Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-05-15 / 40. szám

XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 május 15. (Szerda.) 40. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milltmélersoronként 10 finer. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint e nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Frontharcos zászlóavatás Szekszárdon. Felejthetetlenül szép ünnepélyre gyűlt össze vasárnap délben a Béla- téren Szekszárd közönsége, hogy ta- unja legyen az Országos Frontharcos Szövetség szekszárdi körzeti főcso portja lélekemelő zászlóavatásának. Az előző vasárnap az njvárosi és belvárosi róm. kát., valamint az ev. templomban, a felavatás napján pedig a református és izraelita templomban egyhásilag megáldott zászlót a front­harcosok dr Haiszer János által ve­zetett négy dÍBZszakasza a levente­zenekar muzsikájának pattogó üte meire kisérte a városháza elé, ahol a tribünön helyet foglalt gróf Ap ponyi Károly né sz. Windischgraetz Aglája hercegnő zászlóanya Gabriella és Paula leányaival, dr Hagymássy Zoltánná főispánná, dr báró Je­szenszky Andorné, Kiss Lajos apát- plébános, felsőházi tag és vitéz Ven­del István polgármester. Az emel vénytől balra elhelyezett székeken a szekszárdi és a megyebeli hadirok­kantak ültek, jobbról a hölgyek ülő helyei voltak, mig a tribün mögött a katonai és polgári hatóságok, hi­vatalok, testületek vezetői és kül­döttségei állottak. A Szentháromság szobor előtt sorakoztak fel az elemi iskolák magyar nemzeti viseletbe öl­tözött növendékei és a Daloskör. Valamivel tizenkét óra után érke­zett a megyeházáról frontharcos dísz­ruhájába öltözötten gróf Takács- Tolvay József ny. altábornagy, or szágos elnök, országgyűlési képviselő, titkára Pintér Vilmos ny. alezredes kíséretében. Dr Haiszer János vezető- tiszt jelentésének meghallgatása után az országos elnök elfoglalta helyét a zászlóanya mellett, majd a Szekszárdi DaloBkör énekelte el Petz Hubert karnagy vezetésével a Magyar Hi­szekegyet, amely után vitéz Vendel István polgármester, a szekszárdi körzeti főcsoport társelnöke mondott ünnepi megnyitó beszédet, méltatva az eseményt, amely huszonegy év távlatába állítva, minden dicsőségé­vel és borzalmával élénken él minden magyar lelkében. Üdvözölte gróf Takács- Tolvay nyug. altábornagy, országos elnököt, mint az ünnepély fővédnökét és rámutatott arra az Európát ért megrázkódtatásra, mely huszonegy évvel ezelőtt nemcsak Európát hozta mozgásba, hanem az egész világot. Az emberiség fáját —— úgymond a polgármester — oly fagyhullám érte akkor, hogy az a fa még moBt Bem tud egészséges gyü­mölcsöt teremni. A frontharcosok a nemzet fájának megmentése céljából a kezükből kiütött zászló helyett uj zászlót ragadtak meg és fennen lo­bogtatják, hogy visszafoglalhassák azt, ami elveszett. Ebben a gondo­latban üdvözölte az egy begy ült baj- társakat és az ünneplő nagyközön­séget, amely impozáns módon meg töltötte a templom és a városháza előtt elterülő teret. A polgármester nagy tetszést ki váltó, szép beszéde után Héti József frontharcos, szekszárdi ref. rektor gyönyörűen szavalt el egy lelkesítő alkalmi ódát. Gróf Takács-Tolvay József or szágos elnök emelkedett ezután szó­lásra és a szekszárdi frontharcosok e családi ünnepén a szimbólummá szelleműit zászló előtt ismertette azo kát a célkitűzéseket, amelyekért a megdicsőültek életüket és vérüket adták és amiért az életben maradt bajtársak