Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-09 / 82. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 október 9. —i A rágcsáló fajta kipuszlitása Konszolidált állami ás társad »Imi életünk felbecsülhetetlen kincs, est a kincset elprádálni kárboaatos volna. Aki a mai rendet és nyugalmat — amelyben én jövőnk biztosítékát Iá« tóm — megzavarni igyekeznék, aki sötét utakon járva, álnoksággal, búj togatáissl fel akarná saitani as egye nstlenség parazsát, aa hazája, saját fajtája ellen fordalna és ennek a ma már ismét büszkén égnek törd ősi magyar tölgynek próbálná a gyöke* reit alattomos módon elrágní. Est a rágcsáló fajtát Tekintetes Törvényhatósági Bizottság nem siabad magunk kösött megtűrni, est a fajtát, ha volna ilyen közöttünk, kérlelhetetlenül ki kellene pusztítani. Történelmünk lapjait forgatva, hányszor találkoztunk a végzetes magyar pártoskodással, civakodással, belső viszállyal, egyenetlenséggel« Sohasem vezettek jóra. Pártviszályok, civódás ma olyan fényűzés volna, amit ebben a szegény országban nem engedhetünk meg magunknak. Egyéni büszkeségünk ma nem állhat ' azon a fokon, vélt egyéni érdekeinket nem helyezhetjük arra az önző magaslatra, hogy a közérdek kárára egymás ellen törjünk. Nekünk ma nem pirtoskodásra, hanem Összefogásra, egységre van szűk- ségünk. A mindnyájunk által várva-várt magyar virradat, a magyar igazság utjának előkészítésére hívok meg mindenkit, kérem a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság minden egyes tagját, a vármegye egész közönségét a nemzeti munkára. Nsgy, nehéz, de nemes küzdelemre, aa összetartás, egymás megbecsülése, a kölcsönös bizalom és testvéri szeretet jegyében. Hitem és meggyőződésem, hogy ezt a munkát, amelynek földje rögös, útja tövises, összefogással, becsületes együttműködéssel el tudjuk végezni, ha országunkban rend és nyugalom uralkodik és a lelkek egyensúlya biztosítva van. A lelki egyensúly biztosítását a vallási, nyelvi, faji és társadalmi ellentétek kiküszöbölésében látom. Testvérek vagyunk valamennyien itt e magyarföldön, különbség közöttünk semilyen vonatkozásban nincsen és a jövőben sem lehet. Vármegyénk közönsége több vallásfelekezethez tartozókból tevődik össze. E felekezetek eddig is békés egyetértésben éltek és szolgálták közösen a vármegye javát, őszintén hiszem, hogy ez a jövőben is igy marad és 1 azon leszek, hogy a felekezeti ' összhang, ha lehet még bensőségesebbé, még testvériesebbé váljék. A leghatározottabban arra fogok törekedni, hogy ha netalán zavaró mozzanatok állanának elő, azokat egyszersmindenk orra megszüntessem. Egy a mi Istenünk, a magyarok Istene, egyetlen bizalomból fakadó mély* séges fohásszal esedezünk hozzá és kérjük, hogy engedje megérnünk Magyarország feltámadását. Vármegyénk más és más nyelvcsoporthoz tartozó lakosságának életével, létkérdéseivel, a különböző nemzetiségek egymáshoz való viszonyával és együttműködésük mikéntjével különös gonddal, figyelemmel kívánok foglalkozni. Örömmel olvasgattam a vármegye történetét és ez a történelem ékesen szól amellett, bogy a nem magyar ajkú lakosságnak — és itt a német nemzetiségüeket értem — vármegyénkben mulfjs, évszázados tradíciója van. Ez a múlt bizonysága an nak, hogy vármegyénk németajkú lakossága magyar történelmi hivatását mindig átérezle. Ha vannak a mi német kisebbségünknek tradíciói és van hivatása, melyet a magyar államegység kere tein belül évtizedeken keresztül maradék nélkül betöltött, úgy e tradíciók, ez a hivatás a jelenre és a jö vőre is kötelesnek. Hiszem és meggyőződésem, hogy németajkú lakosságunk magyar nemzeti feladatainak a jövőben is teljes loyalitással meg fog felelni. Eddigi pUyafatásom alatt bőven volt alkalmam a kisebbségi kérdés sei, a vegyes nemzetiségek által lakott területek sajátos viszonyaival nemcsak hazai, hanem általános, nemzetközi vonatkozásban is behatóan