Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-09-02 / 70. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 szeptember 2. (Szerda.) 70. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőséi' és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lop megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait m gy 6 széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, nllástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'eljegyzési, családi hír, valamint llttér soronként 60 HU' ‘ ‘ " nyllttér soronként 60 fillérbe kertll. A kacagó harmadik Ugylátszik, ab ellenzéki türelmetlenség nem bírja kivárni a politika nyári szünetének végét, máris kezdi az ostromot. Egyelőre csak gyűlések keretében, de ezek hangulata nagyon alkalmazkodik az uborkaszezonhoz. — Egy téüyt örömmel állapíthatunk meg: az ellenzék minden szó* noka elismeri a kormány külpolitikai vonalvezetésének helyességét. Ez igy is van, mert külpolitikánkban eddig semmi hiba nem történt, az az adottságok mellett a lehető legjobb és a magyar érdekeknek teljesen megfelelt. Él kell ismernünk, hogy e téren tényleg tárgyilagosak az ellenzék fér* fiai. S amint az kötelességük is, e kérdésben a napi politika vonalán túl tudnak emelkedni. Csak helyeselni lehet, hogy valóban az ország sorsát tartják itt szem előtt, maguk íb azt hangoztatva, hogy végzetes volna az egész országra, ha a külpolitikában nem tudna a kilencmilliós nemzet, összetartva, egy álláspontot elfoglalni, mikor a 67 millió német és negyvenmilliós olasz oly gyönyörű példáját adja az egyakarásnak minden külpolitikai kérdésben. Eddig rendben is volna a dolog. De ami tovább következik, az már zavaros is, bántó is, ellentmondó is és talán nem is éppen az egész ország érdekében való, mint inkább talán az egyes pártokét szolgálja, ha ugyan egyáltalán szolgálhatja. Éppen a napokban hangzott el a független kisgazdák elnökének beszéde a kormány ellen a párt nagyválasztmányi ülésén és rögtön rá megismétlődik a támadás az egyes megyékben megtartott népgyüléseken. Lehetőleg még élesebb hangon. — Szinte ultimátumot küld a párt a kormánynak, amelyben határidőhöz köti türelmének gyakorlását, valóságosan „türelmi időt“ szabva ki, * akárcsak a vadásznaptár a vadaknak és költő szárnyasoknak. Meg is : van a maguk receptje : »Üljön ösz- sze egy pártkösi bizottság és határozzon a titkos választójog kérdésében, hogy az a törvényhozás elé kerülhessen, mielőbb letárgyaltassék és azonnal uj választás rendelteteBsék el már az uj választójog alapján.“ Hogy mi lenne az uj választásnak az eredménye ? Érre a gyakran feltett kérdésre gyakran felelt már zz ellenzék, mindig hangoztatva, hogy a jelenlegi többségből „hírmondó“ sem maradna, ha titkosan választhatna az ország. Semmiesetre sem fogadhatjuk el ezt az állítást igazságnak. Abban már-már tökéletesen igazuk van, hogy Európa e veszélyeztetett pontján, ahol mi állunk, annyi ellenségtől körülvéve, megcsonkítva és teljesen lefegyverzetten, csak úgy tudunk megállani a lábunkon jobb idők bevárásában, ha mindent külpolitikánknak rendelünk alá s ezen a téren egyetlen hibás lépést sem teszünk. — „Egyetlen lépés, ami ballépés, könnyen sirnnkat ássa meg“ — han goztatta többizben gróf Bethlen István, de hasonlóan Eckhardt Tibor is. Melyik ellenaéki vezérpolitikus merné tehát vállalni a felelősséget, hogy időnap előtt megalkotott titkos választással összegyűlt parlament ily sorsdöntő időkben a mindenki által jónak talált