Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-28 / 58. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 julius 28. Fa- és szén- kereskedés STEIGER Szekszérd Alkotmány-u. 1 Telefon 46. V B BiB VfliBB Telefon 46. ÉpOletanyag: Tégla, Mész, Cement, Dunakjivici, Homok (táját bányából), Kátránypapir Üzemi és háztartási Bflkkfaszén (saját égetés). Nagymérete nyers tégla (vályog) nagyban és kicsinyben kapható Magyar-Belga Ásványolaj Bt. lerakata: Porfina Olaj, Benin él Petroleun ►- Fióküzlet, megrendelőhely a Hitelbank épületében, Széchenyi-ntca akarják s vagyont megosstani. Ei volt as eredete as egykésésnek s es tagadbatatlanOl megyénkben is. Emiatt kőaeli rokonokat ia össae házasítanak, hogy a vagyon együtt- maradjon. E kőaeli rokonok utódjai rendesen satnyák, vízfejűek, szellemileg betegek stb. Vannak, kik a megélhetési nehíz Bégekkel hozzák összefüggésbe ss egyke kérdését. Lehet, hogy van kapcsolat a kettő között, de csodálatosan s szegényebbeknél inkább több a gyermek, mint a jobbmóduak- nál, ami viasont ismét a vagyon Összetartására enged kBvetkestetni. Hogy erkölcsileg sem helyén való az egyke, bizonyos, de ss is bizonyos, hogy ss egykegyermek önsé, akara tOS, követelődző, erőszakos ■ bizony ■gyakran sok szomorúságot is okos szüleinek és sok gondot a társadé lomnak. Az egyke-kérdéa nem olyan egy- tsertt probléma, amit könnyen meg lehet oldani, hanem sok-sok fejtörést s minden vidék népe lelkének ismeretét igényli. Márkás Ssabó Jánosnak, a szék- I ssárdi foghásból megszökött és Ma- doosán öngyilkossá lett halálra ítélt rabnak, Árki látván ellen elkövetett merénylete ntán a nyomósé hatóság kösel harminc egyént állított elé fo- golyssöktetée büntette miatt. Esek köaül — mint már jelentettük — a csendőrség tizet beszállított a szekszárdi fogházba. Szerdán, e hó 25-én délelőtt hallgatta ki dr Gergely Lajos helyettes vizsgálóbíró a büntető tör vénykönyv 447. §-ának 2. bekesdése alapján gyannaitott személyeket és e kihallgatás anyagának mérlegelésével a déli érákban hirdette ki végsését, mely szerint szabadlábra helyezte: id. Márkus Ssabó Jánost, a szökevény édesatyját, Kata Ferenc bölcs- kei lakost és nejét, aki a csendőrgyilkos nővére volt, Márkus Ssabó Sándort, a gyilkos fivérét, továbbá Tuba János, Bacsó Jéssef és Rusz Esért nem is akarunk esuttal a kérdésbe s megoldásába belemélyedni, hanem csak olvasóink becses figyelmét akartuk ráirányítani e nagy jelentőségű nemzeti problémára, amely- lyel behatóan foglalkosott a miniszter tanács is Pannonhalmán tartott ne- vesetes ülésén. Ásóknak, akik a néppel kösvetlen érintkezésben állanak, minden alkalmat meg kell ragadoiok, hogy a magyar asssonyokat meggyőzzék, hogy Isten és a hasa elleni bfin az egyke, de vétek önön egész ségük ellen is és nemcsak családjuk pusztul ki, de az ósi magyarság ki pusztulásához is vezet. muss István mzdocsai lakosokat, akik a szökevényt részben rejtegették, résiben pedig élelemmel és ruhával ellátták. Ellenben előzetes letartóztatásba helyezte a h. vissgálóbiró Márkus Ssabó Jánosné síül. Szekeres Juliannát, az öngyilkossá lett szökevény anyját, továbbá testvérét Márkus Ssabó Pétert és Tóth Ferenc Caányi szekszárdi lakost. E bárom utóbbiról bebisonyosodott, hogy fegyvert és töltényt ssereztek a szökevénynek és easel a tényükkel a fogolyszökteté- sen kivül bűntársai lettek Márkns Saabénak ai Árki István ellen elkövetett szándékos emberölés kísérletében. Dr G a a I Dezső vezető királyi ügyész a vizsgálóbíró végzésébe belenyugodott, mig az előzetes letartóztatásba helyezettek közül egy a vád- tanácshoz felebbezett. __hírek. Id őjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1934 évi julius hó 19— 25 i fel jegy - ■éseiból: Hőmérséklet: maximum: 33*0 C° julius 23-áu, minimum : 16'8 C° julius 25 én. Csapadék: eső 0'3 mm julius 19-én. eső 0*1 mm julius 