Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-12-24 / 104. szám
4 az édes vérei hálás ajándékait; ez magyar föld és az is marad; otthon lehet, mert gondolnak rá és él az emléke, óh bár ne csalódnék s ne fakadna panaszra, hogy itt is lerombolt mindént a török ellenség és nem épített fel semmit a magyar hála. Báta katolikus egyházközsége templomot szeretne építeni a klastrom- hegyen, hol a szent vér temploma állt, mely iránt oly nagy kegyelettel viseltettek a Hunyadiak. Szerény szándékunk, hogy ebbőn emléket állítsunk Hunyadi Jánosnak. Erre mi felénk pusztul a nemzet, veszendő ben a hit, lassan majd csak szép szó a haza. Lobogó lángok, gyújtó példaképek kellenek, hogy újra tűzet fogjon a hamvadó magyar lélekTestvérek, segítsetek megépítenünk a Megváltó drága vérének templomát i abban Tolna vármegye Hunyadi emlékét 1 Székely karácsony Irta: F. Bereczk Gizella. Uzon Péter viskójának ablakát meg megrázta a berecki hegyek felől fújó szél. Az öreg székely meg sem rezzent, csupán a törökbuzát morzsol- gató kérges kezei reszkettek. Felesége, a kis öreg párja már nem állta szó nélkül. Ráncos kézé ben megállt a guzsaj és bátortalanul nézve az urára, sipogó hangon szólt: — Sírnak a fenyők I Az öreg csak lejjebb horgasztotta a fejét, de nem felelt rá? A török- buzaszemek aprónként potyogtak ko sarába, egyre csak dolgozgatott, hogy asszonya előtt el ne árulja, hogy 'neki is fáj a büszke székely szive. Juli asszony behúzta fonnyadt nyaltát rongyos kendőjébe, mert biz ä csutaláng nem csinált valami túl barátságos meleget a konyhácskában és megeredt könnyek között tovább 'bőszéit: k * -r- Biz’a Péter, Marikának nem Jeszen az idén karácsonyfája. A bocs* 'koros Őrök elállották az erdő útjait, nem adnak ki fenyőt a magyarnak. Mit adnék csak egy kicsi ágacskáárt Péteri De hát nem lehet, most mán -ezt sem lehet 1 •— Majd elfordul még valamerre galambom. — szólalt meg az öreg — iszen még öt nap vagyon odáig. Majd megpróbálom. Talán tudok hozni. Megpróbálom én. — Mit es szólna a szegény fiam, — jajgatott tovább a vénasszony — ha tudná, hogy Marikának most mán karácsonyfája se lehet. Annak es mán idestova tíz esztendeje, hogy itt ha- gyá nékünk a leánykát. Meg kellett halnia, mert magyar vót. Székely I Miért is nem tudott a nyelvére vigyázni 1 Mért hogy nem tudott tűrni I Az a szegény asszony meg nem sokáig birá nélküle, hamarosan elmene : utána. t — Hallgas, — csitította az öreg Marika jön 1 Véle jön Kászoni Kelemen es. Ne lásson a leányka köny- nyűket. Nyílt az ajtó. Marika jött be első i nek. Mintha a tavasz dobott volna :• ide valahonnan egy színes virágot, & mintha nem is a hideg szél kisérte volna utján. Ahogy a kendőcskéit : leszedte magáról, olyan volt, mint egy kibontakozott halovány rózsa. > Nem hiába szokta mondani Kászoni \ Kelemen, hogy: »jó szaga vagyon . tőle a levegőnek amerre jár«. Kászoni Kelemen ott állt mellette. Gyönyörködve nézte, hiszen eszteq- dőre összekerülnek. Már akárhogy megyen is a székelysors, jobb sorsra egyhamar hiába várnak, csak Marika töltse mán bé a 17. esztendőt, hogy TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ______________1935 december 24. ne kelljen a gyönge virágot félteni a korai harmattól. Még egy tavasz, egy nyár. egy ősz és elviszi őt Ká szőni Kelemen. Kettecskén majd csak elviselik a rabigát, édes leszen a törökbuzakenyér, ha Marika fehér kis keze dagasztja és jó leszen a pityóka leves, ha ő főzi a napsugaras mosollyal kínálja oda az urának. Csak mán ideérjen az ideje 1 — Mért olyan szomorúak nagyapám ? — kérdezte a leányka. — Ne busu'jon édes öregszülém — fordult az anyókához, aki elmulasztotta kitörölgetni arca barázdáiból a köny- nyeket — majd leszen még másképpen is. De ezt már ő is szomorúan mondta, mert jól tudja, hogy mi fáj az öregeknek, hiszen a fonóban más ról sem beszéltek ma a leányok. Kászoni Kelemen nem tudta nézni Marika bánatát. — Dejszen! Nem addig van a’ Kiáltott föl. Szálas alakja, mintha még magasabbra nyúlt volna, szemeiben dacos láng lobbant meg. Két karját Marika felé nyújtotta, de ölelni nem tudott, mert ismos