Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-07-31 / 62. szám

XVII. évfolyam Szekszárd, 1935 július 31. (Szerda.) 62. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A A Hirdetések árait legkisebb hirdetés dija V50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. /«Ilástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint ■ nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Ausztria gyásza Tragikumához és nagyságáin» méltó bensóséggel és gyásszal ülte meg Ausztria mártirkancellárja halá­lának első évfordulóját. Adám ezre des mélységesen megható és nagy tanulságokra mutató emlékbeszéde a rádióban, a kétperces országos szü­net, amelyben némán emlékezett Doll- fuss halálára a németség független osztrák törzse, a tüzérség sortüze, valamennyi harang zúgása, a Haza­fias Arcvonal gyássünnepélye, mind mind emlékezett és hódolt, gyászolta őszinte gyásszal a nagy halottat. — Együttérzett a fájdalmas évfordulón Ausztriával az egész müveit világ és elsősorban mi magyarok, akik tisztelő barátai voltunk, akiknek ne­mes barátja volt. Tanúi voltunk az ő nagy harcai­nak és minden rokonszenvünk segí­tette gigászi küzdelmeit. Láttuk ke­ménységét, amellyel kiállt, hogy győ­zelemre vigye a legmagasabb erköl­csi és nemzeti ideáljait, figyeltük lépésről-lépésre, aggódó szeretettel kí­sértük öntudatos politikájának ütemét, amely egyre tisztábban és teljeseb­ben valósította meg a keresztény nem­zeti Ausztria céljait, ö fejezte be a tisztogató munkát a vörös Bécsben, ő galvanizálta erős életre a nemzet­közi szociáldemokrácia Moszkvából irányított áfiumával halódásra mér­gezett nemzeti öntudatot. Tudott bízni, hinni és tudott akarni. Fana­tikus hittel hitt Ausztria történelmi küldetésében, hűséges hivő fia volt egyházának és akarta, hogy nemzete visszatérjen az egyenes útra. Nem ismert akadályt, fáradhatat­lan volt. Nagy ember volt A kicsiny Ausztria kancellárja Európa vezető államférfiéi közé magasodott. A tu­dásával, a tehetségével, az erélyével és a bátorságával. Ráért mindenre. Országában rendet teremtett, meg­járta Rómát, Budapestet, belpoliti­kában is, külpolitikában is elvezette nemzetét a helyes irányba. És nem tért el onnan, bárhogy is szorongat­ták. Az egykori császárvadász fő­hadnagy, a kis Ausztria kancellári székéből szembenézett az egykori káplárral, a betvenmilliós birodalom Führerével, mert úgy érezte, ezt kö­veteli osztrák népének és az egész németségnek érdeke, jövője. Szembe­nézett, egész hősi életét elébevetette a rettentő nyomásnak és megvédte hazája függetlenségét. Ezért küzdött, ezért élt és ezért halt meg, az önálló Ausztriáért, a századok alakította államiság és füg­getlenség fenntartásáért. Ónálló Ausz­triát akart, szabad államot, amelyben vezető szerep jut az ő testvéreinek, a föld népének, keresztény államot akart, amelynek szelleme nem rom­bol, hanem épit és hivő. A keress tény nemzeti állam rendjét akarta, amely helyreállítja a munka, az élet, az állam, erkölcsi és anyagi egyen­súlyát. Nagy ember volt Dollfuas kancel lár. Mártírhalála megpecsételése élete munkája sikerének. Halála nagy me­mento nemietének. Figyelmeztetés, megszentelt parancs arra, hogy azt az Ausztriát, amelyet népe minden korban megtartott és megvédett, min­den kor kötelessége megvédeni és megtartani az utódok, az elkövetkeaő A Tolnamegyei Hírlap 46. száma I a Szekszárd ób Vidéke Kisgazda Egyesület alapszabályainak jóváha­gyásával kapcsolatosan közzéadott hangulatkeltő cikkében többek kő­zett ezeket írja: »A világon senkitől egy fillér támogatásban nem részesül (már mint az egyesület) és en­nek dacára filléres tagsági dijakból szép alaptőkét gyűj­tött magának, 8000 pengős árban készpénzen vásárolta meg a legmodernebb magtisz­tító {szelektor) gépet, amellyel tagjainak vetőmagját minden évben gyommentesiti.t Ez a nagyhangú kijelentés, amely könnyen érthető pártszempontokból éppen a mostani vezetőség mun­káját akarja feldicsérni, ellenkezik azokkal a tényekkel, amelyekről már évekkel ezelőtt mindenki tudott Szek- szárdon. Hogy tehát ebben a vár­megye területén mindenki tisztán Iás son, kérdést intéztünk a szabadságá­ról most visszatért Fogarasy (Főg leirí) József városgazdához, a Szek­szárdi Kisgazda Egyesület volt ügy vezetőjéhez, aki a szelektort annak idején a saját kezdeményezéséből és a saját számlájára beszerezte. Fogarasy erre vonatkozóan a közön­ség felvilágosítása céljából a követ­kezőket mondotta: ll — A szelektort tulajdonképpen J nem a Szekszárdi Kisgazda Egye- I sülét vásárolta, hanem annak a szük­századok számára. S az az országos és nemcsak külsőségeiben impozáns, de lélekben is mélységesen átérzett gyász, amellyel egész Ausztria kegye­lete adózott Engelbert Doll fuss em­lékének, mutatja, hogy