készek bármely pillanatban meghalni. Programm ez az Istenháza előtt lengő zászló, — úgymond gróf Takács-Tolvay altábornagy — amely a frontharcos dicsőséget hirdetve arra is figyelmeztet, hogy aki nem vérrel rótta le ha­zája iránti kötelességét, annak kötelességei vannak a háború csonkái, bénái, rokkantjai, özvegyei és árvái iránt. Szorosan kell a frontharco­soknak egymás mellé állani és nem szabad megengedni, hogy a hazafias polgárság sorait soha be nem váltható ígéretek csá­bításával megbontsák, mert sohasem volt oly nagy szükség a nemzet egységére, mint ma. Mi azért szervezkedünk, — úgy­mond az országos elnök — mert nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő és hogy mikor lesz a küzdeni tudó fronthar­cos karokra ismét szükség. Mi vér­rel róttuk le adónkat, de ezért a kötelességteljesitésért nem kértünk senkitől sem ellenszolgáltatást. Meg követeljük azonban, hogy ott, ahol kenyeret, munkaalkalmakat osztanak, ne toljanak bennünket az utolsó sorba. — Különös megbecsülést kérhetünk emiatt azért is, hegy az utánunk következő generáció lássa, hogy a hazáért vérezni nem jár hátránnyal sem a frontharcosra, sem a család­jára. Köszönetét mondott ezután a lel­készeknek, akik a zászlót megszen­telték, mert hiszen a frontharcosok a hazával együtt mindig a hitet is védték. Megköszönte azután, hogy gróf Apponyi Károlyné szül. Windisch­graetz Aglája hercegnő a zászlóanya tisztséget elfogadta és gyönyörű sza­vakkal emlékezett meg róla, a front­harcos feleségéről, aki mint fiatal asszony gyermekeivel együtt éveken keresztül imára kulcsolt kézzel kérte a Mindenhatót, hogy a frontokon harcoló férjét újból láthassa. Végül a Frontharcos Szövetségnek, ennek a folyton jobban terebélyesedő királyi tölgynek az ápolására kérte a megjelenteket, mert hiszen az eb ben rejlő erő fogja meghozni a belső és külső revíziót. A szónoki hévvel előadott, frene­tikus hatású beszéd után gróf Ap­ponyi Károlyné kötötte fel szalagját a zászlóra e szavakkal: Lobogj zászlónk, lobogj, az el­esett bajtársak dicsőségére és hazánk üdvéret Ugyanekkor báró Jeszenszky An dómé a szervező elnöknek, báró Je­szenszky Miklósnak a szalagját erő­sítette a zászlórudra. Az aktus után egy magyar ruhába öltözött pirospártás kisleány, Joós Ilonka adta át a frontharcosok gyer­mekeinek a csokrát a zászlóanyának és az országos elnöknek. Ezt követte a zászlószögek beve- rése és ezalatt a leventezenekar Kecs­keméti Károly vezényletével a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország ... kezdetű dalt játszotta, a Szekszárdi Daloskör pedig a Maros­menti kiskocsmában és Csikországi fenyvesekben oimü irredenta dalokat énekelte. A zászlószegek beverése után vitéz Vendel István polgármester, főcsoport­elnök vette a kezébe a zászlót és es­küvel fogadta, hogy azt mocsokta- lanul őrzik meg a frontharcosok, akik legszentebb hite szerint győzelemre viszik azt. A lelkes beszéd után a Szekszárdi Daloskör énekelte a Himnuszt, majd a négy frontharcos szakasz a levente­zenekar indulójára feszes diszmenet- ben vonult el a megjelent előkelősé­gek előtt. Közebéd. A Béla-téren lefolyt ünnepség után a frontharcosok és vendégeik a Szek­ssárd-Szálló kerthelyiségében gyűl­tek ' össze közebédre. Dr Hagymássy Zoltán főispán mondotta az első fel- köszöntőt és történelmi alapon fel­épített lelkes beszédében a legendás hősiességü frontharcost, a magyar­ság örök büszkeségét: Horthy Mik­lós kormányzót éltette. A