Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-04-11 / 29. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 április li. Hz aj 36-lk Dagy. Mr. Osztálysorsjáték Vasárnap 12 húzása Hétfő 13 Kedd 14 Sserda 15 Csütörtök 16 Péntek 17 pénteken kezdődik Saját Jól felfogott érdeke, hogy a kapott sorsjegy árát mindenki e napokban fizesse meg, különben ninos nyereményjogosultsága ! Ha még nincs sors- jegye, siessen venni bármelyik fóárusitó- nál, mert mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyforma a nyerési esélye I Nyerni azonban osak az nyerhet, akinek sorsjegye van! Hivatalos Ara a sorsjegyeknek az összes főárusítóknál: 1/8=37,, V«=*f V2=14, Vi=28 pengd. Állandó és kitartó játék Által érhető' el eredmény I Mintha nem is ő mondta volna, hanem valaki más. Szinte nézte a saját szavait, annyira idegenek voltak neki. Asszony, házasodás ... ejnye. Ezután nem a Bordásné főztjét fogja enni, nem az zsémbel vele, ha hiányzik a dolmányról a gomb, szakadt a paszomány, hanem az asz- szony, a feleség. . . Különös. Nem boldogságot, de ijedelmet érzett ettől a szótól és szeretett volna gyerekesen odamenekülni ahhoz a másik öregemberhez, kezébe kapaszkodni, védelmet kérni tőle ettől a szótól: feleség. Mely mig távolban volt tőle és lehetett haragudni érte valakire, hogy nincs, addig gyönyörű volt, szép volt. Mióta közel van hozzá, fél tőle, eszébe jut, hogy öregember. Bordásné főztje is eszébe j'ut, a kárpálása, minden .. . Könny jön a szemébe, sir. — Ülj le Mihály 1 Ide mellém. Nehéz dolog, amiről szólnom kell és amit tőled kérek, de nincs senkim, aki olyan közel állna hozzám, mint te. Megteszed, amire kérlek ? — Mindent tekintetes uram, — felelte kábultan. — Nem kell megijedned attól, hogy valami éretlen fruskát akarok rádsózni Mihályom. Legényke voltam tfiö még akkor, mikor az anyját szerettem. Másnak lett a felesége, mint ahogy szokott is lenni ... Ma már negyven felé jár a lánya. Azt hal iota róla, hogy bécsületes, jó lélek, rendes feleség válik belőle biztosan. . — Hadd gyújtsak rá a pipámra tekintetes uram, instálom, ne tessen jcomiszságnak nézni. . . Nem állom ezt a nagy hirt másképp. — Ügy-ugy Mihályom . . . Itt a szita, tömj rá. Hozatom az ebédet is taingyárt és ezután velem eszel mindig ... — Nem vagyok méltó ekkora tisztességre, tekintetes uram. — Hagyd csak. Több vagy nekem, ihint én magam. Csend lett. — Én úgy gondoltam, hogy az asszonyt is idehoznád Mihály. . . — Ide e ? ' — Ide. Mintha az apátok lennék. A MEÓTISZI INGOVÁNYON... (Magyar nagypéntek) Irta: Miklós Vitéz A meótiszi ingoványon, Tépett kobzos, egyedül járván, Ne haquj Uram a poqánqok közt Elveszni árván. A meótiszi ingoványon Lelkemböl violák fakadnak; Uram, a Te kertedbe szántam, Mentsd meg Magadnak I A meótiszi ingoványon A hegedűmön dalok sírnak; Harmatos szívvel viszem őket Uram, egy sírnak. És leteszem a hegedűmet, A dalokat, a violákat; Uram, a sírodon pihen meg A pogány bánat. Itt jól... Tudom,hogy jft a hajnal, A diadalmas és a győző S lelkem sem lészen már sokáig Földön időző. Az Úr majd felemeli őket: A saruján a violámat; Dalaim köntöse szegélyén S szivén a bánat. S a meótiszi ingovángból I Ki jöttem pogány hegedősnek: j Szentelj meg Uram szomorúnak, De hivő hősnek l Gyönyörködni akarok