Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-12-22 / 100-101. szám
1934 december 22. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 7 A legjobb és legszebb aiándéktárdy a világhírű herendi porcellán nagy választék FII8Z FERENCNÉL — Kérem, ne feledjük a hivatali komolyságot s e hely méltóságát... — Hercegi birtokra, amit én látva, más prédájául hagyni nem akarván, most már egy, csakugyan jól irányzott levéssel véglegesen leterítettem... — A drága kutyával egyetemben... — Ezt ismételten tagadom. Mert a hatóságilag felboncolt nyúlban, a boncjegyzőkönyv szerint is csak apró nyúlsörétek találtattak. De mivel ott ugyanakkor mások is vadásztak s tanúim esküvel is megerősíthetik, hogy egy — harmadik lövés is dör- -düt el, kétségtelen, hogy azt a magas származású kutyát nem az én szerény apró nyúlsörétjeim, hanem valaki másnak, ő kutyasága rangjához illő, nagy, vágott fickóval történt lövése sebezte meg. . . Megcáfolván ezekkel az ellenem emelt vádakat, más vadászterületének, ha csak kopó által való uzoválása miatt, nemcsak viszon vádat emelek a herceg... — Ur... — Ur ellenében, hanem ... —• A többit én is tudom már... — Na, ha mind a ketten tudják, — vágott bele a kis szolgabíró, akkor a bizonyítási eljárás feleslegessé válván, a tárgyalást befejezem s az ítéletet nyomban kihirdetem: »Nemes Karancsy Gábor urat, más területén való vadászati kihágás miatt ezennel elitélem öt forint pénzbünte tésre. Mert bár joggal védelmezhető az, hogy első lövésével a kérdéses nyulat a saját vadászterületén sebezte meg^ tanuk hiányában, ama ténykörülményből, hogy az elejtett nyúl mégis idegen területen, vagyis a főhercegi birtokon, |— igaz, hogy csak €gy kis lépéssel a határon belül —= találtatott meg, saját beismeréséhez képest is, meg kellett állapítani az idegen területen történt vadászati kihágást. Ebből kifolyóan a nyulhoz való tulajdonjogot is a felperes uradalomnak kellett megítélni, mihez képest elutasítandó volt a viszonke- res.ejt a nyúl természetben való visz- szaszolgáltatása iránt, ami három év után már amúgy is — illuzórius követelés. .. Viszont ugyanakkor, ott többen, is vadászván, alperes legalább is valószínűvé tette amaz állítását, hogy a kutya megsebzése nem az ő seréttel töltött puskájával történt, így a felperes kutyagyógyittatási költsége sem volt, megállapítható ... De a herceg urat is fel..kellett, menteni az idegen területen való vadászás vét: sége alól, mert a , vißzon panzió maga is beismeri, hogy az ő vadász területére még csak a lábát sem tette be. Az oda elkanyargó kutyát lehetne legfeljebb felelősségre vonni,, de ez nem — jogi személy, gazdája pedig nem felelhet érte,, mért tanuk nincse? nek reá, akik hitelt érdemlően igazol ,RÄ DIQCSO , nák, hogy a kutya valójában átcsa pott-e a szomszéd területre? 1... Mél tányossági okokból a perköltséget mindkét félre nézve megszüntetem. S felteszem a kérdést, először is a felperesi ügyvédhez: megnyugszik e az ítéletben?!« — Meg. Csupán csak a — perkölt ségre nézve jelentek be appellátát. Mert a kutya időközben megdögölvén, az állatorvos díjazást nem érdé mel, így ezt a felszámitást elejtem... Egyebekben pedig magamat ajánlom! S már kinn is volt — Én pedig... — Szintén megnyugszik Karancsy bácsi. — Soha! — Már meg is nyugodott. Sőt, a bírságot le is fizette. Ide írtam ni, a jegyzőkönyvbe! — Én űzettem le ?! — Vagyis — helyette én 1 Mert úgy láttam, hogy valójában mégis — magának volt igaza ! — Hát, akkor meg éppen nem nyugszom meg I — Meg kell nyugodnia. Mert nézze, voltaképpen esküt kellett volna fölajánlanom a kutyára nézve. Hogy tqdniillik, a fickó-töltés vájjon nem a maga puskájából került e ki ? 1 — Hm y.. Hát, arra nézve, talán — mégsem esküdtem volna meg ? — No, látja l Lesz e hát appelláta? 