Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-12-24 / 104. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 december 24. A karácsonyi ünnepek alatt 6« újév napjén la készülnek FÉlWKÉPFEUlftELEK Csak december hónapban 3 darab fénrképleveleiólap és 1 drb első« ronda fényképnagyitás 8 pengő! Háznál karácnonyfa-felvételeket elvállalok Vidékre meghívásra kiutazom Bemnto fotémű 'ész SzeKizúrd I Számos kitantetés és elismerd oklevél I egyáltalán mondottam volna... Most azonban már csakugyan rohanok, mert elmakacsolnak abban az uj perben a járásbíróságon. Onnan aztán még lóghat a nyelvem, kutya» goihatok a királyi kúriára. .. — Persze ma lesz a végső ítélet az én bundaperemben. Azt hiszed, nem tartom számon, hogy ezzel a pörrel kapcsolatban ígérted ? !.. . — Eh, hagyj nekem békét azzal az ostoba ... izé — bundával! S már rohant is. Az asszony azonban nem hagyta* Mert tapasztalásból tudta, hogy nemcsak a vasat kell addig ütni, amíg — meleg, hanem a — bundát is, mert ez meg úgy lesz — meleg! Már tudniillik — neki 1 Egy jó félóra múlva tehát indult ő is, legalább hogy — érdeklődjék. így szoktak a pesti asszonyok. Panaszkodik is minden kereskedő, hogy az üzlete nem vevővel, hanem csupa ilyen — érdeklődővel van tele... Ment, hát. Közben meg megállt egy egy kirakatnál. De még messze volt a Kossuth Lajos-utca, ahol azt a neki tetsző bundát tegnap délután kitéve látta... Egyszerre csak esni kezdett. Meg megkoppant már egy- egy kövér esőcsepp a rizsszalma nyári kalapon. De ami utána jött, annak fele se tréfa. Zuhogni kezdett! Először egy kicsikét megszaporázta min denki a lépteit. De aztán gyors iramban sietett fedél alá. ö is. Nem volt esőernyője. Pedig sajnálta a szép nyári aelyemruhát. Mások is igy vol tak. Általános futás kerekedett tehát. Sok asszony el is árulta ezzel az — életkorát. Mert igaz, hogy a rövid ruha fiatallá tesz mindenkit. De hogyha akad valaki, aki elfelejtkezve, az ilyen locspocs időben még ezt a térden felüli, bokorugró szoknyács kát is felcsippenti — hátul, vége van, mert anyakönyvi-kivonat nélkül is egészen bizonyos, hogy még az ó-korban, vagy legalább is abban az időben született, amikor még a szoknyáknak — sleppje voltl Azt tudni- ill k fel kellett — csippenteni I Tehát a régi megszokás. A kis asszonyka végre is gondolt valamit, beugrott egy közeli kapu alá. — Kezét csókolom 1 — sipított felé egy olyan ismerősnek tetsző hang: — Persze, meg sem ismer már a nagyságos asszonyka? Pedig én volnék a falujából az egykori dajkája, a Kajtár örzsi, instállom alásson ... Elgyüttem megnézni az onokámat, itt szolgál la. Hiszen tetszik ismérni a Kokas János parádés kocsist ?! Hát annak fia-bornya, akarom mondani, lánya volna Csókolj kezet szépen kis lányom... Látod, hogy megszépült a leiköm drága nagyságos asszony, ami ótától mi tülünk elszakadt?! _ Nini, maga az örzsi néni ?! No, ezt se hittem volna, hogy még ma itt találkozunk ! __ Hát persze... Hanem áldom is azt a csúnya esőt, hogy ide be verte... De tessék talán ?! Itt van a mi hajlékunk, éppen szemközt a földszinten... — Ugyan, ugyan, csak idegen lakásba nem mehetek be?! — Már pedig én nem engedem, hogy az én nagyságos kisasszony- kám, vagy csókolom a kezeit, asz- szonykám, halálra hüljön itt, ebben a cugos kapualjban! Különben is bátran bégyühet. Az ur még tegnap elutazott. Mert asszonyt hoz a galambom, uj asszonyt, Tegnap húr colkodtunk ide. Most tesszük rendbe az uj lakását. Ide gyünnek mézes - hetelni. Voltaképpen azért is vagyok itt . . . A nagy kapacitálásra a fiatal ász- szony végre is belépett a nyitva volt előszoba ajtaján. De mintha kígyó csipte volna meg, amikor oldalt pillantva, az