Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-11-21 / 91. szám

XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 november 21. 91. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Főszerkesztő: S CHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési, dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. ! Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. nemieti hadseregnek. íme! így szil letnek meg az álmok és a vágyak. Szegény volt ez a hadsereg és kicsiny. De a nagy lelket éppen az jellemzi, hogy a kicsi, a szegényes kezdeten át is látni és érezni tadja a jövő lehetőségeit, mint ahogy a jó kér tész szeme a kis pálmamagban is látni tadja a kertek majdani diszét. S a szegényes kezdet Horthy Miklós vezetése alatt csakhamar nagyszerű és eredményes lendületet vett. Szinte a magyar rege ismétlődése volt ez. Csaba királyfi hadserege elevenedett meg, hogy a szorongatott magyarság segítségére siessen. Csak a minden titkok ismerője, a jó Isten tadja, hogy milyen nehézségek és küzdel­mek árán született meg ez a had­sereg. De megszületett és van. S ma, — tizenöt év atán, — ha a trianoni parancsok kényszerében nem is olyan nagyszáma keretben, mint ahogyan azt szeretnék, de még kicsinységé­ben is büszkék vagyunk reá, mert tudjak, érezzük, hogy cBak szám­belileg kicsiny, de lelkében, magyar­ságában annál nagyobb és annál erősebb. S mikor Horthy Miklós Magyar- ország kormányzója maga előtt el­vonulni látta a Vérmezőén a magyar nemzeti hadseregnek egy részét, bi­zonyosan gondolt a tizenöt év nehéz, szinte emberfeletti küzdelmeire. Egy körülzárt városból kellett elindulnia. Maroknyi csapatával az nj honfog­lalásra. A csapat azóta megnőtt meg­erősödött. A „bűnös Budapest“-bői a nemzeti gondolat megdönthetetlen vára és erőssége lett. És ez adja meg ennek a vérmezei ünnepségnek az igazi, a történelmi jelentőséget. Ez teszi igazi nemzeti ünneppé a tizenöt éves évfordulót, mert igy a meg- I ujhodott, a magáratalált és a felesz- I mélt magyarságnak, tehát az egéss | nemzetnek vált ünnepévé. A Szociális Misszió közgyűlése. A Vérmezőn. Az a katonai diszfelvonulás, amely Magyarország kormányzója előtt a Vérmezőn lezajlott és amelyen Göm­bös Gyula miniszterelnök, valamint a kormány fagjai és az ország elő­kelőségei is megjelentek, jő alkalmai szolgál a visszatekintésre. ^Tizenöt év egy nemzet életében nem nagy idő. De vannak körülmények, amelyek az idő jelentőségét meghatványozzák. Bátran mondhatjuk ezt a tizenöt évet íb olyan jelentőségűnek, amelynek minden órája történelmet jelent a meg csonkított ország életében. A nemzeti gondolat ott bujdokolt a Tisza partjain — Pusztaszer szom­szédságában : Szegeden, amelynek közvetlen határaiból mindenfelől el­lenséges szuronyok és fegyverek le­selkedtek a bujdosó nemzeti gondo lat megfojtására. A szegedi hídnak csak egyik fele volt magyar kézen, a másik felén már szerb szuronyok szegeződtek Szeged felé. Makón ro­mán csapatok tanyáztak és Szeged alatt, Kisteleken vörös csapatok le­selkedtek, várva a pillanatot, amikor egy lépést előre tehetnek éB meg­fojthatják a Szegeden megindult moz­galmat. Heródes pribékjei nem árulhattak el nagyobb mohóságot a „Kisded“ megtalálásában és meggyilkolásában, mint azok az ellenségek, akiket egyet­len érzelem tett eggyé és közössé: a