1 — Nem ... De csak egy feltétel mellett, ha az öcsémuram nekem, is ád még kölcsön—T tíz pengőt. — Itt van!. — No, akkor legalább megsöröz tethetem a tanukat, ha már ki se hallgatta őket Pedig mind a húszon -, öten úgy vallottak volna, mint a pinty 1 S tudja mit, egyben visszavonom az uraatyja ellen tett panaszai mat is. Elveimért küzdöttem. De csak nem harcolhatok az olyan alispán ellen, akinek ilyen okos, törvénytudó s ami fő: talpig gavallér fia van, aki még nekem is — mert adni kpl csőn ■— tíz pengőt! Parolázva bokázott ki. De ugyanakkor meg a főszolgabíró törtetett be: — Gratulálok, édesöcsém, hogy kivetted annak a legkényesebb aktának a méregfogát. Most dicsekszik a fis kális, hogy milyen salamoni ítéletet I hoztál. De meg is isszuk az áldomá- | sát. Megyünk •— sörözni... — De hiszen, én nem iszom... — Nem?! Hát az nem baj 1 Majd iszom — én 1 Ebédre azonban majd nálam leszel. Utána csinálunk egy kis — ferblit I — De hisz, nem is kártyázom! — Hát, akkor micsoda — szolga biró vagy te? Te belőled se lesz soha — főbíró I A dolog csattanója azonban az, hogy amikor pár hé. múlva a szol- gabiró apja, az alispán megkérdezte, hogy válik be a fia? — a főszolgabíró azt felelte: — Mint szolgabiró, voltaképpen — hasznavehetetlen, mert se nem — iszik, se nem — kártyázik... De, ahogy a közhivataloknak azt a két rémét, az örökké appelláló Karan csyt, meg a hercegi fiskálist elhallgattatta, az igazán zseniális! Nagy —- diplomata l Még — főispán is lehet belőle! Lett is! Emberek. Irta: dabolci Fekete Lászlőné. Mintha kerek lett volna a világ. Az egyik oldala, amelyik délfelé ho morodott, lenyúlt a bátori rétek felé, amerre éjji madarak vesznek el a sötétkékbe illanó alkonyatban. Keletnek a szántai esti harang csengetyüz vékonyan, de se torony, se ház nem mutatkozik Északnak és nyugatnak pedig olyan faluk vannak, amelyekből eljött az ember és amely felé igyekszik. Egyikkel sem érdemes valami nagyon szomoritani a belső részt. A két tarisznyás ember, aki ott Iából a nagy kerekesség kellős köze pén, éppen igy gondolkozik. S beleveti magát mindegyik a dél felé és kelet felé való bámulatba, mintha arra más világ járná.. . — Hiszed é, — mondja az egyik, hogy olyan az emberféle, mint az Isten férge, ami itt csúszkálhat a lábunk alatt? Rábólint a másik, aztán csak men nek, de mintha a lábuk alá pillognának és vigyázóbbra fognák a járást,.. Ki tudja, az a kis féreg is nem igyekezik-e valahová ? — Mert semmi az ember ebben a nagy csendes valóságban... Mi? Körülvizsgálódik a másik, ránt egyet a szíjján, ami tarisznyát fog a nyakában, aztán belenyúl, kenyeret fog.' Iúevten EKA rádiót — Enni kéne, — mondja és nem ad szót a másiknak. Letelepednek a harmatszállta esti fűre, úgy falatoznak. Hanem a szavasabb ikknak, csak nem hágy nyugtot a kikivánkozó beszéd. Van az úgy, mikor valami készteti a földi embert és úgy dobálja a szájára a hangos gondolatot, mintha nem is ő tenné, hanem valaki más, aki egyik helyről elindította, a másik helyre beviszi. — Hogy mire is viszi az embert ez a furcsaságos élet ? Mire, mit gondolsz ? Ránt egyet a vállán a másik. — Valamire csak. Kenyér legyen, meg egésség, a többi nem baj. Munka lesz.., ' . — Lesz ? — Azt mondta a Kádas Péter, hogy a bérlő urnái lesz, csak menjünk — Miféle ? — Kicsoda ? Az uraság ? — Nem, a munka... — Hát azt nem tudom, de mindegy, akármi... A tarisznyába visszakerült a kenyér. Pihenőre maradtak még a helyükön, hiszen reggelre kellett csak beérni a pusztát s jobb addig, ha a mennyei hatalmasság teregeti az ember fölé a csillagos leplet sötétkékbe bárso, nyodva. Tudja azt minden ilyenforma szegény, hogy királyi sor az, marad is alatta,, amig csak lehet. Mert hiszen jó a festett tetejű szoba, meg a gerendás is, de mégsem az, ami ilyen parádés kanyarulatban takarja be a szegény embert. Ketten voltak. Nagy, nehéz lélegzeteket vettek. Ágyakat gondoltak a szabad ég alá, asszonymunkát, kerek arcot, ami rájuk mosolyog és felsaj; dúlt bennük a tehetetlenség. Kis vászonzacskóban, amit a nyakban viseltek, megcsörrentek a nyughatatlan kis pénzdarabok. Átbeszélgettek egymásnak, mint a gazdáik. — Mennyi van neked ? — Huszonhét pengő hatvan fillér. — Nekem fölül van harmincon, de nem sokkal. — Ott kerested a depóba ? — Ott. Kértem a vezetőt, hogy hadd maradjak még. Rendes, jóravaló ember volt. Odahívott az asztalához, azt mondta: — Nézd Ferenc fiam ezt a levelet. Még sokkal, de sokkal szegényebb ember , irta, mint te vagy. Olyan szegény, hogyha itt .nem kap állást, munkát, hát nem csak ő pusztul él, haqem az asszony is, meg az öt gyerek is. Rámnézett avval a jóságos szemével, aztán megkérdezte: —- Mit csinálnál te az, én helyem.Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem-utca 5* 100 modern, kényelmes sióba.. • Liftek; Hideg-meleg folyóvn. Kő*ponti fűtés • As étterem és kávóházban minden este szalonzene As Erzsébet-pincében egypincór-rendszer! Menü: 1*60 P Menü; 1*60 P
