Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-04-11 / 29. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 április li. Hz aj 36-lk Dagy. Mr. Osztálysorsjáték Vasárnap 12 húzása Hétfő 13 Kedd 14 Sserda 15 Csütörtök 16 Péntek 17 pénteken kezdődik Saját Jól felfogott ér­deke, hogy a kapott sorsjegy árát min­denki e napokban fizesse meg, külön­ben ninos nyeremény­jogosultsága ! Ha még nincs sors- jegye, siessen venni bármelyik fóárusitó- nál, mert mindenkinek és minden egyes sors­jegynek egyforma a nyerési esélye I Nyer­ni azonban osak az nyerhet, akinek sors­jegye van! Hivatalos Ara a sorsjegyeknek az összes főárusítóknál: 1/8=37,, V«=*f V2=14, Vi=28 pengd. Állandó és kitartó játék Által érhető' el eredmény I Mintha nem is ő mondta volna, hanem valaki más. Szinte nézte a saját szavait, annyira idegenek vol­tak neki. Asszony, házasodás ... ej­nye. Ezután nem a Bordásné főztjét fogja enni, nem az zsémbel vele, ha hiányzik a dolmányról a gomb, sza­kadt a paszomány, hanem az asz- szony, a feleség. . . Különös. Nem boldogságot, de ije­delmet érzett ettől a szótól és sze­retett volna gyerekesen odamene­külni ahhoz a másik öregemberhez, kezébe kapaszkodni, védelmet kérni tőle ettől a szótól: feleség. Mely mig távolban volt tőle és lehetett hara­gudni érte valakire, hogy nincs, ad­dig gyönyörű volt, szép volt. Mióta közel van hozzá, fél tőle, eszébe jut, hogy öregember. Bordásné főztje is eszébe j'ut, a kárpálása, minden .. . Könny jön a szemébe, sir. — Ülj le Mihály 1 Ide mellém. Nehéz dolog, amiről szólnom kell és amit tőled kérek, de nincs senkim, aki olyan közel állna hozzám, mint te. Megteszed, amire kérlek ? — Mindent tekintetes uram, — felelte kábultan. — Nem kell megijedned attól, hogy valami éretlen fruskát akarok rád­sózni Mihályom. Legényke voltam tfiö még akkor, mikor az anyját sze­rettem. Másnak lett a felesége, mint ahogy szokott is lenni ... Ma már negyven felé jár a lánya. Azt hal iota róla, hogy bécsületes, jó lélek, rendes feleség válik belőle biztosan. . — Hadd gyújtsak rá a pipámra tekintetes uram, instálom, ne tessen jcomiszságnak nézni. . . Nem állom ezt a nagy hirt másképp. — Ügy-ugy Mihályom . . . Itt a szita, tömj rá. Hozatom az ebédet is taingyárt és ezután velem eszel min­dig ... — Nem vagyok méltó ekkora tisz­tességre, tekintetes uram. — Hagyd csak. Több vagy nekem, ihint én magam. Csend lett. — Én úgy gondoltam, hogy az asszonyt is idehoznád Mihály. . . — Ide e ? ' — Ide. Mintha az apátok lennék. A MEÓTISZI INGOVÁNYON... (Magyar nagypéntek) Irta: Miklós Vitéz A meótiszi ingoványon, Tépett kobzos, egyedül járván, Ne haquj Uram a poqánqok közt Elveszni árván. A meótiszi ingoványon Lelkemböl violák fakadnak; Uram, a Te kertedbe szántam, Mentsd meg Magadnak I A meótiszi ingoványon A hegedűmön dalok sírnak; Harmatos szívvel viszem őket Uram, egy sírnak. És leteszem a hegedűmet, A dalokat, a violákat; Uram, a sírodon pihen meg A pogány bánat. Itt jól... Tudom,hogy jft a hajnal, A diadalmas és a győző S lelkem sem lészen már sokáig Földön időző. Az Úr majd felemeli őket: A saruján a violámat; Dalaim köntöse szegélyén S szivén a bánat. S a meótiszi ingovángból I Ki jöttem pogány hegedősnek: j Szentelj meg Uram szomorúnak, De hivő hősnek l Gyönyörködni akarok bennetek. Gye­rekek