Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-06-02 / 42. szám
XIX. évfolyam Szék szárd, 1937. Junius 2. (Szerda) 42. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTNAKR MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség: és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Hirdetések Arait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 BLÁZSIK FERENC Egész évre előfizetési dill _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton, előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.) A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, AÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti). A RereskeHelmi miniszter a szövetkezetekről Hosszú évek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazai liberális körök parlamenti képviselői a kereskedelmi tárca kölségvetési vitáját rendesen arra szokták felhasználni, hogy a törvényhozás színe előtt éles és különbözőféleképpen indokolt támadásokat intézzenek a szövetkezetek ellen. így nem csodálkozhatunk azon Bem, hogy az idei költségvetési vita sem múlhatott el e megszokott támadások nélkttl. Á kereskedelmi körök, illetve, azok a képviselők, akik pártállásuknál, vagy világnézetüknél fogva állanak közel a liberalizmushoz, rendszerint az állami támogatás miatt szokták támadni a magyar szövetkezeteket. Ezt a vádat hallhattuk a kereskedelmi tárca tárgyalása során az idén is felhangzani, de akadt olyan képviselő is, aki nyíltan elismerte, hogy a szövetkezeteket, helyesebben: azok létjogosultságát még állami támogatás nélkül sem hajlandó elismerni. Ezt az álláspontját azzal indokolta a törvényhozó, hogy a szövetkezeteket nem tekinti a mai gazdasági rend támaszainak, hanem olyan gazdasági alakulatoknak, amelyek már a kollektív, azaz kommunista társadalmi rendet készítik elő. íme: ilyen szélsőséges támadások és vádaskodások viharába kerültek a parlamentben és kerülnek nap* nap Után a törvényhozás házán kívül is a magyar szövetkezetek, azok az agrár- szövetkezetek, amelyeket fél évszázaddal ezelőtt a felejthetetlen emlékű gazdavezér: Károlyi Sándor gróf indított el hóditó Útjukra, hogy megszabadítsák a magyar falvak népét a fojtogató hitel- és áruuzsorától. A szövetkezeti kérdést Magyarországon — bár már. 5 évtizede működnek itt szövetkezetek — sok rosszindulat, elfogultság és még több tájékozatlanság veszi körül. Ezért tett nagy szolgálatot az igazságnak Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, amikor a költség- vetési vita Borán elhangzott beszédekre válaszolva, foglalkozott a magyar szövetkezetek problémájával íb és a való tényeknek megfelelő megvilágításba helyezte ezeknek a sokat támadott, de a nemzet szempontjából olyannyira értékes gazdasági alakú latoknak a működését. Nagyon helyesen hangsúlyozta a miniszter, hogy a kereskedelmet és A szövetkezeteket nem szabad és nem lehet egymással szembe állítani. A gazdasági tevékenységnek mindkét ágazatára feltétlenül BzttkBÓge van a nemzetnek. Senki sem tagadhatja, hogy a magyar szövetkezetek a falusi nép gazdasági megszervezése, különösen a hitel és a fogyasztás terén az elmúlt évtizedek során felbecsülhetetlen értékű eredményeket értek el. A kormány természetesen nem kíván egyoldalú állást foglalni sem á szövetkezetek, sem a kereskedelem mellett, hiszen mindkettőt az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából kell tekintenie s igy meg kell találnia azt az arany középutat, amelyen mind két gazdasági ágazat a maga előnyeit és