magyar gyűlölet. Novara hősét a kenderes] kúria visszavonultságából és magányából szólitotta a nemzet élére a lelkiisme­ret, mert „nem hallgathatta Horthy Miklós Kenderesen a fű növését ak­kor, amikor az ország élete, vagy halála forgott kockán“. A szegedi kormány honvédelmi minisztere lett b Gömbös Gyulával valóban a sem­miből teremtették meg a nemzeti hadsereget. Ami ma van, az az ő kitartó, öntudatos munkájuk ered­ménye. Talán a magyar történelem egyik legszebb és legmeghatóbb fejezete lesz ama nehézségek és akadályok ismertetése, hogy miként lehetett megindítani Szegeden a toborzást, ahol voltaképpen még mindig a fran­ciák parancsoltak és ahol az első őrségváltást és az első ébresztőt táro­gatón fújták, mintha jelezni akar­nák, hogy Kenderes ura a kuruc idők szellemét hozta magával, mint az első minisztere az annyira sóvár gott és annyira kívánt önálló magyar Szekszárd közönsége minden réte­gének eddig még sohasem tapasztalt óriási érdeklődése mellett tartotta meg a Szociális Missziótársulat szek­szárdi szervezete a vármegyeháza nagytermében évi rendes közgyűlé­sét, amelyet dr Perczel tíéláné al­ispánná elnöki megnyitója vezetett be. Az Isten szive szerint való szó ciális szeretetmű eredményeit ismer­tette megkapó szavakkal és midőn köszönetét mondott úgy a városi ha­tóságnak, mint a város közönségének a nyújtott anyagi támogatásért, a leg­nagyobb elismeréssel emlékezett meg munkatársai minden dicséretet meg érdemlő lelkes fáradozásáért, amellyel a nyomorenyhitő tevékenységből ré­szüket kivették. Javaslatára a köz­gyűlés táviratban üdvözölte Virág Ferenc pécsi püspököt és Farkas Edithet, a Szociális Misszió Országos Főnökasssonyát. A nagy hatást keltő elnöki meg nyitó után Vinkovits Kata adta elő az 1933/34. évi missziós munkáról szóló titkári jelentését, melegen meg emlékezve dr Perczel Bélánéról, az uj elnökről, aki oly lelkesedéssel, oly példát mutatóan veszi ki részét a segítés munkájából. Felemlítette, hogy dr Őrffg Imre országgyűlési kép­viselő mily nagy összegeket adomá­nyozott a misszió szegénysegélyző akciójára, majd beszámolt a társulati élet minden megnyilvánulásáról, figyel­mébe ajánlva a férfiközönségnek az egri mintára megszervezett Hóvirág mozgalmat, amelynek bevétele az anya- és csecsemő védelmet kívánja szolgálni. Köszönetét mondott végül I a jelentés dr Haggmássg Zoltán fő | ispánnak, aki az inségakció terhére 250 pengő segélyt folyósított a szer­vezetnek, dr Perczel Béla alispán­nak, aki a missziós munka iránt nagy érdeklődést tanúsít és vitéz Vendel István, polgármesternek, aki nemcsak erkölcsi, hanem jelentékeny anyagi segítségben is részesíti a missziót. Ozv. Haidecker Károlyné, a sze­gényügyi szakosztály vezetője beszá­molójában örömmel állapította meg, hogy ebben az évben már kevesebb az éhező, ruhátlan és munkanélküli szegény, mint előbb volt, mert a város a dolgozni akaróknak mindig juttat munkát és mert a köztudatba is át­ment már a tény, hogy csak egy város veszi fel Szekszárddal a szegény- segítés terén a versenyt. Beszámolt a szervezet karácsonyi akciójáról, amely 300 szegény családot segített meg, husvétkor 250 Bzegény részesült szeretetvendégségben és jelenleg 100 szegény részesül havi csekély pénz­segélyben. A szegényházban 20 egyént gondoznak és e munka felügyeletét Vinkovits