Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-04-20 / 34. szám
1935 április 20. TOLNA MEGYEI ÚJSÁG 7 MíS* wyamayok inogva! gyermeke vagyok, úgy nézzem a mai lányt, mint mondjuk a falumbeli öreg kanász a cirkuszi szerecsent. Tehát nézzük csak ennek az élet nek a furcsaságait- A mai nő sze mén át a mai nőt. Nézzük csak azt az egy életet és a lesz, ahogy lesz<t. Szögezzük le először is a sablont, amit már annyian megírtak és el mondtak, hogy a mai nő rendkívüli életet él. Hát ez biztos, mint a rejt vényemben a sport és a kalifa De ha oldalról próbáljuk megfogni, vájjon kiadja-e azt, amit várunk? Tehát rendkívüli életet él és nehe -zen tudja beleélni magát a körülményeibe. S ha valahogy mégis ottho nosan mozog a dolgai között, nem lehetetlen, hogy holnap már nem kell e változtatni valamin, hogy úgy lehessen élni ismét, mint tegnap és valaha. S holnapután újra változ tatni és újra, újra, mindig, mig körülötte változik meg minden. S en nek a kaméleon életnek, ennek a guruló keréknek legyen-e központja a mai magyar nő, vagy? . . . Van, aki szereti ezt a sokat forduló eseményhalmazt. 'Van, aki fáradtan mentesiti magát mindentől azzal, hogy neki elég volt, csinálja utána más, akinek kedve van hozzá. S talán igaza is van saját szempont jából az illetőnek, ha lerázza magáról a terhet s odaáll azok közé, akik azt mondják, hogy lesz, ahogy lesz, sehogyan még sosem volt. Ad <lig pedig, ihaj, csuhaj 1 sose halunk meg . . . Itt azonban egy nagy felkiáltójel van. Mert egyre fogy és fárad a társadalomnak az a része, mely a könnyelműségekben való kitartást és azt tűzte ki célul, hogy a maga »egye életét magáért éli le és igyekszik azt alaposan ki is használni. A kábulatot, nem lehet a végtelenségig fokozni. Egyszer abból is ki kell józanodni, körül kell tekinteni s a kijózanodást nem lehet egy váll ránditással elintézni. Egy pohár pezsgővel, vagy coctaill-el leönteni, jazzel, csókkal, tánccal elfeledtetni. Mert ki kerülhetetlenül visszajön eléjük mindig az, amit éppen kerülni akarnak, A másik nőtipus ennek pont az ellentéte. Ez nyitott szemmel megy az eseményekre s felfegyverkezve várja, hogy megküzdhessen velük. Egészséges, becsületes, kemény gon- dolkozásu fajta, de . . . nem társa a társnak, mert felsőbbséges, dacos, egyedülvalóságában leszoktatja arról a férfit, hogy a nőt nőnek nézze. Leszoktatja az asszonyi szerénységről alkotott jóvéleményéről s ezzel sok olyan dologról, amit néha, titokban nnégis csak kívánna magának. SZAVATOLT SZÍNTARTÓ *3‘90 A múltkor azt mondta nekem egy asszonyismerősöm : — Ha közösen dolgozunk a család eltartásáért, akkor a magunk részére megkövetelhetjük magunknak a szórakozást. S azt sem kívánhatja férjurunk, hogy ezek mellett még príma háziasszonyok is legyünk s őt vig turbékolással várjuk haza mindig. Mikor ezt hallottam, mintha annak a kékszemü kis utitársnak a suttogását hallottam volna: az ember a maga egy életét használja ki . . . Mintha asszonnyá válva ült volna mellettem a helyett a másik asszony helyett. Ezek az erősen kihangsulyo zott szavak: »követelem«, »jogom van hozzá«, »megkívánom«, onnan csíráztak volna ki, abból az »egy« életből. Akaratlanul láttam mellette azt a fáradt mozdulatu fiatalembert, aki az »intelligenciá« ra olyan sokaimon- dóan dörzsöli össze a két ujját. És azt kérdeztem magamtól: — Hát ilyen kiábrándultak ma a férfiak? Ilyen »lesz ahogy lesz« alapon fogják fel az életet ? Ilyen mindegy nekik minden, csak pénz legyen ... Mi, a ma asszonyai, akik gyerekek voltunk a háború alatt, sokat próbáltunk és sokat