Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-10-23 / 86. szám

XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 október 23. (Szerda.) 86. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre __ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér, Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, , A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyíl ttér soronként 60 fillérbe kerül. hogy as ellenállás kapujáig ment . el, hanem volt ereje, hogy meg ia nyissa ezt a kaput és át is lépje küszöbét, bármennyire óvták e lépéstől. Nos: a nagy lépés megtörtént. Mi azt a szellemet akarjuk kép viselni e sorokban, amelynek van szive is, lelke is, hogy örülni tudjon minden lépésnek, amelyet a magyar ság az élet nagy útvonalán úgy tesz meg, hogy haszon és siker származik abból az egyénre és a közre is. S maga az a valóság, hogy a javaslat szerint a hitbisományok föld állagá­nak 823.324 holdjából CBak 390 000 kát. holdat hagy meg hitbizományi birtoknak s a többit felszabadítja, ez maga olyan lépés, olyan haladás, amely uj fejezetet vitt a magyar agrártársadalom életébe. És e fejezet élén egyetlen név áll: Gömbös Gyula neve, aki hozzá mert nyúlni ehhez a nehéz kérdéshez, hogy | azt megreformálja és a földet hozzá­■ férhetővé tegye a magyar néptöme­■ gek számára. A szekszárdi filléres vonat A hltblzományi reform a töivenyhozús előtt Mindazok, akiknek a szivéhez van nőve a magyar föld és a magyar földmiveBtársadalom élete és sorsa, jelentős napnak fogják elismerni &z október 17-ét s a törvény hozásnak azt az ülését is, amely ezen a napon folyt le. Hogy mi történt ezen a törvényhozási Ülésen? Az igazság­ügyminiszter beterjesztett egy javas­latot, amelynek már maga a címe is eleget mond : „A családi hitbizomány- ról és a hitbizományi kisbirtokról“ szól a javaslat. Köztudomású, hogy ennek a tör­ténelmi jelentőségű javaslatnak a böl­csőjét ott ringatták a pannonhalmi és bakonyi minisztertanácsokon s amelyről a miniszterelnök többször kijelentette, hogy uj életet akar vele és általa fakasztani az ország mező­gazdasági életében. De viszont vol­tak bicBinylő és akadékoskodó néze­tek is, amelyek váltig hangoztatták, hogy ebből a gondolatból ugyan so­hasem lesz valóság, mert a kormány­nak nincsen bátorsága, hogy hozzá­nyúljon a kétségtelenül nehéz kér­déshez, amelyben már annyiszor meg­akadt a jószándék. De Gömbös Gyula nem az a férfi, aki meghátrálna a nehézségek elől, de az sem, aki olyat Ígérne, amit nem akar valóra váltani. Cz a kérdés már ott volt az első program átadásban, mint olyan pro­grampont, amelyet nem lehet többé sem halogatni, sem kitérni előle. Egyszerűen meg kell oldani, még pedig úgy, hogy a felszabaduló bir­toktestek a föld után vágyó kis­emberek kezére juthasson. Sokaknak nem tetszett ez természetesen. Fő­ként azoknak, akik elavult világ­szemléletük denevértornyából nem képesek az uj eszmék és uj világ- szemlélet magassága felé emelkedni. De Gömbös Gyula mindezekkel nem törődött. De nem is törődhetett. Hi­szen ha a gáncsoskodó kritika el­vette volna a kedvét e reformtervé­nek meg valósításától, ez nem jelen­tett volna mást, minthogy feladja reformterveit. Ez viszont azt jelen­tette volna, hogy“ a csonkaország kormánya nem akar számolni az adott helyzettel s mikor népszaporodást hirdet, voltaképpen olyan valamit hirdet, aminek nem (udja biztosítani a lehetőségét és feltételeit. Mert hiszen nem is kell hangoz­tatnunk, hogy