értékeit a nemzet javára gyümöl- csöztetheti. Az állami támogatás kérdésével kapcsolatban hangsúlyozta Bornemisza miniszter, hogy a magyar állam nem nézhette tétlenül a gazdasági válság folyamán beállott tőkepusztulást, — amely nagy mértékben meggyengítette a szövetkezetek erejét és amely végső eredményben mérhetetlen károkat okozott volna a szövetkezetekben tömörült kisemberek millióinak és ezeken keresztül az egész nemzetnek. A magyar állam tehát elmulaszt- hatatlan szociális és gazdaságpolitikai , kötelességét teljesítette akkor, amikor | segítségére BÍetett ezeknek a szövetkezeteknek, hogy ismét védőbástyái lehessenek a dolgozó tömegeknek, a földmivelőknek, a mezőgazdasági munkásoknak, a kisiparosoknak és a városi lakosságnak egyaránt, A szövetkezetek ma valóban nélkülözhetetlen tényezői a magyar társadalmi és gazdasági életnek, olyan gazdasági alakulatok^ amelyek a kisemberek Bzámára a szervezkedés és az önsegély előnyeit nyújtják a ame lyek éppen ezért nem pótolhatók sem a közvetlen állami támogatással, sem más eszközökkel. Aki ma a szövetkezetek értékét és létjogosultságát nem ismeri el, az vagy elfogultsággal és rosszindulattal viseltetik valamely okból a szövetkezeti gondolat iránt, vagy pedig nem hajlandó felismerni a modern kor gazdasági fejlődésének természetes irányát. ságra, bár annak semmiféle vagyona nincsen, mert a tulajdonában volt vasútvonalat a MÁV évjáradák ellenében megváltotta b az évjáradékot pedig az elsőbbségi részvényekkel rendelkező Pesti Magyar Kereskedelmi Bank élvezi 1976 ig. Az évről- évre kivetett magas társulati adót a társulat megfizetni képtelen lévén, adótartozása már eddig is 27 000 pengőre emelkedett. így az a veszély, hogy mire a társaság az évjáradék élvezetébe jut, azt az adótartozás teljesen felemészti s ilymódoa a törzsrészvényesek befizetett vagyonukat teljesen elveszítenék. A pénzügyminiszter a küldöttség tagjaival behatóan megtárgyalta a kérdést és kilátásba helyezte olyan megoldás keresését, hogy az annakidején nagy áldozatokat hozott törvényhatóságok és a ciszterci rend ne veszítsék el a vasútépítésbe fektetett jelentékeny tőkéjüket. Nemzeti egybeforrás Vasárnap, — a törvény értelmében is a világháború hőseinek a napján — a kegyeletes megemlékezés ünnepi hangulata tartott fogva minden magyart ebben az országban. Az élők diszmenetekben és ünnepi ruhában hódoltak az elhaltak emléke előtt és az emlékművek térségein egybegyűltek ajakéról felzengő Hiszekegy és Himnusz dallama töltötte meg a lelkeket. Kortársak és utódok állottak levett kalappal, vagy tisz telgésre emelt kézzel hősi halottaink emlékművei körül. Az egész magyar nemzeti társadalom jólesően látható és érezhető erővel forrott közös áhítatba a hősi halottak lelke nyugaU máért és a hazáért hozott életáldozatuk isteni jutalmáért. A hit ereje és a nemzeti együvétartozás öntudata lett eggyé ebben az ünnepi áhítatban, mindenütt kihangsúlyozva a magyar társadalom leghatalmasabb és leg- tiszteletreméltóbb erőforrásait, nemzeti voltunk élő tartalmát, a Haza és a nemzeti hadsereg mindenekfölött ▼aló szeretetét, a Hazáért való élni és halni, alázatosan tűrni és szenvedni, áldozatokat hozni tudás kötelességét. Esek a gondolatok tették — mint mindenütt az országban — várme1 gyénkben is megszenteltté a Hősök esévi vasárnapját is. Szekszárdon az ország egyik legszebb és legművé- ezibb hősi emlékszobránál a hivatalos istentiszteletek lezajlása után, jó negyedórával a déli harangszó előtt folyt le a