Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-09 / 82. szám
82. szám. TOLNÄMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 október 9. (Szerda.) Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______ 6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, jtllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint nyilitér soronként 60 fillérbe kerlll. Vármegyénk ul főispánja talom ténye és a magyar alkotmány sajátságos és különös értékű jelentősége és hogy ez a tény csak akkor válik eleven életté, ha a várhegye közönsége kiveszi a főispántól az esküt és beiktatja méltóságába. Alkotmányos életünknek ez a nemes ünnepsége folyt le a nagy nem- zeti gyászt, október 6 át megelőző napon vármegyénkben, mintha az egymásután pergő napok véletlen kiválasztásából a nemzeti fájdalom sebeit feltépő gyásznap előtt a reánk bornló nagy szomorúságok sötétségébe a hitnek, a reménységnek és bizalomnak fénysugarát óhajtották volna az ünnepség rendezői vinni, hogy az ünnepség pompájával és az ott elhangzott nagyértékü .beszédekkel megerősítsék- lelkünket abban a szent hitben, hogy a mai Bötét magyar éjszakából lesz, kell lenni egy boldogabb jövendőnek, amikor hálaimák fognak zengeni milliók ajkáról. Messziről jött 1 Nevével is ritkán találkoztunk. Nem a belpolitikai élet torzsalkodó forgatagában élt. Nemzete rögös utjai egyengetésének nehéz munkájában töltötte napjait. Ismeretlen volt e vármegyében és a beiktatás után mégis úgy éreztük, mintha mégsem volna idegen. Lelki- | lanatában egy egy nagy lépéssel közelebb hozta őt e vármegye közönségének szivéhez. Az a nemes láng, amely oly feltartózhatatlan erővel csapdosott ki az ő halkan csengő szavaiból, a magyar földnek és a magyar népnek az a fanatikus szeretető, percek és pillanatok alatt, e nagy történelmi múlttal rendelkező vármegye értékes fiai sorába állította be. Pohárköszöntőjében elhangzott Bzavai jellemzik a szombati ünnepség egész lelki megnyilatkozását a legfrappánsabban. „A nemzeti egység — mondotta — nem párt, hanem konstruktiv nemzetépitő erőknek szent cél érdekében való ősz- szefogása, amelyet meg kell teremtenünk, ha a népek küzdelmében nem akarunk elsüllyedni.“ Sokan, akik ennek az egységnek az útjait gyengítik, szeretik az ily ünnepségeket politikai jellegűnek feltüntetni. Akik magyar lélekkel vettek részt vitéz Thuránszky László beiktatásán, azok egy pillanatig sóm érezték ki abból a politikumot, mert minden ott elhangzott szó felül állt a napi politikán és egy törekvés- I ben csúcsosodott ki: a nemzetépitő i munkában. A zempléni küldöttség egyik tagja Egyes szám könnyekig megható beszédében gyönyörűen domborította ki és szögezte le, hogy a Thuránszkyak a vármegye földjéből sarjadtak ki és hogy a vármegye iránti évszázados szeretet biztosítékot nyújthat Tolna vármegyének, amelynek Zemplén szülöttjét a mai napon átadják, hogy az uj főispán a kormányzó hatalom szuverén akaratát és a vármegye autonómiáját összhangba tudja hozni a nemzet életében folyó nagy munkában. Ennek, a szülőföldről hangzó tanu- ságtételnek csak fényes megerősítése volt a belügyminiszternek az ebéden elhangzott szava, amidőn azt domborította ki, hogy bár érezte, hogy Thuránszky László Tolna nlegyé- ben idegen földre lép, ennek dacára alkalmasnak tartotta őt a főispáni magas méltósággal járó kötelességek teljesítésére, mert felelősségében tudta, hogy Thuránszky László Tolna vármegye közönségéért és mindazért a feladatért, amely reá bizatik, helyt fog állani és szolgálni fogja minden erejével ennek a nemes vármegye közönségének érdekeit. Ezeken a fényes bizonyságtételeken kivül megnyugvással, bizakodással és reménységgel töltheti el Tolna vármegye minden lakójának szivét az a lelkiség is, amely csak egy olyan emberből áradhat ki, aki az ő családi elvonatkozásaiban is érezte, hogy mi az, elveszíteni azokat a rögöket, amelyekhez évszázados tradíciók kapcsolták lelkét, aki a diplomáciai pálya sok titkos rejtélyt feltáró utjain látta és hallhatta, hogy mily szomorú sorB ma magyarnak lenni és aki egész szivével meg tudja érezni, hogy még ennél