tanultunk a nyomorúságból Nekünk ebből a nyomorúság elleni küzdelemből annyi jutott, hogy szinte elfeledtette velünk, hogy asszonyok vagyunk. Elvette tőlünk azt a legnagyobb kincset, az asszonyi szerénységet, mellyel alázatos, hűsé ges, megértő társai tudtunk lenni a férfinak. S az eredményt ott láttam magam előtt a legújabb generáció szavaiban és mozdulatában. Nem jó volna ezt az eszeveszetten forgó kereket, mely ilyen szélsebes iramban sodorja valahova lefelé a nő és férfi szép közösségét, megállítani egy hatalmas lendülettel s eltalálni azt a fix pontot, ahol megtalálná mindegyik újra magát, megtalálná egymást ? Hogy kinek és hol kell megfogni ? Hát Istenem! Nekünk, asszonyoknak. Hiszen még mindig vagyunk valakik, csak a szemünket kell megdörzsölni jól, kinyitni és ráeszmélni arra, hogy ideje volna lelkűnkben a férfit ma- gasztosabb gondolatokkal körülfogni. Hogyha a kenyérkereső nő tökélete sen lefokozott igényekkel áll is a család központjában, nem tesz egyebet, mint legigazabb asszonyi hivatását tölti be: ad. S hogy adni tud, ez be kell hogy töltse az életét, s ő érezze magát megajándékozottnak az által, hogy van kiknek adnia. A mi küldetésünknek fontossága sohasem volt annyira időszerű, mint ma. S ha valamennyien ráeszmélnénk erre, nem volna szabad egy válásnak sem lenni. Nem dörzsölgetné össze olyan lélektelenül ujjait a ma fiatalembere, ha egy fiatal lánnyal beszélne, nem riadozna attól a gondolattól, hogy meg kell nősülnie*és gyerme- j kekben kell nézni életének folytatását. • Nem mondaná azt, hogy lesz, ahogy | lesz, sehogyan még sohasem volt. Hanem társat keresne az első biztos garas után. Tudom, sokan azt kérdezik, hogy hol van az a biztos garas ? Sokfelé. Olyan kezekben, melyek nem mernek kinyúlni egy lány kéz után, hogy együtt járjanak vele. Nem merik a maguk százötven, kétszáz, háromszáz és több havifizetését odaadni abba a kis kézbe, amelyet választanok rendeltetett, azzal, hogy: — Itt van kedves, oszd be úgy, ahogy tudod. S ha valamelyik mégis meri és gondolkodó, értelmes társa akadt, mennyire csodálkozik majd azon hogy rendes a ruhája, ízletes és me leg az étele, fütött a lakása, szép a fehérneműje, jókedvű asszony van mellette és nem kell neki mosónővel kosztadóval veszekedni és »huszárrostélyost« vacsorázni szükidőben. Természetesen az asszonytól függ minden. A parancsoló »követelem«, »jogom van hozzá«, »megkívánom« nincs benne ebben az uj életben. Nincs benne a túlzott sport sem. hiábavaló flörtjével. A pezsgő, coctail mulatók sincsenek benne. Az erőn felül való öltözködés sem, a mindé nen keresztül taposó szórakozások erőlködése sem. Mindenekelőtt benne van a meg- értés, a hűség, szerénység, alázatos ság, vallásosság, munka, szeretet és a férfi iránt való tisztelet. Tudom, az a kis kékszemü utitárs félrehúzza az orrocskáját, ha ezeket a sorokat olvassa. Talán a fejét is megrázza és azt mondja nekem on nan a távolból, ahol él, hogy nem kedves asszonyom, ezt már igazán nem. — Hogy én tiszteljem a Pistát? Na hallja ?! Igaza van. A Pistát én sem tisztelném a maga helyében. De az ura mat, a társamat, a gyermekeim apját, az erősségemet és támaszomat, bizony tisztelem kedvesem. Mert én. ha dolgozó asszony vagyok is, ha meg tudnék élni a magam lábán is csak egy gyámoltalan, mindennek kitett, gyáva asszony vagyok, aki csak a férfi által teljes. S valameny nyien igy vagyunk, hiába nem akar juk bevallani. A férfi, férfi. Akit mi a sok furcsa esztendőn keresztül, valahonnan, va lami rendkívül ízléstelen mozdulattá félretoltunk és helyébe álltunk. S