Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-07-31 / 62. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 julius 31. 2 A Reformok Mlín A Tolnamegyei Újság hasábjain mostanában gyakran találkoannk olyan írásokkal, amelyek a magyar kultúra jövőjével foglalkosnak. Örvendetes jelenség ei. A mai komoly történeti időkben, amikor szemünk előtt aajlanak le aa orsiágokat megrendítő világnézeti har­cok csatái, mi sem terméssetesebb, minthogy a magyar nevelésügy, mint knltnrtéoyeaő belesodródott esen for­gatagba. Valami lásas sietség van eaeken a knltartörekvéseken, ami aa elmaradt ember sietsége. Mi népne­velők, akik belülről saemléljük eaen csodálatos törtetést, akik már régen vártnk eiek elindulását, gyönyörű­séggel és igaa magyar lelkesedéssel akarjuk tartani aa iramot. Örömmel vállaljak minden kulturlehetőség fá­radságát, munkatöbbletét és boldog­ság tölt el, hogy assaisatálhatunk egy uj kultúra megsaületésénál. A most tető alá került kösoktatási törvény, a még eaután jövők, aa uj népművelési törvény, amely jövőre kerül a törvényhoaás elé, mind aat mutatják, hogy a mai népművelésünk elgondolásai a fejlődés lehetőségeinek egésa légióit hordják magukban és hogy ea a nemaet végre megérdemel­ten rátérhetett a reformesamék meg­valósításának útjára. Itt a saintvallás ideje. Eddig csak el lehett kacérkodni a saociáldemokráciával és annak osa- tálygyttlölettől fűtött nevelési elvei­vel .. . de hol van aa már most ? Elmerült a saáguldó idők örvé­nyében. Ki hisa ma osatályharcban ? Maguk a vezetők sem. Európában Hitler és Mussolini terítette őket kétvállra, aa életrekeléB, a föltárna* dás minden reménye és lehetősége nélkül. Maguk a vezetők kompro­misszumos utakat keresnek remény­telenül. KommuniamuB ? Ea is lehetőség volt valamikor, mint ahogy a régi görög eklektikus kornak is megvoltak a maga uj világnéaeti és bölcseleti elgondolásai, de ahogy a keresztény kultúra előretörésével esek a rend­szerek, mint nem aa idők kívánatos szükségszerűségei és kiválasztottjai, kihulltak aa idők óriásrostáján, épp­úgy vagyunk mi a kommunizmus­sal is. Valamikor megdöbbenve kérdés- tűk meg józanságunkat, hogy hát valóban ez-e aa eljövendő uj élet­forma és ma a rosss emlékek fanyar, ijedt mosolyával úgy gondolunk rá, mint a régi görög eklektikus idők cinikusaira. Mi van még a régi világból? A mai 40 évesek gyermekkorának vi­lágnéaeti elveiből ? A liberalizmus, a koamopolitiamus, a Marxista inter­nacionalizmusból ? Hol vannak esek ? Egy osatályharcban kifáradt, le- sttllesatett nemzeti társadalom romjai alatt, az enyésaet, a feledés mély­ségeiben, amely mélységek fölé egy uj kultúra szilárd struktúrája réte- geaődik. Ea aa uj világ itt van éB már be* ssakitotta a dévényi, vereckei kapu­kat, dinamikus ereje végigsüvöltött a „magyar ugaron" és beledörögte a tétova magyar fülekbe: Itt a saint­vallás ideje. Aat mondják, hogy ők többé nem mennek a katakombákba. Nem lehet elfogódottság nélkül hal­lani, olvasni ezeket a reform mini sz- tereket, amint föltárják aa ezeréves magyar fájdalmakat, sebeket. Vala­mi Széchenyies bölcsesség, valami Kossuthi láz az, ami füti őket, egy uj világ elindulásának izgalmával. Minekünk — akik a „régi jó világ" emlőjén nőttünk föl — a halk be­azédek, simanyelvU diplomaták, a frakkok és kemény ingmellek merev, mozdulatlan világában, talán szokat­lan Mussolini robusztus arca, alakja, kemény darabos szava, vagy meg­boldogult Pilsudssky bozontos szem* öldöke, gondozatlan bajusza, vagy Hitlernek az unalomig viselt felöltője, élnélküli nadrágja, de lehetetlen meg nem látni bennük a héroszt, a vá* teszi küldetést, az apostolt. Groteszk lenne — a régi világ által beidegződött embernek — Bis marok és Hitler összehasonlítása, pedig nem lehetetlen, hogy a száguldó idők vihara emezt, annak történelmi ériássága fölé sodorhatta máris. Esek a száguldó törtetések dön­tögették be a magyar kapukat és amikor a Vezér a kormányzó böl­csességétől kisérve kibontotta a ha* ladás zászlaját a magyar sivárság nagy pusztái fölött, őt is