Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-12-22 / 100-101. szám
6 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 december 22. TITTE TESTVlREK Szekszárd, Korzó, Kiszinóbazár. Telefon 91 Modern csilláról!, ■■»toll lámpák Kedvezd fizetési feltételek X Kalória szén- és tűzifatelep X I Szekszárd) a Muzeum mellett. — Telefon 117. Pécsi, dorogi, tatai tojás és darabos szén. Príma kemény és lágy hasáb és aprított tűzifa. Schmideg téglagyár városi eladási irodája. | 461 A legmodernebb RÄDI0 12 havi részletre Hasznos karácsonyi ajándékok gülten egymásba vágják késeiket csak azért, hogy minél több föld és ke nyér jusson nekik. Ezek nem ball ják a székelység jajkiáltását, ezek nem érzik a Felvidék zokogását és nem látják a déli végeken az utolsót vonagló magyar testvérük kínlódását. Ezek csak a maguk hitvány életének jobbátételét nézik és keresik, balgán nem gondolnak arra, hogy miként a világ nagy erdejében utol sók. már a bölények, úgy kipusztul az az erdő is, amelyet trianoni or szágnak kereszteltek és önmagát megvetve bukik a sirba az utolsó magyar. Nézd, ez az igazi pokol 1 Egy nem zet a dicsőség és paradicsomi bol dogságból bűnei véghetetlensége miatt lezuhant a sötétség világába. Szeme még nyitva van, karját még tudja mozdítani, a szive még ver, volna még ideje a vezeklésre, az önmagára ébredésre, de szivében nincs semmi az isteni szikrából, karja csak arra elég erős még, hogy egymást üsse, de nem arra, hogy a sötétség biro «Halmából ki tudjon kapaszkodni, hogy a purgatórinm tűzkeresztségén és szenvedésén keresztül fel tudja ma gát küzdeni újból, hogy szeme elég erős legyen meglátni és szive elég nemes legyen befogadni az Istent Ezzel Dante otthagyott magamra. Az igazság hatalmas pörölyének ütései alatt aléltan rogytam össze. Elsötétült körülöttem minden. Mérhetetlen ólomsulyként bukott rám a sötétség a maga irtózatosságával és reménytelenségével. Úgy tűnt félj mintha egy örökkévalóság lett volna az az idő, amelyet a sötétség kábu latában töltöttem, csak a messziről jövő kétségbeesett jajkiáltások zúgá1 sát éreztem állandóan agyamban. Lassan felnyitódó szememet két «égbeesetten fúrtam a sötétség mérföldjébe és ime messze távolból egy halvány fénysugár tűnt fel és ez a fénysugár valami hatalmas mágneses erővel vonzott maga felé. Lihegve futottam és egyszercsak ott állt előttem a kereszt és rajta az Isten ember. Láttam már világhírű művészek alkotásait, akik a világtörténelem leg nagyobb tragédiáját igyekeztek meg örökíteni, de sohasem láttam oly fé nyesnek a keresztet, sohasem láttam olyan megdicsőülten sugárzónak az Istenember arcát, mint ezen a kérész ten. A korona minden egyes tövise, mint egy gyémánt ragyogott. A szén védésben is megdicsőült arcból, azokból a jóságos szemekből oly földön túli fényt láttam sugározni, amely megdöbbentett és felemelt egyaránt. És amint bámultam ezt e jelenetet, az Istenember ajka megnyílt. Szelíd, vigasztaló hangon szólt hozzám: Édes magyarom! Nézd az én kérész tenget. Mindenkinek vigasza és re* ménysége ez, amely kivezet egyeseket és nemzeteket a purgatórium gyötrődéséből és a pokol kínszenvedéséből. Az én keresztem története megtaníthat mindenkit arra, hogy a sötétségből világosság támad; a gyű löletből szeretet, a halálból élet. Ha *i megragadjátok az én keresztemet, úgy a rátok nehezedő szenvedések és kínlódások sötétségébe a remény ség fénye verődik, ha megértitek <az én szavamat, úgy egymás gyűlöleté bői szeretet lesz és ha leborultok az én Uramnak, az én Atyámnak az em beriség megváltására adott szimbo luma, a kereszt előtt, úgy a halálból élet lesz, a pusztulásból feltámadás ! Felébredtem I És amikor gyön győző homlokomat megtöröltem, fo hász fakadt fel telkemből. Vajba azok, akik még magyarul beszélhetnek és élhetnek, sokan, mind átálmodták, átálmodhatták volna velem együtt ezt az álmot, akkor reménykedhet nénk a költővel, hogy