a nagy kan­cellár vérehullása a mártírok meg­termékenyítő halála volt. ségességét felismerve, az 1927. év­ben én magam vettem meg hitelre. — A gép társtulajdonjogát — mint kezes — Nagy Ferenc Lajos elnök és én, mint ügyvezető, természetesen elsőbbségi jogaink fenntartásával csak később írattuk át a Szekszárdi Kis­gazda Egyesületre. A gép ára 6400 P volt, ami nagy megterhelést jelentett úgy reám, a vásárlóra, mint Nagy Ferenc Lajosra, a kezesre, továbbá az egye­sület tagjaira is. Éppen erre való tekintettel megkerestük az Alsó- dunántuli Mezőgazdasági Kamarát, eszközöljön ki részünkre szelektor- akciónkhoz segélyt a földmivelésügyi minisztériumtól. Mivel abban az idő­ben még nem volt érvényben az a kormányrendelet, amely a kisgazda társulásoknak a szelektor beszerzésé nél a vételár egyharmad részét — mint segélyt — adományozza, kéré­sünk elutasittatott. Ki szerzett segélyt a szelektorhoz? — Ekkor fordultam személye­sen dr őrffy Imre volt ország­gyűlési képviselő úrhoz, aki elvitt engem a földmivelés­ügyi minisztériumba és ott soronkivül, nyomban kiutal­tatott részünkre 1200 pengő segélyt és eljárt ebben az ügy­ben Szekszárd városnál is, ahonnan 500 pengő támoga­tási kaptunk. Dr őrffy Imre közbenjárása tehát 1700 pen­gőt juttatott nekünk. A szelektor amortizálása. — A szelektorba fektetett tőkét 40 pengős tulajdonrészekre osztottuk fel, azaz 160 darab tulajdonrészre. Ezekből a tulajdonrészekből 12 da­rab volt egyes gazdák birtokában, a többi pedig az enyém volt mind­addig, amíg az egyesület a fentemli* tett 1700 pengő segélyen tőlem tu­lajdonrészeket nem vásárolt. A bir­tokomban maradt többi tulajdonrésze­ket azután az egyesület a szelektor munkájával megkeresett évi haszon reá eső részéből folytatólagosan vá­sárolta meg tőlem. Ugyanebből a nyereségből vásárolta meg a Kis­gazda Egyesület az egyes gazdák kezén volt 12 tulajdonrészt is, úgy­hogy, amikor én a gépet az 1931. év augusztusában az egyesületnek átadtam, a gép fele tulajdonrésze as egyesületé volt, fele pedig az enyém. Bankkölcsön a tulajdonrészek felvásárlására. — Ezeket a részeket aztán tőlem az 1931. évben 1500 pengőért vásá­rolta meg a Szekszárdi Kisgazda Egyesület, amely ezt az összeget kölceönképpen egy pénzintézettől vette fel. Ez az igazság, a szelektor kérdésében. Nem fedi tehát a tényeket a Tolna­megyei Hírlapnak az a köz­leménye, amely azt állítja, hogy az egyesület a világon senkitől egy fillér támogatás­ban sem részesült és ennek dacára filléres tagsági di­jakból szép alaptőkét gyűjtött magá­nak, 8000 pengős árban készpénzért vásárolta meg a legmodernebb mag­tisztító szelektor gépet. — Tény ezzel szemben az, — úgy­mond Fogarasy — hogy a gépel részletre én vásároltam meg és dr őrffy Imre volt ország­gyűlési képviselő ur személye­sen járt velem a földmivelés­ügyi minisztériumban, ahol azért kaptunk csupán 1200 pengőt, mert a költségvetési év végefelé az ilyen célokat szolgáló rovatban már csak ez az összeg állt rendelkezésre. Ezeket mondotta Fogarasy József» aki az általa előadottakat okmányok­kal igazolta. Kötelességünknek tar­tottuk mindezeket lerögzíteni, hogy a közönség ez alkalommal is meg­győződhessék arról, miképpen vezeti, félre a hiszékeny, becsületes embere­ket a Tolnamegyei Hírlap, amelynek minden tevékenysége abban merül ki, hogy az események téves beállí­tásával éket verjen a Nemzeti Egy­ség sorai közé. A francia kézművesipari vezé­rek látogatása Budapesten ország­szerte nagy. feltűnést keltett, mert a franciák vezetője Albert Paulin kép­viselő egyben elnöke a francia kép- viselőház négyszáz tagot számláló kézművesipari csoportjának. A magyar iparosszervezetek felké­résére a fogadáson és tanácskozáso­kon résstvett dr őrffy Imre az Ipar­testületek Országos Szövetségének tb. elnöke is, aki szabadságát e célból megszakította. Dr Őrffy üdvözlő be­szédje, amelyben férfiasán hang­súlyozta, hogy neküDk, magyarok­nak is jogunk van az élethez és hogy ezért számítanunk kell a franciák segítségére, továbbá, hogy a nemze­tek közötti barátságok kimélyitésére nem a diplomaták, hanem magnk az illető népek alkalmasak és képesek, láthatóan nagy hatást tett a francia kiküldöttekre is és e felvetett gon dolatokat a franciák szónoka rögtön magáévá is tette. Rendkívüli jelen* tőségü, hogy francia részről határo* zott kijelentések tétettek a revízió jogossága tekintetében, amire eddig nem volt példa. Reméljük, hogy ez a francia láto­gatás agy a magyar kézmüvesiparra — exportfejlesztés révén, — mint a ■ magyarság külpolitikai helyzetére elő- I nyös hatással leBz. Mi az igazság a szekszárdi kisgazdák szelektora körül? Egyes szám Ara 12 fillér Francia nyilatkozatok Budapesten a magyar revízió Jogossága melleti

Next

/
Thumbnails
Contents