Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-12-22 / 100-101. szám

1934 december 22. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 Kardcsonyi süteményét süsse ink Dl OETKER-* sütőporral! Fűszeres keksz receptje : 50 dkg liszt, 1 csomag Dr Oetker-féle sütőpor, 18 dkg vaj, 18 dkg cukor, 1 csonag Dr Oetker*féIc va­ll ilin cukor, 2 tojás, fél liter tej, 1 evőkanál rum, izlés szerint törött’ fahéj és szegfűszeg­ből tésztát gyűrűnk, tetszés szerinti formákba szaggaijnk és közepes tűznél süt,ük, 811 miután most már as osztrák kama- rilla ssarnokságától nincs mit tarta­nunk — uj tartalmat kell adni. Es az uj tartalom a keresztény és a ma gyár eBzme szintézise Szent István elgondolása szerint. Éppen ezért a mostani nehéz viszonyok között be kell vinni a telkekbe, bogy a kato­likus gondolat az, amely a nemzetet konzerválja. A nagy tetszéssel foga­dott beszéd után Molnár József - tanér szólalt fel és javasolta, bogy a Szent István által alapított pécsi püspöki vár és az I. Béla által életrebivott szekszárdi ósi apátság e kézfogása alkalmából táv­iratilag üdvözölje az összejövetel dr Bitter Illés clairvauxi apátot, Tolna vármegye szülöttét, az Emericana megalapítóját. Javaslatát lelkesedéssel elfogadták. Vitéz Barsg József tábornok, az Alta-Ripa korporáció volt priorja mondott ezután kedves visszaemlóke- íéseket a fiatalság életéből, majd dr Tóth Lajos, a mostani prior beszólt az Emericana ifjainak kedélyéről. Ezzel a beszédek sora lezáródott, de aa egybegyűltek a legkedélyesebb hangulatban maradtak együtt a Ka­tolikus Körben a késó éjjeli órákig. 19 ÓBB El 13 El EI El BO ES El 13 OEMs) El ÉHÉI Vezess csillag! Vezess csillag, mutass az útra, Mely Betlehem felé viszem Híven követ, ím porba sújtva Szegényt fdjón-vérző szivem. Követ téged megtépett lelkem Tövissel telt zord útjain. Követ éltem balsors leverten, Hogy mélyre sújt a bú s a kín. Irányítsál a béke-útra Megbékülten, hol vár a cél. Magasból zengd e földre újra: Jézushoz minden vágy elér / Ős Betlehem csillagja, égess Lelkembe uj reményeket. Ne törjem szét e csiiggedéses Szivet balsors-szirtek felett. De bízva és remélve érjem A szeretet szent jászolát, Hol isteni nagy fényességben Jézus békét rám áldva dd. Brandeiszné Frey Melanie, TUNGSRAM DUPLASPIPALIÄMPÄT Egy klasszikus álom. Részlet a Levente Egyesület dec* 8-án tartott kultiirest megnyitójából- Elmondotta: SCHNEIDER JANOS elnök. A november 17-én tartott külügyi esten báró Villani Lajos Danteról emlékezett. Feltűnő volt, hogy egy követség! tanácsos, a számító, a tak­tikázó politika labirintusából a köl­tészet útjára lépett és annyi meleg­séggel és lendülettel festette meg előttünk Dantenak és az ő Divina Comediájának szellemét, amely sok Dante magyarázónak és ismertető nek is becsületére vált volna. A Kül­ügyi társaság illusztris tagja azzal fejezte be igen érdekes előadását, hogy ő úgy érzi, hogy Dante, aki az örök boldogság honából tekint le immár erre a minden vonatkozásban megzavart egyensulyu földre, hogy ez a világot bámulatba ejtő nagy szellem, midőn az emberi bűn és gyarlóság a leghatalmasabb módon tobzódik minden felett, ami szent és igaz, a Mindenek Urához és Kor­mányzójához, a mi magyar igazsá­gunk feltámasztásáért könyörög, azért, mert költő, aki szereti az igazságot, azért, mert keresztény, aki átérzi és értékeli a vértanuságot és végül azért, mert olasz. Amidőn hazamentem erről a ma­gas színvonalú kulturdélutánról, so­káig gondolkoztam ezen a patétikus befejezésen. Elaludtam és álmodni kezdtem. Ott láttam magamat hivatali szo­bámban, amint azon gondolkozom, hogy mit is mondjak ma esti meg nyitómban. Nyílik az ajtó és egy régidivatos ruháju ember lép be azon. Az idegen megszólalt. Dalla­mos, zengzetes volt a hangja. Sze­mében az átszellemülés fénye rezgett és a szó úgy ömlött ajkáról, mint valami fenséges muzsika- Dante va­gyok, mondotta. Megrázkódtam 1 — Eszembe jutott negyven és néhány évvel ezelőtt elkövetett bűnöm, ami­kor iskolám önképzőkörében arra a merészségre vállalkoztam, hogy fel­olvasást tartottam Danteról és az Ő Divina Comédiájáról. Bizonyosan egy félszázadon belül ezért jött kérdőre vonni — gondolám. De ő szólt: komolyabb dolgom van veled. Ha beleturkáltál az én életem történe­tébe, tudhatod azt, hogy az én apám pénzváltó volt. Sose írtam erről az emberről, mert nem szerettem a fog­lalkozását. Te ugyan nem a rideg öncéluság, hanem az altruizmus ne­vében dolgozol e pályán, de azért I mégis reászolgáltál, hogy velem jöjj j és megtekintsd az alvilágot. Ez a barátságos, pár szavas szi- I vés bevezető a félelem egy bizonyos | borzongásával érintett. Aztán megfogta kezemet és