Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-10-03 / 79. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 október 3. helyet biztosított a bolseviki agítáciőnak, a bolseviki szellemnek a Népszövetségben. Ennek a végletei politikai sakk hálásnak, eajnos, megvan a kihatása. Moeikva keze ma már mindenüvé elér, mindenütt ott van, talán nem nyíltan, nem a feleimen, de rejtett utakon járva, földalatt bujkálva. Me- mentó ei Európa népeinek, mementó a tiienkettedik órában. A bolsevizmus fenyegető veszedelme elől nem látok más védelmet, mint a nemieti érzésű társadalmak szilárd kiépítését, mert a kommunista esetnék térhódításának csak egy módon tudunk gátat Állítani és pedig a nemzeti ériésll, keresztény alapon álló társadalomnak, a nemzeti alapon felépített államok szoros együttműködésének megteremtésével. MagyarorBiág helyét pedig egyetlen igái magyar ember sem láthatja másutt, mint eiek sorában, saemben, ha keli utolsó csepp vérttnkig, a vörös rémmel. Minden igái magyarból mélységes megdöbbenést váltott ki, hogy akadtak Magyarországon elvetemültek, akik Udvöilő táviratot me- résieltek küldeni a magyar fővárosból Madridba. Az undor! és utálat -fogott el, amikor olvastam, hogy „bámulattal adóinak a spanyol munkásság hősies küzdelmének*. Minden jó- ériés felláiad, hogy vannak nálunk elvetemültek, akik a nemieti érzést sárbatiporva „lelkes rokonszenvvel kisérik a spanyol proletariátus sia- badságküidelmét*. _ Szinte hihetetlen, hogy voltak Magyarországon olyanok, akik a proletárdiktatúra gyalázatos rémségei Után nyiltan szabadságharcosokként üdvözölték a madridi csőcseléket. És akadt egy magyar sajtóorgánum, mely eit a szégyenteljes táviratot a magyar olvasóközönség nyilvánossága elé hozni merészelte. A felháborodás, az undor lett úrrá minden jóérzésü magyar emberen, hogy ez ai oosmány irásmtt megsiülethetett. A nemzeti érzésű magyar tár- sadalom nem felelhet a sürgöny szerkesztőinek mással, mint mélységes megvetéssel. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a Népszövetség — amely állítólag felette áll népeknek és államoknak — fényesen töltötte be hi vatását akkor, amikor a győzők akaratát kellett szolgálnia. De ma, amikor az európai civilizációt komoly veszedelem fenyegeti, a legfelsőbb genfi fórum elhallgatott. De nem hallgatott el mindenki. A világnézetek e gyilkoló haroa közepette felemelte szavát a keresztény- ség és a keresztény kultúra védelmében XI. Pius pipa. Felfigyelt az egész világ a római szóra, amely százmilliók lelkiismere- téhez szólott és százmilliók lelkiismeretét figyelmeztette az Oroszországtól Mexikóig, Kínától Délamerikáig romboló essmékre, a világot felforgatni készülő mozgalmakra. A fel forgató mozgalmak ellen emelte fel hatalmas szavát az a Róma, amelynek bár nem állanak a háta megett hadseregek, bankok és harci gépek ezrei, de uralkodik a lelkeken, mert a hit erejével kormányoz. És felemelte szavát a német kancellár is. Ez a szó pedig egy 70 milliós nép hatalmi szava volt. Viss- szacseng fülünkbe a kancellár kiáltása, hogy Németország Bohasem fogadhatja el Moszkvának Európa Dr Issum Adám tozifo- a izénteiene Szekszárd vasútállomással szembon, Mayer-féle széntelep, firif Tisza Istváa-u. 18. .... || Telefo—mánis 172. m Re ndelések eszközölhetők: a telepen, azonkívül Garay-téP 6. és Kossuth Lajos-utca 30. szám alatt. LegolcsúMi síén, koksz« száraz tűzifa ölben és aprítva NMZISZIWaSMMMSIZWMMd feletti uralmát és Németország, valamint Olaszország csak nemzeti alapokon megszervezett államokkal tarthat fenn kapcsolatokat. A főispán a tetszészajtól és tapsvihartól többször félbeszakított beszédét azzal végezte, hogy a magyar nemzeti társadalom, amely a bolse- vizmussal 1919-ben véglegesen leszámolt, most sem fog letérni történelme ezeréves útjáról, a nemzeti élet útjáról. A főispán e beszéd után megemlékezett a vármegye nesztorának, a 104. évében volt bonyhádi Perczel Lajos elhuáytáról, majd közölte, hogy Ssekszárdnek katonai helyőrségre vonatkozó rég táplált óhaja valóra vált, mert éppen a közgyűlés napjának délutánján költözik be az uj szekszárdi laktanyába a Pécsről idehelyezett katonaság. Erre az alkalomra Szekszárdra érkezik vitéz Somkuthy honvédelmi miniszter is. Javasolta, hogy azok a törvényhatósági bizottsági tagok, akiknek erre idejük van, vegyenek részt a katonaság ünnepélyes fogadtatásában és foglaljanak helyet az alispán által vezetendő küldöttségben. Ezután bejelentette a főispán, hogy az időközben, megüresedett bizottsági tagsági helyekre behívattak: Bévárdy Lajos gyógyszerész Gyönk, Hangéi Andor M. Á. V. műszaki tanácsos, dr Hauser Imre bátaszéki plébános, dr Krausz Károly nra- dalmi főintéső Fürgéd és Fördős Dezső m. kir. tiszti főorvos Szekszárd. Örffy Imre köszöneté az örökös törvényhatósági bizottsági tagságért. Vármegyénk — mint ismeretes — dr örffy Imre kincstári főtanácsost, volt országgyűlési képviselőt a tavaszi közgyűlésen örökös törvényhatósági bizottsági taggá választotta. Est a választást örffy Imre az alábbiakban köszönte meg: Méltóságos Főispán url Tekintetes Törvényhatósági Bisottság 1 Közéleti munkám során számos alkalmam volt tanácskozó és határozó gyűléseken résztvenni, de személyes kérdéBBel sosem fárasztottam a gyűléseket, ha most mégis megteszem ezt, ahhoz a felmentést úgy hiszem, megkapom. A legutolsó törvényhatósági ülésen ez a bizottság engem örökös tagjává választott meg (éljenzés I). Tette ezt egy olyan egyhangú gesztussal, amely rám nézve kétszeresen kötelességgé teszi, hogy egyfelől ennek a bizottságnak érdemleges munkájában résztvegyek, de talán kötelességemmé teszi másrészt azt is, hogy ha röviden is, állást foglaljak egy-két olyan kérdésben, amely a törvényhatósági bizottságnak egyben életkérdése is. Senki sem veheti ezt tőlem rossznéven. Az önkormányzati elvről van sző, amelynek valahogyan az utolsó időben annyi titkos és nyílt ellensége van. Én egy kormányzati elvet ismerek: a népnek, a nemzetnek önkormányzatát és ha az önkormányzati gondolaton elindulunk, nem állhatunk meg egyes középfokú önkormányzatoknál s merem mondani, hogyha az ellenségek talán a megyénél kezdenék is a munkát, valójában sokkal tovább mennének. A főispán ur elnöki megnyitójában nagyszerűen jellemezte a tüneteket, amelyek az egész világ- politika légkörében jelentkeznek. Nekünk szembe kell nézni ezekkel. Ne legyünk képmutatók, az u. n. diktatúrának sokak által dicsőített gondolatával szemben. Olyan ez, ami boldoggá, jóvá teheti az embereket (közbekiáltások: nincs szükség reá). Nem kételkedem, hogy a törvény- hatósági bizottság minden egyes tagjának az a véleménye, mint az enyém. Lehet a jobboldali diktatúrának számos lelkes naiv hive ennek az országnak sok helyén, ennek azonban elfogadható oka nincs. Menteni lehet ezeket azzal, hogy végszükségnek tartják ezt a megoldást, amitől az orsiág nagyon messze van, mert a magyar népnek bölcsessége, vezetőjének önzetlensége lehetővé teszi az önkormányzat elvei szerint való vezetést országos vonatkozásban és vármegyei viszonylatban is. En a magam részéről úgy érzem, hogy ebben a vármegyében, amelynek reprezentatív termében vagyunk, modern elemek, ifjú emberek törnek fel s a középkor emlékeit múzeumba akarják helyezni. Ne méltóztassék ezt a veszedelem falra festésének minősíteni. Alkalmam volt sok irányadó helyen ezekről a kérdésekről beszélni. Merem állítani, hogy a magyar vármegyének sok ellensége van. Boldognak érzem magamat, hogy újra bekapcsolódhatom szülővár- megyém életébe és odakiálthatom ezeknek: az önkormányzatot nem fogjuk hagyni megbénítani. A vármegyének élnie