Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1936-12-30 / 1. szám

-agaenösöjl ilsísgií áné^gsimnV -bem ygorl (ggü! lóíBsáíjaacfflaí jlso I b .áoljggörffe'sljíj ddávoi nsaa^ném

toé^msflJh- '{vm

K\:.i • J

t

l|&ftÍtelX&?fr( S3Ó&H — lObfl^M

a^inmisu nos« t »iiimiBiiMxranüiMiMS as

Igen tisztelt • mvomkmk :baUog íuj évet kívánunk;

, megköszönj,ük cégünk iránt tanúsított bizalmukat, tw •' r 1 amelyre ezentúl is rá Jbgunk szolgálni.

$%$SzArd> I93Z jaguár 1. > , » £ j

Pirnitzer József és Fiai áruház».

btlnügye elévüiéa miatt szűnt meg. A tanúvallomások ezrint a kom- muqiuQua alatt jogtalan tevékenységet fejtett ki és m%g*t*rtása több volt, mint amennyit abjtqp az időben aká,r kényszer hatása alat! is tenni lehetett. Debulay Béla bsbisonyi- totta, hogy Szabód kommunista volt,

körözve volt, hogy I&&Gftli$áe- rói eltűnt. Állításait igazolta, tehát a járásbíróság felmenti ítéletét jóvá kellett hagyni.

A. fel mentő ítélet híre villámgyorsan terjedt el a városban, ahol igiji* denfelé megelégedéssel vették, tudomásul, hogy a törvényszék igazságot szolgáltatott Debulay Bélának.

Hit és önbizalom

Ujesztendei gondolatok

Aki olvasta karácsonyi cikkemet, meglepődhetett, sőt tán meg is tt&* köahetett annak borongós hangulatán, mely csak a végén o dódott föl egy kissé a karácsony vigasztaló harmóniájában. De kérdem, csoda-e vájjon, ha a mindenünnen tornyosuló felhők láttára az ember fia még a karácsonynak sem tud úgy örülni, mint szeretné, mint illenék ? Hiszen karácsony óta alig perdült le néhány nap az idők rokkáján, hiszen éppen csak hogy fölkészültünk az ó esztendőnek temetésére^ de a távol keleten máris uj lángok lobbannak, uj veszedelmek támadtak és mindjobban éreztük az angol külügyminiszter szavainak igazságát: valahol szé- les e világon lobbot vet a háború szikrája, az egész világ meggyulladhat tőle.

As uj esztendőbe azonban uj reménnyel illik belépnünk. Az uj esztendőt nem szabad kesernyés hangulattal, vesztett reménnyel s kihalt bízodalommal kezdenünk. Az uj esztendő öntsön uj erőt karunkba, uj íelket szivünkbe, hogy az uj küzdelemre kellő vértezettej készülhessünk.

Van valami, megható, van valami csodálatos, van valami fölemelő ab ban, hogy az emberi lélek mindig minő rugalmassággal lép az uj harcoknak színterére. Mintha kizárólag csak jövője volna, mintha a sivár jélen és annak mostoha szülője, az Örömtélen közelmúlt nem is bírná 'kedvét szegni, nem is tudná a kétségbeesés örvényének széléig kergetni; " .

S ez végtelen nagy jótéteménye az isteni gppdyiselésnek, melynek értékét kivált ilyenkor, uj esztendő jöttévé) érezzük. Hiszen há lelkűnknek nem" volna, meg ez, a rugalmassága, akkor az idióták fásultságával, vagy á láncaikat csörtető rabok ember- és világgyűJöletével kellene átlépnénk létünk minden egyes ilyen szakának határmesgyéjét. De az Úristen jóvoltából még tudunk remélni s e reménység nyitja meg előttünk az uj esztendő határsorompóit.

keménység 1 A. sötét éjszakára kö

1

vétkest virrad»*», a* 08 pogány kö,Uő

rózaaujju hajnala, melynek aa, Ó^í£- vetségf bölcs szellemes hasonlata szerint bem szabad olyan áfcfutóask lennie, mint aa egy napos vendég emlékének, banem csatlakoznia keli hozzánk hűséges kísérőül az egész eszten.dőre..

