Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-11-21 / 91. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 november 21. Céltudatosan és rendületlenül I Melyek a békének igaii éf biitoa feltételei ? E* a kérdés sobaiem volt olyan idősserü, mint manapság, ami* kor a nyugtalanság és biionytalanság láaa gyötri égési Európát. Hogyan lehetne tartós, nyngalmas békét te* remteni ? Ei a kérdések kérdése, amely mindennél jobban foglalkoi* tatja a világ közvéleményét. A hatalmak nagy résié még mindig a háborús fegyverkelések siapo- ritásában, a fokoiott katonai feiké- eittltségben keresi a maga biitossá- gának nilárdságát. Da világsierte mindjobban terjed és mindinkább erősödik ai a helyes belátás, hogy nem a fegyveres hatalomban, hanem ai örökérvényű erkölcsi törvények* ben: ai igaiságban és a népjogok tisiteletében, ai erkölcsi jogrenden elkövetett igaiságtalanságok jóvátételében rejlik ai a mindennél hatékonyabb erő, mely a béke áldásait biitositani tudja ai emberiség szá mára. íme a néhány besiédes példa, amelyből kiviláglik as, hogy a háború be* fejelése óta a világ köivéleményében milyen mélyreható váltósáé állott elő ai igaii béke feltételeire vonatkoióan. Londonban a fegyversitlnet meg- keidésének évfordulóján a yorki érsek a fegyversittneti istentisitelet alkalmával, ai ősi yorki síékesegyháiban bestédet mondott, amelyben a követkelőket jelentette ki: — Mindjobban kideríti, hogy ai úgynevezett versailles-i és trianoni békesieriődések nem teremtettek igaii békét, hanem csak meghosszabbították a háborús állapotot. A sieriődé- sek felttlviisgálata nélkülöihetetlen előfeltétele ai igaii és biatos békének. Ai angol lapok jelentése sierint a yorki érsek bestédé s különösen a békesieriődések felttlviisgálását sürgető kijelentések a legmélyebb hatást keltették. A bestédet a Press Asso- ciaton külön kiadásban kösölte. Boothby Róbert konservativ kép viselő ai angol frontharcosok edin boroughi emlékünnepén mondott be* | stédében ait fejtegette, hogy a háború vesaedelme ma éppen olyan nagy, mint 1914 ben volt. At 1918-i győzelem után Európa ujjárendeiésének feladatát keserű, fásultlelkü, oinikus aggastyánokra bisták, akik a fosztogató rablók politikáját követték, ök súlyos felelősséget viselnek at emberiség mostani sienvedéseiért. A Star cimü előkelő angol lap a yorki érsek bestédét méltányolva kiemeli, hogy ma már ai angol-szász népcsaládban alig van valaki, akinek a békeszerződésekről jó véleménye lenne. Anglia a domíniumok és ai Egyesült Államok köivéleménye már megérett a békemódositásra és a jóvátételre. A békesieriődések a nemieti határok kegyetlen és termésietellenes megállapításával fegyveres táborokra ositották Európát. A Daily Mailben pedig Ward Price ait írja, hogy a köiépeurópai nyug talanságnak egyik főoka ai, hogy Magyarorsiágot megcsonkították és azoknak ai ellenséges államoknak gyűrűivel vették körül, amelyek Magyarországot kifositották. Elek a nyilatkozatok világosan tanúsítják, hogy ma már nemcsak Magyarország, hanem a legelfogulatlanabb nemzetközi közvélemény és valójában a világ felébredt lelkiismerete követeli a trianoni sieriődás revízióját. De másrészt figyelemmel kísérhetjük ait az ádái gyűlölködést is, amelyet közvetetten ellenségeink, a kisantant államai folytatnak nemcsak a revízió ellen, hanem minden ellen, ami magyar. Most zajlott le és fűlt osufos kudarcba az a rágalmazó hadjárat, amelyet a marseille-i merénylettel kapcsolatban indítottak Magyarország ellen. Az elcsatolt területen az idegen uralom alá jutott magyarság a legkíméletlenebb, embertelen üldözésnek van kitéve. S legújabban olvashattuk, hogy Jugoszlávia minden magyar újságot kitiltott területéről, Csehszlovákia pedig a legkiválóbb magyar Bzépirók mü veit is indexre tette. A kisantant hatalmasságai, állig fegyverben, a magyar betűtől is remegnek. Kétségbeesve féltik a