaeütköaésekből a legkorrektebb kivezető utat vele érzékeltette, — hatalmas szervezőképessége — és megalkuvást nem ismerő vas-energiája, mellyel a helyesnek felismert útról külső befolyásokra magát le- tórittetni nem engedte és útiadig a közérdek által vezérelt akaratát minden akadályon keresztül és minden ellenkezés dacára rendszerint diadalra is juttatta. Érvényesültek esek a tulajdonai és reányomták bélyegüket a Kaszinó akkori arculatára. Mi, az öregek, akik már akkor is tagjai voltunk a Kaszinónak, emlékezhetünk, hogy mily lüktető életet tudott varázsolni ezekbe a termekbe, melyeknek mindegyikében bárki megtalálhatta a neki megfelelő szórakozásokat. Emlékezhetünk a sürtt társadalmi összejövetelekre, melyeknek színhelye ez a Kasainó s melyeknek legsikerültebbje talán as 1907 ben itt e nyári helyiségben megrendezett vivóakadémis volt. Emlékeahetünk a kedélyes szerdai vacsorákra, melyeken ő meghittebb barátjait maga köré gyűjtve, as akkori idők aktuális problémáiról magas színvonalon mozgó szellemi tornát rendezett. Mi, az Öregek, tehetünk tanubiaonyságot arról, hogy a Kaszinó ügyeibe a lelkét, a szivét fektette bele és saját énjének legjavát adta, hogy virágozzék és fejlődjék szeretett egyesülete, a Szekszárdi Kaszinó. Igazgatói működésének legkima Egyes szám ára 12 ffilléra
