Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-11-25 / 94. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárd, 1936 november 25. (Szerda.) 94. szám. mm HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI fis TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blfiflzetési d 111 Egész évre — 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséihez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer, ' Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. a német—lengyel kapcsolatok felvétele, ai osztrák—német ellentétek kiküszöbölése mindmegannyi határkövei azoknak a törekvéseknek, amelyek a szervezett népi erőkre tá maszkodva nemzeti alapon kivánják újjáépíteni államaikat. Ennek az elgondolásnak, a népi és nemzeti alapon újjáépülő országoknak a nagy összefogása ölt testet 'Horthy Miklós római utazásával, amelynek az a különös jelentősége, hogy túlnő egy udvariassági aktUB keretein és annak a kihangsulyosása, hogy ez az összefogás nemcsak az említett országok leghatásosabb bástyája, hanem egyben az európai keresztény kultúrának a védelme is. Római látogatása alkalmával kihallgatáson jelenik meg a kormányzói pár a pápánál, aki a legfényesebb külsőségek közt kitüntető módon fogadja Horthy MiklÓBt, aki ezen a mindenesetre történelmi jelentőségű vatikáni kihallgatáson a maga részéről is megköszöni mindazt a sok jóságot, amellyel a világegyház feje, a Szentatya Magyarország talpraállitá- sán fáradozott, A magyar kormányzó vatikáni látogatása egyúttal tanúság- tétel amellett, — hogy vitéz négy- bányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója kizárólagosan csakis a keresztény világnézetet tartja annak az egyetlen alapnak, amelyen a magyar jövő felépíthető.-VB A sárközi hímzés nincs válaszúton A „Hangya" vette kezébe a munkáltatást és külföldi értékesítést A matyói államfő Rómában Mire ezek a sorok napvilágot látnak, vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a főméi- tóságu asszonnyal együtt — mint az olasz királyi pár vendégei — már megérkeztek Rómába, az Örök Városba, melynek pályaudvarán világraszóló pompával és fénnyel fogadta őket 111. Viktor Emánuel olasz király és császár feleségével, Elena király néval és császárnéval és az olasz birodalom legelőkelőbb vezetőivel. A lelkes olasz nép ovációi már bizonyára a római királyi palotába, a Kvirinálba kisérték a megcsonkított, a leigázott, gyönge kis magyar nem zet államfőjét, akinek ez a látoga tása közel két évtizedes megalázott ságunk után olyan rendkívüli esemény, amelyre felfigyel az egész világ. A feleségével, Mussolini leányával nálunk több napot töltött Ciano gróf olasz külügyminiszternek berlini útja, bécsi hármas tanácskozása és budapesti politikai megbeszélései előzték meg ezt az utat, amelynek során az olasz nép ország-világ előtt, impozáns módon akarja kifejezésre juttatni a sokat szenvedett magyar nép iránt érzett nagyrabecsülését és szeretetét. A nagy ób hatalmas nemzet e szere tétének a lelkes megnyilvánulása, amellyel Róma és egéBz Olaszország lakossága várta a mi kormányzón kát, bizonyára újabb lelkes vissz- | hangra talál minden magyar szívben, | mint ahogy a Duce és az olasz köz vélemény bennünket érdeklő minden megnyilatkozása eddig is megmozgatta a magyar lelkeket. A két ország népének legbensőbb érzelmei jutnak kifejezésre a római látogatás ünnepnapjain, amelyek a legméltóbb megpecBételői a jobb