bennetek. Gyerekek lennének, én lennék az öregapjuk. Játszanék velük, ráülnének a hátamra, lovacskáznék velük és éjje- lenkint számot adnék róla álmomban az én asszonyomnak, hogy nyugodtan pihenhet már, nincs baj sem misem a földön ... Kábultan, fiatalos hévvel és gyerekesén terveztek. Délután volt már erősen, mikor csillogó szemmel és ruganyos térddel fel állt Kárpás. Zavart volt még a bortól és a felébresztett fiatalságtól, mely ugyan messze járt tőlük. Már a szobákat rendez tették, az asszony foglalkozását osztották be, a gyerekek játékai között révedeztek. Kabitották egymást és magukat. Élesztették magukban az elszállt esztendők visszavonhatatlan örömeit. Boldogok voltak egy délutánra. Csak egy délutánra, mert másnap, mikor a sallan^os szerszámú fogaton bekocsizott Kárpás Taródra, hogy megkérje az ovodáskisasszonyt, bizony kapott olyan kosarat, hogy elég volt lélekzetre jönni utána. Egyszerű ember volt Kárpás Mi hály, nem tudta szavakba önteni a szive vágyát, hogy nem az ő vérének a telhetetlensége az, hogy a kis asszony a felesége legyen, nem is valami égbekiáltó késői szerelem, csupán egy keményszívű embernek a lángot pattantó meleg kívánsága, melyet ha nem érhet meg valóságosan, nem szól az semmit többé róla, csak keményebbre szorítja a szájaszélét és belül valahol szétrecs- csen az, amit eddig erővel rejtegetett mindenki elől. Szikrát dob az ég felé az az ütés, melyet a sors keze csap le Visolyi Nagy Márton belsőrészére. — A Fátyolosba Imre fiam, — kiáltott a kocsisra. Nemsokára megálltak egy akolnyi terjedelmű falusi korcsma előtt. Fa rágott faháncs lógott az ajtó fölött. Alatta nagy betűkkel, világító véresen volt kiírva, hogy: Fátyolos István beszálló vendéglője. Imre kifogott, evett-ivott. Este fü* työrészve neki támaszkodott az istáid ajtónak, onnan leste a Fátyolos, Ilka lányát. Mint egyébkor is. Haj naligsemmi baj sem volt, mint egyébékor sem. De reggel tájon, mikor világosra derült a taródi ég Imre kocsis feje felett, nem állta tovább a várakozást, beszólt az ivóba» ahol bor és cimborák mellett, még akkor is kesergett az ispán ur. — Tessen már hazajönni, nekem egyébb dolgom is van, mint az is tálótámogatás. Először valami csúnyát akart mondani Kárpás. De mikor kiderült az emlékezete a bor homolyából, fel állt, odament a legényhez, megfogta annak dolmánya szélét és sugdosva mondta: — Nem megyek haza Imre fiam. Akkor seta megyek haza, ha össze szidod az apám hétszázát. Nem lehet hazamenni a *. . szégyentől fiam. Belemutogatott néhányszor a levegőbe, mintha ott is állt volna valaki. Száját lebiggyesztette, megrán tóttá a balvállát és odavetette: — Te hazamehetsz. Okos legény volt Imre kocsis. Nem szólt egy szót sem, csak megfordult és kiment a szobából. Befogott nagy mérgesen és úgy hajtott hazafélé, mintha űzték volna. Ahogy leszerszámozott, első dolga volt, hogy jelentkezzék a tekintetes urnái. Az rászegezte két hideg sze mét, de nem kérdezte, hol az ispán. — Az ispán ur, — kezdte zavar tan, — az ispán ur instálom, nem akar hazajönni. Ott van a Fátyolosba. Tegnap óta iszik, azt mondja valami szégyen miatt van az egész. Nekem dolgom van, azért otthagytam instálom. Most egész szoborrá vált a tekintetes ur. Pillanatra, mintha meg merevedett volna. Kifutott belőle az élet. Csak