és dolgoznia kell. Sok fényes hivatás vár ránk. (Úgy van 1) Égyre van szüksége a megyének hivatalaiban, testületi szellemében ebben a testületben is ha élni akar: haladni a korral, a XX. század negyedik évtizedében. Impulzusok, kezdeményezések, iniciativák indulnak el és a vezérek sohase fogják megtagadni a támogatásukat ezektől (úgy van I). Igenis szükség van komoly gazdasági szociális együttműködésre. Készakarva mondom ezeket, mélységes meggyőződésem, hogy komoly szociális politikát gazdasági megalapozottság nélkül nem lehet csinálni. Ennek az országnak gazdagnak, boldognak kell lenni, bogy lenyúlhasson a szegény néphez, mert ahol van pénz, ott van segítség is. Számos vármegye életébe betekintettem és éppen ezért megállapíthatom, hogy ennek a vármegyének kultúrája, gazdasági kultúrája olyan, amely nézetem szerint alkalmas arra, hogy uj evolúciót indítson meg és mintavármegyét csináljon a mi vármegyénkből. Előre is bejelentem hogy munkálkodásom legfőbb bázisa a vármegye gazdasági rendje tekintetében komoly kezdeményezéseket pártfogolni, természetesen a vármegye vezetőivel teljes egyetértésben. Ez a kiváló közjogi és közigazgatási testület, nagy történelmi múltú testület egész különleges joggal bir, amelyhez hasonlóval egyetlen középautonómia sem dicsekedhetik, ez az állásfoglalás komoly politikai kérdésekben, Szinte privilégiális joga ez ennek a bizottságnak, amit rossz szemmel néznek egyesek. E tekintetben is állást akarok foglalni. Botorság volna ezt az ősi jogot ezektől a testületektől elvenni. Nem azért mondom ezt, mert e pillanatban jogkörét féltékenyen őrző testület tagja vagyok, hanem azért, mert e testület múltja, tradíciója, gondolkodásmódja mind olyan, ami egyenesen predesztinálja arra, hogy szélsőséges pártpolitikától mentesen minden tekintetben felelősségérzettel folytassa tárgyalásait. Megvan a légkör arra, hogy az ország nagy kérdéseiben itt igenis komoly állásfoglalás történjék. Senki ezt a termet korteshordónak ne tekintse, ne hazabeszélés legyen itt a szónoklás, hanem a hazáért aggódó férfiak óhaja, véleménye, kérelme, amit az egész ország meg fog hallgatni. Nem tagadom, BŐt büszkén hirdetem, hogy a Nemzeti Egységnek vagyok még most is a katonája. Ezt az egységet azonban nem annyira pártpolitikai, mint történelembölcse- lati okokból tartom szükségesnek. Nyomatékosan hangoztatom mint független ember úgy jobb, mint balfelé, hogyha ezt az egységet valóra akarjuk váltani, akkor kerülnünk kell hivatalos helyről éppúgy, mint a másik oldalon is minden olyan kérdésnek a közvéleménybe való bedobását, amely a magyar nemzeti társadalom kettéosztására vezet. Nem titkolom, hogy mire gondolok. Az államfő és a felekezeti kér- dés kényes problémáira, amelyek tekintetében bizony a Nemzeti Egység szempontjából nem egyszer komoly hiba történt. Ha van terem, ez a terem az, amelyben a nemieti egység pártok- feletti gondolata a lelkeket komolyan hajtani fogja. Reám, ahányszor csak itt felszólaltam, mindig szuggesztiv hatással voltak azok a képek, amelyek a terem falain függnek. Nemcsak az orsiág nagyjainak, hanem a vármegye jeleseinek képei is. E jelesekben megvolt az önzetlen, lelkes hazaszeretet. Aki ezután fel fog e teremben szólalni, az is magára látja szegeződni ezeknek a képeknek a tekintetét. Az ő Útmutatásaikat követve tevékeny, szorgalmas, személyi ambiciót levetett önzetlen munkása akarok lenni ennek a vármegyének (éljenzés, taps). Sokáig ünnepelték e beszéde után dr Örffy Imrét, majd áttért a közgyűlés a tárgysorozat megvitatására. ' Az alispán időszaki jelentése volt az első tárgy, amelyet a maga egéss komplexumában impozáns egyértelmű- séggel vett tudomásul a törvényhatósági bizottsági. A határozat kimondása előtt azonban dr Perczel Béla alispán szólalt fel és megemlékezve