ugyanaz a történelmi szükségszerűség vezette, amely ezeket a szomszéd óriásokat. Itt vagyunk a válaszúton. Ma nem lehetek szocialista, vagy kommunista, ma nem lehetek liberális vagy de mokrata, mert ezek a rendszerek a múltéi. Ma vagy a reformok utján megyek a vezérlő hatalommal egy kollektiv nemzeti egység keresztény társadalmában, vagy suhintok egy lassút, egy óvatosát a füstös, dohos pipaszárral, hogy minek ez a láz, ez a törtetés, hisz mi mindig ráértünk. Ez az ismert tunya mozdulat azon­ban az elvtelenség, a haladni nem akarás, a világnézethiány közönye. Nemrégen az egyik pedagógiai szemináriumon egyik idős bátaszéki kollégám olyan tanítást tartott, hogy megcBufolt minden titánkodó fiatal reformert. Megmutatta ott, sürü tapsok kö­zött, hogy az idősebb generációban is igenis él a haladás vágya, bölcs, lehiggadt akarással éppúgy, mint ahogyan él a fiatalság reforméhsé­gében. Épp ezért jöjjenek csak ezek a re* formok, hogy kiemeljék mozdulatlan­ságából a magyar életet. Annyi itt a tennivaló, annyi itt a jóvátenni- való, annyi itt a fel nem használt erő, a ki nem aknázott lehetőség, hogy igenis sietni kell. A tanítóság egyember a reformok akarásában, keresztülvitelében. Nekünk Hóman Bálint minden­képpen nagy elégtétel és garancia. A Hóman—Szekfü magyar történe­tében azt írják ők, hogy a 150 éves török hódoltsághoz még hozzá kell számítani Lipót majd 50 esztendős uralmát is és igy lesz megérthető a mi 200 esztendős elmaradottságunk a békésen fejlődő nyugattal szemben. Ha pedig ezt ők is igy tudják, mint ahogy éressük azt mi falusi tanítók, akik a magyar knlturközös- ség végváraiban szárnyunkszegetten apostolkodtunk, akkor az ő reform­jaik bizonyára est a 200 esztendős kényszermulasstáBt akarják behozni elsősorban. És mi szívesen leszünk igy az ő lelkes bandéristái, vállalunk minden munkát ennek az érdekében. írunk, beszélünk róluk, nehogy elsikkad­janak ezek a reformok, mint már annyiszor a szomorú magyar törté­nelem folyamán. Major Imre ig.-tanitó. A tarntei lárás községeinek vízellátása Imeretes, hogy a tamási járás köz­ségeinek egy részében annyira egész­ségtelen az ivóvíz, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet is tanulmá­nyokat folytatott és helyszíni vizsgá­latokat tartott a kérdés helyes meg­oldására. Az Országos Közegészség­ügyi Intézet most akként határozott, hogy Szakály, Felsőnyék, Regöly, Magyarkeszi, Felsőireg, Tengőd, Köp- pányszántó, Bedeg és Pári községek­ben billentővedres szerkezetű ásott, egészségügyi mintakutakat létesít. Ezeknek a kutaknak egyenként 400 pengős előállítási költségéből körül­belül 50 pengőt kell a községeknek viselni és a fuvarokat, valamint a kézi napszámokat természetben kell szolgáltatni. Ennek ellenében úgy ve­gyileg, mint bakteriologiailag kifo­gástalan minőségű ivóvízhez jut majd a lakosság. Tamásiban ugyancsak zárt rend­szerű ásott, de golyós csapágyu szi­vattyús szerkezetű kutat fog az Or­szágos Közegészségügyi Intézet léte- sittetni. Esek a mintakutak azután példaadók lesznek a községek lakos­sága számára és az ezsk nyomán magánosok által készítendő kutak nagyban fognak hozzájárulni az egész­ségügyi állapot javulásához. Ozora, Nagyszokoly, Értény, Nagy. kónyi községekben az első víztartó talajréteg szennyezettsége folytán az ivóvízellátás csak mélyebb í&rásu, circa 70 méter mély kút vizével lenne biztosítható. Minthogy ezen mély­fúrású kutak az Országos Közegész­ségügyi Iatézet által a folyó, évben már nem létesíthetők, az intézet ki­küldöttei ezeket a jövő év munka­tervébe vették fel. Ezek megépíté­sénél a községek ugyanolyan (körül • | belül 85°/o ob) támogatást kapnak a z I államtól, mint az ásott kutaknál. HÍREK Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Idegen földek hívnak engemet. Sohasem ,látom meg Nápoly kék egét, A tenger azúros, végtelen vizét, Az »örök várost«, Szent Péter templomát, Firenze csodás arany-alkonyát Nem látom meg soha I.. . Te szép Velence I álmok városa I En soha-soha nem jutok oda S a Grand-Canalén holdas éjszakán