Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-10-09 / 82. szám

2 TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 október 9. maszkodva ónajt vezetője lenni e vármegyének, amikor azt fejtegette, hogy állásinak komolyságával nem tartja öaszeegyeztethatőnek, hogy e vármegye aktuális kérdéseiről nyilat­kozzék, mert azokat még nem ismeri, de arra fog törekedni, hogy minden Ügyét, minden baját és kívánságait a vármegyének és a vármegye kö­zönségének megismerje és ezt teljes munkaerejével és főispán! állásából rendelkezésre álló minden befolyásá­val támogassa. A lovagias férfi őszinte érzésével hajtotta meg az elismerés zászlaját elődje, dr Hsgymássy Zoltán előtt, aki — mint kiemelte — három év­tizeden keresztül önzetlen buzgalom* mai, lelkes kitartással szolgálta vár- megyéjét. A magyar huszár vitéz bátorsága nyilatkozott meg beköszöntő beszéde befejező részében, amidőn jelzi azt a meggyőződését, hogy feladata ne* héz lesz, azonban a nehézségek soha* sem riasztották vissza, akadályok nem fölemlítették meg, ha nemes volt a cél, amiért küzdenie kell. Már pedig az a küzdelem, amelyet mint főispán a mai napon felvess, a leg­nemesebbekért : hazájáért, nemzetéért és vármegyéjéért indal meg, legjobb tndását és minden tehetségét kívánja tehát ezért a szentháromságért sorom­póba állítani. Bízik a törvényható­sági bizottságban és e vármegye ha­zafias közönségében, hogy megisme­rik szándékainak tisztaságát, önzet- j fenségét és becsületességét és ama I reményének adott hangot, hogy szá­mit munkájában hathatós és jóindu­latú támogatásukra. Midőn e sorokat Írjuk, hatása alatt állunk még mindig a megnyitó be­szédnek és a beiktató ünnepségnek. És akik lapunk hasábjain immár a nagy világégés óta a hatodik főispán beiktatásának krónikásai vagyunk, tisstelettudásunk és tiszteletadásunk dacára is mindig kerültük a hata­lom élére állitottakkal szemben a bizantizmust. Mindig csak azt a visszhangot tQ* vábbitottuk, amelyet a szavak és cselekedetek keltettek fel lelkűnkben. A szombati beikatás ünnepségeiből és különösen megnyilatkozásaiból az a leszűrt tárgyilagos következtetésünk és megállapításunk, hogy dr vitéz Thuránszky László, az uj főispán, nem idegen már Tolna vármegyében, lelkikapcsolat támadt közte és e vár­megye közönsége között. Munkáját szeretettel és megértéssel várja és fogadja e vármegye közönsége és szent meggyőződésünk, hogy a főispán be­ígért és tudjuk be is váltandó mun­kájából és e vármegye közönségének megértéséből, vármegyénk összeségé­nek boldogulása, jobb jövendője fog fakadni. Adja Isten, hogy ez, amiért ma­gyaros lélekkel fohászkodunk és amihez az uj főispán részéről őszinte férfias törekvést látunk valóvá váljék, az ünnepség nagy és szép álmodé- saiból reális valóságok legyenek. s. . Az installációs közgyűlés F Az ősi Tolna vármegye nagy idő­ket látott történelmi nevezeteBBégU székházé bizonyára igen soká emlé* kezetes, nagyszerű ünnep színhelye volt e hó 5-én. Ekkor iktatta be UgyaniB a vármegye közönsége a fő- ispáni székbe dr vitéz thuriki és komjáthnai Thuránszky Lászlót. A kormány képviselőjének nagy díszt, tekintélyt és hatalmat jelentő méltó­ságába való bevezetése mindenkor ünnepi eseménye a vármegyének és az önkormányzat székhelyének, de különösen az volt a mostani beikta­tás, amikor a főispánt elkísérte uj működése színhelyére maga vitéz leveldi Kozma Miklós belügymi­niszter és eljött vele együtt dr kániai Kánya Kálmán külügyminiszter is, hogy a saját jelenlétével is kifejezésre juttassa azt a nagy értéket, amelyet dr vitéz Thuránszky László kép visel a magyar állam közéletében és «ly kiváló tisztviselői karában. Mintha a természet maga is doku­mentálni kívánta volna ennek az ese­ménynek a hétköznapokon messze tulemelkedő jelentőségét, a napsuga­rak bőségétől bearanyozott ragyogó pompára ébredt a Bartina tövében évezredek óta lakott székváros, amely­nek tereit, utcáit sürü rajokban lep­ték el a vidékről egymásután berobogó pompás fogatok és gépkocsik. A vár­megye legtávolabbi vidékéről is Szék szárdra érkeztek a törvényhatósági bizottság tagjai, hogy tanúi legyenek a fontos közjogi aktusnak és hogy magukkal vihessék otthonukba éB községeikbe mindazokat az impress - eziókat, amelyeket a vármegye kö­zönsége előtt idegen, fiatal