két keze ökölbe kényszeredett. Szinte hörögve lökte ki magából a szót: — Majd én megmutatom, hogy Uzon Marikának leszen karácsony fája 1 Aztán elrohant. Sivített a szél utána, ahogy becsapta maga mögött az aj tót. A leány mozdult egyet, mintha véle akart volna menni, de aztán megállt egyenesen, mint egy büszke rózsafa. Arcáról eltűnt a szomorúság, piros ajkai mosolyra nyíltak, kék szemei fölragyogtak, mint az esti csillagok. Igen 1 Neki leszen karácsonyfája I Kászoni Ke'emen hoz néki. Bátor ember és okos Majd elhozza őnéki a legszebbet, legformásabbat. ő meg majd készít rá aranyos papírból csil lagokat, sziveket és gyertyácskákat gyújt rajt. Igen 1 Lesz karácsonyfa, karácsonyi ének, ünnep, szeretet. — Kászoni Kelemenen nem fognak ki a móc katonák. Igazi székely! Nem ismer veszedelmet. Nem ... nem ... nem érheti baj, hiszen ő gondolatban elkíséri, utána röpül a lelke és minden bajtól megvédi. Kászoni Kelemen ideér a karácsonyfával. A vackon nőtt oláh, jól birta a hideget, de azért mégis zsebre tette a kezét a puskaszij mellett és összeverte ormótlan két bocskorát, hogy meg ne fagyjon álló helyében. A székely legény már ötöd napja járta a hegyalját, de hiába. Durva szitkokkal kergették el az oláh őrök, mint egy kutyát. Ma már az utolsó nap és már bealkonyult, neki már vtt kéne lennie a fenyőfával Marikánál. Még ennél megpróbálkozik szép szóval, — gondolta — ha aztán nem megy, hát élet vagy halál, de fe nyőfa nélkül haza nem megyen. Mert hiszen kezdhette volna ő így is, de arra gondolt, hogyha pusztakézzel összeméri erejét a fegyveres oláhé- val, biztos halál és mi lesz akkor Marikával 1 Csakhamar sikerült levenni a lábáról a bocskorost, pénzt, dohányt és a fapipáját adta neki s meg volt a fenyő, szép formás, ezüstös levelű. Boldogan vette vállára és elindult vele. Nem érezte, hogy fázik, nem fájt neki, hogy oda a dohánya, meg a keserves keresete, az sem bántotta, hogy a fapipája most már nem az ő száját melegíti, hanem az oláhét. Sietett drága terhével. Ahogy a falu útjára tért, -előbujt a hold és megvilágította az útját, de őt magát is, meg a fenyőfát is. A hegyoldal ról éppen oda lehetett látni. Éles dörrenés hasította át a leve* gőt. Jól célzott az oláh, éppen a fenyőágak közé, a székely legény hátába talált a golyó. — Ej a tamburáját, — kiáltott Kászoni Kelemen — mert érezte, hogy ott, ahol az »ütés« érte, me legszik a teste. Megállt, megfordult, mintha szembe akarna nézni a tá madójával, de körülötte nagy csönd volt és nem látott mást, mint az ezüstös hold világánál a nagy hegyet De hallani vélte a bocskoros katona röhögését és leikével látta, amint markában a véres judáspénz zel, az ő keserves keresményével, pipája füstje mögött vigy arra torzul az arca. — Bitang — ordította torkasza- szakadtából — bitang, kutyái Hogy verjen meg a Magyaristen! Aztán megfordult s mintha minden haragja kiszállt volna belőle ezzel a pár hangosan mondott szóval, tovább vette útját. Gyorsított* de csak az akarásával, mert lábai lassan mozogtak, de azért jól haladt előre. — No csak nincs baj ... — mo rogta kis idő múlva — semmi az egész ... persze, hogy semmi 1 . . - Oda érek . . . Marika nem ijed meg, bátor székely lány .. , Julinéni bé köti a sebet. .. fehér hasított gyolcs- csal . . . aztán . .. semmi baj ... . Iszen sietek én . . , egészen jól me- j gyen a sietés ..... no mán, hogy szé- | Amit városunk középkori történe- netéből tudunk, nagyon kevés. Kétségtelen, hogy kitűnő fekvése mellett — az ősrégi dunamenti fő útvonal vonult el alatta ;—.. a római kultúra még fennmaradt emlékeinek is nagy része volt abban, hogy a magyarság hamar megtelepedett a szőlőtermő dombok alján s hogy I. Béla királyunk 1061 ben bencés apátságot alapított itt. Az apátságot, mely a mai megyeház helyén épült, később meg is erősítették. Hogy mikor, nem tudjuk, de a XV. század elején már várnagyáról olvasunk. E század második felében már mezővárosnak mondják Szekszárdot, ami azt mutatja, hogy bár az apát földesurasága alatt állt, bizonyos kiváltságokkal bírt s elég népes volt. Minthogy a Konstantinápoly— Eszék—Buda vonal a legfontosabb hadiut lett a török számára, városunk, amely e mellett feküdt, hamar a török uralma alá került. 