magyar jövőt ígérő olasz barátságnak. Ebben a barátságban és a belőle fakadó eredményekben töretlenül bízunk és remélünk. Ezeken az elsősorban bennünket érdeklő gondolatokon túlmenően meg kell állapítanunk Horthy Miklós és neje római utjával kapcsolatban azt is, hogy ma, amikor Európa leve gője a világháború előtti évek feszültségét idézi emlékezetünkbe és amikor a szovjet Nyugateurópa forradalmasításán és Németország cél tudatos provokálósán keresztül uj világháború tüzcsó váj át akarja lángra- lobbantani: különösen nagyfontos- ságu a világnézetek szerint tagozó- , dott európai államoknak az a csoportosulása, amely gróf Cianonak bér Tini és bécsi látogatásával jutott ki fej esésre. Nem kétségtelen ugyanis, hogy gazdasági törekvéseken messze felülemelkedő világnézeti célkitűzések ké pezik a rugóit azoknak a diplomáciai tárgyalásoknak, amelyek már eddig is élesen elkülönítették Európa nemzeti és marxista alapon álló államait. Boldog emlékű Gömbös Gyula berlini utjai, Hitler és Mussolini első találkozása, a magyar—lengyel és November 18-i számunkban a sár közi hímzés márkázásának szükségességéről megjelent cikkre az alábbi közleményt kaptuk : „A sárközi hímzés válaszúton0 oimü cikkre válaszolva közlöm, hogy az ott említett K. F. én vagyok és éppen azért szükségesnek tartom e lap olvasóközönségét a helyzetről felvilágosítani s a cikket közérdekből rekti- fikájni. Távol áll tőlem, hogy a Sárközi Népművészeti Egyesületet megbántsam. Az egyesület alapszabályai alapján és kifogástalanul működik. Én a „Hangya0 Szövetkezet ügyvezetője vagyok s mint ilyen, a Központi „Hangya0 Szövetkezet rendelkezéseinek a végrehajtója. Hivatalos közlönyünkben megjelent utasítás alapján megalakítottam az űcsényi „Hangya0 Asszony csoportot s ismertettem a csoport célját. így alakult meg a kézi- munkacsoport is, amelybe az az asz- szony léphet be, aki akar. Központunk kérte, hogy mutassunk be munkáinkat s dolgoztassuk asszonyoBopor- tunk tagjait. A beküldött munkák megfejitek s a központ igy küldött újabb rendeléseket. Jóbarátaim Irta: Radványnó Ruttkay Emma. Nem irónikus hangsúllyal értem. Igen, vannak igazi jóbarátaim. Nem sokan, de vannak. S hogy nincsenek többen, nagyon sokan, annak is csak én vagyok az okozója. Nem akarattal, csak mert igy parancsolta reám az élet, a sors. Vannak jóbarátaim, közelben élők, akikkel, van úgy, hogy hónapokig alig váltok szót, alig találkozom velük és mégiB melegen gondolok rájuk mindig. Áldott testvériségben él bennem az irántuk való szeretet. Szinte vallásos áhitat, meghatódott- ság áraszt el, amikor hangjukra, gondos kézsimogatásukra eszmélek, néha álmomban is. Olyankor eláraszt a jóság s a bensőmmel való beszélgetést már már imádságnak tisztelem. Bajban, fájdalomban ismered meg legjobban a barátaidat s a fájdalom, a szenvedés, mikor orozva rádtör és magatehetetlenttl fetrengsz a súlya alatt, oly jó, ha valaki felemel, ha valaki megsimogat. Még csak nem is beszél sokat, csak .. . Hogyan is volt ? Mobí őszi borongás van, akkor tavaszi komorság ült az égen. Nehéz, szürke fellegek kergették egymást és vártam, hogy rámssakad a gyász. Vártam, mert sehonnan se jött biztatás. Féltem a szótól, az ítélettől, némán szorítottam össze a számat, visBzafojtot tam könnyet, sikoltást, hogy ne nehezítsem meg a halállal viaskodónak szörnyen nehéz napjait, amik hirtelen kegyetlenséggel percekké semmisültek. Úgy érezzük