külpolitikánkat, nem vi szi-e helytelen vágányra? S vájjon ki merné ezért a sötétbeugrásért vállalni a felelősséget ? Nem merjük egyetlen ellenzéki politikusról sem feltenni, hogy ne akarná minden cselekedetével az ország javát szolgálni. S éppen ezért merjük figyelmüket felhívni aggodalmukra, mert ha valaha, úgy most kell önmérsékléssel és figyelemmel lennünk önmagunkkal szemben és vigyáznunk minden lépésünkre. Tanácsos volna éppen ebből a szempontból, ha az ellenzék vezetői feltennék a kérdést önmaguk előtt is, hogyha azt az abszurditást remélik, hogy a titkos választás a mai többségi pártot megsemmisítené, vájjon milyen párt és milyen felfogás kerülne helyébe. Vájjon buzgalmuk nem olyanoknak az öntudatlan szálláscsinálója e, akik szívesen vállalkoznak a szerencsés harmadik szerepének a betöltésére a két vissálykodó fél között, de akiknek szerepvállalása éppenséggel nem kívánatos. / Inter duos litigantes . . . Bonyhádi Perczel Lajos 1833—1936. Eiskajdacsi kastélyában augusztus hó 31-én délután lfa5 órakor száz- négyesztendős korában örökre lehunyta szemeit bonyhádi Perczel Lajos földbirtokos, a Perczel család legidősebb tagja, aki szellemének és szervezetének csodálatos épségét Úgy* szólván élete végéig megtartotta. Száznégy esztendő. Körülbelül egy- tizedrésze a magyar királyság múltjának. Ezt a nagy időt élte meg az elhunyt, aki már élt a jobbágyság idejében, látta Bezerédj István nagy eszméjének és szerető szive leghőbb vágyának, a jobbágyszabaditásnak beteljesedését. Ifjú volt a nagy márciusi napokban, átélte a nagy dicsőséggel megindult szabadságharc gyászos végét és mint felnőtt fiatalember érezte a Bach-korszak magyarüldözésének minden gyötrelmét és szomorúságát. Átélte a 67-es kiegyezést követő nagy lendülések korát és megérte életének legnagyobb szomorúságát, az ezeréves Magyarország szét- darabolását. A rövid ideig tartó, de annál megalázóbb kommunt is át- szenvedte és ennek az időnek minden terrorja sem tudta megfélemlíteni és megtörni a dacos magyart. Családját elküldötte hazulról, de ő ott maradt ősi földjén, nem ijedt meg a mellének szegezett pisztolyoktól, megmaradt az elvtársak korában is magyar urnák, fanatikus szeretettel védelmezve azt a földet, ahol a bölcsője ringott. Sieretnők ennek a mathuzsálemi kort megért, dacos, keménynyaku birtokos urnák halála alkalmából a teljes életrajzát adni. Sajnos, kortársai rég itthagyták és a család tagjai is keveset tudnak a száz évből, pedig mennyi érdekesség és tanulságos epizód jöhetne elő a száznógyóves élet múltjából, Annyit tudunk róla, hogy fia volt I Perczel István nagybirtokosnak, Tolna vármegye főispánjának, ak, kuruc magyar volt és éppúgy a rég gazdálkodásnak volt a hive, mint a most elhunyt fia. Az adósságot nem ismerte. Bankárja volt Tolna megye nagybirtokosainak. Konzervatív volt és nem szerette a vasutat. A rétszilas- szeksaárdi vasút kiépítése is azért húzódott el soká, mert Perczel István nem akarta megengedni, bogy a birtokát kettészelje a vasút és hogy a pihenését zavarja a vonat füttye. A földnek ezt a túlzott, de általunk nagyrabecsült szeretetét örökölte Perczel Lajos is. 0 sem szerette a gépesített, modern gazdálkodást. Amikor az egész ország traktorlázbau égett, ő akkor is négy ökörrel szán tatott. Nem csinált költséges befektetéseket és ennek köszönheti, hogy birtoka nem ismerte az adósságot. A kommun kivételével a földbirtokreform okozott neki legtöbb keserűséget. Szerette a föld népétedé