1532 ben szállta meg Kászon bég, aki felégette s török őrséget helyezett bele. Hogy ez a végleges birtokbavételét jelentette e, biztosan nem tudjuk, de 1541-ben kétségtelenül bekövetkezett ez, amikor megyénk jó részben a török hatalma alá jutott. Evlia Cselebi, a hires török világ utazó, 1663 ban járt itt s leírta Szekszárd egy kerület, szandzsák, székhelye lett s ennek parancsnoka, a szandzsákbég itt székelt. Az őrség a Várat foglalta el, amennyire annyira helyrehozva azt, mert a török — templom és fürdő kivételével — nem igen épített. Pedig, hogy eléggé el pusztulhatott a város is és a vár is, azt elgondolhatjuk, ha tudjuk, hogy 1526 ban és 1529 ben is erre vonult Budára, illetve Bécs alá Szolimán seregével, hogy Kászon bég, mint láttuk, 1532 ben felégette s hogy bizonyára sokat szenvedett akkor is, mikor 1541 ben végleg a török kezébe került. *) Főkép Tolna vármegye levéltárában és az Országos Levéltárban gyűjtött adatok. dűlők ... nem .. . nem, de szédülök . . . csak megbotlám .. . súly tudta, hogy kő fekszik a hó alatt... no mán itt es vagyok ... itt vagyon a templom . .. megvetem a körösz- töt . .. de .. . nem . . . nem emelő- dik a karom ... itt az iskolaház... nohát iszen mán nincs messze . .L Ott vagyon mán Uzon Péter házikója . . . ide látszik az ablaka .. I még vagy száz lépés . . . hamar meg. járom ... no de elsötétedett egyszeriben .. . elbújt talán a hold ?... no mán ide érkezém .. . Dicsértessék ... itt... itt az ajtó ... itt a fakilincs ... a . . . a ... fenyő kicsit nehéz ... de .. . jól bírom . , egészen jól bírom .. . igen megfogom a kilincset és tüstént béyül kerülök . . . Ma . . . Marika . . . itt a fenyő .... elhozárn néked |. . a legszebbet ... a leg... for .. . má ..]. sabbat.. .1 " Megmondám, hogy Uzon Marikának lészén karácsonyfája! De ezt már csak úgy álmodta Kászon Kelemen, a viskó ajtaja előtt, a hópárnán. Kinyúlt keze már nem érte el a fakilincset, baljával pedig szorosan fogta a fenyőt, el ne vegye tőle senki, mert ezt néki hozta, ék az övé, Uzon Marikáé, Uzon Marika karácsonyfája 1 munkájában, hogy mit látott városunkban. Érdekes leírása alkalmas arra is, hogy alapján rekonstruálhassuk, milyen lehetett a középkorban a vár s a város. DélfelÖ), a mai bejáró táján, felvonó hídon át vezetett az ut a várba, amely, mint a helye ma is mutatja, nem volt nagyaz apátsági épületet, a templomot foglalta magába s még néhány kisebb épületet, Evlia szerint összesen öt 'házát és égy dsámit, templomot. Maga a város két részből, két utcából állt,-mint az 1573 i fej adólajstromból látjuk: az egyik a Kálvária és a Bartina felé eső utca volt, amelyet Szekszárdnak neveztek, a másik pedig a Felfalvi utca, amely kétségtelenül a mai Felső utcának ; féléi meg; az utóbbiban 15, az előbbiben pedig 40 házat írtak össze a mondott esztendőben. ~ 1526 előtt bizonyára nagyobb - s népesebb volt, de azóta sok pusztu* lás érte, mint láttuk, míg a török lett itt az ur. De később is.; 1565- ben a szigeti kapitány katonái égették fel, 1598 ban pedig a hajdúk foglalták el éjjeli támadással a várost, felgyújtották s leöldöstek, akit csak értek. A török őrség a várat foglalta el, ahol egy templomot építettek, a várkapu előtt pedig fürdő, cseréppel fedett fogadó, imaházak, mecsetek és boltok épültek; mindez, úgy látszik, a mai Béla téren. Maga a város — írja Evlia Cselebi — Vár felé hajló dombon fekszik s 500 deszkatetejü házból áll, amelyek közül kitűnik a bégnek, a parancsnoknak magas palotája. Buda 1686 i ostromának hírére a nagyvezér már a nyáron megindult nagyobb sereggel a felmentésére; amikor azonban látta, hogy megkésett, visszafordult és Eszékre sietett, még pedig oly gyorsan, hogy Lot* haringiai Károly, aki már szeptember 6-án üldözésére indult, nem tudta utolérni. Nagyon valószínű, hogy a török lakosság, mint Budáról is, már A « 0 1 1 M Ml Ml . 1 _§.§9. _ £______X JÍ.__f. Sz ekszárd a törökök kiűzése utam első évtizedekben0 Irta: dr HOLUB JÓZSEF egyetemi tanár.