ajtó feliratán végig futott szeme: Szabó Elemér dr kir. törvény széki bíró. Az ő hajdani jogász gavallérja! Aki mindenáron el akarta ütni a mostani férje kezéről, aki már akkor is jónevü, kezdő fiskális volt... S ő most itt ?! Furcsa, sőt bolond az eset! Rettenetes zavarba jött. De csak nem árulhatta el magát az öregasszony előtt. Hallgatta hát annak a hosszas mondókáit türelemmel. Nézegetett ki az utcai ablakon. De bi zony az eső, mintha csak most kéz dene szakadni Isten igazában. Hosszú, nyúlós cseppjei visszaugráltak az asz faltról. Mintha onnan felülről láthatatlan kezek apró gyertyácskákat mártogatnának oda le. Vagy mintha pöttöm Hüvelyk Matyik ugrándoz nának s járnák a szilaj táncot... Talán éppen erről a szilaj táncról jutott eszébe ama bizonyos megyebál, amely után a két vetélytárs kö zött párbaj is lett érte.. . Elmoso lyodott. Mert a — párbaj pénteken volt, a pisztolyok azonban — cső törtökre voltak töltve. De meg is adta az árát az ő ármányos Sándor bácsija, aki azokat töltögette, ó — sült el helyettük! Mert rakott ő mind két fegyverbe hüvelyknyi golyókat, a puskaport azonban, anélkül, hogy észrevették volna, az akkor divatos, bő mancsettás ingujjába ügyeskedte s az, hogy- hogynem, ott robbant fel a szájából elmaradhatatlan szivar hamujától... Mosolygott az asszonyka. Talán épp ettől kedvet kapott az ég is. Kétfelé nyílt a barna felleg. Lenevetett a nap. Megszűnt a nyári, hirtelen zivatar. — Na, most aztán sietek. Isten velük örzsi néni. Köszönöm a szállást! Kilépett a kapualjba. — Kigyó! szisszent meg egy hang a háta megett. Az ura volt. — Nini, hát te is itt vagy, édes öregem ?! Hogy kerülsz ide ? ! — Érdekes ?! Én, hogy kerülök?! De talán inkább magadat kérdeznéd ?! Engem a járásbíróságtól jövet, a kapu alá vert a vihar ... — Én is éppen igy jártam . .. — Persze, csakhogy tégedet még — beljebb sodort a — fergeteg! Oda ni! Azt hiszed, nem lát lám, honnan surrantál ki ? ! Tehát igaz, amit már úgyis régen sejtek és gya nitok ... Hanem most utól^ ért a nemezis, az Isten ujja! Megcsíptelek te, alattomos kigyó ! Te... — Ne csinálj botrányt... — Igen is csinálok. Tudja meg mindenki, hogy nem tűröm tovább ezt az aljas Viszonyt. .. i— Viszonyt ?! Hát már egészen bolond vagy ? 1 — Bolond ? í Csak voltam. De éppen most jött meg az eszem ! Megölöm azt a cudar gazembert, a gaz csábítót. ;. Persze, ezért Volt a vá rosba olyan sürgős az ut ? í Találka, persze, találka ?! Még ma beadom a válókeresetet 1 — Bolond voltál, az is maradsz! Hát add be. Hanem siess, mert én még délelőtt be fogom adatni 1 Le hetetlen már a te ostoba rigolyáidat kibirni! Egy »szabad« autó akart mellettük eliramodni. Az asszonyka meg állította. Hirtelen beleugrott s már be is csapta az ajtót. De azt meg nem állotta mérgében, hogy elégtételül ki ne öltse nyelvecskéjét, a hoppon ott maradt urára, aki csak állt állt, nem tudta, hogy mit tegyen?! Előbb vissza akart rohanni a »csábító« lakására. Már előre megsuhogtatta vékony sétabotját. De úgy látszik, nem találta elég súlyos — argumentumnak. Vagy inkább a viszont- támadás esetén kellő védelemnek. Mert hát okos embernek erre is gondolnia kell... Revolvere ötlött eszébe. Csakhogy ez meg töltetlenül hever Wertheim szekrényében. Mióta rájött, hogy nemcsak a — kapanyél, hanem az — ing, vagy a kabátujj is — el sülhet, azóta irtózik minden kelle metlen robbanó anyagtól, kivált, ha tudja, hogy annak — magja is van... Legjobban aggasztotta mégis, a reá kioltott nyelv. Ez az asszonynépnél a végső elkeseredés jele. Elszántság, sötét terv is lappanghat mögötte, kivált ha már elkövetkezett a — megbánás ... Pedig hát kár lenne mégis azért a jó kis