lennének, én lennék az öreg­apjuk. Játszanék velük, ráülnének a hátamra, lovacskáznék velük és éjje- lenkint számot adnék róla álmom­ban az én asszonyomnak, hogy nyu­godtan pihenhet már, nincs baj sem misem a földön ... Kábultan, fiatalos hévvel és gye­rekesén terveztek. Délután volt már erősen, mikor csillogó szemmel és ruganyos térddel fel állt Kárpás. Za­vart volt még a bortól és a felébresz­tett fiatalságtól, mely ugyan messze járt tőlük. Már a szobákat rendez tették, az asszony foglalkozását osz­tották be, a gyerekek játékai között révedeztek. Kabitották egymást és magukat. Élesztették magukban az elszállt esztendők visszavonhatatlan örömeit. Boldogok voltak egy dél­utánra. Csak egy délutánra, mert másnap, mikor a sallan^os szerszámú foga­ton bekocsizott Kárpás Taródra, hogy megkérje az ovodáskisasszonyt, bi­zony kapott olyan kosarat, hogy elég volt lélekzetre jönni utána. Egyszerű ember volt Kárpás Mi hály, nem tudta szavakba önteni a szive vágyát, hogy nem az ő véré­nek a telhetetlensége az, hogy a kis asszony a felesége legyen, nem is valami égbekiáltó késői szerelem, csupán egy keményszívű embernek a lángot pattantó meleg kívánsága, melyet ha nem érhet meg valósá­gosan, nem szól az semmit többé róla, csak keményebbre szorítja a szájaszélét és belül valahol szétrecs- csen az, amit eddig erővel rejtegetett mindenki elől. Szikrát dob az ég felé az az ütés, melyet a sors keze csap le Visolyi Nagy Márton belsőrészére. — A Fátyolosba Imre fiam, — kiáltott a kocsisra. Nemsokára megálltak egy akolnyi terjedelmű falusi korcsma előtt. Fa rágott faháncs lógott az ajtó fölött. Alatta nagy betűkkel, világító véresen volt kiírva, hogy: Fátyolos István beszálló vendéglője. Imre kifogott, evett-ivott. Este fü* työrészve neki támaszkodott az istáid ajtónak, onnan leste a Fátyolos, Ilka lányát. Mint egyébkor is. Haj naligsemmi baj sem volt, mint egyébé­kor sem. De reggel tájon, mikor világosra derült a taródi ég Imre kocsis feje felett, nem állta tovább a várakozást, beszólt az ivóba» ahol bor és cimborák mellett, még akkor is kesergett az ispán ur. — Tessen már hazajönni, nekem egyébb dolgom is van, mint az is tálótámogatás. Először valami csúnyát akart mon­dani Kárpás. De mikor kiderült az emlékezete a bor homolyából, fel állt, odament a legényhez, megfogta annak dolmánya szélét és sugdosva mondta: — Nem megyek haza Imre fiam. Akkor seta megyek haza, ha össze szidod az apám hétszázát. Nem le­het hazamenni a *. . szégyentől fiam. Belemutogatott néhányszor a le­vegőbe, mintha ott is állt volna va­laki. Száját lebiggyesztette, megrán tóttá a balvállát és odavetette: — Te hazamehetsz. Okos legény volt Imre kocsis. Nem szólt egy szót sem, csak megfordult és kiment a szobából. Befogott nagy mérgesen és úgy hajtott hazafélé, mintha űzték volna. Ahogy leszerszámozott, első dolga volt, hogy jelentkezzék a tekintetes urnái. Az rászegezte két hideg sze mét, de nem kérdezte, hol az ispán. — Az ispán ur, — kezdte zavar tan, — az ispán ur instálom, nem akar hazajönni. Ott van a Fátyo­losba. Tegnap óta iszik, azt mondja valami szégyen miatt van az egész. Nekem dolgom van, azért otthagy­tam instálom. Most egész szoborrá vált a tekin­tetes ur. Pillanatra, mintha meg merevedett volna. Kifutott belőle az élet. Csak egy