De. milyen legyen ep.. a reménység, ha a túlzott optimizmusnak meg a kietlen ge^sin^i^mqsnak sellőitől egyaránt meg akarjuk óvni ? Mi legyen az a realitás, amelybe bele kelF akasztunk horgonyát, hogy se puszta érzelem, se üres szó ne legyen ?

Kettős az alapja a reménynek : az legyik természetföiötti, a másik természetes. Az egyik az isteni gondviselésbe vetett hit, a másik a saját megfeszített akaratunkba vetett bizalom. Az egyik éppoly szükséges, mint a másik. Mert a magasabb rendű segítségbe vetett kit nélkül sem a szenvedésnek nincs értelme^ sem a küzdelemnek nincs támasza, sem a csalódásnak nincs- orvossága« Viszont & Bajét akaratunk értékének félreismerése . előbb-utóbb b.elekény? szerit bennünket a meddő csodává? rásba, a keletiek ernyedt és fásult „kizmet“-ébe, vak végzetébe.

A remény, mini az Istenbe vetett hit imádkozik s mint önbizalom dolgozik : íme az ujesztendő utravalója. Aki fölismeri éB értékeli az imádságban rejlő energiákat, az másrészt a saját energiáit is megfessiti.

Adja Isten, hogy e két jó szél dagassza vitorláinkat az uj esztendőben 1

Dr Magyarász Ferenc O. Cist.

A szekszárdi Qlympiai Esi sikere

Már töhb mint, tiz napja, b<j>gy lezajlott a minden, várakozást felülmúló szekszárdi Qlympiai Est, a közönség azonban még mindig ennek a rend- kivüli szenzációnak a hatása alatt áll. De hisz aa nem is csoda, mert a vidéki magyar városok közül csupán Ssskssárdnak jutott« a szerencse, hogy apnyi olympiad győztest lásson együtt, mint amennyit december 19 én, nálunk üdyözöjb e ttittok és ünnepelhettünk. Mint; előző lapunkban megjegyeztük, akkor nem számolhattunk be teljesen erről a rendkívüli eseményről, éppen azért most térünk viasza néhány olyan részletre, amelyről feltétlenül meg kell emlékeznünk.

Kezdjük mingyárt Szekszárd »./ötfő olimpikonjaival*} akik Bessenyei Gyula gimnáziumi testnevelési tanár hozzáértő türelmes munkájának eredményeképpen meglepatésszerü ügyességgel szerepeltek: Boda Babi, Borza Elemér és Bandi, Engel Anny, Géczy Yvette, Szablár Károly, Tarján Évi és Öcsi, valamint Tihanyi Nenni voltak a bájos, ügyes kis tornássok, akik tanárukkal együtt a legteljesebb dicséretet érdemlik. Róluk Szekszárd Qlympiai vendégei is a legnagyobb és" legőszintébb elismeréssel nyilatkoztak.

Külön érdekesség volt; a gyönyörűen sikerüli káprázatos, szépségű est, után az olympikonok'élményéit a j fehér asztal mellett hallani. Vala- ; mennyien ppmpásAÜ érezték magokat és elragadtatással; beszéltek agj szekszárdi közönségről és lapunk számára nyilatkozatokat is adtak. Ezeket a nyilatkozatokat keletkezésük sorrendjében ideiktatjuk:

Mándi Imre, vármegyénk szülötte, ökölvívó bajnok:

Olyan kellemes, szép, feledhetetlen estét töltöttem Szekszárdon, hogy ez az est legszebb élményeim között is a vezető szerepet játssza.

HildKároly sporthírlapirő, autó- versenyző:

A magyar jövőt, az 1940. évi olym piai győzelmeket, a jövő generáció fejlődését úgy lehet legjobban biztosítani, ha a fiatalságnak, a kezdőknek bemutatjuk a jelen legjobbjait és arra serkentjük Őket, hogy érjék el a nagyok teljesítményeit. E lélektani cél elérésére mi sem lehetett alkalmasabb, mint a mai, kitűnő rendezésű, magas ssinvonalu est.