lelkes tün­tetés elülte után vitéz Vendel István polgármester gróf Apponyi Károlynét a zászlóanyát éltette és tolmácsolta a frontharcosoknak a zászlóhoz való hűségűket és a zászlóanya iránti mélységes tiszteletüket. Hertelendy József a Frontharcos Szövetség életre- hívóját és nagyérdemű országos el nőkét gróf Takács Tolvay Józsefet köszöntötte. Gróf Apponyi Károly a zászlóanya nevében meleg köszöne­tét mondott a frontharcosoknak azért a megtisztelő figyelemért, hogy a zászlóanyaságra felkérték. Köszöne­tét mondott továbbá gróf Takács Tolvay Józsefnek és vitéz Vendel Istvánnak ünnepi beszédükért, vala­mint azért a felköszöntőért, amely az imént vitéz Vendel István részé­ről a frontharcosok nevében hangzott el. Úgy véli, hogy nem véletlen, hogy a frontharcosok szekszárdi szerve­zete az ő feleségét kérte fel a zászlóanyaságra, amely tiszt vállalá­sánál másodízben találkozik felesége a frontharcosokkal. Az első találkozó a lövészárokban volt, ahova cigaretta szállítmányokat vitt. A frontharcoa gondolatról beszélt ezután. A meg­becsülésben nem lehet különbséget tenni a hősihalottak, a rokkantak és a frontharcosok között. Mélységes tiszteletet érdemelnek azok, akik életüket áldozták a hazáért, de vi­tatható, hogy kik voltak a harcban a pechesebbek és a szerencsésebbek. Azok-e, akik idegen országok föld­jén álló győzelmes hadseregünk sa­rából azzal dőltek ki, hogy hozzá­tartozóiknak és gyermekeiknek ott­honát, az ország épségét győzelme­sen megvédték, avagy azok, akik életben maradtak, de egy megcson­kított, megnyomorított ország szen­vedései között tengetik életüket. A frontharcosok jogosultak a haza felépítésében való munkára. A világ diplomatái nem tudták a világbékét megteremteni, bizik abban, hogy a frontharcosok visszahozzák Európának és az egész világnak békességét éa- nyugalmát. De ha eme hitében csa­latkoznék és a béke és megértés he­lyett az ágyuk szólnak bele ismét a nagy problémák megoldásába, foga­dalmat tesz, hogy a frontharcosok sorában újra ott lesz ó, felesége, leányai és fiai. Gróf Apponyi Károly szavai óriási lelkesedést váltottak ki a jelenlévők sorában, amely csak akkor csillapult el, amikor Takács-Tolvay József ál­lott fel szólásra. Köszönetét mondott beszédében mindazoknak, akik ezt a bensőséges, szép ünnepet megrendez­ték. Hazafias nemzeti munkát végez­tek, mert ezzel itt SzekBzárdon nem­zeti istentiszteletet tartottak. Isten éa a hazaszeretet magasztos érzésein kell felépíteni ezt a nemzetet, mert amely nemzet e két talapzaton áll, az örök életű. Gróf Apponyi Károly szavaiba kapcsolódik ezután. Való­ban eldöntetlen kérdés, hogy azok boldogabbak e, akik a dicsőséges ma­gyar harcokban, idegen ország terü­letén estek el a győzelem tudatában, avagy azok, akik a nagy áldozatok után egy letiport, meggyalázott nem­zet fiaiként maradtak életben. A frontharcosok minden anyagi érdek nélkül küzdenek. Értse meg ezt min­denki. Nem önző a céljuk, nem az a, fontos, hogy ki most, avagy ki less a vezér a jövőben. Ha Takács-Tol­vay félreáll, jön más, a cél fontost és ez a nemzetközi hazafias munka. A világ frontharcosai, akik köteles— , sógszerüleg egymás ellen harcoltak, mint ellenfelek állottak egymással: szemben, de Bohasem mint ellensé.-. gek. A diplomaták igaztalan béke­szerződéseket és ellenséges gyűlöle­tet hoztak Európára és az egész; világra. A frontharcosok kezdtek el Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents