Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-12-24 / 104. szám

1935 december 24.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

7

KeresOnk megvételre jókarban lévő

úri szánkét.

Ajánlatok ármegjelöléssel a kiadóhivatal cimére küldendők. 891

lovak ... Vagy fenét a lovak! Azok csak szembejöttek, »amikor a fék hirtelen felmondta a szolgálatot s mindketten az árokba zuhantak. — Szerencsére azonban csak apró zú zódásokat szenvedtek. Az egészben az a kellemetlen, hogy a fényes es k&vőt másnapra kellett halasztani 1« — Eh, vagy mindez mellékes, a fő az, hogy édes drágám — ártatlan vagy. ..

— Nagyon szép, de csak most jut eszedbe ? ! Ennyi az egész ? !

— Meg, hogy izé, természetesen az a bíró is — ártatlan!

— Úgy ? 1 Hát erre is rá jöttél ? 1

— Rá jöttem ? I Hát csak nem vagyok olyan tökkel ütött szamár. No, hallod, annyit még csak tudok a — fizikából, hogy ugyanabban az időben egy test, egy ember két helyen nem lehet. Be kellett tehát lát nőm, hogy aki ma reggel 9 órakor Balmazújvároson az autóról az árokba fordul, az, csak nem lehet a — Wesselényi-utca 10 alatt, ugyancsak 0 órakor randevún az én aranyos, drága mucuskámmal ? 1

— Milyen zseniális vagy ? 1 Csakhogy már egy kicsit — késő 1

— Késő ? 1 Még »ennek ellenére is« ? 1

— Te, csak nem a — csikóbunda ?!

— Pedig az! Ha nem jó, — kicserélheted ...

— óh, te, aranyos, drága, jó em her! Hol az a — bunda ?!

A csomagot azonban keresni kellett. Mert biz azon az ötéves kis Lacika már javában lovacskázott a másik sarokban:

— Ggi te, csitő l Csitóbunda l

fl megváltó büntetés

Irt* és felolvasta a Bonyhádon tartott Váradi estén: Gáspár Jenő.

Dr Say Móric, a budai állami fő reáliskola igazgatója, bosszúsan járt fel s alá hivatalos szobájában. Kezeit összekulcsolta a háta mögött, meg- megállt, aztán újra nekiindult a szoba hosszúságának és közben haragosan mormogott maga elé érthetetlen sza vakat. Amikor már elégszer felmérte a szoba hosszát, irányt változtatott s keresztben kezdett fel s alá szá guldani, gyors lépteivel megcáfolta öreg korát. A szemöldökét mérgesen vonta össze s haragos ráncok szán tották fel homlokát is. Néha-néha előhúzta háta mögül kezeit és haragosan ütött a levegőbe, mintha láthatatlan ellenséggel viaskodott volna. Aztán megunta a keresztben való sétálást is és megállt az iroda ablakánál. Az ablak alatt apró budai házak lapultak meg, a tavaszi napsütésben vidám gyermekek hancuroz- tak az Uj utcán s a házakon túl jó kedvüen csillantak fel az ablakba a Duna ezüstös hullámai. Túl a Dunán a fiatalabb városrész, Pest tornyos épületei emelkedtek gőgösen a levegőbe, amely kristálytiszta volt s csak a pesti háztetők fölött lengetett a ta vaszi szél valami különösen szép opálos foltokat.

Az igazgató ur egy ideig gyönyörködött a pompás panorámában, aztán 'hirtelen elhatározással az asztalhoz lépett, mérgesen megrázta az ott levő csengőt.

— Parancsol az igazgató ur? — hangzott a pedellus alázatos kérdése.

— Kéretem dr Váradi Antal tanár urat, — mondta az igazgató ur, — és kissé előrehajolt az Íróasztal fölött.

A következő percben kinyílt az ajtó és egy magas, fekete csokor nyakkendős, daliás fiatal férfi lépett be. Meleg gordonka hangja jókedvűen kondult meg s apró bajuszkája alatt kissé ugyan félőn, de magabizó mosolygás vibrált.

— Hivatott, igazgató ur ? . . .

Dr Say Móric köhintett egyet, aztán, mintha csak most eszmélt volna rá, hogy miről is van szó, megszólalt :

— Kedves öcsémuram, azaz, per sze . . . (ez volt az öregur szava- járása) igen tisztelt tanár ur, ez nem mehet igy tovább . ..

— Micsoda, igazgató ur? — mosolygott ártatlan képpel a tanár.

Az igazgató hangja felcsattant:

— Nem engedem meg, hogy mindig csak tréfálkozzék. Elvégtére nem vagyunk theatrumban . . .