pillanatra, mig a múlt a jelennel egybekapcsolódhatik és ami közbe esett, azt a sok nehéz esztendőt kiszorithassa magából. — Mert szükség volt érre nagyon. Kö­zel kellett hívni azt a halott kedvest és bocsánatot kellett kérni tőle ezért a mérhetetlen tapintatlanságért, hogy azt a kurtanemest, azt az iszákos Kárpást, azt a fanyalgó vén legényt kivánta férjül az ő lányának. Már szégyenletes volt előtte. Már pirosra festődött a homlok is, mely csak nagy indulatok idején szokott megtörténni. Eléje állt a ván Kárpás alakja, ahogy iszogat a Fátyolosban, ahogy restelkedve vallja be a kocsisnak, hogy nem mer hazajönni. Melege lett a tekintetes urnák. Értesítem a n. é. közönséget, hogy olcsó és jóminöségü, száraz hasított kemény és puha tuskófa kapható Szekszárdon, a Sióparton átvéve. A keményfatuskó P 28 •— és a puhafa- tuskó P 25’— erdei ölenként vagy pedig házhoz szállítva q-ként P im Előjegyezhető Steiger István fakereskedő telepén, Alkotmány u. 1. sz. és a Hitelbank épületben levő fióküzletben. 287 VILÁG-MOZI- Igazgató; KRENNER JÓZSEF Szombaton, április I l-én, este 7*9 árakor Vasárnap, április 12-én, 3,5,7 és 9 órakor (3 órakor a helyár: 40, 60 és 70 fillér) _ JAN KIEPURA — a világhírű tenorista legújabb filmje Minden nőt sas. sieretek Jan Kiepura csodás hangja, Theo Lingen és Adele Sandrock humora teszik felejt­hetetlen élvezetessé ezt a filmet Magyar világhiradó! Csak egy napig I Hétfőn, április 13-án, 3, 5, 7 és 9 órakor (3 órakor a helyár: 40, 60 és 70 fillér) Richard Tauber főszereplésével UlrájjfaKpdás Fószereplók : Richard Tauber, Jane Baxter és Willy Eichberger IMulattató rajzfilmek! Sajnálta Kárpást. Úgy érezte, hogy valami gyalázatot tett rajta. Igen, ő, a tekintetes ur, aki úgy vigyázott mindig a becsületre. Imre ott állt még parancsra várón; — Fogj be fiam. Tilainénak pedig mond meg, hogy készítse ki az úti ruházatot. Hazahozzuk Kárpást, azt a vén lumpot. i . Esetlenül elnevette magát. Imre kocsis kiment, az ajtót csendesen húzta be maga után, mintha beteg volna az ur. Visolyi Nagy Márton pedig hara­gosan ütötte öklét a homlokához» mintha öklözni akarná magát. — Hát most taire volt az jó, hogy én : ; . én ránevessek á kocsisomra? Hogy megmondjam neki, taért kell befogni ? ;; . Mért megyek egyáltalá­ban abba az elátkozott faluba?., ; Ki nekem az a Kárpás ? : .. Mit is akartam én . . . — Semmit, semmit, neta akar­tam . . í S ha akartam, hát az eszein fordulásakor történt minden ; . ; Most más vagyok egészen. Osszerázkódott. Ledobta magáról a múltat egészen. Tilainé felsegitetté rá a köpönyeget a folyosón. Meg­köszönte neki, mint még soha. — A faluba hajts Imre fiam, a Fátyolosba, — mondta a tekinte­tes ur. — Hazahozzuk az ispán urat» 4*4 merészkedett kérdésre Imre legény; — Dehogy hozzuk hallódé!. .. Úgy érezte, hogy újra nevelődik a belsőrésze. Idegen még saját maga is magának, szokni kell a belső moz­dulásokat. De azért jól van minden most már. Nem tiltakozik ő soha többé saját maga ellen és nem hall­gat senkire többé, aki nem ezen a világon jár-kel. — Mulatunk egyet Imre fiam, — mulatunk 1 — Az ispán úrral instálom ? — Azzal, persze, Halkan füttyentett egyet Imre ko­csis és vígan megcsapkodta a lovakat. JOn! Móricz Zsigmond regénye után Nem élhetek Jön! muzsikaszó neikOl

Next

/
Thumbnails
Contents