Kata végzi önzetlen lel kesedéssel, Szongott Ed vinné jelentette, hogy a tanácsadó iroda 1961 kérelmet in­tézett el, kiosztott rögtöni segélykép pen 991 kg kenyeret és 450 pengőt. Az Anya- és Csecsemővédő Intézet gyönyörű munkájáról Létag Gyuláné adott részletes tájékoztatót, közölve, hogy az intézet védőnői 5137 láto­gatást tettek és hogy orvosi tanács­adásra 1968 egyén jelent meg. Az intézet 29 ismeretterjesztő előadást tartott. Kiadott az intézet 8037 fél liter tejet, 66 kg cukrot, 66 kg da­rát és 255 darab szappant, mig 47 esetben adott babakelengyét. Végül I a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg dr Matzon Gábor intézeti fő­orvos lelkes munkájáról, aki meg­ígérte — hogy bár működését a jö­vőben más téren kell kifejtenie — tanácsaival mindig támogatni fogja a Missziót. Ezután dr Horváth Arpádné az anya- és csecsemővédelmi osztály pénzügyi állapotát ismertette. Beréngi Béláné, aki oly áldozatos önzetlenséggel végzi a Napközi Ott­hon sok fáradsággal járó ügyeit, Szek­szárd társadalmának és vitéz Vendel polgármesternek mondott köszönetét azért a megértő támogatásért, amely- lyel lehetővé tették, hogy 1660 eset­ben lehetett az intézetben a kis gyer­mekeket gondozni. Az elhelyezett gyermekek napi létszáma 22 és 3f> közt váltakozott. A fogházmisszió gyönyörű munká­járól özv. Dicentg Érnőné adott tájé­koztatót, ismertetve Ujsághg Gézáni diszelnöknek azt a fáradságot nem ismerő munkáját, amellyel úgyszólván minden vasárnap ás ünnep délután­ját feláldozta, hogy derűt, melegséget és tudást vigyen a komor falak közé. Ozv. Bálint Jenőné Lőrinczg Ida mondotta el azután, hogy a kórház- misszió hölgyei, akik hetenként átlag háromszor látogatják meg a betege­ket, mi mindenben voltak segítségére a kórház ápoltjainak. A kulturális szakosztály munkájá­ról Faragó Jánosné mondott igen formás és hatásos beszámolót, közölve, hogy a Misszió keretében milyen előadások sorozata pergett le. A Misszió anyagi viszonyéit ille­tően Vinkovits Gabriella tájékoztatta a közgyűlést, amely örömmel vette tudomásul, hogy a másfélévi pénz- forgalom 7460 P volt. Dr Perczel Béláné alispánná a beszámolók elhangzása után munka­társaival együtt visszaadta mandá­tumát a közgyűlésnek és felkérte Kiss Lajos apátplebánost, a szervezet egyházi tanácsadóját, hogy a tiszt- ujitást ejtse meg. Kiss apátplebánoa a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a tisztikar eredményteljes mű­ködéséről és ajánlotta, hogy a köz­gyűlés újból az eddigi vezetőségnek adjon az elkövetkező 2 évre mandá­tumot. Ez lelkes éljenzés közben meg is történt és dr Perczel Béláné elnök meghatottan köszönte meg az egész tisztikar nevében az egyhangúan megnyilvánult bizalmat. Vörös Michaela S. M. nővér, a budapesti központ kiküldötte mondott esután költői szépségű beszédet a lélek osztogatás gyönyörűségeiről, idéz­ve Werner Sombartot, a nagy köz­gazdászt, aki megállapitotta, hogy az emberiség az ellólektelenedés utján halad. Ez ellen hadba kell szállani az egyetlen építő erőnek, a szeretet­nek a segítségével, hogy a szűköt- ködőkön, szenvedőkön örömmel se­gítve lehetetlenné tegyük a rombold erőket, amelyek a társadalom leg- I nagyobb veszélyeit rejtik magukban. | A közgyűlés ezen beszéddel véget ért. Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents