Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-11-23 / 95. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 november 23. (Szombat.) 95. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEG JELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Előfizetési dl|t Egész évre _12 pengő || Félévre______6 pengő Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetés! dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|s 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 fillér, nlláatkeresőknek 80 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Felidézzük a múltot Felidézzük a 40.000 kan lovas bio mora emlékét, felidéziük az első komoly, nagy magyar temetőt: Mohit, a magyar széthúzás, a megnemértés első irtózatos tömegsírját. Felidézzük az ősz Kötönyt, akit kivégzett az értetlen féltékenység, hogy azatán kúojai szerteszéledjenek, ▼égigraholják a Tiszapartját és utat nyissanak a reánkzúduló vésznek: a tatároknak. Egy nemzet süllyedt ott el azokban a mohimenti mocsarakban, hogy újraéledésében soha többé ne ismerhessen rá saját faji- ságira. Felidézzük annak a bajor szerzetesnek a krónikáját, amelyben azt írja: „Magyarországot háromszázöt- ven évi fennállás után a tatárok ez év ben megsemmisítették.0 Anno: 1241. Fel kell idézni ezeket a szomorú múltakat ma, amikor Európában itt is, ott is olyan szellemi és világnézeti egységek termelődnek, amelyek kifelé és befelé egyaránt lebirhatatla- noknak látszanak. Fel kell idéznünk azért, mert úgy érezzük, hogy a nagy célok meg nem értése, az idők kívánalmainak lekicsinylése, megint katasztrófába viheti nemzetünket s azért, mert magyar egység nélkül nem volt és nem less magyar jövendő. Felidézzük Mohi után Mohácsot, a második nagy magyar temetőt, a széthúzásnak, az egyéni vágyaknak esen második tömegsírját. Szekftt Gyula ugyan fölmenti Zápolya Jánost a mohácsi katasztrófa előidézésének súlyos vádja alól azzal, hogy hiszen szakadatlan volt a levélváltás, küldöncjárás közte és királyi udvar között a támadás elhalasztását illetőleg, de vájjon őszinték lehettek-e esek az üzengetések. Az ő kibugy- gyanó könnyei és felöltött gyász- ruhája igaz volt-e ? Az ő egész to- vábbKélete, tervei és kétségbeejtő kicsinyessége, nem látszik ezt igazolni. Ebben u /iörnylL J^ ■*aaca uttL is csak a félelem nSíkttl halni tudó Zápolya Györgyöknek, Tomonaknak volt igaauk és az élni tudó, halni tudó, szép szomorú fejű, hűséges magyaroknak, a Czibak Imréknek, a vágyaikat soha el nem érő, komor fekete vőlegényeknek . . . És idézzük fel lelki szemeink elé a jeltelenül szerte porladó kuruo temetőket ? Nem fájdul-e bele a fejünk, amikor lelki szemeink elé idézzük a nagy majtényi siket ? Amikor ott látjuk a hegyet-völgyet mezítláb járó talpasok utolsó tisezerjét, amint leikökben a kurucság riadt bűnével, a siralmasságig lerongyolódva szélednek szét egy reménytelen országban. Amikor ott látjuk földbeszúrkodva a majtényi síkon azt a 149 darab di- csóséges Szűz Máriás kuruo lobogót, mindenkitől elhagyatva, magukra ma radottan ösBietépve. Alig lehet ki- betüzni róluk a büszke: Cum Deo, pre patria et libertate dicső szavait, amely szavakat a túlsó oldalon soha sem tudnak megérteni, megérezni, mert Mohács óta kétféle hazafiság lett az átka a magyarságnak. És ez az átok még ott kisért Rodostóban is ób — merjük-e kimon* dani — még ma is. Egyszer volt csak komoly, lenyűgöző erejű egységünk — szinte önkénytelenül is úgy kell