Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-02-16 / 14. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 február 16. (Szombat) 14. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIK A! ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre— _ _6 pengő Fő szerkesztő: l Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS | BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések,- valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint o nyiltiér soronként 60 fillérbe kerül. Haiókikötő a szekszárdi vasútállomás mellett.* Nagy érdeklődéssel és örömmel olvastam a Tolnamegyei UjBég február 9-i számában megjelent: Utat a Du• nához cimü cikket, amely lelkes szeretettel veti fel njra Szekszárdnak a a Sárköz vidékének a Senki Dunájához való bekapcsolását s e fontos kérdés megoldását alternativ módon, vagy a duzzasztó Sió zsilip megépítésével, vagy a gemenci ut kiépítésével tartja megoldhatónak. Volt ennek hajdanán egy Szek- szárdra nézve sokkal előnyösebb meg oldáei módja is. Valami 20—25 évvel eselőtt Tóth Károly, a Duna- védgát Társulat akkori nagyérdemű igazgató főmérnöke, az általam szerkesztett „Kösérdek“ cimü lapban több cikk keretében is tárgyalta est a kérdést s abból indulva ki, hogy Sseksaárdot mintegy mesterséges utón zárták el a Dunájától, felvetette azt az ideát, hogy az akkor nagyon is aktuálisnak tartott Sió-szabályozást akként oldják meg, hogy Szekszárd közvetlenül vasútállomása mellett kapjon egy átrakodó hajóállomást, melynek megvalósításához nem szükséges egyéb, minthogy a vámhástól kesdve építsenek befelé a vasútállomásig egy szárnycsatornát, amely az ó számítása szerint, ha jól emlékszem, nem került volna többe 5—600 ezer koronánál. Ezzel aztán Ssekssárdra, de magára a Sárközre nézve is a legpraktikusabb módon lett volna megoldva a Dunával összekötő viziut nagyfontosságu kérdése. Akkoriban történt ugyanis, hogy a Dunsgőshajósási Társaság, mint macska az esőt, egyszerűen lerásta a nyakáról a kesely üsi hajóállomás fenntartását, amelyért pedig Tolna vármegyével szemben, az oda vezető köves ut kiépítéséért ttsembentartáai kötelezettséget vállalt. Már ekkor felvetődött a Keselyűstől—Gemencig veietŐ, négy és fél kilométeres ut kiépítésének szükséges volta. De es, a börülbelől 12 kilométerre fekvő keselyűs! állomás elvesztésével nem jelentett semmi előnyt és kárpótlást, így sem a vármegyénél, sem Szék ssárd városánál nem keltett valami nagy lelkesedést. Tisztában volt vele mindenki, hogy egy 16—17 kilomé* * Lapunk illusztris munkatársa a Sió Szék- szárdra való bevezetésének egy igen fontos érvét kifeledte, tehát felsorakoztatjuk azt mi. Szék szárd vízellátása vajúdik. Geológusuk tapogatódznak a fold gyomrán és szeretnének egy bőséges medencét felfedni, ami Szék- szárd vízellátását biztosítaná. Nagyon bizonytalanok és határozatlanok azonban e tárgyban adott szakvélemények és igy újból fel- felmerfll a gondolat, hogy miként lehetne a Sió tisztított vízét felhasználni Szekszárd vízellátására. A Siónak Szekszárdra való bevezetése nemcsak közlekedési útvonalat jelente tehát, de a nagy pénzen való viz- és csatornaműnek kihasználhatóságát is biztosítaná- A szerk. térré fekvő hajóállomásra kocsival való fuvarosán megdrágítja, mintegy illusióriussá teszi a visi szállítás előnyét és ha nem is gazdaságosabb, de vele egyforma versenyképességet jelent