Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-10-14 / 82. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 október 14. (Szerda.) 82. szám. TOMMEGYEI újság HETENKÉNT KÉ1N7.KK MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || félévre ______6 pengő Peleifis szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Elfiflzetéai dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milltmélersoronként 10 fillér. Allástkeresfiknek 50 százalék kedvez idény, A hírrovatban elhelyezett reklám-,*el|egyzést, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Az u| kormány Vitás jákfai Gömbös Gyula halálakor a kabinet tagjai dr Darányi Kálmán helyettes miniszterelnökkel az ólen lemondottak és a kormányzó a lemondást elfogadva, az uj kormány kinevezéséig az eddigi minisztereket bizja meg az ügyek továbbvitelével. Az államfő a temetés megtörténte után dr Darányi Kálmánt kinevezte miniszterelnökké éB megbízta kormánya megalakítására vonatkozó tárgyalások megindításával. Ezek a tárgyalások vasárnap be is fejeződtek és a miniszterelnök vasárnap eBte már elő is terjesztette az uj kormány- listát, amely pzerint a kabinet tagjai a következők; Miniszterelnök és földmivelésttgyi miniszter: dr Darányi Kálmán. Külügyminiszter: dr Kánya Kálmán. Belügyminiszter: vitéz Kozma Miklós. Pénzügyminiszter: dr Fabingi Tihamér. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: dr Hőman Bálint. Ig|zságUgyminiszter: dr Láziír Andor. Kereskedelmi és iparügyi miniszter: Bornemisza Géza. Honvédelmi miniszter: Rőder Vilmos. Amint ebből a névsorból látható, az előző kormánnyal nemben az a változás történt, hogy a kereskedelmi és iparUgyi tárcát ismét egyesítik és azt Bornemisza Géza fogja vezetni. Ennek következtében áriVinchkler István kimaradt a kabinetből. Vitéz fymkvthy József honvédelmi mimaz- ter helyét Rőder Vilmos ny. gyalogsági tábornok, a hon véd vezérkar yolt főnöke foglalta el. Darányi Káinján a miniszterelnöki teendők végzése mellett tartotta még a földmivelésttgyi tárca vezetését is és ezzel kifejezésre juttatta azt is, hogy kormányával együtt milyen nagy súlyt helyez a magyar mezőgazdaság ügyeire. Örömmel ysszi az egés^ ország, tudomásul, hogy a kabinet csaknem teljes egészében Gömbös Gyula kormányának minisztereiből áll. Áz uj miniszterelnök maga ie munkatársa yolt nagyemlékű elŐdjánejp és csak természetes, hogy magáévá, tette célkitűzéseit is, amelyek tudvalévőén hónapról-hónapra nem is változhatnak. Az uj miniszternők egyébként kijelentette, hogy mindazokat a nemzeti célokat és törekvéseket,'amelye- ket a kormány Gömbös Gyula politikai hagyatékából átvett, ^ a maga egyénisége és módszere szerint fogja szolgálni és bízik abban, hogy a, törvényhozás, a Nemzeti Egység Pártja és Z nemzeti társadalom együttműködésével‘meg is tüaja közelíteni a célokat, amelyek felé a nemzetnek a történelem örök törvényei, szerint ljíáladnip kell. Hisszük, hjjgy azt egész ország — pártkülömbség nélkül — örömmel fogadja as uj kormányt és a párt- szempontokon felülemelkedve maga as ellensék is lehetővé fogja tenni, A megye törvényhatóságának gyásza Gömbös Gynla halála fölött Befejeztetett. Gömbös Gyula testi maradványait átadták az anyaföld nek. Világra sióié gyássppmpával helyezték örök pihenő helyére a fiatalon elhnnyt magyar miniszter elnököt. És az ő személyes hírnevének, % nemzet megbecsülésének példátlan