zsák- | mányt, amely a háború szerencsétlen kimenetele folytán az ölükbe hullt. De minden üldözésen keresztül is érezniök kell, hogy a szellemet megölni nem lehet, mert a magyar igazság szelleme ellenállhatatlan erővel világszerte tért hódit és ma már az európai béke érdeke sürgeti a leg- hathatósabban a Magyarországon elkövetett igazságtalanság | jóvátételét. Örömmel hallottuk annak az erős egészséges, felemelő hitnek és bízz. lomnak megnyilatkozását, amely Gömbös Gyula miniszterelnök legutóbbi országos jelentőségű beszédéből kicsendült. A kormány — bent és kint egyaránt — biztos kézzel és rendületlen céltudatossággal irányítja a nemzet sorsát a jobb és szebb jövendő felé. A HANSz külpolitikai estje Szekszárdoa Ausztriával volt évszázados közösségünk egyik hatása lett, hogy a magyar közönség nem törődött, de nem is törődhetett a külpolitikával, mert Bécsben székelt a külügyminisztérium és minden külpolitikai vonatkozású eseményt, elgondolást szinte szuverén módon, úgyszólván a magyarság érdekeinek a figyelembe vétele és a magyarság kívánságainak a meghallgatása nélkül intéztek el. Nekünk ebbe csak annyi beleszólásunk volt, hogy a közös miniszter- tanácsokon a magyar kabinet tagjai is megtették észrevételeiket az elébük került ügyekre. Megváltozott azonban a helyzet az összeomlás után, amikor ismét független lett a magyar nemzet. A darabokra törött habsburgi monarchiától elszakadva, ezeréves birtokállományától borzalmasan megcsonkítva önállóvá lett Magyarország és újonnan felállított külügyminisztériuma, valamint külképviseletei révén magának kellett a külállamokkal való kapcsolatokat megteremteni. Ez azonban nekünk sokkal nehezebben ment, mint például egy másik uj államnak, Csehszlovákiának, mert a cseh poli tikusok titokban már a háború előtt is külön külpolitikát készítettek elő, I a háború alatt pedig diplomáciai j utón aknázták alá a monarchiát, amelyet tulajdonképpen az ő külpolitikai mesterkedésük tett tönkre. Mi ennek ellenében külpolitikailag iskolázatlanul állunk itt mert mig más országoknak úgyszólván minden élet- nyilvánulását a külpolitikai szempontok irányítják, nálunk a kérdésekben teljesen tájékozatlan a lakosság. Szek- szárd vezető értelmisége éppen ezért köszönettel viseltethetik a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Szekszárdi Csoportja iránt, amelynek külügyi szakosztálya három neves külpolitikust tudott megnyerni arra, hogy a megyeszékhelyeken előadást tarthasson. Előkelő közönség töltötte meg szombaton este a vármegyeháza nagytermét, ahol Rőder Pál reálgimnáziumi igazgató emelkedett szavakkal emlékezett meg Horthy kormányzó Budapestre való bevonulásának tizenötödik évfordulójáról, majd bekonferálta az előadókat. Grátz Gusztáv v. b. t. t., nyug. külügyminiszter, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselője jelent meg legelőbb a közönség előtt és a kiváló külpolitikus beszéde nagy vonásokban bepillantást engedett abba a boszorkánykonyhába, ahol az államok egymásközti viszonyáról döntenek. Meg magyarázta az olasz, osztrák, lengyel és német néphez való kapcsolatainkat, valamint ez országok különös érdekeit és rámutatott azokra a lépésekre, Csuda Máté fabrikáló. Irta: dabolol Fekete Lószlóné, Csak ketten ültünk az ebédnél, egy nagyszakállu öreg ember és én. Friss gyep volt a szék, fekete föld az asz tál, kis rézkondér a tál és két cin kanál hozzá. A nap sütött az égen, katicabogarak kíváncsiskodtak körű Jöttünk s kósza legyek verték a szemünket. Az öreg ember lemutatott a fák közül. Oda nézzen lelkem, ott volt a fábrika. Ott — a, pontosan a kezem irányában, csak azt figyelje. Ahol most az a lecsepült fal látszik, ott vasba ágyazott kemence volt, azon gyártotta Csuda Máté, neves, nagyhírűi ember a puskát. Persze, titokban, mert akkor még senki nem merte volna hinni, hogy lehessen olyanféle szerszámot kitalálni vasból, meg fából, amelyik egy kéznyomin- tásra leteriti az állatot, nó meg egyebet is ... Kanalazzon csak lel kém, onnan szedjen a húsosából. Úgy, az a java... A vén ember is belekanalazott tisztességgel, hogy éppen csak a szélét kapargatta a kondérnak, mindig az ón étvágyamat leste. — Mert úgy volt az, hogy Csuda Máté, régi ember, akinek a híre itt halódik ebben a faluban, igen világlátott ember volt. Nekem még a nagyöregapám beszélte, hogy eljárt az messze, idegen országokba. Ott is volt, ahonnan Napóleon császár való. Persze, még sokkal, de sokkal régebben járt arra Csuda Máté, aki nek a nevét akkortájon susogva ejtették, mert nem volt valami rendes fajta. Megnyulta a más erszényét, ha kellett a pénz. Na de hagyjuk, el söpörte aztán ezt a jóféle dicsőség, amelyet megadott neki a fábrikás puska. Igyon szentem, ott a korsó, friss a víz benne. Már régen letette a kanalát, egy darabka fát hegyezett tüformára, azzal szurkálta beszédközben a fogát. — Egyszer a faranciák császárja is maga elé engedte, mert tudálékos ember volt a kíváncsisága mellett. Nem lehetett kitenni a Trianonból, ahol éppen mulatozott a császár. Hogy mi az a Trianon ? Hát én sem tudom lelkem, de nagyöregapám azt mondta, hogy olyan, amilyent mi ne kívánjunk, mert ha nekünk is lesz olyan, hát égbekiáltó nagy bajok lesznek. Akkor a császári emberek csak mulatsággal töltik benne az időt. I Abból a mulatós helyből ki akarták dobni Csuda Mátét. De nem hagyta magát. Hazudott, veszekedett, lármá- I zott, mig meghallotta a kiáltozást valami szépséges nagysága, akit úgy hívtak, hogy Pompadúr. Ezen a furcsa néven élt őkegyelme, de én megjegyeztem, hogy ki ne menjen az eszemből. Meg-meghallotta Csuda Mátét a nivernoázi herceg. Az, az galambom, jól mondom. A nivernoázi herceg. Egész nap foglyot vadásztak, finom fegyverekkel, olyanokkal, amilyent, akkor csak a nagyon gazdagok vehettek. — Mit akarsz itt? — kérdezte a herceg Mátét. — Én, én ? Semmit kérem alázatossággal. Csak nézni akarok. Mind a ketten elnevették magukat. A herceg is, meg a szépséges asszony is és mikor megtudták, hogy mi a neve, csak azt mondták neki: — Hát csak nézzél Csuda Máté. Csuda Máté egy álló hétig nézett Trianonban. Akkor nyakába vette a világot és félesztendőre hazaért Kál- nára, ide. Olyan volt, mint a sebes eb, csak úgy esett össze az Ortay- ház előtt, ahol a hires Ortay János ur lakott. Az vitette be magához, életre etette, még földet is adott neki a vásáros rét mellett. Ott, lelkem! Azontúl igen csendes ember lett Csuda Máté. Fúrta a földet, szegte a vizet, épített, mig egyszer kezében volt a nyúlós vas, amiből megkovácsolta a puskacsövet. Hej, nagy dolog volt az lelkem. Nappal dolgozott Csuda Máté, éjjel meg imádkozott, hogy a magasságos Úristen segítse meg munkájában. Gömbölyítette a csövet, fúrta a lyukat bele, igazgatta a farsrófot, mert annak nagyon passzentosan kellett járni, hogy ki ne rúghassa. Acélsárkányt tett rá, hogy jó tüzet adhasson, hogy a serpenyő lángot kapjon hamar. Aztán mikor, készen lett az első nyúlós vasból készült puska, akkor elvitte az Ortay János tekintetes úrhoz és neki ajándékozta.' Ortay tekintetes ur, mikor meglátta, megpróbálgatta, egyszerre olyan lett, mint a lázbeteg. Mindenkire kiáltó zott, siettetett, egyedül Csuda Mátét ültette le egy finom párnás székbe és ott tartotta vállánál fogva, mig magukra maradtak. Akkor nagyot fohászkodott és azt mondta: — Máté fiam, én épitek neked egy fábrikát és adok száz embert, aki nem tesz mást csak a te parancsodat lesi, de nekem minden esztendőben csinálsz száz ilyen puskát, mint ez. Parolát rál Talán Csuda Máté sem tudta hogy történt, de egyszerre ott forrósodott a tenyere a tekintetes úréban. Félesztendő alatt meglett a fáb* Nyomtatványok ás irodaszerek jutányos beszerzési forrása a HOLNÁR-féle RT. könyv- és paplrkereskedfse Szekszárd, Kaszinó-bazár