Nem ringatózik majd a gondolám I ... A napsütötte, fehér Alpokon Nem ámulhatok szent csodáidon Istenein I Ködös London hiába integet, A Themze-part is várhat engemet. Páris lüktető, színes életébe Egy pillanatra sem sodródom én be. Páris I Mennyi szépség és csoda S tán soha-soha nem jutok oda I... Valami furcsa vágytól lázban égve Sokszor nézek a kéklő messzeségbe: Meglátni minden szépet és nagyot, Mit Isten és emberkéz alkotott I Szívni idegen földek illatát, Érezni szépnek, jónak mámorát, Látni idegen testvér-arcokon Milyen a mosoly és a fájdalom, Szállni városok, tengerek felett. . . Idegen földek hívnak engemet I Surányi Katalin. — Zimmer Ferenc magas kitün­tetése. A kormányzó a miniszter- elnök előterjesntésére Zimmer Fe­renc m. kir. kormányfőtanácsosnak, a Magyar Távirati Iroda felelős szer­kesztőjének a magyar hírszolgálat fejlesztése körül szerzett érdemei el­ismeréséül a II. osztályú Magyar Ér­demkeresztet adományozta. A magas kitüntetés, amely a magyar közélet legjelesebbjeinek Bzokott kijutni, ne­künk különösen azért örvendetes, mert ezúttal a magyar újságírói rend egyik büszkeségét, ennek a kollé giális szeretetbén összeforrt közület nek egyik legtisztesebb tagját érte. Zimmer Ferenc kitüntetése az új­ságírók rendjén túl, a társadalom legszélesebb rétegeiben keltett igaz örömet. De azért mégis bennünket, a sajtó munkásait érintette legjobban az ő magas kitüntetése, mert mi tud juk méltányolni azt az odaadó érté­kes munkásságot, amelyet Zimmer Ferenc a magyar újságírók érdeké- • bee, főként a jóléti intézmények ke- I rétén belül évtizedek óta kifejt. nyomtatványok és irodaszerek jutányos beszerzési forrása a MOLNÁR-féle RT* könyv- és paplrkereskedése Szekszárd, Kaszinó-bazár — Szeptember 28 in kezdődik az Országos Katolikus Nagygyűlés. Serédi Juss tinién bíboros, Magyarország her­cegprímása elnöksége alatt álló Actio Catholica országos elnöksége meg­állapította az idei Országos Katolikus Nagygyűlés időpontját, amely szep­tember 28-án kezdődik és október hó 1 én ér véget. A nagygyűlés ve­zető gondolata „Krisztus és a gyer­mek" és ez a gondolat logikus foly­tatása a múlt esztendőben programul tűzött tárgynak, amely „Krisztus és a család" címmel az egész országban soha nem remélt visszhangot keltett, mert nemcsak a kormány és a hiva­talos hatóságok, hanem az összes társadalmi szervek sorompóba álltak a család megmentése érdekében. Való­színűen folytatása lesz ez a gyűlés a Pázmány Péter tudományegyetem jubiláris ünnepségeinek és az elnök­ség számol azzal, hogy az egyetem jubiláris ünnepségeire ideérkező kül­földi notabilitások szintén résztveBB* nek az Országos Katolikus Nagy­gyűlés grandiózus ünnepi megnyil­vánulásain. — A Nemzeti Egység naki elnöke. A Nemzeti Egység Párt naki szer­vezetének elnökévé a párt vesére ki­nevezte dr Klapka Károly most meg­választott körorvost. — Nőmet gazda tanulmányútja vár­megyénkben. Gaebel Hermann Otto casBeli lakos, az ottani mezőgazda- sági éB állattenyésztési érdekképvi­seletek ajánlásával tanulmányúton,van vármegyénkben, ahol a Vármegyei Gazdasági Egyesület titkárának kí­séretében a mezőgazdasági üzemek­nek a gazdasági válsággal kapcsola­tos átalakítása iránt érdeklődik. Ma­gyarországi tapasztalatait külön mű­ben szándékozik ismertetni. — Állategészségügyi szemle. Ker­tész Lajos m. kir. állategészségügyi főtanácsos, kerületi felügyelő Szék* szárdon és környékén, valamint a központi járásban megvizsgálta az állategészségügyi igazgatás körébe tartozó intézményeket és mindent a legnagyobb rendben talált. — Névváltoztatások. A m. kir. bel­ügyminiszter megengedte, hogy veze* téknevét megváltoztassa: Oleár Mi­hály szemcsédi községi vezetőjegyző „Ojtózyur&t — Muth János, Anna- Mária, Imre, Margit és Erzsébet gyönki lakosok „Matnokiu- ra, — Weil Kál­mán Lajos gyönki lakos „Várko- nyiu-ra, —- Müller Ferenc szekszárdi próbacsendőr „Arányiu-r&t — Miklós Ferenc szekszárdi próbacsendőr „Me- ződiu-Te, — Sztanics Márk szek­szárdi próbacsendőr „Szásziu-ra.

Next

/
Thumbnails
Contents