Az utolsó szót erősen megnyomta. Váradi tanár ur kissé feszesre húzta ki magát s mint aki mértéken felül meg van sértve, hűvösen ismételte:

— Hivatott, igazgató ur ? . ..

— Persze, persze, — motyogta az igazgató, aztán ő is hivatalos pózba áll. — Hát ezt a rendetlenséget tovább már nem lehet tűrni I

Megállt s mintha valami ellen vetésre várt volna, néhány másodpercig hallgatott. De amikor látta, hogy a delikvens szája meg sem réz- dűl, folytatta.

— Már hét éve tart ez a rendetlenség. Csaknem minden reggel elkésik az órájáról . . .

— Én már éppen hétszer hét kérvényben kérelmeztem a magas minisztériumtól, — válaszolta a tanár,

— hogy helyezzenek át Budáról Pestre.

Az igazgató ur haragosan összehúzta a szemét.

— Persze, persze ... De nem arról van szó. Én meg hétszer hét alkalommal megakadályoztattam kérése teljesítését, mert nem tartom igazságos dolognak, hogy a fiatal urak reggel lustálkodjanak és az öregek keljenek fel korán az első órákra. Megértette, Váradi tanár ur ?

Váradi tanár már ismét mosolygott.

— Most már értem, hogy kérésemet miért utasították el mindig. És igazságtalanságnak tartom. Nagyon jól tudja az igazgató ur, hogy én esténkint szerkesztőségben dolgozom, szinházba járok . . .

— Hát persze, — csapott le az asztalra az igazgató ur, — Nekem azonban és a magyar államnak rendes és pontos tanárokra van szükségünk, nem pedig firkászokra, akik színésznők ruháiról és botrányairól imák a lapokban.

— És néha nagy alakításukról is

— gúnyolódott Váradi tanár ur. — Most tűnt fel például a Népszínházban egy fiatal komika, Rákosi Szidi és a Nemzeti Színházban méltó ve- télytársa Jászai Marinak az uj szőke csoda, Márkus Emilia . . .

Say Móric igazgató ur bedugta a fülét.

— Nem érdekel. Tisztességes budai nem megy át Pestre, hogy megnézze

őket. Lépjenek fel, ha akarják, a j Budai Színkörben.

— De én pesti vagyok, — vála- J szólta angyali nyugalommal Váradi tanár ur.

— Költözzék át Budára,

— Én a Kerepesi úti lakásomat nem hagyom ott, — mosolyogott Váradi Antal.

— Én pedig tovább nem engedhetem meg, hogy minden reggel elkéssék. Ma is, több, mint félórát késett. Kénytelen voltam és én men tem be az osztályába német órát tartani. És ön tisztelt tanár ur, mit müveit ön ? Élcelődni méltóztatott, hogy úgy látszik, az igazgató ur el akarja venni a kenyerét. . .

— Hát nem? — nevetett Váradi Antal.

Az igazgató ur most komolyan haragudott.

— Persze, hogy nem, igen tisztelt tanár ur, de azt nem engedhetem meg, hogy a tanári testület előtt élcelődjék a rendetlensége fölött. Jelentést teszek a minisztériumnak.

— Szóval mégis a kenyeremre tör? — komolyodott el a tanár is.

— Én ? — csapta össze kezeit az igazgató. 7— Hogy gondolhat ilyent, kedves öcsémuram. Büszke vagyok arra és büszke az iskola is, hogy itt tanít. De a megsértett erkölcsi világrend megkívánja, hogy elégtétel adassék. Kérem, legyen már pontos, elvégtére már hét éve kérem ezt. Majd én elintézem a minisztériumban, hogy valami enyhe büntetést szabjanak ki. Elvégtére a megsértett erkölcsi világrend . . .

— Kérem Pestre való áthelyezte tésemet. . .

— Költözzék át Budára 1

— Nem tehetem. A szerkesztőségek és a színházak mind Pesten vannak. Én pedig a toliamat és Thalia múzsáját nem hagyom.

— Budán is van színház, — vágta ki az utolsó argumentumot az igaz gató.

— Olyan is az, — szaladt ki a tanár ur száján a meggondolatlan

BZÓ.

— Mit? — horkant fel Say igaz gató ur. — Sértegeti a budaiakat? Most jut eszembe, hallottam valami prológusáról, amelyben azt állította, hogy a budaiak koldusbotra juttatnak minden színigazgatót. Most Iá tóm, hogy ön nemcsak rendetlen tanár, hanem Buda konok ellensége is. Sajnálom. Fiamként szerettem, de most már nincs kegyelem. Érvé nyesüljön az igazság megtorló szel lerne. Elvégtére a megsértett erköl esi világrend . . .

