Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-17 / 22. szám
Szekszárdi 1934 március 17. 22. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztősé* és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületébén. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Előfizetési dijt Egész évre ^ pengő | | Félév» e. — — — c pengő I közlemények a szerkesztőséghez küldendők, Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Félévre 6 pengő ^ dijak hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1-60 pengő, — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. Hit várhatunk a rámái tanácskozásoktól? A három kormányelnök háromnapos római tanáoakoBásának előjelei azt mutatják, hogy nemcsak az érdekelt országok közvéleménye, de az egész Európa élénk figyelemmel kíséri az események lefolyását. Gömbös Gyula miniszterelnök az érdemleges tárgyalásokat megelőzően másfél órán át tárgyalt már a Dacéval, amikor is kialakult a további együttes tárgyalások iránya. Kómái jelentések szerint a hármas tárgyalás központjában a már ismeretes Mussolini-féle terv van, amely tudvalevőleg a stresai konferencia után akart rendet teremteni a dunai államok gazdasági életében. Az akkori nehézségek bizonyos fokig most már eltűntek, mert Franciaország sem zárkózik el oly mereven a megoldási módozatok elől, de természetesen a francia politika még mindig a kisantant érdekeinek szemszögéből nézi a dolgokat, éppen ezért nem helyes utón járna a magyar közvélemény, ha a római útból olyan eredményekre akarna következtetni, amelyek a középeurópai államok gazdasági és politikai viszonyaiban szenzációs megoldásokat eredményeznek. Tény, hogy a francia kormány Mussolini kezdeményezésére hozzá- járult-é középeurópai probléma megoldásához. A római hármas tanácskozás sem irányul egyetlen ország érdeke ellen sem, sőt dicséretes szándékkal a béke és a megértés szellemében kívánja a kapcsolatokat olyan alapokra helyezni, amelyek önmagukban képviselik úgy a gazdasági, mint a politikai együttműködés szellemét. Mussolini, amikor a dunai államok kérdését megoldásra kívánja juttatni, Ausztria szempontjából bizonyára szem előtt tartja az AnschlusB-politika megakadályozását, magyar vonatkozásban pedig érvényt akar szerezni annak a többször hangoztatott elv nek, hogy a gazdaságilag kiszolgáltatott Magyarországot ki kell szabadítani a kisantant drótakadályai közül. Ilyen nagyjelentőségű külpolitikai eseménynek megitélésénél fokozott következetességre van szükség, miért iz a magyar közvélemény akkor jár helyes utón, ha távoltartja magától a csodavárást, nem lovaltatja fel magát olyan események várásával, amelyek bekövetkezése semmiképpen sem történhet olyan robogó tempóban, mint ahogy azt a külpolitikailag iskolázatlan elemek gyakran elképzelik. A magyar probléma eljutott már a külföldi közvélemény szivéhez, igen sokan megforgatták fejükben a megoldási módozatokat, de korántsem állunk oly közel a beteljesedéshez, hogy például a római úttal kapcsolatban ilyen vérmes reményeket támaszthatnánk. Magyarországnak a mai elfojtott gazdasági légkörben mindenekelőtt friss levegőhöz kell jutnia. A példátlanul leromlott gabonaárak mellett minden törekvésnek, igy a római utazásnak is annak a szempontnak kidomboritására kell törekednie, hogy megfelelő sailárd piacok biztosításával emeljük a gazdasági jólét színvonalát, erősítsük, gazdagítsuk a nemzet minden társadalmi rétegét, hogy ily módon felvértezódve foghassunk hozzá a legnagyobb magyar kérdés elintézéséhez. Csak naiv lélekkel lehetne elhitetni, hogy ennek keresztülvitelére elegendő maga az igazság és néhány jóbarát. Rombolni könnyű dolog, de annál nehezebb a lerombolt építményt újból felemelni. Az annyit jelent, mint téglát téglára rakni, verejtékezni, görnyedni a munkában s még igy is hosszú időbe telik, amíg a bokrétát az ormokra helyezhetjük. A magyar közvélemény helyesen teszi, ha higgadt mérlegeléssel s nyugodt optimizmussal tekint a római tárgyalások felé s távoltartja magát a délibábos csodavárástól, mert figye lemmel kell lenni azokra a nehézségekre is, amelyek egy ilyen természetű külpolitikai megmozdulás során mindig adódnak. Adódik különösen a mi kérdéseinkben, mert tizenöt esztendő tapasztalata megmutatta, hogy még a legártatlanabb jószándékunkat is milyen irigy és rosszindulata megmozdulások kisér- | ték szomszédaink részéről. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-án délelőtt 9 órakor a főispánt helyettesitő dr Peresei Béla alispán elnökletével tartotta március havi rendes ülését, amelyen a hivatalbeli tagokon és az előadókon kívül a választott tagok részéről megjelentek : gróf Apponyi Rezső, dr Bernáth Béla, Döry Frigyes, Döry László, Kiss Lajos, Schneider Gábor és Schneider János. Az előadók egyes jelentéseit a bizottság tudomásul vette. A főorvoB jelentésével kapcsolatosan Döry Frigyes szólalt fel és a 212.000 számú belügyminiszteri rendelet egyes kivihetetlen rendelkezései végrehajtásának felfüggesztése ügyében javasolta, hogy a bizottság felirati jogával éljen. A bizottság ily irányban hatá rozott. László Aladár műszaki főtaná esős jelentette, hogy a Sió hajózhatóvá tételének kérdése nagy lépések ben halad előre és ezokból a gemenci ut kiépítését már el is ejtették. Február 21-én megtartott versenytárgya láson 3600 vaggon fedanyag beszerzésére és elfuvarozására adatott be ajánlat. 17 kőbánya és 17 fuvaros adott be ajánlatot, amely a múlt évi ajánlatokkal szemben 10—12°/o-os megtakarítást jelent. A versenytárgyalás ügyében az útügyi albizottsági ülés fog dönteni. Dr Bernáth Béla szólalt fel az útügyi előadó jelentéséhez és a vármegye lakosságának köszönetét tolmácsolta azoknak, akiknek részük volt abban, hogy az útadót 16°|o-ról 13®|0-ra sikerült mérsékelni. Az állategészségügyi előadó jelentéséhez ugyancsak dr Bernáth Béla szólt hozzá és azt a kérdést tette fel, hogy az állatok őrzésére használt ebek oltásának költségeit ki tartozik fizetni. Dr Barabás előadó adta meg a felvilágosítást, amely szerint a pásztorokat tartó gazdák kötelesek az oltási költséget viselni. A gazdák a vármegyei ebadóból segélyt kérhetnek, azonban az ebadóalap e célra mindössze csak 700 pengővel rendelkezik és igy az oltással felmerülő költségeknek csak egy igen csekély hányadáról lehet intézkedni. Az együttes ülés után a népoktatási, útügyi, adóügyi, gazdasági és gyámügyi bizottságok tartottak ülést. Béla váci református lelkéBB mondtak ezután Hirmann működését méltató beszédeket, majd felolvasták a városától távollevő dr Krakker Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester meleghangú köszöntő levelét. Hirmann István 1902-ben alapította szerszámgyárát, amelyet 25 évvel ezelőtt telepített Vácra. Fáradságot nem ismerő munkával országos hírűvé emelte vállalatát, úgyhogy Ausztria és a Balkán államok is állandó vevői lettek. A háború után a honvédelmi minisztérium felhívására átvette a volt m. kir. katonai műszaki anyagraktárt, amelyben hadianyagok gyártását honosította meg. Ezeket az anyagokat a monarchia idején kizáróan Klosterneuburgban, a Pionier-Zeug- depotban állították elő. Az 1921. évben a Hirmann-gyár 480 munkást foglalkoztatott. A gazdasági viszonyok romlása folytán azonban ez az Üzem is kénytelen leszállított létszámmal dolgoztatni. Hogy munkásait foglalkoztathassa, az 1932. évhen meghonosította a textilipari szerszámok, szövővetélők gyártását, amely cikkeket előzőleg nagy mennyiségben hoztak be aa országba. A textilipari szerszámok gyártása sok munkás megélhetését biztosítja. Tolnai származása gyáros ünneplése Vácon. Nemrégiben nagyszabású ünnepség S keretében méltatták földinknek, a tolnai származású Hirmann István váci szerszámgyárosnak ottani negyed* százados munkásságát. A gyárban rendezett ünnepség alkalmával Vác társadalmának szine-javán kívül so I kan jelentek meg Budapestről íb Szederjey Elemér altábornagy vezetésével, Az első üdvözlést Ssederjey altábornagy és Szakasits Győző ezredes mondotta, majd a munkások ezüst babérkoszorút nyújtottak át a jubilánsnak, a magyar szerszámipar meghonosítójának. Kolozsváry Mihály pápai praelátus, felsőházi tag és Sáfár A búzaár kfirttl. Irta*. Sokorópátkai Szabó latv&n v. kisgazdaminiszter. A napilapok közgazdasági rovataiban, de még vezető cikkeiben iz élénk vita folyik a búza áralakulásáról. Az a hir tette ezt a témát újabban időszerűvé, hogy a gazda- érdekeltségek vezetői március elsején azt a kívánságukat terjesztették & kormány elé, hogy a búza ára ezután olykép állapíttassák meg, hogy az elérje, vagy legalább megközelítse a termelési költséget. A sajtó szinte kivétel nélkül rámutat a mezőgazdaság katasztrofális helyzetére, hangoztatva, hogy ezt a kérdést politikamentesen kell kezelni. Ha azonban ezeket a sajtóközleményeket figyelemmel olvassuk, meg kell állapítanunk, hogy azoknak egyikmásik kitételében nem éppen ártatlan izgatás is rejtőzik bizonyos társadalmi osztályok és termelő foglalkozási rétegek ellen. Az ipari termelők és a köz- és magánalkalmazottak kategóriáit szembe fordítják az őstermelők néprétegével, ezt a bajban egymást megértő hatalmas gazdasági és társadalmi osztályt pedig azét akarják tagolni nagyon érdekelt, Egyes szám ára 12 fillér.
