Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-12-24 / 104. szám
1935 december 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 az 1686-i bécsi kudarc után kezdett elszálHngózni városunkból is, meg* érezve a veszedelmet, aki pedig még ott maradt, az az 1686 szeptemberében Eszék felé menekülő nagyvezér seregével vonult el. így városunk korán s nagyobb harc nélkül szabadult fel ugyanakkor, amikor Lajos badeni őrgróf Simontornyát, Pécset, Siklóst és Kaposvárt vette meg. 1688 elejére a Dunavonal Belgrádig a császáriak kezén volt s a Duna— Dráva vidék teljesen felszabadult. A felszabadított terület a teljes pusztulás képét mutatta s ebben a sorsban osztozott az| átvonulások fő útvonalába eső városunk is. Az újonnan visszafoglalt területek feletti rendelkezést, a fegyver jogán, a bécsi kormány teljesen magának tartotta fenn s a bécsi udvari kamara mindjárt Buda visszafoglalása után felállította a budai kamarai jószág- kormányzóságot, az Ofner Kamerái Administration-1, amelynek az volta feladata, hogy az újonnan visszafoglalt területen a birtokokat pontosan számba vegye, a harmincad*, vám és sóhivatalokat megszervezze s általá ban azt a területet gazdaságilag kiaknázza. A budai jószágkormányzóság alatt álltak a kamarai tisztartó- ságok, megyénkben kettő: a földvári és az ujpalánkai. 1690 elején ugyan Szekszárdon székel Gregorics Ferenc tiszttartó|s itt harmincad házépítését is tervezték, de még ez évben Ujpalán- kára helyezték e hivatalt s ettől kezdve addig, mig csak 1709 ben meg nem szüntették, itt volt a kerület székhelye. Ide tartozott Szekszárd is és az ujpalánkai provizor utján intézkedett e terület mindenféle ügyben a budai adminisztráció. Szekszárd az apátság birtoka volt, áz apát volt a földesur. A XVI. század harmincas éveitől kezdve azonban nem volt betöltve az apáti szék s csak a XVII. század elején kezdik ismét adományozni, de ekkor a címnél többet nem jelentett. Most, a felszabadulás idején, Péterffy András, esztergomi kanonok volt az apát, aki 1693-ban halt meg s ekkor Lipót király Méreg Mihály esztergomi kanonokot nevezte ki 1693 október U-én. Mérey nagytudásu, fáradha- hatatlan és erélyes férfiú * volt, aki ■agy buzgósággal fogott hozzá apát sága helyreállításának nehéz munkájához. 1694 ben lemondott érsekuj: vári plébániájáról, Szekszárdra köl tözött, hogy teljesen ennek szentel hesse minden erejét. Amit itt talált nagyon lehangoló lehetett, de őt nem csüggesztette el s szívesen áldozta fel nagy vagyonát s jelentős kanonoki jövedelmét is, hogy rendbe hozhassa apátsága birtokait, elsősorban szekszárdit. Evlia szerint 1663 ban »bosnyá- kok« laktak itt. Ezek a félnomád délszlávok — rácok, horvátok — a hóditó török kíséretében vonultak fel délről s ellepték ezt a vidéket is. Erős, harcedzett, de műveletlen, vad és kegyetlen nép volt, amely vadászatból, halászatból és állattenyész tésből élt, de leginkább tolvajlásból, a magyar végvidék rabolgatásából. A török jól fel tudta használni az irreguláris katonaság kereteiben s ezért sokféle kedvezésben részesítette őket. Jó részüket elsöpörte a fel szabadító háborúk vihara, de hamarosan újabb nagy tömegek jöttek a császári hadak védelme alatt a Du nántul középső és északi vidékeire. Amikor megyénk lakott helyeiről 1696 ban nagy összeírás készült, külön írták össze a magyar és külön a rác helyeket — Tolna, Ujpalánka, Janya, Ozora, Palánka stb. — • s 448 magyar mellett 459 volt a rác csa ládok száma. A szekszárdi rácok, úgy látszik, itt maradtak a török kivonulás után, mert a szekszárdi hajdúkról 1689 ben azt írták, hogy ezek a török időkben is zsoldosok voltak s a bégnek, majd a basának évente < egy lovászlegényt kellett kiállitaniok. Amikor azonban Mérey apát komolyan hozzálátott a helyreállítás munkájához s a szekszárdi rác hajdúkat jobbágyi kötelezettségeik teljesítésére akarta kény szeriteni, komoly nehézségekkel találta magát szemben. Ezek ugyanis semmikép sem voltak hajlandók régi szabadságukat feláldozni, régi életmódjukat feladni s ehhez járult még, hogy Bécsben túlbecsülve katonai értéküket, mindenkép könnyíteni akartak helyzetükön, ez pedig a földesurak rovására ment. 1691-ben Lipót megtiltotta, hogy őket adóval és a katonaságnak adandó kvártély- lyal és porcióval terheljék, 1692 ben pedig katonáskodásuk fejében elen gedte nekik a tizedfizetést. Az ujpalánkai tiszttartó már 1691 szeptemberében jelentette a központnak Budára, hogy a szekszárdi hajdúk nemcsak hogy muguk nem akarnak dézsmát adni, hanem még azokat is lebeszélik, akik fizetnének. Nehéz volt velük szemben eredményesen fellépi, mert rögtön a pátriárkájukhoz, a Szentendrén székelő Csernovics Arzénhez fordultak panasszal, aki azután a budai adminisztráció utján inteti mérsékletre az ujpalánkai tiszttartót, aki állítólag elnyomja a szegény rácokat. Egy részük bizonyára hamarosan fogta a sátorfáját s másfelé költözött el. Itt szó szerint vehetjük a sátorfát, mert ezek cigányok módjára sátrakban s földbe vájt putrikban laktak. Még 1703 ban is azt olvassuk, hogy a jobbágyok házai nagyon nyomorúságosak itt: vesz- szőből, ágakból készülnek s igen sokan kunyhókban és földbe vájt gödrökben laknak. így aztán meg érthetjük, hogy amikor Mérey apát ságának harmadik esztendejében, 1696 ban az első nagy összeírás készült adózás céljaira s hogy a ka marai illetékeket ki lehessen vetni, csak 12 családfőt írtak itt össze és t ll fiúgyermeket. Névszerint ezek a [következők: Iszkady Ferenc, Lábér j Miklós, Jónai Péter, Horváth Ferenc, Szukosdi Péter, Borsos István, Ke- jlecsényi László, továbbá Illia, Step- than, Radoszan, Petko, Marko, Ve- szelnie rácok. Mivel 1689 ben azt lirták, hogy körülbelül 25 en laknak itt, a rácok nagyobb része úgy látszik /azóta elköltözött innen. — Hogy a magyarok mind azóta jöttek e vagy j maradtak itt, főkép a Felfalvi utcá- ban, nem tudjuk. E tizenkét családnak voltak állataik, szántóföldjeik s szőleik, tehát Mérey munkájának már kezdett mutatkozni az eredménye. Még jobban mutatja ezt az az összeírás, amelyet ő maga készített 1700- ban, mert ekkor 70 családos jobbágyot említ, akik azonban nagyon szegények voltak s csak egyiküknek másikuknak volt állatja. Ezek 1697/8. év táján költöztek ide, mert ekkor még 1V* évi adómentességük volt, már pedig rendesen három évi adó- mentességet kaptak az uj települők, s Blagotta Gergely, az ujpalánkai kamarai tiszttartói s azt jelenti 1699- ben Budára, hogy az ideköltözött népek mind katolikusok, de nagyon szegények s az apát is és a megye is nagyon megterheli őket porcióval és robottal. Három év múlva, (1703 ban 59 jobbágy lakott itt, — köztük 56 nős, — továbbá 3 özvegy, 10 nős és 4 nőtlen fiú, valamint 15 birtokos és 5 szegény zsellér, akik 16 féljobbágy telken, 20 árendás telken és 10 zsellértelken laktak. Az árendás telkek gazdái csak bizonyos évi bért fizettek, más szolgáltatással, kilenceddel, robottal nem tartoztak s nem is voltak röghöz kötve, mert a bér, a taksa megfizetése után szabadon elvonulhattak. Ezzel a szabadsággal éltek is, mert ezekben az években, s még a huszas években is, állandóan tart a lakosság vándorlása, s nem ritkán egészen kicserélődött, néha többször is, egy egy hely jobbágy lakossága. 