kezdeni, mint a meséket szokták — és ez az 1848 egysége volt. Széchenyi leikéből indult ki ennek első hullámgyürüje, hogy aztán a Kárpátoktól, az Adriától visszaverődve, átölelje és össze- olvassza a magyarságot. És ha erre a dicső korra reá felhőzik is a Széchenyi—Kossuth, Kossuth—Görgey ellentét árnyéka és ha Mohi, Mohács és Majtény után Világost is meg kellett érnünk és át kellett szenvednünk, mégis az egység szempontjából, a legdicsőbb korszaka volt Magyarországnak, Ezt is felidézzük, mert most is ilyen egységet várunk uj nemzeti feladataink megoldásában. Felidéztük azért, mert moBt is egy uj labanoság hadserege van kialaku óban . .. Most, amikor bevallottak ennek a Csonkaország sokat hányatott népének, hogy sokszor és sokat vétettünk ellenök és most meg akarjuk kezdeni a —- jóvátételt. Eltöröljük azokat a soha nem álmodott adósságokat, amelyek olyan Különösek voltak, hogy minden becsületes törlesztés ellenére is csak növelte őket az idő. Amikor lesimitjuk az ő gondba borult, ráncokba komorodott homlokukat, hogy nem „földéhség0 volt az, ami űzte őket a többért, hanem a természet által mindnyájunkba beleplántált ösztönös szerzési vágy. — Amikor azoknak, akik azt álmodták, hogy a száz darabban álló os- tornyélszéles földjeik egyszer — mint a mesében — egy darabbá kerekedtek ki, középen egy sudár jegenye- fás kicsi tanyával, amelyből a kakas- iritfréko/ás alhal.latpzott mind a négy sarkára, hogy azoknak az álmodozó magyaroknak megmondhassuk végre, hogy úgy lesz, ahogy álmodták, mert ez nemcsak az ő érdekük, hanem a nemzet érdeke is. Amikor megmondjuk azoknak az élni tudó, halni tudó, kemény kötésű Czibak Imréknek, hogy a történelmi belátás magyar becsületességével és a nemzetgazdasági tudás és előrelátás józanságával nemsokára uj magyar falvak fognak kinőni a magyar ugarból a magyar élni akarás szimbolu maiként és hadat akarunk üzenni a gémeskutak, földessiobák és búbos- kemencék világának ... és kérünk helyette hűséget, hitet, munkát és verejtéket. Hát miért kell ennyi józan és tiszta beosületesség ellen összefogni ? Hát miért kell itt az uj labanoság? Hát itt soha senki semmit ne csináljon ? . Hát a mi szomorú és a mi dicsősé- I ges múltúnkból sohse tanulunk ? ... „Spártával nem lehet béke, — mondotta Philokratos — csak ha elvesszük tőle a lehetőséget, hogy árt sonu, amit a miniszterelnökünk úgy fordított le magyarra, hogy kivess- szűk az ellenzék vitorláiból a szelet. Ma, amikor nemcsak földrajzilag, ha nem világnézetileg is a változó sze lek övébe kerültünk, a mi uj vizekre kisiklott magyar gályánk vitorláiba is be kell fogni minden magyar aka- ratfeszitő erejét, hogy előbbre jussunk, hogy fölidézhessük ezeket a sorokat: „Ne félj hajóm, repülj hajóm : rajtad a Holnap hőse0 ... amely hős kell, hogy végre az egyetemes magyarság legyen. Ma|or Imre. A szekszárdi disztorna Megyeszerte óriási érdeklődést keltett a december hó 7 -én a Szekszárd Szálló összes termeiben rendezendő disztorna bemutatóról szóló híradásunk. Nemcsak a sporttal közelebb ról foglalkozó közönséget mozgatta meg ez a közlemény, de a hozzánk állandóan érkező kérdezősködések- ből azt is látjuk, hogy a testedzéstől eddig távol álló egyének is kíváncsian várják a Szék szár dra készülő nagyhírű atlétákat és Pelle Istvánt, az olympiai világbajnokot. A disztorna előkészületei serényen folynak és Péterg Sándor test- nevelési vezetővel az élen szükebb körű rendező bizottság fáradozik