Nem tudta tovább folytatni, olyan köhögési roham fogta el Intett a kezével, hogy Váradi tanár ur kegy- vesztetten elmehet. Váradi tanár ur meghajtotta magát s csendesen dör- mögte a fogai között:

— No, ezt jól megcsináltam . ..

II.

A titkár harsány hangon kiáltotta:

— Következik dr Váradi Antal főreáliskolai tanár . . .

Dr Váradi Antal főreáliskolai tanár kissé sápadtan állt fel a székről és lassan megindult a miniszter szó bája felé. Megigazította a nyakken dőjét és rátette kezét az ajtó kilinKarácsonyi *”

uKol és olkolml olándékoh

igen olcsón beszerezhetők

TÓTH JÁNOS

órás és ékszerésznél Szekszárdon, Kaszinó-bazár

X Kalória szén-é.tüzifatelep X

Szekszárd, a Muzeum mellett. ♦ Telefon szám i 117.

énbányák szeksiárdvidéki eladási központja. Szén fedett y helyen tárol, tiszta, pormentesPécsi kösz

Koksz állandóan raktáron. Akácfa( fatflzelésfl kályhák részére.

9 > Legnagyobb tolnamegyei tőzelóanyagkereskedés < K

Olcsó árak, kedvező fizetési feltételekl

cséré. Hallotta, hogy a titkár félhsa* gon odasugta valakinek:

— No, ennek sem szeretnék a bőrében lenni. Ad audiendum verbum ...

Kicsikét megtántorodott, de aztán mégis belépett az ajtón. A függöny tompán csapódott össze mögötte, mipt a vérfagyasztó francia drámákban.

— Váradi Antal tanár ur? -r hangzott feléje egy komoly hang.

— Igen is, szolgálatjára miniszter urnák, — mondta elfogódottan az áldozat és katonásan összeütötte bo káit.

A sarokban, a két ablak között, * az íróasztal mögött ott állt Trefoft Ágoston, a kultuszminiszter. Végigmérte a feszes vigyázban álló tanárt, aztán megszólalt:

— Ugy e elsősorban iró?

— Igen, — válaszolta elfogódottan Váradi Antal.

— Szép. Ismerem az Írásait. És ismerem a munkásságát. Tagja z Petőfi Társaságnak is.

— Igen is, kegyelmes uram.

— Ilyen fiatalon, nagyon szép. És másodsorban tanár?

Megnyomta a másodsorban szót és halványan elmosolyodott. A feszültség kezdett engedni a fiatal tanárban s kissé szégyenkezve mondta:

— Ahogy nagyméltóságod parancsolja.

— Két panasz érkezett be ön ellen, — mondta a miniszter és felvett egy nagy aktacsomagot az asztalról. — Az egyik az iró ellen. A budai polgárok megsértődtek egyik prológusa miatt. Azt irta, hogy egy színigazgató elment koldulni, mert tiz évig volt Budán direktor .. .

— Valóban ezt írtam, — mondta Váradi Antal.

A miniszter visszatette az aktát az asztalra és lopva belemosolygott a szakállába. Aztán csendesen mondta:

— Az igazságot nem kell mindig gorombán megmondani. A horatiusi elv helyesebb és célravezetőbb. Ri- dentem dicere verum ... És a másik? ön ellen panaszt emelt a direktórium, hogy nem jár pontosan a reggeli órákra.

— Kegyelmes url Én Pesten lakom, a Kerepesi ut tizennyolc szám alatt és az bizony messze van Budától, vagy pláne az Új-utcától.

— Miért nem költözik Budára?

— Kegyelmes ur, az összes szer kesztőségek, színházak és kiadók Pesten vannak. És én .. .

— Tudom, — mosolygott a miniszter, — ön elsősorban iró. Da itt a megsértett erkölcsi világrend elégtételt követel, — mutatott ai aktára.

— Kegyelmes ur, én ismételten kértem, hogy áthelyeztessem Pestre. És ezt mindig megtagadták tőlem.

— Igen, tudom. De ez most nem tartozik ide. Sajnos, nekem büntetést kellett kiszabnom. És én úgy határoztam, az összes körülmények figyelembevételével, hogy .. .

Váradi Antal tanár ur megtörőlte veritékes homlokát és kétségbeeesef- ten nézett a miniszterre. Az kivett az aktacsomóból egy papírlapot és olvasta:

— .,. Dr Váradi Antal főreál-