egy pillanatra, mig a múlt a jelennel egybekapcsolódhatik és ami közbe esett, azt a sok nehéz esztendőt kiszorithassa magából. — Mert szükség volt érre nagyon. Közel kellett hívni azt a halott kedvest és bocsánatot kellett kérni tőle ezért a mérhetetlen tapintatlanságért, hogy azt a kurtanemest, azt az iszákos Kárpást, azt a fanyalgó vén legényt kivánta férjül az ő lányának. Már szégyenletes volt előtte. Már pirosra festődött a homlok is, mely csak nagy indulatok idején szokott megtörténni. Eléje állt a ván Kárpás alakja, ahogy iszogat a Fátyolosban, ahogy restelkedve vallja be a kocsisnak, hogy nem mer hazajönni. Melege lett a tekintetes urnák. Értesítem a n. é. közönséget, hogy olcsó és jóminöségü, száraz hasított kemény és puha tuskófa kapható Szekszárdon, a Sióparton átvéve. A keményfatuskó P 28 •— és a puhafa- tuskó P 25’— erdei ölenként vagy pedig házhoz szállítva q-ként P im Előjegyezhető Steiger István fakereskedő telepén, Alkotmány u. 1. sz. és a Hitelbank épületben levő fióküzletben. 287 VILÁG-MOZI- Igazgató; KRENNER JÓZSEF Szombaton, április I l-én, este 7*9 árakor Vasárnap, április 12-én, 3,5,7 és 9 órakor (3 órakor a helyár: 40, 60 és 70 fillér) _ JAN KIEPURA — a világhírű tenorista legújabb filmje Minden nőt sas. sieretek Jan Kiepura csodás hangja, Theo Lingen és Adele Sandrock humora teszik felejthetetlen élvezetessé ezt a filmet Magyar világhiradó! Csak egy napig I Hétfőn, április 13-án, 3, 5, 7 és 9 órakor (3 órakor a helyár: 40, 60 és 70 fillér) Richard Tauber főszereplésével UlrájjfaKpdás Fószereplók : Richard Tauber, Jane Baxter és Willy Eichberger IMulattató rajzfilmek! Sajnálta Kárpást. Úgy érezte, hogy valami gyalázatot tett rajta. Igen, ő, a tekintetes ur, aki úgy vigyázott mindig a becsületre. Imre ott állt még parancsra várón; — Fogj be fiam. Tilainénak pedig mond meg, hogy készítse ki az úti ruházatot. Hazahozzuk Kárpást, azt a vén lumpot. i . Esetlenül elnevette magát. Imre kocsis kiment, az ajtót csendesen húzta be maga után, mintha beteg volna az ur. Visolyi Nagy Márton pedig haragosan ütötte öklét a homlokához» mintha öklözni akarná magát. — Hát most taire volt az jó, hogy én : ; . én ránevessek á kocsisomra? Hogy megmondjam neki, taért kell befogni ? ;; . Mért megyek egyáltalában abba az elátkozott faluba?., ; Ki nekem az a Kárpás ? : .. Mit is akartam én . . . — Semmit, semmit, neta akartam . . í S ha akartam, hát az eszein fordulásakor történt minden ; . ; Most más vagyok egészen. Osszerázkódott. Ledobta magáról a múltat egészen. Tilainé felsegitetté rá a köpönyeget a folyosón. Megköszönte neki, mint még soha. — A faluba hajts Imre fiam, a Fátyolosba, — mondta a tekintetes ur. — Hazahozzuk az ispán urat» 4*4 merészkedett kérdésre Imre legény; — Dehogy hozzuk hallódé!. .. Úgy érezte, hogy újra nevelődik a belsőrésze. Idegen még saját maga is magának, szokni kell a belső mozdulásokat. De azért jól van minden most már. Nem tiltakozik ő soha többé saját maga ellen és nem hallgat senkire többé, aki nem ezen a világon jár-kel. — Mulatunk egyet Imre fiam, — mulatunk 1 — Az ispán úrral instálom ? — Azzal, persze, Halkan füttyentett egyet Imre kocsis és vígan megcsapkodta a lovakat. JOn! Móricz Zsigmond regénye után Nem élhetek Jön! muzsikaszó neikOl