a részletek kidolgozásán, a fogadás, elszállásolás programmjának és a bemutató sorrendjének az összeállításán. Ez a Szekszárdim lezajló sportesemény országos viszonylatokban is elsőrendű érdekeBségü lesz. Ennek tartja maga a Magyar Torna Szövetség is, mert a tornászokat Soós Géza, a szövetség országos főtitkára kíséri le Szekszárdra. A szövetség vezetősége ezzel is dokumentálni kívánja, milyen nagy fontosságot tulajdonit a szekszárdi bemutatónak. A helyi rendező bizottságtól vett értesülésünk Bzerint a napokban már díszíteni fogják a város utcáit a Szék- szárdon még sohasem látott és a disz- tornát hirdető művészi kivitelű színes falragaszok is. Esek minden bizonnyal még jobban fokozzák majd a szekszárdi és környékbeli közönségnek már most is megnyilvánuló | élénk érdeklődését. A kartel és az államhatalom Az állam erejével kell magát 1 szembetalálni a kartelnek, mert az államnak, amely a közjó legfőbb őre nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége, hogy azokat a karteleket, amelyek elvesztették józan ítélőképességüket, ismét a helyes útra terelje. Szentesen hangzottak el ezek a komoly és határozott szavak, Bornemisza Géza ipzrügyi miniszter mondotta azokat akkor, amikor ugyancsak Szentesen az egyik ellenzéki vezér a kartelekkel kapcsolatban támadta Gömbös Gyula reformkormányát. A kortesBzólammaí szemben a reál- politika nyilatkozott meg abbén az álláppontban, amely elismeri ugyan, hogy a kartel a termelés egyik eszköze, de hangsúlyozza, hogy ezt az eszközt az államhatalom ellenőrzése alá kell vetni. Kézenfekvő ugyanis, hogy ha a kartel a termelésnek helyes irányba való terelését, a nemzeti termelés, ésszerű megosztását, a gazdaságilag rossz eredménnyel működő üzemeknek modernizálását jelenti, akkor a kartel munkája nem áll ellentétben a köz érdekeivel. Ha a kartel a maga racionalizált szervezettségével magasabb üsemrendjável valamit olcsóbban, jobban, gyorsabban tud termelni, ezzel végeredményben a fogyasztó tömegek javát szolgálja s a nemzet egyetemének van hasznára. A termeléspolitika igazságos és tárgyilagos szempontjaiból nézve a dolgot, nyilvánvaló, hogy amikor a kartel olcsóbban, célszerűbben, gag- daságosabbzn dolgozik, amikor a munkaerő és a nyersanyag ésszerű kihasználásával termel — jogos kifogás nem emelhető léte ób működése ellen. Ha igy dolgosikl A baj azonban az, hogy nem igen dolgozik igy, hanem ellenkezőleg, szervezett erőit arra használja, hogy iodokolat/fttfs! felverje az árakat. Ekkor kW/, hogy szembetalálja magát ar Illám hatalmával, amint jf* zz iparügyí miniszter vilée-sfjm mondotta. Nem lehet az,* hogy a kertelek elvakult árpolitikája egyes elenyésző kisebbséget jelentő foglalkozási ágak számára illegitim hasznot, mamutjövedelmet biztosítson. Meg kell néznünk az érem mindkét oldalát. Elfogulatlanul kell vizsgálni ezt a nagyjelentőségű gazdaság- politikai problémát s a valóban tárgyilagos mérlegelés arra a következtetésre jut, amint azt Bornemisza Géza is hangoztatta, hogy bizonyos esetekben a nemzet erőinek meg- hatványozása érdekében egyenesen szükséges a józan és mértéktartó kartelizálás. Szükséges pedig azért, hogy ne keletkezhessék az országban felesleges üzem, hogy nemzetünk tőkeereje ne aprósódjék fel esetleg meddő vállalkozásokban. E megállapítással egyidejűleg utalt azonban a tömegek érdekeit védő természetszerű következményekre is az iparügyi miniszter. Kijelentette, Egyes szám ára 12 fillér.