főispán bemutatkozása kiváltott. A vonatok és autóbuszok is min­den irányból ontották az idegeneket, akik már a kora reggeli órákban nagy csoportokban sétáltak a város főútvonalain és terein. A megyeház környéke kilenc óra felé már való­ságos nyüzsgő hangyabolyhoz hason­lított, ahol a vármegye különböző népviseletei váltakoztak a középosz­1 tály fekete ünneplőjével. Ugyanakkor kezdett megtelni a megyeháza nagy terme is, amelynek karzatát és az alispáui szalonban felállított tribünt sainpompás kosztümökbe öltözött elő kelő hölgyközönség foglalta el. Előkelőségek a gyűlésen. Nagy feltűnést keltettek a tündök­lőén ssép diszmagyar öltözékek. Egy­másután jelentek meg a teremben nagyszerű nemzeti diszöltönyben: dr Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, gróf Apponyi Károly, gróf Apponyi Rezső, gróf Széchenyi Domonkos, báró Fiáth Tibor, báró Jeszenszky József, báró Schell József, dr örffy Imre, Döry Frigyes, Kovács-Sebes- tény Endre, dr Bernáth Béla, dr Barlhal Aurél, ifj. és id. Gözsy Tibor, Vértessy Ferenc, Vizsolyi Gusztáv. Ugyancsak diszmagyarban érkeztek Baja és Bács-Bodrog tör­vényhatósága részéről; dr Bárányi Tibor főispán, dr Székhelyi László vármegyei főjegyző, dr Arnóthy Sándor főispáni titkár, Zemplén vár­megyéből dr Maityasovszky Kál­mán máltai lovag, vármegyei főjegyző, dr Metzner Tibor földbirtokos, tör­vényhatósági bizottsági tag, Somogy vármegye képviseletében vitéz lg- mándy-Hegyessy László főispán, Stephaich Pál alispán, Baranya vár­megye részéről vitéz Sztankovánszky Pál, Kaposvár közönsége képvisele­tében pedig dr vitéz Kaposváry György polgármester. Ott voltak azonkívül: Simontsits Elemér vbtt., herceg Sulkowszky Rezső, báró Kornfeld Móric felső­házi tag, dr Szabó-Szabovlyevits Dusán Bács Bodrog vármegye alis­pánja, Kiss Lajos szekszárdi apát- plebános, felsőházi tag, dr Csapó Dániel gazdasági főtanácsos, dr Leo­pold Kornél és Fried Imre kor­mányfőtanácsosok, Petainek József, dr Rajniss Ferenc, vitéz Makray LajoB, dr Dulin Jenő, dr Klein An­tal képviselők, a vitézi szék, a csend­őrség, a tolnai helyőrség tisztikará­nak küldöttségei és sokan mások a vármegy« előkelő társadalmából. A közönség éljenzése közben fél tiz órakor érkezett a terembe fekete diszmagyarba öltözötten vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminiszter tit­kárjával dr Vajay Károly miniszteri osztálytanácsossal ób dr kániai Ká­nya Kálmán külügyminiszter, a mál­tai lovagrend szenzációs feltűnést keltő bíbor díszruhájába öltözött ka­binetfőnökével : gróf Csáky István­nal. Mikor a miniszterek az elnöki asztalnál elfoglalták a helyüket, * diszmagyarba öltözött dr Perczel Béla alispán a következő beszéddel nyitotta meg a főispánbeiktató kö|. gyűlést. Dr Perczel Béla alispán megnyitója Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Szívélyesen Udvöslöm a Törvény­hatósági Bizottságnak mai ünnepélyes rendkívüli közgyűlésünkön megjelent igen tisztelt tagjait. Mély tisztelettel üdvözlöm vitéz le- veldi Kozma Miklós belügyminiszter ur őnagyméltóságát, ki mai közgyű­lésünket megjelenésével megtisztelni méltóstatott. Különös örömömnek adok kifejezést, hogy őnagyméltósága sze­mélyében a belügyi kormányzat fejét, a vármegyei közigazgatás legfőbb őrét van szerencsénk itt köszönthetni és ezáltal alkalmunk nyílik az ősi vármegyeháza történelmi levegőjén, egykori országos és vármegyei nagy- jainknak itt elhelyezett képein és azon a szídpompán keresztül, melyet az ünnepélyes beiktatásra egybegyült bizottsági tagokkal és mélyen tisz­telt vendégeinkkel megtelt közgyű­lési termünk nyújt, keresztmetszet­ben bemutatni őnagyméltőságának annak a vármegyének közéletét, mely vármegye minden időben és minden ténykedésével — még pártpolitikai szempontokon felülemelkedve is — az egyetemes magyar közjó meg­valósítására és önzetlen alapon való szolgálatára törekedett. Bizonyára ez a legelső és legerősebb kapocs, mely a vármegyét az ország belügyminisz­teréhez fűzi és ezért, amidőn nagy­méltóságának a megjelenésével velünk szemben kimutatott megtissteléséért őszinte, hálás köszönetét mondok, biz­tosítom őnagyméltóságát, hogy az egyetemes magyar közjó megvalósí­tására irányuló minden alkotmányos törekvésében ezt a törvényhatósági bizottságot maga mellett fogja találni. Különös megtisztelőé érte törvény­hatóságunkat azáltal is, hogy köz­gyűlésünkön Kánya Kálmán külügy miniszter ur őnagyméltósága meg­jelenni méltóstatott. Ónagyméltóságá- nak ezen mai látogatása mindennél ékesebb módon való kifejezésre jut­tatása annak a nagyrabecsülésnek, mellyel a bölcs vezetése alatt álló külügyminisztérium kötelékében szol­gált és most Tolna vármegye élére került volt munkatársával szemben adózik, de egyben kifejezésre jutta­tása annak az érdeklődésnek is, mely- lyel őnagyméltósága volt munkatár­sának további pályafutása iránt vi­seltetik. Amidőn őnagyméltóságát mély tisztelettel üdvözlöm, biztosítom őnagyméltóságát, hogy látogatásában főispánunk személyére nézve foglalt értékelésnek megnyilvánitását Tolna vármegye közönsége igen nagyra ve­szi és ezért őnagyméltÓBágának őszinte, hálás köszönetét fejezi ki. Meleg szeretettel köszöntöm a szom­szédos törvényhatóságoknak itt meg­jelent főispánjait, alispánjait és fé­nyes küldöttségeit és köszönöm ne­kik, hogy a vármegyéink között év­századokon át zavartalanul fennállott barátságos társhatósági jóvissony ápo­lására és fenntartására irányuló kész­ségüknek megjelenésükkel újabb ta- nujelét adták és egyben ünnepélyünk külső fényének emeléséhez is hozzá­járulni szívesek voltak. Tisztelettel köszöntöm az ország­gyűlésnek, a nemzeti hadseregnek, a i helybeli hatóságoknak, intézeteknek | és egyesületeknek megjelent képvi­selőit, kik megjelenésükkel valameny. nyien kifejezésre juttatták ezen, a vármegyére nézve oly kiváló jelen­tőségű napon, Tolna vármegyével való együttérzésüket és együttünnep. lésüket. Tek. Törvényhatósági Bizottság l Mai rendkívüli közgyűlésünknek egyetlen tárgya dr vitéz thuriki és komjáthnai Thuránszky Lászlóé mél­tóságának a főispáni székbe való be­iktatása. Ebben a teremben mindnyájan, kik Tolna vármegyéhez hűséges szeretet­tel viseltetünk és az önkormányzati gondolathoz, mint alkotmányunk egyik legrégibb és minden időben bevált intézményéhez rendületlenül ragasz­kodunk, lelkünk mélyén átérezzük ennek az aktusnak a vármegye jövő életére kiható nagy jelentőségét. A főispánt Kormányzó Ur öfőméltósá- gának magas elhatározása és a kir. kormány bizalma állította a várme­gye élére, ő azonban ebben a hiva­tásában nem csupán a kormány fel­ügyeleti és ellenőrzési jogkörének bi­zalmi szerve, hanem egyúttal a kor­mányzatára bízott törvényhatóság szellemi, kulturális és erkölcsi javai­nak legfőbb gondozója ób letétemé­nyese, igy mintegy hivatásszerűen kötelezve van arra, hogy a vármegye minden közérdekű ügyét szivén vi­selje, felkarolja, a kir. kormánynál tolmácsolja és a lehetőség által meg­engedett kedvező elintézéshez hozzá­segítse. Igazi hivatásának eredmé­nyekben is kifejezésre jutó betölté­séhez feltétlenül szükséges tehát, hogy egyfelől a vármegye közönsége is bizalommal viseltessék a főispán iránt, másfelől a főispán azonosítsa magát a vármegye érdekeivel. Tek. Törvényhatósági Bizottság 1 Dr vitéz Thuránszky László Ömél­tóságának személyében oly vezetőt kaptunk a vármegye élére, kivel szemben az össshangzatos együttmű­ködésnek a vármegyére háruló esen előfeltételét a vármegye könnyen és szívesen teljesíti. Bár Öméltósága ide­genből jött hozzánk és a vármegye közéletében eddig szerepet nem ját­szott, mégis eddigi hivatali műkö­dése, — azon körülmény, hogy ma­gyar hazánkkal szemben fennálló kötelességét úgy a háborúban, hol négy éven át megszakítás nélkül arcvonalbeli szolgálatot teljesített, mint a béke éveiben a külügyminisz­térium sajtóosztályának helyettes ve­zetője és politikai osztályának igen kényes ügyekben szerepelt előadója minőségében kiváló módon teljesí­tette, — az a jóindulata és érdeklő­dése, melyet Tolna vármegye ügyei iránt már mostanság, főispáni széké­nek elfoglalása előtt kimutatott — és végül tiszteletreméltó egyénisége, mely eddig is a legközvetlenebb formában nyilatkozott meg mindazok előtt, kik vele érintkezésbe juthattak, — egy­felől megteremtik az elkötelezettséget a törvényhatósági bizottság számára, másfelől megadják a jogot Öméltósá­gának arra, hogy a Törvényhatóság — menten minden elfogultságtól — őszinte tisztelettel, szeretettel és pár­tatlan működésbe vetett bizalmának előlegezésével köszöntse a vármegye uj főispánját.

Next

/
Thumbnails
Contents