Dr Müllerné Elek Maca vívó- bajnoknő :

Az 1940. évi olympiász magyar győzelmeit éppen olyan céltudatos és lelkiismeretes munkával lehet csak biztosítani, mint1 amilyennel a mostani győztesek készültek a nagy nemzetek közötti baßere« A mai egtp, szép találkozása \5plt a jelennek és % jövőnek, ahol az 1940. és. 44. évi olym- pjázzok jövendő győzelmeit prezentálták.

Kabos Endre olympiaikardvívó[• bajnok:

Az előlem, szóló állításai! mieden- ben helyeslem.

z aiiid mefl 5t$od ,áxrtíoíiaofc(#l;srl in&zadftzB lantod aaddesio^

.iődtei samlaisd ae^li lidpátiv £ bibi ■ san&i ilov ■»* aoíu sussed A

Sch. Elek Csibi, olympiai vívó- bajnoknő :

En sem akarok kevésbé lusta lenni Kabos Bandi világbajnok kollég óm- nál és az előttem ezőlók. mondóká- jóhoz csak azt teszem bozsá, hogy köszönjük a szekszárdiaknak ezt * kitünően megrendezett szép estét és csak azt sajnálom, hogy olyan hamar el kell hagynom est a kedves várost.

Lőrincz Márton olympiai birkózó bajnok..*

Remélem, hogy a szekszárdi ifjúság szive feldobogott á mi teljesiV ményeink láttán. Nagyon örültünk neki, hiszen mi azért jöttünk id«, bogy a fiatalságot megmozgassuk, fölhevítsük és azt akarjuk, hogy így aztán Tokióban minél többen legyünk magyarok.

Frigyes Dezső, ökölvívóbajnok t

Szekszárd: ez álom. Ha költő lennék, talán gyönyörű szavakkal tud. nám ezt megénekelni. A mai este sokkal szebb, sokkal gyönyörűbb volt, mint amilyet vártam. Mindig ünnepet fog jelenteni, ha ide eljöhetek» Csik Ferenc, olympiai úszó- bajnok :

Tökéletesen megrendezett előadás, kedves közönség. Nagyszerűen éreztem magam.

Dr Papp László törvényszéki titkár, birkózó bajnok, a Magyar Birkózó Szövetség kiküldöttjei

Szép volt a fogadtatás, szép volt a közönség s a verseny, de legszebb a szomssédnőm itt a banketten.

Dr Ábag Nemes Oszkár ügyvéd- jelölt, uszóbajnok, Paks szülötte:

Pétery Sándor bátyámnak levelemben azt írtam, hogy reményem szé- rint életem legszebb emléke lesz a szekszárdi olympiai est. őszintén írhatom, hogy nem csalódtam. Az olym- piászon és utána itthon is sokat ünnepeltek, de ilyen közvetlen, őszinte, szerető fogadtatásban és ünneplésben még nem volt részem. Nagyon köszönöm ezt a kedves napot nemcsak azért, mert jól éreztem magam vármegyém székhelyén, de azért is, mert ez a közvetlen ünneplés olympiai tel*- jesitményünk ilyen őszinte megbecsülése engem, mint sportembert csak sarkal, hogy ezután még nagyobb kitartással és lemondással készülhessek az eljövendő nagy nemzetközi versenyekre, hogy hazámnak, vármegyémnek és magamnak dicsőséget szerezhessek.

Zombory Ödön olympiai birkózó bajnok:

Sohasem felejtem el a szekszárdi estét és nagyon örülök, bogy én is részese lehéttem.

Pluhár István, a rádió olympiai sportszpikere:

Nehéz est volt 1 Kevés vájrosa van a világnak, amely csak úgy kapásból annyi világbajnokot, ólympjai győztest tud ilyen kicsiny színpadon egybegyüjteni. Szinte csoda, hogy a kopott, könnyebb terhekhez szokott deszkák le nem szakadtak birkózó^, vívó-, úszó-világbajnokaink alatt! Ideutazásunk alkalmával a vonat lassú döcögősét egyetemlegesen annak