a sorsnál is rettenetesebb, elszakított magyarnak lenni. Ez a szélesebb látkör, ezek a szubjektív érzelmek tudnak csak elkötelezni embereket, hazát és testvért oly fanatikusan szerető emberré, mint amilyen Tolna vármegye uj főispánja és ebből a fanatikus lelkiségből fakadhatnak csak azok a vitézhez illő bátor és nyílt szavak, nagyszerű gondolatok és mélységes érzések, amelyek órák, napok múlva is úgy csilingelnek nemcsak a fülünkben de szivünkben is, mint a magyar feltámadásba vetett bizalmunknak és hitünknek szent reménységei. Az uj főispán a kormánypolitika tántoríthatatlan hívének és követőjének vallotta magát. Hittel és elhatározással fog azon az utón haladni — jelentette ki — amelyet a miniszterelnök és kormánya országunk boldogulására kijelölt. — Fegyelmezett emberként százszáza- lékig kívánja a reá bízott teendőket elvégezni. Egyetlen cél lebeg szeme előtt a nemzet nagy egyetemének érdekein kivül: Tolna vármegye jövője és ezt kívánja minden rendelkezésre álló eszközzel szolgálni. — Legfőbb törekvése, hogy a tiszta jogrend, a törvények és rendeletek tiszteletbentartása, a felekezetek és nemzetiségek, társadalmi osztályok ára 20 fillér. közötti béke, társadalmi összhang, céltudatos és becsületes munka és testvéri összetartás uralkodjék ebben a vármegyében. De amily szeretettel hiv beiktató beszédében mindenkit ehhez az összefogó munkához, egyben nyíltan és teljes bátorsággal jelenti be, hogy aki konszolidált állami és társadalmi életünk felbecsülhetetlen kincséhez akar nyúlni, aki bujtogatásBal fel akarná szítani az egyenetlenség parazsát és ezzel hazája és saját faja ellen fordulna, az ősi magyar tölgynek gyökereit alattomosan elrágni törekszik, ezt a rágcsáló fajtát kér* telhetetlen kézzel ki kell pusztítani. Pártviszálykodás fényűzését mi magyarok nem engedhetjük meg magunknak. Vallási, nyelvi, faji és társadalmi ellentéteket ki kell küszö* bölni, mert testvérek vagyunk valamennyien és különbség közöttünk semmilyen vonatkozásban nem lehet. Törekvése lesz, hogy a felekezeti össz • haDg — ha lehet — még bensőségesebb legyen, mint eddig volt. El vármegye németajkú lakossága történelmi hivatását mindig átérezte. — Hiszi, hogy ennek a jövőben íb teljes loyalitással meg fog felelni. Barátja kíván maradni a kisebbségi lakosságnak, ha az a vármegye osztatlan közösségének hasznos és munkás tényezője marad. Rajongón szereti a magyar földet — mondotta — mert megtanulta a Kárpátok alján kemény harcban vérével védelmezni azt a földet, ahol nagyapái alusszák örök álmukat. És e földszeretetből fakad, hogy különös gonddal fogja kisérni a vármegye ; gazdasági érdekeit. De emellett szociális szempotokat sem téveszt Bzem elől. Törekvése az. lesz, hogy minden becsületes magyar léleknek meglegyen a megélhetése, a nyomor ne üsse fel tanyáját e vármegyében. A szegénység nem szégyen, de ha e> vármegyében ínség és éhezés lenne, az mindenikőnk szégyene volna — mondotta — és ezért a szociális gondolat megérzésére hivta fel a vármegye nagy közönségének figyelmét és kérte e munkájában támogatásukat. Kicsendült megnyitó beszédéből annak az átértése, hogy jő közigazgatás nélkül nincs állami élet. Az az óhaja, hogy a tisztviselői kar munkájában forrjon össze az élettel és necBak bírája, de megértője is legyen a jogkereső feleknek. Akkor nyújtsa' a tisztviselői társadalom segítő kezét,, különösen az alacsonyabb szellemi és lelkivilágban élők felé, amikor az. még nem késő. A munka embere,, nem riad vissza a nehéz feladatoktól.. Szivvel-lélekkel dolgozott eddig és. dolgozni akar itt e megyében is és ezt kéri tisztviselő társaitól és a. társadalomtól is. Nagyszerűen bontakozott ki beszédéből a lelkiismeretesség, de egyben az is, hogy nem ígéretekkel, nem a reménységek megcsillogtatása révén, az emberi hiszékenységre táTolna vármegye alispánja a fehér- asztal mellett elhangzott felköszöntőjében gyönyörűién kifejtette, hogy a főispán kinevezése a kormányzó haségét feltáró székfoglaló beszéde, a fehérasztal mellett tett Ígérete, az egyes küldöttségeknek adott válasza, az Ünnepélyes hangalat minden pil