foglalkozni. Miat a kisebbségi kérdés alapos ismerője, a kérdáskom- plexum tanulmányozásából azt a tapasztalatot merítettem, hogy a problémának egy józan logikus megoldása van. Ez a megoldás az államegység- hez bű loyalis kisebbségek életlehetőségeinek a törvényes kereteken belül való biztositása, Z ivartalan fejlődést kell lehetővé tenni annak a kisebbségnek, amely az állami és társadalmi rendhez hűen ragaszkodik és ott mint annak hasznos alkotó eleme keresi boldogulását. Gőmbtts Gyula a nemzetiségekről A miniszterelnök ur kormányelnöki bemutatkozó beszédében lefektette a nemzetiségi kérdésben vallott álláspontját. Azt mondotta, hogy: „Azt a toleranciát, amelyet a magyar nemzet egy évezreden keresztül gyakorolt, továbbra is gyakorolni akarja, de egy feltétel mellett: ha ez a tolerancia centripetális erőket fejleszt, akceptálja, helyesli és kimű* velendőnek tartja, de amennyiben centrifugális tünetek mutatkoznának, elibük áll, mert a szomszéd népeknek sem érdeke, hogy itt olyan tendenciák jelentkezzenek, amelyek a magyar sorsközössíget megbontják.a A kormányelnök ur ez alaptételét hűen követve, barátja és támogatója kívánok maradni a kisebbségi lakosságnak, ha az a kisebbség a vármegye osztatlan közönségének és közösségének hasznos és munkás tényezője. Ebben a szellemben óhajtom segíteni, előmozdítani és tovább fejleszteni vármegyénk nyelvileg megosztott összlakosságának az együttműködését, mindig a közös érdekek, a közös nemzeti cél szem előtt tartásával. Ilyen értelemben biztosítom a vármegye németajkú lakosságát, hogy objektiv és méltányos megitélője leszek helyzetüknek és megértő munkatársukként ajánlkozom vármegyénk és országunk felvirágoztatása érdekében kifejtendő loyalis államhű munkájukhoz. Osstályuralmat nem ismerek el és kérlelhetetlenül harcot indítanék azok ellen, akik osztályuralomra töreked- I nének. Társadalmi rétegeződés min- j den időkben volt, van ma is. Ez az j évszázadokon keresztül kifejlődött j közgazdasági berendezkedés termé- I szete. Azonban ezék a rétegek nem törhetnek egymás elnyomására,hanem egymás mellett kell elhelyezkedniők és egymással párhuzamban kell foty- tatniok társadalmi jólétet fakasztó munkájukat. Tek. Törvényhatósági Bizottság 1 A mai rendkívüli időkben és rendkívüli gazdasági viszonyok között, amikor az országokat, földrészeket elborító gazdasági világkrizis súlyos nyomása alól kezdünk talán lassan felszabadulni, különös gonddal, szeretettel kívánom istápolni vármegyénk közönségének gazdasági érdekeit. Tekintettel arra, hogy vármegyénk lakosságának nagy többségét foglalkozása földhöz köti, nem mulaszthatom el — minden további vonatkozás nélkül — reámutatni arra a megfontolt, alapos és az agrárkérdések széles csoportjára kiterjedő gazdasági programra, amellyel a kormány a gazdatársadalom helyzetén javítani szándékozik. Magam is szeretem a földet, a föld szeretete véremmé vált, hiszen gazdacsaládból származom és apáim egész múltja a földhöz köt. Rajongóan szeretem a magyar földet, mert megtanultam a Kárpátok alján kemény harcban, elkeseredetten, véremmel védeni azt a kis darab földemet, ahol nagyapáim alusszák örök álmukat. De szeretem a főidet azért is — mert nemzetgazdasági struktúránk alapja a fö d, a mezőgazdaság. Mező- gazdaságunk prosperitása, a magyar föld termelőképességének racionális fokozása, közgazdasági létünk kulcsa. Az erős gazdatársadalom pedig közgazdasági berendezkedésünk főpillére. Ennek megfelelően mindenre kiteijedő gonddal fogok törekedni arra, hogy vármegyénk gazdatársa- dalmának segítségére legyek, őket minden erőmmel támogassam. Innen kérem őket, hogy legyenek hozzám teljes, őszinte bizalommal, forduljanak hozzám ügyes-bajos dolgaikkal és ígérem, hogy megteszek értük mindent, amit szerény tehetségem és hatásköröm megenged. A gazdatársadalmat szivvel-lélek- kel támogatni kívánom, ami nem jelenti azt, hogy ez a támogatás más foglalkozási ágak érdekeinek háttérbe szorításával történhessék. Támogatni igyekszem vármegyénk többi társadalmi rétegét is, mindenekelőtt pedig az iparral és kereskedelemmel foglalkozókat, mert tudatában vagyok annak, hogy a kereskedelmi és ipari ágak helyes működése teszi lehetővé közgazdaságunk zavartalan menetét. A különböző foglalkozási ágakban elhelyezkedett néprétegek kollaborá- ciója hozza magával a társadalom prosperitását. Szabadjon itt rámutatnom arra, hogy akkor, amikor a gazdasági kérdéseket hozom szőnyegre, amikor a társadalom prosperitásáról beszélek, egy magasztos elgondolás lebeg szemeim előtt — az, hogy minden becsületes munkás magyar léleknek meglegyen a megélhetése, a mindennapi kenyere. A mai viszonyok rendkívüliek és ezért ez a darab kenyér talán nem lesz bőséges, talán sok helyen szűkös lesz. Azonban, aminthogy elvisel hét őnek tartom a szűkös megélhetést, éppen úgy nem I fartőm elviselhetőnek és megenged- I hetetlennek tartom, hogy a nyomor I üsse fel közöttünk tanyáját. A sze- ' géoység nem szégyen, de az én azé- gyenem a mindnyájunk, a társadalom szégyene volna, ha véreink nyomorognának és az Ínség pusztítana közöttünk. Ezért a legnemesebb küzdelemre hivom fal vármegyénk megértő társadalmát és arra kérem őket, menjünk el emberi teljesítő képességeink legvégső határáig, di üssük ki a nyomort, tüntessük el az ínséget ebből a szép vármegyéből. Eogedje meg a tekintetes Törvény- hatósági Bizottság, hogy pár szót szóljak a közigazgatási tisztviselői karhoz és a felügyeletem alá tartozó állami, megyei vagy városi szervezetek, intézmények tisztviselő karához. Jó közigazgatás és tágabb értelemben jó állami igazgatás nélkül nincs állami élet, nincs társadalmi berendezkedés. Ahol ez az igazgatás akadozni kezd, ahol annak hajszál- pontosságra beállított finom művtt keretei közé akárcsak porszemek is vetődaek, o t az állami életben zavarok fognak jelentkezni, a társadalmi rend meglazulással fenyeget. Ennek a felismerésében arra kell törekedni, hogy közigazgatásunk minden szempontjából /kifogástalan legyen. Gyors és pontos közigazgatást kell szolgáltatnunk, amely nem önmagáért, hanem kizárólag a közösségért él. De még ezt sem tartom elegendőnek. Szerintem a közigazgatás akkor áll hivatása magaslatán, ha a tisztviselői kar a mindennapi élet nehézségeivel küzdő közönségnek nemcsak birája és bírálója, hanem és még inkább támogatója, segítőtársa. Mintegy atyai tanácsadója, aki a hatáskörébe tartozó igazgatási ágazatokban a közönséget felvilágosítja, eligazítja, megmutatja neki az utat, amelyen a saját érdekeinek és a köz érdekének szem előtt tartásával haladnia kell. A tisztviselői kar forrjon össze az élettel ne magas polcról ítélkezzék, hanem szálljon le a nép közé, ismerje meg annak minden gondját, baját és ne akkor nyújtson segédkezet, amikor a jaj szó már hiába hallszik el füléhez, hanem idejekorán, amikor a baj még csiráiban felismerhető és sikeresen orvosolható. A jó, pontos és kizárólag a közönség érdekeit szolgáló közigazgatás a tisztviselői kar teljeB odaadását, szakértelmét, munkakedvét és szere- tétét kivánja és én meg vagyok róla győződve, hogy mélyen tisztelt tiszt- viselőtársaim megértöleg veszik szavaimat, mikor arra kérem őket, hogy ilyen értelemben legyenek segítségemre. Vármegyénk kipróbált, hazafias, erényekben díszes tisztviselőkarának lelkes támogatását és közreműködését kérem. Egyúttal őszinte bizalommal fordulok ehhez a kitűnő tisztviselői karhoz és mindénekelőtt vármegyénk kiváló első tisztviselőjéhez, az Alispán Ur Öméltóságához, kérve őket, legyenek hozzám oly őszinte baráti bizalommal, mint amilyen nyílt, férfias és őszinte viselkedésről részemről mindnyájukat eleve biztosíthatom. Teljes életemben a munka embere voltam. A nehéz feladatoktól soha nem rettentem vissza, pedig nem egyszer állítottak egész embert