jön egy jobb kor, akkor hihetnénk Magyarország feltámadásában t A vármegye „kényes ügyei” Irta: Bodnár István Paczolay Antit, a nagyhatalmú al ispán legkisebb fiát, a nemes vár megye »egyhangú lelkesedéssel« szolgabíróvá választotta. — (Próbált volna valaki nem »egyhangú« lenni?! Bizonyára úgy járt volua, mint pél dául Karancsy Gábor, a nemesek hadnagya, egyébként félbemaradt fis kális és végzett földesúr, akit néhány társával együtt a szórakozott hajdúk, a választási aktus ugyan nem hosszú idejére, előzetes tanácskozásuk helyén, egy félreeső hivatalos szobában, véletlenül bezárva ott felejtettek!) Az új szolgabíró elődjét, a kicsit köny- nyelmű Simaházy Gyurkát, hogy—- helyet csináljon az alispán fiának, húsz évi szolgálat után mégis csak illett a látszat, a dekórum kedvéért, legalább a következő évben már úgyis végbemenő általános restaurációig ugyanabban a járásban főszolgabíróvá előléptetni. S ő, amint mindjárt lát juk, nem is sokáig teketóriázott előbbi hivatalának átadásával: — Hát, ehon vannak ni, az írások I — szólott oda fölénnyel a »lelépő« szolgabíró, vagyis az új hivatali fő nők, a süvölvény utódjának. -^-So kát nem érdemes velük kukoricázni! — De hát, kellene mégis valami elismervény, vagy jegyzék, hogy átvettem ?! — Itt van ni, a bürokrata rendszer túltengése! Jól kezded. Tanuld meg, édes öcsém, hogy az akta amúgy sem — szalad el. Különben is be van valamennyi iktatva. Ott rajta a hivatalos szám, az érkezés ideje. Ez csak elég világosan mutatja, hogy az én időmben jött, én felelek értük. Te csak a holnaptól érkezettekért szava* tolsz! Tehát — átvetted ?!--r Át;. , , — I gaz, egy kipsit sok a restáncia. De ennek se én vagyok az oka. Hi szén te is tudod, hogy idegeimet majd összeroppantja a megfeszített sok nappali, sőt éjjeli mpnka l (Az ám, éjjel a — kártya, nappal a sok — vadászat, ide odakocsikázás!) — Sebaj, kedves bátyám, szemébe nézünk ennek a kis hátraléknak s lassan lassan majd csak feldolgozom, — Ez aztán már a te dolgod. Tégy vele, amit akarsz. Egyébként meg is kívánom. Az uj seprő seperjen jól... Hanem hát, izé... ebben a bezárt szekrényben vannak ama bizonyos: »kényes ügyek«. Ezekről mégiscsak kérek néhány sor írást, hogy átvetted. Náci bácsinak, a volt főszolgabírónak, az én elődömnek osztották ki. De ő azonnal a nyakamba sózta. Nagyon fontosak. — Értem. De hát mégis, mik ezek a »kényes írások« ? — Annak a félbolond Karancsynak ügyei. Ez itt például bűnügyi följe lentés az apám ellen, aki béreseivel le talált kapatni a tíz körméről egy tilosban legeltetőt, aki véletlenül ne mes ember volt... Hát ezt nagyon természetesen... — Nem intézhette el, nem is vizs gálhatta ki urambátyám!... No majd én... És ez ?! — Ez pedig az — apád) ellen. Ugyancsak Karancsy, a nemesek hadnagya részéről. Birtokháborítás, nemesi jogok turbálása, hivatalos hata lommal való visszaélés, személyes szabadság megsértése. Az előzetes helyszíni szemlét kellett volna meg ejteni... De mondd csak, a saját — alispánom ellen ?! — No, ez nekem is bajos, mert az — apámról van szó. De majd elintéztetjük az — esküdttel... — Csakhogy annak öt élő gyereke van... — Mi közük ehhez a gyerekeknek ? — Csak az, hogy Karancsy ellen is viszonvádak vannak, őkigyelme pedig már engem is lelövéssel fényé; getett! — Akkor mégis csak magam pró bálok beszélni a fejével. Hanem hát, ez a legkövérebb akta, mi ?! — Ez megint Karancsy... — Lesz még több is?! — Jobban mondva: először — kontra Karancsy. Vagyis a hercegi uradalom keresete a nevezett ellenében : idegen vadászterület uzurpálása, orvvadászat, mások vagyonának rongálása, életveszélyes fenyegetés... — Égy kicsit sok egyszerre... — Pedig éppen ez a legkényesebb. Nemcsak amiatt a bolond miatt, hanem, mert a herceg, mégis csak — herceg... Legalább háromszáz voks a megyei választásoknál! — No, majd rövidesen kitűzöm a a tárgyalást. — Hát, édes jó öcsém, azzal — elkéstél. Én már, tudva, hogy jössz, kitűztem, s éppen a mai nap, délelőtt tíz órájára. Három esztendeig húztam ama emberevő Karancsy, no, meg tán a — herceg miatt is. De nézd csak, nézd a hálátlanok, mind a ketten feljelentettek, s most a főispán: fegyelmivel fenyeget! — Se baj, még van egy jóJélórám, azalatt áttanulmányozom az ügyet... S csakugyan, pont tíz órakor már ki is szólott az elbóbiskolt öreg haj dúnak, hogy a Karancsy-féle ügy érdekeltjei bejöhetnek. Alacsony, kecskeszakállas, pápaszemes úr lépett be elsőnek. Fölényes grandezzával, kimért udvariassággal egy kicsit meghajolt s megbiccentette (de már is, mintha megbánta volna !) a fejét, amely nagyságánál fogva, de talán már a megszokástól is a föld felé igyekezett. A hercegi fiskális volt. Utána a hatalmas kortesalak, a nyárs- bajuszú Karancsy törtetett be.. Nem lehetett tudni, hogy a nyápic kis szolgabírónak neki akar-e rohanni azzal a — bajusszal, hogy felnyársalja, vagy csak, hogy parolázni akar vele. Ezt ugyan az előzmények rqiätt ba jós volt elhinni. A kis szolgabíró különben is elővigyázatosan már jó eleve hátrarakta mind a két kezét. Karáppnyi 934 uléul ti alkalmi ajándékok igen olcsón beszerezhetők TÓtH JÁNOS órás és ékszerésznél Ss« kszárdon, Kaszlnóbazár így Karancsy bácsi megmaradt a fogai közül sajnálkozva kimormolt: adjon Istennél. A szolgabíró a szokásos formaságok után megkezdte a tárgyalást. — Először is felhívom a panaszost, adja elő sérelmeit. — A magas hercegi uradalom ne vében ezennel keresetet indítok Karancsy Gábor ellen... — Nemes Karancsy Gábor és — úr! — sistergett közbe az első replika. — Tehát nemes Karancsy Gábor úr ellenében, mert nevezett személyiség ... — Ur... — A nevezett úr, bárom kerek esztendőkkel ezelőtt. .’. — Éljen a leggyorsabb magyar közigazgatás 1 — Szent András hava 25 ének, délelőtti 11 óra 45 percentjekor, va-. gyis abban az időben, amikor a' fő- méltóságú herceg úr saját személyé ben éppen kopóvadászatot tartani méltóztatott, két jól irányzott lövéssel ... — Jól ? 1 Ezt mindjárt tagadom ... — A magas uradalom Fürjes pusztájának, a bárányfoki erdőbe szögellő részénél, a tizedik számú »nyílásnál« egy nyulat nemcsak elejteni merészkedett, hanem ráadásul a ke gyelmes herceg őfőméltósága legkedvesebb kopóját is — amelynek nemes angol származását igazoló bizonyság-' levelét, vagyis az úgynevezett pedig- rét, van szerencsém az iratok mellé tisztelettel behajlítani, — nem átallotta a hátulsó lábán úgy megsebezni, hogy a szintén bemellékelt baromdoktori számla szerint, beleértve az én eddigi perköltségemet is, e mai napig 67 pengő forint és 17 krajcár gyógyít- tatási költséget okozott. Vádolom tehát a nevezett Karancsy Gábort.., — Nemes Karancsy Gábort,, az urat.... —i Tehát uralj,.. — Tovább sose fáradjon, ismerem az egész vádat.... — És ? <— elismeri? 1 — vágott közbe a szolgabíró. — Részben... De viszonvádat emelek : idegen területen való, kopóval- vadászás s a jogtalanul megkaparintott vadnak orzássá minősülő . megtartása és eltulajdonítása miatt... Mert először is tagadom, hogy én idegen, vagyis hercegi nyulat lőttem volna. Sehol nem volt rajta a tizen- egyágu — hercegi korona. Különben is eskü alatt vallhatom, hogy ama bizonyos nyulat egy rosszul, tehát nem jól irányzott lövéssel előbb a saját,, vagyis a, közbirtokosság terű létén sebeztem meg. Voltaképpen tehát a saját nyulam. yagy — nyúlunk volt. Úgy, de mivel ama bizonyos magas származású angol kutya, úgy látszik,- éppen talán a pedigréje, vagy jobban ! mondva, táq — a podegrája miatt — eleven nyulat odaát egyáltalán fölhajtani nem tudott, a herceg*,. — Főméltóságú herceg út; 9., — .Tehát a herceg úr birtokáról egy kis vargabetűvel átcsapott az én, vagyis a mi közös területünkre s az általam előbb már megsebzett sánta nyulat átterelte az északi szélesség és • a keleti hosszúság nem tudom, mi* | lyen — Bárányfoka alatt fekvő .. .