a népszsporodás nagy­részben a földkérdésnek a függvénye és ha nem is teljesen ezzel függ össze, de mégis csak elválaszthatat­lan a két kérdés egymástól. Amikor tehát Gömbös Gyula a hit- bizomány reformjához nyúl, nagyobb egyéni bátorságról tesz tanúságot, mint a régi idők Botondja, aki nem­csak elmerészkedett Bizánc kapujáig, de vesbuzogányával be is lúzta azt. De viszont Gömbös Gyula nemcsak, A buds pestieknek kedves őszi ki­ránduló helye lett Szekszárd és a va­sárnapra hirdetett filléres vonat je­gyeit — mint azt előző számunkban már jeleztük — az árusítás első két napján lefoglalták, — Az érdeklődés oly nagy volt, hogy a MÁV rögtön elhatározta újabb vonat bevezetését is. Az első vonatra 1100, a máso­dikra 800 utas jelentkezett és a fá­radt őszi napfényben fürdő város utcáit és tereit 10 órára már 1900 idegen lepte el. A filléres vonatok utasainak érkezése és fogadtatása a szokásos külsőségek közt történt és a vendégek csoportokba verődve in­dultak a város nevezetességeinek a megszemlélésére. Legnagyobb volt az érdeklődés a Szekszárdi Borvidéki Bortermelők Pinczeszövetkezetének a pincéje iránt, ahol állandóan százszámra tolongtak az idegenek, szemlélve a szekszárdi hegy folyékony kincseit rejtegető ha­talmas hordókat és kóstolgatva a ru- bintvörös édes bikavért, a hires szek­szárdi Urmöst, meg a csemege­borokat. Bár a filléres vonat utasainak jó része ismerősökhöz, rokonokhoz jött vendégül, azonban ezek is majdnem mind megfordultak a látványosság- számbamenő várpincében, ahol a nagy tolongásban a Budapestről jött zseb­tolvajok is munkába kezdtek. Hor­váth Lajos detektív- csoportvezető és Kálmán János rendőrfőtörzsőrmester ott elfogta Szőke Sándor 47 éves budapesti mészárossegédet, aki el­lopta Nagy Istvánné selyemgyári mun­kásnő kendőbe kötött heti keresetét, Deák Gyula budapesti lakos 28 pen­gőt tartalmazó pénztárcáját és Páz­mány György budapesti pénzügyőri szemlész ezüst cigarettatárcáját. A rendőrség Szőkét, aki hasonló bűn­cselekményekért már hatszor volt büntetve, átki sérte az ügyészséghez. A Pinceszövetkezet pincéjében a budapesti vendégek 6, 8, 10 és 15 filléres árban összesen 4000 pohár (400 liter) bort fogyasztottak és eközben elveszett 220 darab pohár. Azonkívül demijonokban magukkal vittek 1100 liter — legnagyobbrészt — vörös bort és Urmöst. A szövet­kezet szerint ez alkalommal fordult meg legtöbb vendég a pincékben és . most fogyott el legtöbb bor. Ez min- I denesetre a legjobb propaganda. diális jellegű hitbizományok ne aka­dályozzák az egészséges közgazdasági fejlődést, ne gátolják a földmivelő néprétegek gazdasági terjeszkedését és megerősödését és ne maradjanak földmivesnép bajainak állandó forrá­sai. Továbbá, hogy a hitbizományok a nemzeti termelésben az eddiginél fokozottabb mértékben vegyenek részt. Emellett ez a reformalkotás a nemzeti földbirtokpolitikai reformok előfutárjául tekintendő, amelynek fel­adata az is, hogy e földbirtokpolitikai reformok és főként a megalkotandó telepítési törvényben szem előtt tar­tandó célok megvalósítása elől ki­küszöböljön minden akadályt, amely a hitbizományi intézményben rejlik. E célokat azonban el lehet érni a hitbisományok teljes eltörlése nélkül is éspedig a fül nagy hitbizomá- nyoknak kellő korlátok közé szorí­tásával. Az intézmény teljes eltörlés» olyan értékeket pusztíthatna el, melyek faji és nemzeti szempontból igen becsesek, mert a nagy törté­nelmi múlttal bíró