veze­tett. Elértünk egy üreghez, ahonnan húsz lépcsőfok, hatalmas nagy távol­ságokban egymástól, vezetett le a mélybe. A gyenge világításban is megláttam, hogy az első lépcső kö vébe 1914 van belevésve és amint verejtékezve leértem az utolsó lépcső­höz, ott 1934 szám meredt felém. A lépcsők után egy gyér világitásu terembe értünk. A messzeségből dü­börgés és zsivaj hallatszott. Az elő terem úgy nézett ki, mint valami lomtár. Különböző tárgyak voltak összedobálva egymás tetejére. Amint mentem, valamiben megbotlottam. Három szobrot találtam ott: Heró- desét, aki hatalmát féltve, az ártat­lanok ezreit ölette le, a másik szo­borban Nérónak kegyetlen arcmá­sára ismertem és a harmadik szobor a kezét mosó Pilátust ábrázolta. Kér­deztem vezetőmtől, bogy miért ke­rültek ezek a szobrok a lomtárba ? Abból a nagy galériából, — felelte, — amelyet a világ vezetői közül a pokolba állítottam fel, ezt a három alakot ki kellett vennem, mert arra sokkal érdemesebbeket találtam. Beléptünk a második terembe és Heródes helyén ott találtam Poincaré- nak szobrát. Dante szólt: Nézd ez az ember nemcsak azért került ide, mert ügyvéd volt, hanem azért is, mert nemzetének hatalmát féltve és a revans eszméjét tüzelve millió és millió ártatlant gyilkoltatok le. A második szobor, amely előtt meg­álltunk, Clemanceaut ábrázolta. Ez az] ember nem azért van itt, mert mint újságíró rengeteget bűnözött, hanem, mert életében egyszer nem irt, hanem csak diktált. Diktálta a trianoni szerződést. Még tovább men- vén, Wilson szobrához értünk. Nézd, ez az ember sem vázért került a po­kolnak tornácába, mert életében pro­fesszor volt, hanem azért, mert ak­kor, amidőn az ő fegyverei és em­berei által letaposott Európába jövet megismerte az igazságot, nem volt bátorsága a feszitsdmeget kiállókkal szembehelyezkedni, mosta kezét, mint egykor Pilátus és rábízta az igazság és becsületes hűség vértanúját, a ma gyár nemzetet a gyűlölettől lihegő, vér után áhítozó tömeg bosszújára. Dante tovább vezetett. Egy hatal­mas nagy teremben bizonytalan vo­nalú határok voltak egy térképre felrajzolva. Halvány világítás mellett is megismertem Magyarország régi térképét A trianoni határokon innen embereket láttam, akik nehéz terhek alatt verejtékezve viszik életüket. Ez a mai Magyarország, — mondotta, — ahol mindenki gonddá! fekszik és gonddal ébred. Nem tudja, hogy mi lesz, mire virrad holnap. Látod azt a hatalmas három állatot, amelyek, körülveszik? Mintha az én komé­diámból kölcsönözte volna ez a mai világkomédia ezt a három, vérengző állatot, a farkast, a tigrist és a hié­nát. Minden pillanatban ugrásra ké­szen állnak, hogy széttépjék a szüle ketrecbe szorított, görnyedő ember­tömeget. Nézd, most is mily nyug.- talanok, hogy vicsorgatják fogukat, mohó étvágyukat nem elégitette ki Erdély, Bánát és a Felvidék, fel sze­retnék falni még a megmaradt 8 */fc millió magyart is. Ezután a másik oldalra irányította tekintetemet. Hatalmas iskolákat és templomokat látok elhagyottan, ro­mokban. Földjükből, házukból, ott­honukból kizavartak zúgása, jajja, nyögése és segélykiáltása hallik fe­lém. Évszázados kultúrák romjain zokogó gyermekek, akik nem értik, hogy mi történik körülöttük, miért szorul ökölbe a kezük, miért csi- kordul meg a foguk apáiknak és miért zokog az anyjuk? Csak azt érzik, hogy korbács suhint rájuk, amikor azt mondják: Édes szülém l Borzadva álltam meg. Könyörögve fordultam Dantehoz: nagy szellem, ne vezess tovább I De ő hajthatatlan volt. Ez még nem az igazi pokol. Jer csak velem. És egy újabb, még tágasabb te­rembe Téptünk. Az egyik oldalon szekereket láttam. Mélyen belevágód­tak kerekei a piszkos, szennyes sár­tengerbe. A kocsin emberek ültek. Egynek egynek gyeplő volt a kezé­ben, de a lovak nem hallgattak sza- vukra és azok az emberek, akik a szekéren ültek, nem szálltak le, hogy felemejék a kerék agyát és kiemel­jék a szekeret a süllyedésből, hanem a gyeplőt tartó emberekre támadtak. Nézd, itt van a magyar széthúzás szekere 1 Hallod úgy e, hogy a túlsó oldalről felhangzó jajkiáltás mindig halkabb és csendesebb lesz. Meg fogod érni, hogy elhal az utolsó jaj? szó is. Ott a Kárpátok aljában, a Bánát mezején, Muraköz és Csalló­köz tájékán elpusztul az utolsó ma­gyar is. Három és fél millió magyar sirhalmát ássák már ott és látszanak már a fejfák s azok, akik 8 és fél millión Trianon ördögei által készí­tett ketrecben maradtak, nem hogy követnék azokat, akiket a Gondvise­lés vezetőként állított közéjük, ha­nem igyekeznek felforditani a szeke­ret, sárbataposni a gyeplütartót és aztán egymásnak támadva, a kap­zsiság förtelmes bűnétől megrésze-

Next

/
Thumbnails
Contents