bizonysága vplt, hogy a magyar fővárosban az olasz, német, osztrák, lengyel és bolgár államfők képviselői és a mai Európa legnagyobb államférfiéi ősainte baráti részvétükkel vették köjrül a kicsi mn?gai tanitólak nagy szülöttének koporsóját. Égé#? Európa tudta, hogy a mai ^agyarorgság küzdelmes történeté nek egyik legmarkánsabb alakja yplt Gömbös Gynla, nj magyar típus, aki qem délibábokat kergetett, hanem a dolgok reális oldalát nézte. , Érezte mindenki, aki vele cs^k érintkezett, hpgy Régvolt benne minden vezéri tulajdonság és képesség ; megingathatatlan hit ő magában, a cselekvés feszitő energiája, a tömegek és tömeghangulatok ösztönszerü ismerete és a becsületes szándék. Tudták, hogy fanatikus hit^l és hozzáértéssel fogott az ország belső rendjének, jólétének fokozásához, külpolitikai helyzetünk megjavításához és erős hittel, szent meggyőaődéssel hitte, vallotta a nemzeti összefogás szent gondolatát. Ezért emlékeztek meg még az ellenséges országok is olyan hangon a gyászesetről, amelyből a tisztelet és a részvét igazi emberi hangja csendül felénk. Ezt a féi fit, ezt a gyermekét vesztette el Tolna vármegye, amely azon kívül, hogy vitéz dr Thuránszky Lószó főispán és dr Perezel Béla alispán vezetésével küldöttségileg vett részt a végtissteaségtételen, a közigazgatási bizottságnak és a vármegyei kisgyülésnek keddi együttes ülésén is megható módon áldozott Ufgy fia emlékének. A közigazgatási bizottság tárgyalásainak végeztével fél órakor tartott együttes ülésen, amelyen a hivatalos tagokon kívül résztvettek: gróf Apponyi Rezső, Döry Frigyes, dr Csapó Dániel, báró Fiáth Tibor, Horváth Károly, báró Jeszenszky József, vitéz Makray Lajos, Leopold Kornél, Létay Gyula, dr Martin József, Papp János és Schneider Gábor, vitéz dr Thuránszky László főispán a következő megemlékezést mondottaA főispán beszéde Gömbös Gyuláról. Ebben az évben, október 6-án» nemzetünk nagy gyászünnepán, kétszer vettük magyar uállainkra a súlyos keresztet. Reánk nehezedett október 6-án a nemzeti emlékezés örökké visszatérő fájdalmas keresztje és ugyanaznap borongés, ködös reggelén lesújtott közénk a fájdalmasan éles hir: meghalt Gömbös Gynla. Gyászbáboriflt az ország, megdermedt a nemzet, megállóit egy pillanatra millió m*gya? szív dobbanása és megállott a magyar élet lüktetése is — Gömbös Gynla, a magyar élet nagy harcosa nincs többé. Gyászba- borult Tolna vármegye, aa ő szülő- vármegyéje és itt a Biomssódbsn egy . kiesfekvésü kis falu, az ő szülőfaluja — a vármegye nagynevű szülöttje eltávozott az élők sorából. : Nincs még kéthete, hogy őszi köz- ' gyűlésünkön meleg szeretettel emlékeztem meg róla éB szeretettel, küldtem hozzá szülőföldjének áhitatosan csendes gondolatát. N1J098. még két hete, amikor ott tudtuk ót egy távoli üdülőhely gondos ápolásában, amikor —- bár sötét árnyként tolakodott be közénk hossza betegségének fájó ti}- 1 data — még élt sziveinkben a hit, hogy a Mindenható kegyelme meg- I segíti őt és még élt bennünk, a | reményhogy erős szervezete lggyőzi a gyilkos kórt és győzedelmeskedik a betegségen úgy, ahogy győzedelmeskedni ő mindig akart és qtiüÓig tudott. Meg akqjrt gyógyulni, erős és egészséges akart l^ni, haza akart jönnjL Ajkai még as utolsó napok vivőclázaiban is azt suttogták* még az utolsó órák önhiv.üjetébf$ ia azt rebegték: hazamegyek, haza kell mennem, vd^kx dolgoznom kftH» még nem fejjem be. Nőm úgy törHiába poft sok százezer magyar ajűy sseretete, hiába sok százezer magyar lélek áhitst^, a Mindenható bjölez és kl^kdazhejtetleu akarata másként ren^olfe. Egy magyar végzőt ismét beteljesedett. Egy magyar sorstragédia megint lezárult, OOm ŰSJ» ajaogy mi vártuk* Nem a fiatal, a tetterőa, a büszke, a munkakész magyar jött baza> Hazajött örök pihenésre, kihűlt smyvol, amely nem ér|i már nemzete fyjdohost* Ionért szemekkel* amelyek nem, látnak mór látnoki, megérzéssel a, jövőbe, nem keresik már a magyar útját, Hazajött fekete éiqkoporsóban, gyászlepellel fedve. És aft.előtjt a&érc- koppreó előtt, az előtt % szem fedő Egyes szám Ara 12 fillér. előtt megtörtén, m*gAk*r98kBÓY§, megdöbbent dermedtségben ott állott a magyar nemset. Elvándoroltunk az orszéghá* kupolacsarnokában felállított ravatalához. Elzarándokolt hozzá, hogy utolsó búcsút vegyen tőle az egész nemzet. Elmentek hozzá utolsó isteohozzádpt mondani az országié nagyok és szürke kisemberek, a szegények és gazdagok, elzarándokoltak oda mind, hangtalan, szomorú menetben, végeláthatatlan kígyózó sorokban. Fátyolozott szemekkel tekipjgttük E§1 hozzá ^s letették a fekete koporsó elé egy szál virágjukat. Felzarándokoltunk hozzá mi is Tolna vármegyéből: utolsó isten- hozzádot mondottunk neki, elvittük szülőfaluja földjét, amelyen békésebben fog nyugodni, elvittük vármegyéje koszorúját, amelynek szalagja kedvesebb szemfedője lesz neki minden más szemfedőnél. Ha lenézett a magas égből, amikor murgai testvérei a kis marék földet sürgődre mélyére ssórták, ha látta, hogy az őszi szél ott lebegtette szülővár- megyéje koszorújának szalagját fris* senföldelt sirbantja felett, nemez leik* bizonyára jóságosán mosolygott- Mert amilyen végtelenül* határtalan, szenvedélyes szeretettel szerette hazáját, éppen olyan rajongó szeretettel szerette Tolnát, ezülővármegyó- jét és Murgát, szülőfaluját. Ha országos gondjai közepette néha- néha hozzájutottam és beazámplhut* tam neki vármegyéjéről* nem a politikai ólet érdekelte, de mindig megkérdezte, hogy vannak az otthoniak:, mit csinál ez, vagy az a régi ismerőse. Mélytüsü szeméi vidámabbak lettek* arca kipirult, a nagy ember keménysége felengedett és egyszer ő kezdett el nekem mesélni a tolnamegyei dombokról, szőlőhegyekről, a Dunapartról, a végtelen erdőségekről. Akkor éreztem* akkor tudtam, hogy ha ritkán jött is haza, gondolatban annál többet volt közöttünk, lélekben itthon élt Tolna vármegyé- hop. Csak kevesen tudták, hogy. pem** csak keményakaratu, de melegszívű embertárs is, hogy nemcsak parancsoló kormányférfi, de hálás fia és mindenre kész munkása is a magyar földnek. Ragaszkodó gyermeke szülőföldjének, amelyhez kapcsolódó« kedves gyermekkori emlékeit élete utójáé« napjáig szeretettel, úgyszólván kegyelettel ápolta. Ki voft Gömbös Gynla, mit jel?n>- tett ő a küzdelmes magyar élöt’» ben, hol l08* • helye a magyar történelemben ? Nem ennek a pillanatnak * kérdései. Ma nem mérhetetlen érdemeit mérlegeljük, de szivünkből kitörölhetetlen emlékét gyászoljuk. Egyet azonban már ma is érzünk és tudunk. Tudjuk, hogy akkor tűnt. fel csillaga a magyar égen, amikor mi kishitüek voltunk, amikor bi- I zalmunkat elveszítettük. Tudjuk, I hogy akkor vette kezébe a magyar ■ hogy dr Darányi Kálmán, a kiváló államférfi, maga mögött éreshesBe, I tudhassa as egéss nemset egységbe I forrott erejét.
