Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-08-28 / 70. szám

XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 augusztus 28. (Szerda,) 70, szánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pőszerkesztő: Felelős szerkesztő: H irdetések árait Szekszárdi Népbank épületében. Telefbnszám: 85 és 102 Előfizetési dl)i Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő SC HNEIDER JÁNOS BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér. /«Ilástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám^ el)egyzésl, családi hír, valamint a nylltlér soronként 60 fillérbe kerül. Sikertelen felhívás A független kisgazdapárt vezére felhívást intézett az összes baloldali pártokhoz, hogy fogjanak vele össze és együtt igyekezzenek kormányt baktatni. Ez a keringőre való. fel­hívás, ha talán nem is járt nyílt ki- kosarazással, kétségkívül olyan vissz­hangot keltett, amit a kisg&id-párt vezére bizonyára nem várt. Kiderü t ebből a vissihangból, hogy az ajánlat a szövetkezésre egyo dalu, aminthogy agylátszik, a szövetkezésre való kész­ség is egyoldalú: csak Eckhardt Ti­borban van meg, azokban azonban, akikhez a felhívást intézte, teljeség­gel hiányzik. Meg tudjuk érteni a felhívottak lelkes örömének és csatlakozási kész Bégének elmaradását. Hiányzik a bizalom 1 Végre is — ezt mondják — a szövetkezés egyetlen kimondott célja a kormánybuktatás volna. És ha a heterogén elemek erre a célra szövetkeznek és célt érnek, mi kö­vetkezik ezután ? Az ilyen szövetke­zés sohasem jelenthet uj pártaiaku lást, hanem csak ast, hogy valaki valakinek a vállán hatalomra juthat. Nos és ha hatalomra jut ? így gondolkoznak a szövetkezésre felhivottak és még arra is viBszaem lékeznek és hivatkoztak is, hogy éppen a kisgazdapárt vezére volt az, aki hónapokkal ezelőtt olyan választó* jogi elgondolással azerepelt, amelyet egyetlenegy más párt sem tett ma­gáévá. Es most arra hívja fel a többi pártokat, hogy segítsék őt nyeregbe. Ezért és semmi másért kell neki a pártok támogatása. Gyanakodnak a felhívott pártok. Attól tartanak, hogy ha nyeregbe segítik a kisgazdapárt vezérét, talán éppen az ő reményvetéseiket fogja letiporni. Hiszen semmi mást nem akar, mint hatalomra jutni, ezt meg is mondja. Egyebekben azonban teljes a tájékozatlanság. Azaz hogy a gaz­dasági programot illetően nem ez a helyzet. Eckhardt Tibor tett bizonyos kijelentéseket, amelyek a gazdasági téren képzett ellenzéki politikusokat is a legnagyobb óvatosságra és hideg tartózkodásra intik. Azonkívül tehát, hogy politikai szempontokból hiányzik a bizalom, gazdaságpolitikai szempontokból is teljes az aggodalom. A devalváció kérdésében például alig akad a po­litikai élet terén valaki, aki magáévá tenné Eckhardt Tibor felfogását és javaslatait. Az ellenzék gazdasági téren világosan látó tényesői is irtóz­nak minden inflációs kísérlettől, mert jól tudják, hogy ezen a téren nincs megállás. Ha itt valaki csak egy parányi követ dob el, nyomában meg­indul olyan lavina, amely aa egész gaadasági életet tönkre teheti. Aa ilyen gazdasági javaslatok hangozta- tóját tehát politikailag is veBsélyes támogatni. De ugyancsak a közelmúltban is­mertette meg a kisgazdapárt vezére azt a javaslatát, hogy ne ügessünk külföldi hitelesőinknek semmit. Mond­juk meg nekik egészen egyszerűen azt, hogy nem tudnak fizetni. Ennek sz ötletnek komoly veszedelmét min­den gazdaságpolitikus, de minden olyan egyszerű polgár is átérzi, aki tisztában van azzal, mennyi előny származhat a jövőben reánk abból, hogy azoknak a fizetési kötelezettsé­geknek, amelyeket vállaltunk, min­den erőnkkel eleget tenni iparko­dunk. A londoni népszövetségi köl caönellenőrző bizottság Magyarorsaá got jó adósnak minősítette. E'isme- róssel állapította meg, hogy mi ne­héz gazdasági helyzetben is fizetünk és ezért hitelezőink részéről a leg­Az „Uj Nemzedék“ augusztus 25 i számában e címen egy SzekBiárdról keltezett cikk látott napvilágot, amely — bár néhol sötét színekben — festi alá Szekszárd város gazdasági hely zetét, azonban teljesen egyetértünk a cikk címével és azzal a jósiándék kai, hogy városunk, mindenesetre nehéz helyzetén, egy kaszárnya épí­tésével és egy zászlóalj katonaság elhelyezésével segíteni igyekszik. Lapunk hasábjain már foglalkoz­tunk e kérdéssel és főszerkesztőnk vitéz Vendel István polgármesterhez ez ügyben interpellációt is intézett ez év egyik nyáreleji közgyűlésén. Természetesen örömmel kapcsolódunk bele az „Uj Nemzedék“ oikkében új­ból felélesztett mozgalomba, mert valóban úgy a gazdák, mint a ke­reskedők, de az egész város egye­temének is igen jelentős érdeke volna, ha Siekszárd katonaságot kapna, nem­csak azért, mert a munkáskezek szá­zainak lehetne még az ősz folyamán egy 600.000 pengőre előirányzott ka- szárnyaépület felépítésével munkát biztosítani, hanem azért is, mert egy zászlóalj katonaság Szekszárdra való helyezése a pangó iparba és keres­kedelembe és a gazdák terményei­nek értékesítésébe évi félmillió pen­gőt meghaladó összeggel jelentős se­Es a jubileum nemcsak az Uj Időknek, hanem a magyar lapkia­dásnak és a magyar irodalomnak is kedves Ünnepe. A lap, amely negy­ven éven keresztül legfontosabb fel­adatának azt tartotta, hogy a magyar olvasóközönséget a legjobb magyar írók válogatott munkáival lássa el és az élet minden vonatkozásában segítségükre legyen, a nevezetes év* fordulót meleg családi ünnepség ke­retében ünnepelte meg. Az ünnepsé­gen felszólalt Herczeg Ferenc, aki az Uj Időknek megalapítása óta szerkesztője. í? i — Negyven év előtt jelentek meg I méltányosabb elbánásra van igényünk. Ez az elismerés nem közönséges vállveregetéa, amint hogy a mi fizetési igyekezetünk sem holmi romantikus lov8giassági gesztus. A kormány na gyón jól tudja, hogy ez a mi fizetési készségünk és jó adós mivottunk a jövő Bzámára igen hasznos befektetés lehet. Először is akkor láthatjuk majd n8gy hasznát, amikor győzte­sek és legyőzöttek le fognak ülői a zöldé sztal mellé, hogy a háborús adós ságok kérdését véglegesen likvidálják. És ez az időpont talán mér nincs is olyan messze. Másodszor pedig — és erre gondolnunk kell — akkor lesz számunkra a jó adós mivoltuok ajánló­levél, amikor a jövőben ismét szűk­gitséget vinne. Ez okból ismételten Tolna várme­gye vezetőségének, a fő és alispán uraknak, de főként a város polgár- mesterének és a képviselőtestületnek felhívjuk figyelmét eme rendkívül nagyjelentőségű kérdésre, különösen most, amikor a város 1936. évi költ­ségvetését tárgyaljuk és amikor nem­csak a város főszámvevőjének fői a feje, hogy a szükségleti tételekre minő fedezetet jelöljön meg, de a vároB összes lakói, különösen az ipa­rosok, kereskedők és háztulajdono­sok előtt igen nagy kérdés, hogy a város háztartásának egyensúlyban tartására kivetendő 72 százalékos köz­ségi pótadót és a villamos és jégmü, a viz és csatornadíjakhoz szükséges összeget miből teremtsék elő. Ez a kérdés oly jelentőségű, hogy elsősorban a város vezetőségének a legsürgősebb kötelessége a katona ság elhelyezhetése kérdésével foglal­kozni és minden eszköst megragadni arra, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami a tolnai kaszárnya létesíté­sekor megtörtént, hogy a közegész­ség és a kultúra érdekében Bulyos áldozatokat hozó és viseló szekszárdi közönség ismét elessék aion előnyök­től, amelyeket a katonaság jelent egy város gazdasági életében. az Uj Idők első számai — mondta. Negyven esztendő: nagy idő a ma­gyar irodalmi hetilapok életében. Ha egy lap friss egészségben éri meg ezt a kort, akkor fel lehet róla tenni, hogy hivatást tölt be a nemzet szel* lemi háztartásában. Az Uj Idők agy igyekezett a ma­gyarság kulturális munkájába bele­kapcsolódni, hogy a szépirodalom szolgálatába szegődött. Munkatársai­tól, tehetségen kívül, mindenkor kettőt kívánt meg: hogy érzéseikkel a nemzeti talajban gyökerezzenek és • tudatában legyenek annak, hogy I müveit családok számára írnak. ségünk lehet külföldi kölcsönre. —­Ha most arra az álláspontra he­lyezkednénk, hogy nem fizetünk, egy tál lencséért adnánk el jóhirnevün- ket. Ast a jóhirnevet, amelyre a külföldi kölcsönöket ssokták folyó­sítani. Megértjük, hogy Eckhardt Tibor felhívása meglehetős vissshangtalan maradt. A többi pártok mérlegelni tudják azt, hogy a kormányhatalom átvételére nem elégséges az ambíció és akarat, ahhoz gazdasági felkészült­ségre is szükség van és nemcsak szubjektív érzésektől fütött elgondo­lásra, hanem az ország érdekeivel számolni tüdő politikai felkészültségre is elengedhetetlenül szükség van. Milyen célt tüsött ki maga elé negyven év előtt az Uj Idők ? — „Szórakoztatni és gyönyörköd­tetni akarjuk Önöket, írással és ké­pekkel, amelyekhez az anyagot első­sorban abból a világból merítjük, amely Önöket leginkább érdekli: a magyar társasélet világából, — irtuk negyven esztendő előtt s a kiadó ugyanekkor est ígérte : — A lapnak nem lesz egyetlen közleménye, egyet­len képe sem, amely múló értékű, éppen csak arra a hétre való volna, amelyen közreadódott. Legfőbb cé­lunk jól megválogatott irodalmi mun­kákkal, tehát regényekkel, elbeszé­lésekkel bőségesen ellátni a magyar családot... Előkelő helyet kap az Uj Időkben a népszerűsített tudomány mulattatva oktató, könnyű módon értekező cikkekben . .. amelyeket kiváló szakemberek fognak írni. A család nőtagjainak kedvéért figyelünk a divatra is. A magyar nők sajátos divat-szükségleteire is tekintettel le­szünk ... Az Uj Idők szerkesztősége azt óhajtja, hogy as Uj Időket ol­vasói családtagnak tekintsék és bi­zalommal forduljanak hoszá.“ Nem tudjuk, beváltotta e az Uj Idők, amit negyven esztendő előtt a szerkesztő és a kiadó ígért. De ha beváltotta, ha beválthatta, akkor ez nemcsak a szerkesztő és a kiadó, valamint kiváló munkatársaik érdeme, hanem elsősorban azoké a lelkes, müveit, érzéseikben és gondolkozá­sukban ssinmagyar olvasóké, akik negyven óv óta páratlan hűséggel ragasskodnak lapunkhoz. Az Uj Idők szerkesztősége nem­csak irodalmi lapot akart adni olva­sóközönségének, hanem egyszersmind arra is törekedett, hogy az olvasók a lapot jóbarátnak tekintsék, akihez mindig, minden ügyükben bizalommal fordulhatnak. Arra törekedtünk, hogy főtanácsok ezreivel legyünk hasznára olvasóinknak. Az egyre nehezebbé váló életküzdelemben egész sor olyan kiadvánnyal igyekeztünk ragaszko­dásukat meghálálni, amelyek első« sorban gyakorlati célokat szolgáltak s amelyek a gyakorlatban fényesen be is váltak. ^Legalább islerre vall az a tény, hogy az Uj Idők úgy ne­Szekszárd katonaságot kér Egyes szám ára 12 fillére Az „Uj Idők" negyven éves

Next

/
Thumbnails
Contents