asszonykáért. Mert hátha csak látszat, véletlen az egész. Hiszen, amikor durván nekirontott, aránylag olyan nyugodt volt... óh, hányszor van — úgy, ahogy egy- átalán — nincsen 9! Egy bizonyos, hogy a »tény körülmények« még nem egészen világosak. Szóval megszólalt benne a — védőfiskális. Pedig ez egyhamar nem szokott elhallgatni! Szinte futólépéssel indult tehát a nem is közeli autóállomásra. Lakására robogott. A szobalány kisirt szemmel fogadta. (Éppen akkor olvasta el tizedszer Palijának, a hűtelen borbély segédnek, beretvánál is élesebb, szívig metsző lemondó levelét!) — Szent Isten! Maris, talán valami baj van ? ! Hol a nagyságos asszony ?! — Az elébb ment el. S magával vitte Lacikát is! — Lacikát ? 1 És még mit vitt ?! — Egy nagy kuffert. Tele ruhával. Alig tudtuk becsukni. Még vaveszek: mindenféle Javítok: Cserélek: Tervezek: Készítek : Koncz Tivadar mérlegkészitő Singer vaskereskedő házában lami hegyes meg is bökte benne az ujjamat. — Mi... mi volt az a — hegyes ?! Mondja ... izé... tán — kés ?! Vagy talán íróasztalomról a velencei tőr?! — Bizonyosan a — hajsütő vas, mert nam látom a »tojalett tükrön«... — Úgy ? 1 Az, más 1 Ez némileg megnyugtatta. Volt olyan pszichológus, hogy amikor egy nő, hajsütő vasat visz magával, akkor nem lehetnek valami tulsötét tervei! De mégis izgatta belől valami : — S mondja csak, nem említette, hogy izé ... fiskálishoz megy ? 1 — Már miért menne, hiszen a nagyságos ur is fiskális ? ! — Hát akkor hova ment ?! — Azt nem szabad elárulnom. Megtiltotta... — De nézze Maris, mondjuk egy szép — harisnya... — Persze, megint csak — flór?! — Selyem, kis Maris, tiszta selyem ... — Na, ha valódi, akkor elárulom, hogy az öreg nagyságos asszonyhoz ment Gödöllőre, a pusztára . .. Egyszeriben jobb kedve* lett az ügyvéd urnák. Az órára pislantott: Még elérek! S belevágta magát a lenn hagyott autóba. Megadta a címet : Királyi kúria! Már javában tárgyalták az ügyét. Nagyon komplikált hagyatéki per volt. Jó két óra felé került a sor az Ítélethirdetésre. De, ha a vége jó, minden jó. Végérvényesen is megnyerte a sok száz milliós — pert, vagyis a — bundapert. Majd kiugrott a bőréből. Dudol- rászva jött ki a kapun. Az utcai elárusítótól, csak úgy megszokásból, elkapott egy korai esti lapot. Olvasni kezdte. Elcsípett egy autó-takxit. De késett a beszállással. Most lett csak neki érdekes lap, amikor egy ökölnyi betűs közleményhez ért. —- Nézte, csak nézte. Egyszer csak a saját becses homlokára ütött. — Óh, te, szamár! — Hogy mondta az ur ?! — ín- dignálódott a soffőr. — Úgy, hogy Kossuth Lajos-utca! — Adta ki a parancsot. — Ott belépett egy elegáns prémüzletbe. Nemsokára hatalmas csomagot cepeltek utána s tettek be a még ott várakozó autóba: — Gödöllő! — rendelkezett. S ott csak. begurult a nyitott verandán. A felesége éppen buvócskát játszott a kis Lacikával. Nyakába borult: — Bocsáss meg, te ártatlan, te, szent! Az asszony egy kicsit ijedezve húzódott el. — Na, na, ne félj... Mert olvasd csak — lobogtatta a lapot. Vagy várj csak, majd én olvasom ! S már olvasta is: »Ma reggel 9 órakor majd végzetessé vált autószerencsétlenség érte Szabó Elemér dr, budapesti közismert törvényszéki bírót. Jegyesével, a dús- I gazdag özv. Pákay Bélánéval, ennek J pusztájáról éppen a balmazújvárosi ' anyakönyvvezetőhöz igyekeztek, ami- I kor az autót« ... elragadták a — Nagy karácsonyi vásári Szépirodalmi és ifjúsági könyvek • Levélpapír újdonságok • Amatőr albumok • Emlékkönyvek, naplók • Iróalzatok, bőráruk • Dísztárgyak, karácsonyfadíszek Társasjátékok • dús választókban, feltűnő olcsó árban MOLHÁR-féle RT. kOnyv- és paplrkereskedésében Szekszárd, Kaszinóbazár