a vasúton va'ó teherszállítás. S Tóth Károly éles mérnöki szeme azt ie észrevette, hogy a Sió hajőshatóvá I tétele sem sokat jelent Ssekszárdra nézve, mert még mindég 3 és fél kilométeres áiube fuvarozásról lesz szó. így vetette fel aztán zz előbb említett ideát, hogy a vasút mellé építendő csatorna segélyével közelebb kell hozni hozzánk a Siót, amelyet a Sárvíz medrének elzárásával annak idején egy pár ezer forint megtakarításának kedvéért vettek el tőlünk, elég hebehurgya meggondolatlanságból. Talán sokaknak egy kicsit merésznek látszik a Tóth Károly féle idea, de még ma is csak ez jelenti az egyedül reális megoldást úgy Ssekszárdra, mint a Sárközre nézve is. Akkor nem tartották est a tervet merésznek, sőt biztos tudomásom vau róla, hogy tetsiett ez utóbb magának Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternek is, aki szóbelileg már Ígéretet is tett annak keresztülvitelére akkori képviselőnknek, Szabó Károlynak, aki a legnagyobb kegyben állott előtte, elannyira, hogy kedvéért a Bátaszéktől egy, vagy másfél kilométerre levő alsónyéki vasútállomást is megépíttette az ősz- szes hivatalos tényezők ellenzése dacára is. Jó utón volt tehát a Tóth Károly-fóle átrakodóállomás ügye is. Sajnos később politikai tekintetek Siolnok és környéke kedvéért a Duna—Tisza- csatorna elsősorban való megépítése felé terelték a kérdést, mig a Sió szabályozása harmad-, vagy negyedrangu feladattá degradálódott. Ma azonban már mégis ott tartunk, hogy folyik ez a szabályozás is és nemsokára sor kerül a legfon tosabb, a Dunába torkoló szakasz I kiépítésére. Ismétlem, ha megmaradunk a mái tervnél, nem sok haszon háramlik Ssekssárdra, mondjuk még a vámháznál tervezett hajóállomás megnyitásából sem. A 3 és fél kilométeres kocsifuvarozás miatt Ssekszárd és a Sárköz soha nem kapcsolódhat be gazdaságosan sem a helyi, sem a tranzitóforgalomba. Jó lenne tehát Tóth Károly feltétlenül értékes tervét kiásni a sárgult újság lapok koporsójából. Sőt, mint ma is élő ember, ő maga is tollba mondhatná egykori érdekes ideáját. Semmi kétségem benne, hogy a szakszerűen felsorakoztatott adatok hallatára sem a vármegye, sem Szekszárd, de még az egész Sárköz sem tartaná a tervet magára néave hátrányosnak. — Szent meggyőződésem, hogy vármegyénk fő és alispánjának ismert agilitása s a Szekszárd városáért annyit busgólkodó képviselőnk semmi fárad Ságtól nem húzódozó utánjárása újra a legjobb mederbe terelhetné est az ügyet, amely sajnos ma már egyes- egyedüli hatásos mód a viziutjától, a bony hid—szekszárdi vasúttól, a ge- mecci áthidalástól elesett s a szék- ssárd—mohács—pélmonostori vasút még egyre késő kiépítésével a világforgalomba bekapcsolni elfelejtett SsekBzárd némi talpraállitására. Mert hogy mit jelentene ez a vasútállomásunk mellé behoiandó rakodóállomás minekünk, nem utalok másra, minthogy megkapnánk a legolcsóbb visi átállítást egyedüli kiviteli cikkünk, a bor számára. Ismét ide terelődnék a mesterségesen Baja felé irányított sárközi gabonaszállitáa. S kiváltba a régi S&rviz-meder is ki- tisztittatnék és élővízzel láttatnék el, egyszeriben megoldást nyerne a Sédpatak és a hegyről lerohanó vadvizek elvezetási kérdése. S jól járna a Sárvíz élővizével a Sárköz népe is. Hiszen a nyáron át szomjassá váló sárközi földek legalább egy része öntöshetővé válnék. Nem lenne az időjárás ssessélyétől függővé