1703 ban pl hárman jöttek ide Ko- kasdról, négyen pedig Varsádról, de ezek el is akartak ismét menni. Ekkor már németek is voltak a szekszárdiak közt, mint a jobbágynevekből látjuk (Schwarz, Holczperger, Mathis, Témer stb). Sajnos, a következő összeírást csak 1715-ből ismeijük, amikor az 1715. évi 57. te. értelmében >a közterhek nek az ország fenntartására szükséges, méltányosabb viselése végett« az egész országot összeírták. Ebben az évben csak 34 jobbágy és 41 zsellér volt itt, tehát a lakosság száma 1703 óta alaposan megfogyott. A jobbágyok száma esett, a zselléreké megszaporodott, ami a lakosság említett erős hullámzásának az ered ménye. Ennek egyik oka itt az volt, hogy Mérey apát Rákóczihoz csatla kozott, akinek nagyon kedves embere lett, de ezért hosszú éveken át fogságot kellett szenvednie, s csak 1711 junius végén szabadult ki. Távolléte alatt a jobbágyok jó része elköltözött máshova, úgy látszik, nemcsak a taksások, a bérlők, hanem a tulajdonképpeni jobbágyok közül is szá mosan. 1703 ban, mint említettük, több német család is volt itt már, 1715-ben pedig a 75 között csak 3 volt német. Mérey, amint fogságából visszatért, azonnal hozzáfogott, hogy birtokait, köztük Szekszárdot is újból benépesítse. Hogy minél több telepest csalogasson ide, három évi adómentességet ígért nekik s a további évekre is igen kedvezően szabályozta kötelezettségeiket. 1715- re, mint látjuk, már meg is volt ennek az eredménye. 1716 ban 60 jobbágyot és S zsellért írtak össze, — 1717 ben 37 jobbágyot és 27 zsellért, — 1718 bán pedig 56 jobbágyot és 6 zsellért, —- ami még mindig erős hullámzást mutat. 1719 ben például 51 uj telepes jött ide, ahol 89 jobbágy és 2 zsellér lakott, s a következő évben a 28 taksás telek mellett 51 zsellértelek szerepel. Persze a 28 taksás telek nem 28 családot jalent, mert négyen laktak minden valószinüség szerint egy egy telken s igy 100 nál több ilyen taksás volt ez évben itt. A németek száma közben ismét megszaporodott, mert körülbelül egy* hatoda ezeknek német nevű. Ha most a tiz évvel későbbi adatokat nézzük: 1729 ben 134, 1730 ban 146 jobbágy és 8 zsellér, 1731 ben pedig 141 jobbágy és 5 zsellér volt itt. Ezekben az években, pl. 1729 ben, a lakosság 80 °/# a magyar és 20 •/•* a német (pl. Hausknecht, Stréner,Prant- ner, Piszter, Praimajer stb.). A lakosság számát megállapítani nehéz, mert az összeírás azokat vette számba, akik adóztak, s igy sokan kimaradtak; nem vették fel a leány- gyermekeket sem, s igy csak nagyon hozzávetőlegesen mondhatjuk, hogy az 1720 as évek végén körülbeltl 1000—1200 személy lakott városunkban (1811-ben 6000, 1830 ban 9000). (Folytatása köv) A csikóbunda Irta: Bodnár István Az ügyvéd ur, már tudniillik Bacsó Pál dr, sietve kapkodta fel ruháját a fürdőszobában, úgy azonban, hogy a kabátot már az ebédlőbe menet próbálta magára erőltetni. — No, majd segítek! — ajánlkozott bájos kis felesége. — Ugyan hagyd, jobb volna, ha ezalatt a reggeli kávéról gondoskodnál. — Az is ott van már az ebédlő asztalon. — Most már nem eszem. Mert elkésem fontos tárgyalásaimról. — De már csak egy kis meleg kávé nélkül nem mégy el ? Behozhatod a villamossal azt a kis késedelmet. — Hát akkor mi lesz a reggeli sétával ? 1 Persze az orvosi rendelet, az kutya ? 1 Különben bánod is te, ha mindjárt meggebedek! Aztán meg nincsen minden hétre uj órám, a villamos zsebmetsző csirkefogóinak! — Hát akkor ülj kivételesen autóba. Úgyis veled szeretnék menni én is. Dolgom van a belvárosban. Kettőnek már érdemes. — Micsoda ? Ilyen nyomorúságos ügyvédi kereset mellett még drága autó ? Nem lopom én a pénzt. De különben is mit keresel te, hajnalban, reggeli félkilenckor a belvárosban ? I — Hát drágicám, gondoltam, jut még annyi kis időd, hogy megnézzük azt a gyönyörű csikóbundát... — Micsodát ? 1 — Csikóbundát... Mióta Ígéred már strapára, az útra, amikor a mamához megyünk a pusztára ? ! — Van jó dolgod? Te, most akarsz venni bundát 45 fokos melegben ?! — Hát nem te mondtad a télea, hogy a bundát nyáron kell venni, > mert akkor olcsóbb ? 1 i — Lehet. De el tudok én képzelni I nyarat 20 fok meleggel is. Ráér te- j hát az a bunda máskor is... Ha