m'ost ott vagyunk tehetetlenül, bután, próbálgatva mindent és ezer kérde- zetlen kérdéssel a szánkon. A mai nő már érzi a félszeg helyzetet. A szörnyű bomlást, amit vég hez vitt benne, a »lesz, ahogy lesz« élet felelőtlen példája. S ahelyett, hogy egészséges fordulatra szánnák magukat sokan, megindulnak azon az utón, mely vigságot, könnyelműséget kínál, hogy a maguk »egy« életét megfűszerezzék vele. Mindegy, hogy családok nyugalmát, gyermekek jövőjét dúlják fel vele. Egy kis példát hozok fel, mely nemrégen történt. Egy nagyon csinos asszonyismerősömnek, aki csak átfutóvendég volt ABBAZIABAH meleg tengeri gyógyfürdők a „RESIDENZ“ penzióban mind a négy emeleten kaphatók. Idósebb uraknak és hölgyeknek, szívbajosoknak, asztmásoknak és elmesze- sedésböl eredő betegségeknél nagyon fontos, hogy a »Residenz« nem fekszik magaslaton. Óriási elónye még, hogy az összes elóirt diéták pontosan betarthatók. KitOnó konyha. A Residenzben minden kényelem és az összes modern komfort megtalálható, folyó meleg és hideg viz a szobákban. Lift, központi vizfOtes, 22 fokos meleg, tengerre néző napos, log- giás és erkélyes szobák, kényelmes ágyakkal A Residenz egészen a tengerparton fekszik és nem a tengerparttal szemben. Elsfi kategória, Feltűnő olcsó penzió árak. Lira felesleges. Bővebb információt nyújt Erényi Béla gyógyszerész személyesen reggel fél kilenctől este fél hétig (Diana- patika, Károly király ut 5). Minden levélre válaszolunk és prospektust küldünk. Telefon: 31—6—19. 186 az otthonában, azt mondja egy estén a kisfia: — Azt mondta a Karcsi, hogy te minden este az ő apukájával vacso- rálsz. Az anyukája pedig sir ezért. Tudod mit, vacsorálj te mindig velem. Én örülök neki, a Karcsiék pedig nem fognak sírni. Az asszony elment. A gyerek egy darabig csendes volt. Talán kétségbe ejtően sötét gondolatok szántották kis lelkét. Ki tudhatja azt, mi megy végbe egy nyolc éves gyermekben, ha a felnőttek problémáit kell neki megoldani. S ez a gyerek nagyon radikálisan megoldotta. Kiment a szakácsnőhöz s azt mondta neki: — Meglássa Julis, hogy azért mégis itthon lesz ma este az én anyuskám l Nem szokták túlságosan megfigyelni a beszédét. Csak akkor ébredtek rá mindenre, mikor kis testét tizenegy óra felé levágták a kötélről. Halott volt, felakasztotta magát. Elérte azt, amit akart: az anyját hazakényszeritette. Mintha látnám, hogy sápad el az én kis kékszemü utitársam egy pillanatra. Látom, hogyan rántja meg kecses vállát s szinte hallom, hogy azt mondja: — Szamárság. Talán az, hogy ennyire megjegyzi magának az ember ezeket a szomorú dolgokat s talán az is az, hogy olyan sok fontosságot tulajdonit valaki két fiatalember röpke beszédének. Az a röpke beszéd pedig folyik tovább, erre, arra, könnyen, köny- nyelmüen és felelőtlenül. S elvész benne a csendes szó, amely arra mutat rá leginkább, hogy milyen hamar fordul a jelen. Múlttá lesz. S ebben a jelenben is él a gyermek talán fogékonyabb lélekkel, mint valaha. S mire fog emlékezni a mai gyermek, ha az anyja a maga »egy« életét éli s az apa pedig azt vallja, hogy »lesz, ahogy lesz«. Nem jó rágondolni. Fogom én is a keresztrejtvényemet, mely a vonatban félben maradt. Próbálgatom. — Haton felüli ütések a bridsben 1 Végleg lemaradok. Nem tudok bridsezni. Valahonnan nevetnek. A két utitárs csapja össze a kezét csodálkozva és gúnyosan. — Nahát 1 — mondják, összenéznek. De azért nem találnak valamit egymás szemében, amit keresnek. Mintha felém fordulnának vigasztalón és megbocsájtón. — Mi sem tudunk. És sok mindent nem tudunk, amit a másikkal