lakosság kegyeletes ünnepélye, amelyen vitéz dr Thuránszky László főispán, dr Perczel Béla alispán, vitéz Vendel István polgár- mester, valamint az összes hivatalfőnökök vezetésével megjelent a város minden hivatala, iskolája, egyesülete és egész polgársága. Az ünnepélyt a Szekszárdi Daloskör Hiszekegye vezette be. Utána ez a Petz Hubert vezetése alatt álló kiváló énekegyüttes adta elő Farkas Dezsőnek Hires nótás Csik országban kezdetű mű- dalát. Dr Dulin Jenő országgyűlési képviselő mondott ezután mélyen megható ünnepi beszédet. Ezt követően a Szekszárdi Daloskör énekelte Ammer József Nem! Nem! Soha 1 oimü irredenta dalát, majd Kapossi Iván hadiárva szavalta Végvárynak Eredj ha tudsz ... kezdetű klasszikus költeményét. A Daloskör Himnuszával végződött az ünnepély és a közönség a hazafias áhitat érzésével szivében tért haza otthonába. A Felér-Tolnamegyei HÉV súlyos adóterhe A napokban Tolna és Fejér vár- megye, valamint Székesfehérvár és a cisztercita rend küldöttsége tisztelgett a pénzügyminiszternél, ahol meg jelentek vármegyénk részéről vitéz dr Thuránszky László főispán, dr Perczel Béla alispán, Fejér vármegye részéről gróf Széchényi Viktor főispán, dr Havranek Lajos alispán, Székesfehérvár törvényhatósága képviseletében dr Csitáry G. Emil polgármester, dr Kaltenecker Viktor felsőházi tag és Csikós Andor korményfőtanácsoB, a ciszterci rend megbízásából Hagyő-Kovács Gyula jó- szágkormányzó. A küldöttség átadta az érdekeltség memorandumát Fabinyi pénzügyminiszternek és szóval is elmondta, hogy a Fejér- és Tolnamegyei Helyi Érdekű Vasuti Részvénytársaság törzsrészvényesei közt szerepel Tolna és Fejér vármegye, Székesfehérvár kö> . zönsége, valamint a zirci apátság is. j A pénzügyi hatóságok évről évre magas adót vetnek ki a részvényt&rsaA borkatasztrőfa megakadályozása Nagy szimpátiával, csengő reménységgel figyeljük az illetékes hivatalos tényezők és az érdekképviseletek megmozdulását és reméljük, az idei Bzttretig olyan áralátámaztó intézkedést látunk, hogy a tavalyi katasztrófa nem következik be. Arra, hogy a borfogyasztási adót teljesen eltörölje a pénzügyminiszter, kilátás nincsen. Segítség kell, az kétségtelen. Nem tudhatjuk, milyen lesz a termés. Ha csak némileg közepes, akkor is szükség van a segítségre, mert szokatlanul oagy készletekkel fogunk az uj szüret előtt állni. Nagy vidékek vannak pince és hordó nélkül. Tekintve a meglévő borkészleteket, közepes szüret esetén is kevesebb lesz a hordó, mint a must. Jönnek a kényszereladások, az újabb árkatasztrófa. Ismétlődik ez évtizedek óta unos« untaién. Azzal, hogy nem ültetünk újabb Bzőlőt, a bajon segítve nincsen. —* Magyarországon nincsen borból túltermelés. A baj az, hogy hordó nincsen. Egy évi nagyobb termést nem tudunk a későbbi szükebb esztendőkre eltenni. Sokszor uszunk a borban, de néha borhiány van. A legsürgősebb teendő kellő férőhely teremtése. Ha ezen kívül borközraktárak utján a bor megelőlegezését is megoldottuk és igy a pénzhiány sem okos kényszereladásokat, segítve van a szőlősgazdákon. Hogy ezt csak az állam tudja megoldani, az kétségtelen. A szükséges pénzt veheti akár a borfogyasztási adóból,amelyet egészben vagy részben céladóként kell kezelni, akár a lisztforgalmi adóvált- ság feleslegéből, akár máshonnan is. Est az illetékesekre bízhatjuk. Nekünk az a fontos és nagyon sürgős, j hogy legyen férőhely, legyen előleg ! a beraktározott borra. így meglenni- | nek mentve a szőlősgazdák, sok-sok Egyes szám ára 12 fillér»