téve a zöldség, vagy például a paprikatermelés, ami bizonyára nagyobb lendületet nyerne, hiszen amint tudjuk« a paprika most keid csak világkiviteli cikk lenni. Érdemes volna tehát ebben a kérdésben magának Szekszárdnak is mihamarabb megmoidu'ni. Sőt, ha kell, némi áldozattól sem volna szabad visszariadnia. Bőven megtérülne ez a visszanyert sárközi és más vidéki forgalom által megkétszeresedő s a helyi és tranzitóforgalom által szívesen viselendő egy-két filléres majdani átrakodási illetékből. Egy kis jóakarat — odafenn, de együttes vállvetett munka idelenn, könnyen megoldhatja tehát ezt a kérdést s Magyarország hamupipőkéjével szemben, amelytől legújabban még a legrövidebb autő-világut ie másfelé tereltetett, legalább némiképp | expiálhatók lesznek a régebbi é* | ujabbkori közlekedési —- bűnök! Bodnár István. A felsőház egyenjogúsítása a kisgyűlésen. Röviden megemlékeztünk már ar ról, hogy a törvényhatóság e havi kisgy ülése dr Leopold Kornél kormány főtanácsos indítványára olyan javaslatot terjeaat a legközelebbi megyei közgyűlés elé, hogy a törvényhatósági bizottság a titkos vá- lasztói jog törvénybeiktatása alkal mából állami és nemzeti érdekeink fokozottabb biztosítása érdekében mondja ki a felsőháznak a képvi selőbázzal való jogi egyenjogúsítása szükségességét és ennek érdekében írjon fel a képviselőháshoz és keresse meg a törvényhatóságokat. Az egyhangú lelkesedéssel elfogadott indítvány indokolása a követkeaő volt: A széleskörű titkos választójog behozatala — mint a tapasztalat bizonyítja — már számos ország- ban a parlament nívójának erős hanyatlására és a nemzeti érdekek komoly veszélyeztetésére ve zetett, A titkos választójog megalko tása nálunk is napirendre tűzetvén, annak behozatala nemzeti érdekeinkre nézve esetleg károsan kiható követkesményekkel járhat. Ezeknek ellensulyosására olyan alkotmányos biztosítékokra van szükség, amelyek legszentebb nemzeti érdekeink hatékonyabb megvédésére alkalmasaknak látszanak. Felsőházunk mai összetételé ben a magyar társadalom szellemi elitjét foglalja magában. Ott ülnek a különféle vallásfelekese- tek egyh&snagyjai, a legmagasabb bírói testületek képviselői, az ország zászlósai, a Tudomány Akadémia, a budapesti és vidéki tudományegyetemek, a gazdasági, képző- és zeneművészeti főiskolák, az országos me- sőgazdasági kamarák, a kereskedelmi és iparkamarák, az ügyvédi, orvosi, kösjegysői, mérnöki kamarák képviselői, a vitézi rend, a vármegyék és városok, a főnemesi családok választott tagjai stb. Esen szerencsés ösBieállitás teszi lehetővé, hogy felsőházunk tagjainak haza fias és nemzeti érzülete minden kétségen felül áll, hogy tanácskozásaiban minden demagógián, vagy pártpolitikán felülemelkedő pártatlanság és elfogulatlanság nyilatkozik meg és hogy magas etikai, szellemi síin vonalon mozgó tárgyalásaiban mindenkor kiváló szakszerűség, másrészt pedig a haladás éa korszellem követelményei iránt való élénk együttérzés nyilvánul. A felsőház mai törvényhozási jogköre azonban csonka, minélfogva úgy alkotmányjogi, mint nemzeti szempontból aggálytalan, közérdekű jogalkotó hivatását megfelelő hatállyal — a magyar alkotmány és országgyűlés hagyományaival ellentétben — nem gyakorolhatja. A felső- ház létesítéséről szóló egyébként szer- | keletére nésve kitünően megkon- I struált 1926. évi XXII. te. 31. és Egyes szám Ara 12 füléi*.