erős faji és nemzet» hagyományokkal telitett családok gazdasági erejének viszonylagos meg» tartása fontos nemzeti érdek és ezen­kívül művelődési és gazdasági szem­pontból is kedvező hatású. A hit— bizománynak a közérdekre káron hatásai inkább csak abból származ­nak, hogy a mezőgazdasági lekötött birtokrész igen nagy területet foglal le. Erdőbirtoknál, terméketlen terü­letnél, más vagyontárgyaknál, igy a készpénznél, értékpapíroknál, ipari éa kereskedelmi vállalatoknál, bérházak­nál ez a káros hatás nem jelentkezik. Ezért a törvényjavaslat mindenek­előtt akként rendelkezik, hogy a bit- bizományokhoz tartozó mezőgazda- sági ingatlac okból csak 30.000 ko­rona kataszteri tiszta jövedelmű te­rület maradjon hit bizományi lekötött­ség alatt, de viszont legalább a hit­bizományi mezőgazdasági terü'et 30 százaléka. A 30.000 korona katasz­teri tiszta jövedelemmel biró terület átlagosan 3000—3500 kataszteri hold­nak felel meg. — Kétségtelen, hogy ilyen nagyságú mezőgazdasági terü­let lekötöttségben tartása mellett a hitbizományi földbirtok mennyisége országos viszonylatban nem tekint­hető túltengőnek és ilyen átlagos maximum mellett gondoskodni lehet arról, hogy a kötöttség alatt maradd mezőgazdasági terület olyan helyen jelöltessék ki, ahol az legkevésbé gátolja a földmivelő népesség gazda­sági terjeszkedését. A 30 százalékos kisegítő kulcs meghatározásánál a leg­nagyobb hitbizományok méltányos* érdekeire van tekintettel a javaslat. Ugyanis nagy hitbizományaink szá­mos mezőgazdasági, ipari, vagy egyéb* olyan vállalatot tartanak fenn, ame­lyek jelentékenyebb terjedelmű mező- gazdasági üzemre támaszkodnak éa a mezőgazdasági területnek ily vál­lalatok alól leendő elvonása azokat létalapjukban ingatná meg s a mun­kások százait fosztaná meg kenyerük­A hitbizományi reform rendelkezései Az igazságttgyminiszter a kép­viselőház csütörtöki ülésén beterjesz­tette a családi hitbizományrói és a hitbizományi kisbirtokról szó’ó tör­vényjavaslatot. Ez a javaslat jelentő­ségével a kormány reform programm- jából is kétségtelenül kiemelkedik és olyan reformot hoz, amelyet a kialakult egyöntetű közvélemény is régóta vár. A hitbizományi reform gondolata évtizedeken keresztül szá­mos alkalommal került előtérbe és foglalkoztatta a törvényhozás szer­veit és e reformtörekvések uj erőre kaptak a világháború után. A tria­noni határok közé szorított hazánk­ban a hitbizományi intézmény kér­désének rendezése még fontosabb és sürgősebb feladat, mint a világháború előtt volt. Szükségessé teszi a refor- J mot a politikai, társadalmi és gaz- I dasági viszonyok bekövetkezett vál­tozása, de egyúttal a hitbizományok sajátságos megoszlása. A ma fennálló hitbizományok együttes területe az ország egész területének kb. 5*1 százalékát teszi ki, a hitbizományi ingatlanok mező- gazdasági művelés alatt álló része pedig 3*5 százaléka az ország mező­gazdaságilag megművelt területének. Ez nyilván mutatja, hogy nagyobb területű mezőgazdái ági ingatlanok állanak lekötöttség alatt, mintsem az közgazdasági szempontból kívánatos lenne. De nem a családi hitbizomá- nyok puszta létezésében, hanem csak azok tultengésében, valamint abban rejlik a haj, hogy ez idegenből át­ültetett intézmény két és félszázsdos múltja ellenére sem vált a nemzeti földbirtok politikai célok részesévé. A kormány törvényjavaslata arról kíván gocdoskodni, hogy a lati fun­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents