Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-04-20 / 34. szám

8

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1935 április 20.

elszeretnénk hitetni, hogy otthon vagyunk benne . . . Jobbak vagyunk, mint amilyennek mutatjuk magún« kát. De hát Istenem, ha ez a »sliff«. Ez a mondain s ez az, amivel hatni lehet a másikra.

Aranyhajón.

Irta: Könnyű László.

Oyászruhámat néha levetem És uj szépségekbe öltOzOm,

Mint a tavasz, ha reámOmlik A csodaszinQ szépség-özön.

Mely hömpölygésével tovaragad.

A messzeség húz hivogatón S én suhanok nóta-mimorosan Vírágdiszes aranyhajón.

Illatok húznak egyre messze A tavasz a szépségről mesél.

(Távol, valahol a végtelenben illatos sziv-erdfi zenél.)

Lázas ütemére a keblemből Az őstavasz vadul felszakad,

Ontva kacagó gyermekként Illatos, lázas dalokat.

Szent lüktetésére elnémul A siratás, a könny, a gyász S csak dalol, csak nevet egyre A tavasz-éhes szépség-halász.

Csak dalol, csak nevet és feledi.

Hogy mögötte ezer rém szalad,

Hogy vad, ijesztő halál-arccal Egy csúf fekete ember kacag,

A tavasz virágos aranyhajóján Rohanj a feledésbe szépség-halász S ne tudd, hogy mögötted úszik

[a végzet

A halál, a könny, a bánat.és a gyász.

A fatojás.

Irta: F. Bereczk Gizella.

A húsvéti szünidő után a B ben az első órát dr Varga Pál mennyiségtan tanár tartotta.

Csengetés előtt a tanteremben nagy a zsivaj. 40 jókedvű gyerek hancu- roz, kiabál.

— Ügyelő, az ajtó elél — hangzott Farkas Pityi éles hangja.

Farkas Pityi nagy tekintély az iskolában, az iskolaszolga >ur« fia. Ugrik is szavára a napos ügyelő az ajtó elé, hogy idejében »cikk« elhessen.

— Gyerekek, hallgassatok ide 1 — kiáltott Farkas Pityi, a katedrán állva. A »Gamma király« fatojást kapott a nyuszitól. Hiszitek, vagy nem ? 1 — kiáltott a vigyorgó bandának — itt a tojás!

És egy inkább fekete, mint piros ütött-kopott fatojást emelt magasra.

A gyerekek mind megrohanták és sorra kapkodták a tojást.

— Valóban tojás ez ? — szólt csú fondárosan a főbiróék Karcsija — legalább is az lehetett valamikor!

— Nézzétek, égetett képek vannak rajta! — kiáltott a sanda Molnár Péter és hirtelen kikapta a főbíró fia kezéből a tojást. Nézze meg az em bér, gyöngyvirág, legalább is olyan forma, de egy kis rosszakarattal szőlő fürtnek is el lehet nézni. Emitt meg egy nyul I

— Az egyik füle hegyes, a másik kerek, — rikácsolták négyen is egy szerre — nagy művész rajzolhatta 1

— Bizonyára egy szép hölgy — szólt megint a sanda Molnár — valami vén zongoramesternő. Ki illenék más egy ilyen vén kopasz profesz szorhoz ?

— Hogyan tudod, hogy éppen a Varga tanár űré ez a tojás ? — kér dezte a komoly Pap Sanyi, a szolga fiától.

— No, hát biztosan tudom! — felelt önérzetesen Pityi. Add ide sandi, azt a tojást! Aztán hallgassatok idei Nagyszombaton este, világosságot láttam a II. B ben. Benéztem az abla kon, hát láttam ám, hogy a számKiadja pénzét ha autót vesz, 271 De befektet ha AUSTiN-t vesz.

AUSTIN

a kisautók fejedelme, magyar utakra épült, 6 liter fogyasztás. 271 Utólérhetetetlen megbízhatóság. Csnkott négyüléses 4800 P

Vezérképviselet: Bruck» Budapesti Jókai-utca 21. Tolnamegyei képviselet: Debulay Béla, Szekszárdi

Rudge és Triumphangol motorkerék párok

király az asztalnál ült és irt. írás közben megpihent és ilyenkor mindig kezébe vett valamit és nézegette. Egyszer meg is csókolta, megsimogatta, lette és elkezdett sirni. Hiszi tek, vagy nem, sirt az öreg 1 Jól megnéztem, hogy mi az, amit mindig a kezébe vesz, hát látom ám, hogy egy tojás. Ez a fatojás 1

— Te Pityi, — kiáltott sandi — add ide azt a tojást! Lopjuk el tőle!

— Lopjuk el l — hangzott min denfelől.

Csengettek.

— Cikk, cikk! Jelzett az ügyelő. Jön a tanár url

Sandi villámgyorsan a padjába rejtette a tojást és pillanatok alatt minden diák a helyén ült.

Dr Varga Pál belépett a terembe. Külseje kissé gondozatlan, mint afféle öreg legényé szokott lenni. Arcán az egyedülélők keserű mosolyával bólintott' a fiuk köszöntésére. Elfoglalta helyét s a jegyzetkönyvben lapozott. Közben a fiukra emelte tekintetét.

— No, — szólt barátságosan — hogy teltek az ünnepek, fiuk?

— Köszönjük tanár ur, jól 1 — felelte tisztelettudóan felállva, az osztályelső Pap Sándor.

— Nagyon örülök — válaszolt a tanár — leülhetsz Pap.

A Pap fiú illedelmesen leült, de ugyanebben a pillanatban felugrott a sanda Molnár és vigyorogva kérdezte :

— Hát a tanár urnák mit hózott a nyulacska?

Varga tanár elsápadt. Elfelejtett megütközni a fiú illetlen magatartásán, a kérdés szivén ütötte. Neki a nyulacska ? Neki nem hozott semmit. Már régóta semmit 1 Eszébe jutott a fatojás. Zavartan tekintgetett jobbra- balra az asztalon. Igen, tegnap itt felejtette. Itt dolgozott éjfélig, mint nagyszombat óta mindennap és amikor kiment, hogyan történt, hogyan sem, itt maradt a tojás az asztalon.

De hol van ? Nincs itt! Egyszerre átlátta a helyzetet. A gyerekek megtalálták, eldugták és most gúnyt űznek belőle.

Az nem baj. Tanársors. De a tojás I Azt igen, azt mindenáron vissza kell szereznie. De hogyan ? Asztalkutatást tartson ? Nem, azt nem teszi. Éppen ebben az esetben nem teszi, éppen a fatojásért nem.

— Ülj le Molnár, — szólt hangjára nyugalmat erőszakolva — majd felelek arra, amit kérdeztél.

— Nekem, — kezdte mély sóhajjal — már régóta nem hoz a nyulacska semmit. Nagyon régen, 12 éves koromban utoljára hozott nekem egy fatojást.

A gyerekek kuncogtak, csak Pap Sanyi volt még a szokottnál is komolyabb és feddőleg nézett végig az osztályon.

— Heten voltunk testvérek, — foly tatta Varga tanár — én voltam a legidősebb. Ebben a városban lak tunk, a Pederely- utcában, egy szerény kétszobás udvari lakásban. Apánk, szegény kishivatalnok volt, nagy gondot okozott neki az eltartásunk. Édesanyánk beteg volt, tüdővész pusztította. Már évek óta csalogatta kö zülünk a halál. Minden nagy ünnepen nehéz gondjai voltak, az ünnepi kalácstól kezdve, minden nagy problémát jelentett számára. Ezen a hus- véton sem akart bennünket ajándék nélkül hagyni.

— Nagyszombaton este, mikor már mind lefeküdtünk, ő bement a másik szobába. Én nem tudtam el aludni, aggódtam anyámért, áthallat szott a köhögése. Felfigyeltem, test véreim mind aludtak, apám is. Csendesen felhúztam cipőimet, kiosontam az udvarra és benéztem a másik szoba ablakán. Anyánk az asztal mellett ült, előtte az asztalon egy szál gyertya égett és hét darab pi rosra festett fatojás sorakozott egy más mellett. Anyánk a gyertyánál egy kötőtűt tüzesitett és ezzel a to jásokra cifraságokat égetett. Egyik felére egy szál gyöngyvirágot, a má sikra egy nyulat.

— Hát bizony, — sóhajtott Varga tanár — nem volt művész! Megesett, hogy a nyúlnak az egyik füle kicsit hosszabb volt, mint a másik, de nekem ez a nyúl volt a legszebb a világon.

— Ez volt az én utolsó ajándé kom, fiuk! Szegény anyánkat ezen az őszön eltemettük. Apánk és mi heten álltuk körül a koporsóját.

— Azóta én minden husvétra forduló éjszakát éberen töltök. Mig a testvéreim kicsinyek voltak, én fes tegettem nekik a piros tojásokat és ők boldogok voltak, mert azt hitték, hogy az édesanyánk küldi nekik a nyulacskával, de lassankint elfogytak a családból a kis gyermekek, egyen kint nőttek mellém, mig végre mind okos nagy fiuk és lányok lettek, akik már nem vártak húsvéti ajándéko kát. Azóta én ezen az éjszakán mindig száraz matematikai munkákon dolgozom. Magam elé teszem a régi kopott fatojást és munka közben meg-megsimogatom, meg is csókolom rajt édes anyám áldott ujjai nyomát s ilyenkor úgy érzem, hogy vele beszélgetek.

Varga tanár végig nézett az ősz tályon és meglepetve látta, hogy az előbb még kis vigyorgó arcok most halálosan komolyak és alig van szem, amelyben ne csillogna egy egy könnycsepp. Molnár Péter idegesen mozog

i

f" Ami a szomjas földnek a májusi eső,

anzselő (angyaliéi), Ä,

üdíti és bársonyaimévá teszi a bőrt. — Kapható minden szaküzletben.

_____________________Egy fiola 54 fillér. 3I6 ]

a helyén és bűnös módjára lehajtja, a fejét.

— Sajnálom gyerekek, — szólt a tanár megindult hangon — hogy igy elszomorítottalak benneteket elbeszélésemmel, felejtsétek el és legyetek újra vidámak.

Azután lelépett a katedráról, ar ablakhoz ment és a tanteremnek háttal állva küszködött könnyeivel. Közben számolt. Egy—kettő—három, Molnár összeszedi magát. Egy—kett$ felkel, egy—kettő—három—négy, a katedrához megy. Most... leteszi az asztalra a tojást... most visszamegy- ... leül a helyére ...

Varga tanár lassan visszafordulj fölment a katedrára, a tojás ott feküdt az asztalon. Varga a kezébe vette, megsimogatta és szó nélkül zsebre tette.

Azután leült és mintha semmi se történt volna, föllapozta a jegyzet- füzetét és egy egészen könnyű kérdést diktált a fiuknak.

Ma senkinek sem akart szekundát adni.

A názáreti ház.

A föltámadás ünnepének mindig: szép és magasztos eszméi oly hangulattal töltik el az emberek elméjét és szivét, hogy azt, amit máskor figyelemre sem méltattak volna, szívesen vonják érdeklődésük körébe. Ezért olvashatunk a hírlapok húsvéti számaiban a Megváltó életével1 kapcsolatos leírásokat, melyek szivünkhöz szólnak és amelyeket lelkünk ünnepi hangulatában szeretettel fogadunk is.

Ez a kedves körülmény bátorít: engem is arra, hogy Mária názáreti házának történetét megelevenítsem- A szentirás szerint: A hetven esztendeig tartó babiloni fogság leteltével a hazájukba visszatérő zsidó családok között volt Dávid királynak is. egy két sarjadéka, kik Betlehemben*, és annak környékén, mint őseik egy«- kori szülőföldjén, telepedtek meg. Herodes uralkodása alatt Galileábav költöztek, Názáret városában tele-> pedvén le. — Egy szerény, csöndes házikóban lakott Joakim és Anna szent életű leányukkal: Máriával. E szent életű leány életéről igy ir Szent Jeromos: „ő iparkodott az Isten és a felebaráti szeretetben a legforróbb,, a szivtisztaságban a legtökéletesebb' lenni“. Fölserdülvén, a zsidók törvénye szerint eljegyeztetett legközelebbi rokonának, Józsefnek, a kegyes hit szerint Róma építése után a 747 ik esztendőben, január 23 án. És itt, e szerény, csendes názáreti házban »lett testté Isten igéje«, világra jővén a betlehemi jászolban.

A názáreti házat, melyben a »testté lett Isten igéje« növekedett korban és bölcsességben, már az első keresztények igen nagy tiszteletben tar* tották. Szent Ilona, Nagy Konstantin, császár édesanyja fényes templomot építtetett fölébe.

Cédrusfából és téglából volt e kis házikó építve és az 1291. esztendőig ott állott e ház Názáretben, ahová a keresztény világ minden tájáról ezrével tódult a hithü népsokaság, hogy lássa, csodálja és tisztelje azt a he* lyet, ahol Gábor főangyal megjelent, elhozva Joakim és Anna szentéletü leányának: Máriának az egek üzenetét, az üdvösség örömhírét, a Megváltóra várakozó emberiségnek, igy köszöntvén a leányt: »Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes!«

Az 1291. évben Ptolomais, a nyu* gáti hatalmak utolsó védőfala a szent földön, az egyiptomi szultán birtokába került. A mohamedánok elárasztották egész Palesztinát, róna-