nem tudott belenyugodni abba, hogy az ő akarata nélkül elvegyenek a birtokából és azt odaadják olyanoknak, akik ebben az időben sem értették meg a magyar föld kívánságát, a magyar föld szivedobbanását. De átélte ezt az időt is, mint ahogy átélt 95 éves korában egy súlyos sérvoperációt és századik évében egy influenzát követő tüdőgyulladást. Igazi kemény magyar volt, akit nem tudott megtörni száz év minden vihara sem testben, sem lélekben és akinek szivéből nem tudta kitépni az ember és a föld szeretetét egy évszázadnak a csalódása és keserűsége sem. Ami kor életének magas évfordulóin ro konai, tisztelői és barátai vették kö rül, e nagy ünnepnapokon sem feledkezett meg az ő volt jobbágyainak az utódairól és gondoskodását nem kerülte ki az, hogy a cselédség minden tagja részesült e az ünnepi lakó mából. Amikor elmúlása alkalmából e sorokban adózunk a magyar történelem egy évszázadát átélt igazi magyar ur és a magyar képviselőház volt tagja emlékének, lelki szemeink előtt elvonul ennek az utolsó századnak minden boldogsága, öröme, dicsősége, megaláztatása, hatalma és nyomorúsága. Az ó hosBiu életében intelmet látunk a mai nemzedék részére, amely olyan könnyen és olyan gondtalanul el akarja felejteni bosszú évszázadok tradícióit, meg akarja tagadni a múltat, amely a letűnt évszázadok minden intézményében csak az elavultságot, az elaggottságot látja és sohasem veszi észre az azokból kisugárzó nemzetfenntartó erőket. Perczel Lajos több mint egy évszázadon át ólt itt, hogy hirdesse a magyar haza és a magyar föld igazi szeretetét és tanúbizonyságot tegyeD> hogy a mi nemzeti életünkben a konzervatív felfogás mindig nemzet- építő munkát végzett és szükség volt arra, hogy a nemzetközi áramlatok tengerében megtartsa a testvértelen magyar népet a maga ősi, egészsége» leiküietében. Perczel Lajos, az Isten rendkívüli ajándékaival megáldott pátriárka, — aki már tizenötéves korában a budapesti tudományegyetem hallgatója volt — életének úgyszólván a végéig megőrizte vaBegészBégát és szervezetének fogyatékosságai csak a legutóbbi hónapokban kezdtek feltűnőbben mutatkozni, amikor nemrégiben birtoka kezelését is kénytelen volt a keséből kiadni. Szellemi frissesége azonban haláláig megmaradt. Julius hó 7-én, születésnapján még fönnjárt és bár gyöngélkedett, maga fogadta vendégeit, akikkel nagyon élénken elbeszélgetett. Egy héttel ezelőtt, augusztus 25-én, az utolsó Lajos napon azonban már uem birt as ágyból felkelni. Érezte élete végét és akkor maga állapította meg, hogy már vivődik a halállal. E legyengttlt- sége dacára is csodálatosan ép volt a szelleme és mikor Nelké Lajos kajdacsi plébános üdvözölte őt névnapja alkalmából, aszal válaszolt, hogy szívből, melegen viszonozza a gratulációt, hiszen a plébános is Lajos. Elmúlása csendes, minden agónia- nélküli átmenet volt az életből a halálba. Minden fájdalom nélkül, csendesen elaludt. Temetése 2-án délután 2 órakor Ibbs ős lelke üdvéért as engesztelő szentmiseáldozatot 3-án, a kiskajda.csi családi kápolnában mutatják be a Mindenhatónak. Gyászolják gyermekei: Peresei István ős Gizella, sógornője báró Majthényi Vilma, Peresei Rózsa unok&huga, Perczel Győző és Peresei Tibor unoka- öccsei és e legközelebbi rokonságon kívül az egész Perczel nemzetség. A rokonságon kívül őszinte fájdalommal siratja a megboldogult emlé* két Tolna vármegye is, melynek életében közel háromnegyed századon keresztül jelentős szerepst vitt. Egyes szám ára 12 filléra