olyankor, hogy a fehér orvosi köpönyeg angyalt és pribéket rejteget. Jaj, nem tud segíteni I Véges, hitvány a tudomány minden fegyvere. Egyszer, csak egyszer könyörögtem hozzá: — mentse meg, az Istenre kérem, mentse meg, élnie kellene, hiszen oly sokat szenvedett I . .. S magamban elgondol tam tovább: — élnie kellene, megérdemli 1 Most, most tehetne sok jót, most válhatnék viruló valósággá a tudás, amit szünetlenül gyűjtött s ami sokszor majdhogy pattanásig feszítette az agyat. És lassan jött az alkony, bevezetője a szörnyű, irgalmatlan éjszakának. A fátyollal együtt reámborult az a nagy-nagy feketeség, melynek eloszlását azóta is mindhiába várom. RámBzakadt a kereszt, amit roskatagon vittek s a Bulya soha nem akar könnyebbülni. Jaj de nagyon egyedül voltak akkor I — És csak botorkáltam az aludni készülő nagyváros megszokott lármájában. De elhalkult hirtelen minden. Nem figyeltem másra, nem hallottam mást, csak a távozó nak még fülemben csengő halk buEgyes szám csuszavait és nem láttam mást, csak a fennakadt, élettelen szemeket, amik néztek, de már nem láttak semmit. Hogyan lehet, hogy én most egyedül megyek haza és többé nem mehetek beteglátogatóba, nem vihetem oda a pislákoló reménységemet, amit pedig az első órákban kiöltek Belőlem. Egyedül megyek haza, nem is keresem senki segedelmét, tudom, hogy magamnak kell most verekednem, birkóznom a rémmel, a fájdalommal. Nem lehet szabadulni tőle. Üres, kongó minden szó, ami elhangzik körülöttem. Menekülni kell valami elől, futni kell valami felé... Viszem a táskát, a csomagot, aprólékos hozzátartozóit a kórházi szobának, ruhát, kispárnát, utolsónak leirt sorokat, köoyvet, hervadt virágot, hangot, emléket. Valóság ez, annak kell lenni, mert ha álom, ennyi gyötrelem már régen felébresztett volna. Most, esztendők után is megiikat, ha az emlék visszavarázsolja az akkori fojtogató érzést, A hang bennem is elhalt és mégis úgy éreztem, hogy az egész világnak mindegyre azt üvöltöm panaszos szertelenséggel, szinte eszelősen : meghalt 1 Most én haza megyek. Senki sem vár, senki. Azaz, hogy mégis. Pirók reám mereszti hűségeB, okos, kérdező szemeit: „hát még most se jött meg a gazdám ?0 ára 12 fillér* Félek a kutyám kérdező szemétől, a rajta napok óta eláradó szenvedéstől. Félek a fekete zongorától, félek az íróasztaltól, félek a dermesztő némaságtól, ami otthon is mindenre ráült. Félek--------és akkor a lé csőház mellett halkan nyílik egy pajtó, halkan felém száll a hang. Be ölem még nem fakadt fel a gyötrlelem, még mindig szorítom a fogaimat, szinte csikorognak a kíntól. Valaki vezet. Világos szobába. Ünnepi asztalnál ülnek az emberek. Igen, hiszen ünnep van. Reám merednek a kérdező szemek s csak akkor borulok le, csak akkor roska- dók le, csak akkor menekül ki, belőlem a szó : — meghalt... Mintha idegen hang lett volna, nem az enyém. Én, — én más lettem, egészen más. A visszhangos idegen- ségben, amivel körülvett a megfagyott, kihalt világ, hangok szálltak felém. A részvétel hangjai. Nem cifra, sallangos szavak, csak annyi: — most megiszik velünk egy forró teátl Később meg: — Van-e fekete ruhája? — Mert arra is gondolni kell. Persze, persze, — nekem eszembe se jutott volna, hogy ez is kell. Én vállaltam volna minden dermedt, halott némaságot, — oly erőtlenek lettek a kezeim, hogy talán napokig meg sem mozdultam volna. De fel kellett ébrednem. Van-e fekete ruhám ? — — És