23-án. eső 13 2 mm julius 25-én. összesen: 13*6 mm. A levegő nyomása julius 25-én csökkenőben volt. Este 9 órakor s barometer 23*4 C° mellett 749*6 mm-t matatott Azontúl emelkedett. — Kitüntetés. A Kormányzó őfő- méltósága M ó s a Péter miniszteri segédtitkárnak, a belügyminiszter előterjesztésére a miniszteri titkári címet adományozta. — Kálvária szentel és Aparoi Ka- szánovics Antal pécsi templomfastő keresztutat ajándékozott Apar községnek, ahol P. Kaizer Nándor pécsi ferencrendi házfőnök végezte a község határában felállított stációk szentelését Tevel és környéke katolikus- ságinak óriási részvételével, A szertartás végeztével Buci Emil admi nisstrátor szép beszédben mondott köszönetét a nagylelkű ajándékozónak és a szentelést végző Páternek. — Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Nagy Antal jászberényi kir. járáBbiróWági telekkönyvvezetőt, föl- dinket, eddigi alkalmazása helyén a j VIII-ik fizetési osztályú telekkönyv- I vezetővé kinevezte. — A helyes városi polilika. Lap. társuLÜi legutóbb örömmel emlékezett meg. * Jolyé hó 20 án tartott városi közgyűlésen a városi párt magáévá tett több oly indítványt, amely az ellenzék részéről hangzott el. Nem akarunk a békesség okából kitérni laptársunknak arra a célzására, hogy miért volt a városi párt oly tárgyi, lagos, mert m abban foglaltak elleni védekezés sértő volna a városi pártra amely soha sem azt kereste, hogy valamely indítvány mely oldalról jött hanem azt, mennyiben egyezik aa politikamentes felfogásával és a város egyetemes érdekeivel. Soha sem sza* vaztak pártkényszerből, meghagyták magukat győzni és a párt mindenegyes tagjának megvolt a maga önálló véleménye és meggyőződésének a bizottsági üléseken, de a közgyűléseken is kifejezést adott. Á városi pártot soha sem vezette ellenszenv az ellenzék tagjaival szemben és azoknak meggyőződésből eredő, városi érdekek előbbrevitelét célzó munkájában, soha sem volt merev ellenzője és nem lesz a jövőben sem. A helyes és eredményre vesető városi politika az lenne, ha a városi ellenzék is hasonló álláspontra helyezkednék. — UJ ügyvéd Pakson. A pécsi ügyvédi kamara dr Horváth István paksi nyug. kir. járásbirót Paks székhellyel a kamara ügyvédi névjegyzékébe bejegyezte. — A menhelyl gyermekek felülvizsgálata. Dr Gobbi József egész- ségttgyi főtanácsos, a pécsi m. kir. állami gyermek men hely igazgató főorvosa, e hó 27 én, pénteken Szek- szárdra érkezett, hogy bárom napot töltsön itt a Szekszárdra és környé- kére daj kaságba kiadott menhelyi gyermekek felülvizsgálatával. — Ötvenéves Jubileum. F. hó 19-én Bölcskén az Ó vásé Egylet (Kaszinó) ötvenéves fennállását díszközgyűlés keretében ünnepelte, melyen megjelentek dr Kesserü Lajos kúriai bíró, debreceni királyi törvényszéki elnök, dr Kesserü Zoltán alezredes hadbíró, Polgár István fiszo’gabiró, Pápay István ref. lelkész családjaikkal, Vizsy Pál plébános és még igen sokan máA vizsgálóbírói végzés a madocsal fogolyszöktetők ügyében. A díszsírhelyIrta: daboloi Fekete Lászlóné. Katharina Müller nagyon vigyázott az uj lila mentéeskére, ami nemrégiben készült. Megsimogatta nyakától derekáig és úgy érezte, hogy őt valaki nagyon megajándékozta. Óvatosan tipegett vigég a sikált padlatu folyosón, as ura elé ment, aki ssembe jött neki a folyosó végéről. Zsinoroa magyar nadrág volt Hans Mölleren, kurta bekecs, kezében hosszú pipaszár. Aki igy látta őket, bizony nem hitte el, hogy valamikor Hans Müller és Katharina Müller azt sem tud ta, mi fán terem a ssinéros nadrág, magyar szó és a vele járó minden egyéb, amit itt nálunk besziv magába a természet. Bzjob lett volna rájuk ismerni annak, aki egykor látta őket leszállói a stájer fuvaros ekhés szekeréről, melyre még Stookdorf határában fel» .kérető* tek. Akkor ugyanis Hans Müderen kék szürke csíkos kötött jznkli volt, térdig érő foltos nadrág, fehér gyapjú- harisnya, amit szerető gonddal kötö- getett otthon az édesanyja. Lábán ▼aztagtalpu csattos félcipő, fején hegyén süveg. Kathrinon bő ssoknya ▼olt, fekete fűzött „reklö, meaitlábra húzott „pantefl“ és osipkés fejkötő, ami gyerekes kifejezést tudott adni zz akkori ausztriai asszonyok arcának. Egy karkoBarat cipelt vidáman az ura után és húsz éves fiatalságát. Hans Müllernél Bem volt hiba a fiatalságban, erőben és életkedvben, csupán az a nagy batyu tette görnyedné kissé, amit hátára alig tudott rásegíteni a radkersburgi stájer. Hogy hány munkás esztendő telt el azóta, mig a „jankliból“ zsinóros dolmány lett, a „rekl“ bői lilaszin mentéeske, fiatalságból öregség, a batyuból a város legszebb háza, a kosárból a Katharina Müller kifogyhatatlan éléskamrája, — azt a kapu fölött kiugró párkányon levő számsor mutatja. A hó rárakodott és egy siető utas nyakába zúdult, aki felnézett a kapura, mig nyakából kirásta a hideg áldást. 1875, olvasta az idegen az okvetet lenk ed ő számot. Hans Müller és Katharina Müller a sikált padlatu folyosóról nézte. Az udvaron fiatal meggyfák testét húzta a hó. A zsinóros dolmáúy odahajolt a lilaszin mentécBkéhés, átölelte, úgy beszélt neki: — A tavaszra már termő lesafvs- lamennyi, anyókám. Ezekből ültettem be s Boltsi-ssőlőt is. Anyóka megsimogatta ura karját. — A Boltai-szólót? De szép less, ha virágosak lesznek, de jó less alattuk pihenni'! A Boltai-szóló volt első1 szerzeményük, melyet a Hans által készített virágos cserépedények árából vettek maguknak. Ahogy a „jankli“ tökéletesedett a ssinéros dolmány felé, úgy tökéletesedtek a Hans Müller fazekai, bögréi, melyeket a hazulról hozott koronggal, magyar földből formálgatott. Az is igaz, mikor először szétkente tenyerében ezt a drága, finom magyar főidet, rámosolygott a feleségére és azt mondta: — Nagyon jó föld ez Kathrin, meglátod, mit csinálok én ebből 20 év múlva 1 Beváltotta szavát, 20 év múlva lett kis ház a földből, olyan emlékeztető kékre meszelt fallal, mint otthon Stockdorfban. Lett belőle a Boltai-szőlő. Hans testvérének, Mar tinnak, aki élt még az otthoniak közül,- került belőle pár pengő, amit mindig szívesen elvitt a radkersburgi stájer. A bis házban két szóba volt, egyik lakószoba, a másik műhely. Nem keHett többé a közös kamrácskában taposni a sarat. Kis pesstra is került, hogy Kathrin ne lúcBkoljon a szennyes mosogatólébeu. A földet hordta, gyúrta Hans számára. A fazekakat elkapkodták, jő pénzért megfizették, a virágosabb fajtája úri* házakba is bekerült és nem egyszer kényes úri hintók álltak a „fazekas német41 háza előtt. Harminc ÓT múlva megnőtt a hás, két uccára szolgáltak ablakai és sárgára volt meszelve. A kék SSiu eltűnt róla a stockdorfi emlékekkel együtt. A Boltai-szőlőben gyönyörű márványobeliszk várta őket, amit még életükben megcsináltattak úgy, mint a kék és sárga falu házakat. A márványobeliszk alatt készen volt a sírbolt. Sokszor jártak benne és úgy megszokták, hogy egy cseppet sem idegenkedtek attól a gondolattól, hogy ott fognak örökké aludni. Jázminbokrok szegélyezték, meggyfák bókoltak körülöttük, igaz, hogy már a harmadik generáció, mert a másik kettő már kipusztult elöregedett. Azon a téli reggelen, mikor a fiatal meggyfákat együtt nézték, Kathrin- nak arra a szavára, hogy jó lesz ott aludni, Hans nem felelt semmit. Kathrin ránézett és mégegyszef megkérdezte — Ugy-e Hans? Hans bátya megköszörülte torkát kétszer egymásután, pipáját szája sarkába illesztette, csak a foga között harapta a szavakat. — Nem oda megyünk Kathriá. Tegnap a város, amiért ráhagytuk mindenünket, díszsírhelyet ajándékozott nekünk. írást küldtek róla, bent vau, megnézheted. Kát hím elsápadt, egy kicsit még is szédült. — Elfogadod Hans ? — El. Odamegyünk Kathrin. Ennél nagyobb élismerést senki sem kaphatna az érdemeiért. Gobdold él,
