Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-18 / 55. szám
XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 juHus 18 55. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HiSAÜJNÍLÉNT KjBfoZER MEGJELENŐ BERESZTfeNY POTJTnrAT 4» TÁmnAIJH LAf Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dl)• Egész évre — 12 pengő [J Félévre ______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dlfak és hirdetések, vslamlnt a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl]a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mlUIméter széles hasábon mllllméleraoronként 10 fillér, Állástksrssőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint;* nyfltlér soronként 60 fillérbe kerül. Francia politika. Franciaorsság a szövetségesek égési rajának segítségével megnyerte a világháborút. Győzött és alaposan le is aratta győzelmének dicsőségét. Fényes revánsot vett a gyűlölt Németországon, amiről — Gambetta hires intelmét követve — kösel ötven éven keresztül sohasem szólt, de amire mindig gondolt. tJj fénnyel övezte körttl a francia gloárt, amely Szedánnál a porosz fegyverek diadala folytán elhomályosult. Visszavette Elsósz-Lotharingiát és a Pária környéki békeszerződések- heh megalázta minden ellenfelét, aki a németekkel karöltve hadban állott vele szemben. A legyőzött hatalmaknak ellenvetés nélkül alá kellett ir- niok a békeszerződéseket. — Szétrobbantotta az osztrák-magyar monarchiát és Magyarországot területének éz lakosságának egyharmadára csonkította meg. A magyar nemzet testéből kialakított darabokkal táplálta keleti ssövetségeseit és a magas kultúrájú magyar lakosság millióit alsóbbrendű népek kíméletlen hatalma alá hajtotta. A bossauvágytól lihegve, vak és esatelen győaelmi mámorában valósággal kéjelgett győzelmének élvezetében és megalázott ellenfeleinek gyötrelmében. De idővel fellépett a nyugtalanság és a sötét aggodalom, hogy hátha Németország újra talpraáll és a maga népaokaságával, sőt esetleg meggyarapodva az OBitrák németséggel is, újra félelmes hatalommá növekszik. Pöllépett a nyugtalanság, hogy a német birodalom erőt gyűjtve, majdan újra megrohanja Franciaországot és újra kétessé teszi a francia hatalom elsőségét Európában, amelyet a világháborúban kivívott sikere folytán szerzett. Franciaország félteni kezdte jövőjének biztosságát és ez valóságos rögeszmévé növekedett benne. Kiépítette Németország felé védelmi vonalát a verdnni várövhöz hasonlóan és óz moBt eleve kizár minden betörési lehetőséget. Kifejlesitetté a katonai tudomány minden njabb vívmánya szerint szárazföldi, tengeri és légi hadseregét olyan mértékben, hogy á mai francia hadsereghez fogható katonai hatalom még sohasem volt Európában. Mindezekkel a védelmi rendszabályokkal betegesen féltett biztonságát bástyázta körül. De mindez nem volt elég arra, hogy Franciaország megnyugvással tekintsen jövője felé. Egész külső politikáját ez a gondolat nralja. Azt akarja, hogy az egész világ garantálja a francia biatonságot és ezzel akadályoz meg minden nemzetközi egyezményt, amely hivatva lenne arra, hogy a világ megbékélését és az ésszerű nemzetközi viszonyok kialakulását szolgálja. Egy darabig, különösen a Hitlert megelőző német kormányok óvatos politikája folytán, valamennyire enyhült a feszültség. — Ekkor történt, hogy Franciaorsság elvben hoszá- járnlt a legyőzött nemietek fegyverkezési egyenjognságának elismeréséhez. De csak elvben és papíron. Ámde ez iz nagy eredmény volt, mert ebben ai elvi nyilatkozatban Franciaország engedékenységre való hajlandósága nyilatkoiott meg. De Hitler nralomrajntása óta a francia féltékenység, a biztonság féltése, a lehetetlenségig fokozódott. — Azóta a francia kormányok — és különösen a mai francia kormány — nj szövetségeseket keresnek és a régi szövetségesek kötelékeit ssoroszbbra főzik a senkitől sem fenyegetett biztonság védelmére. Hitler egyszer és mindenkorra ünnepélyesen lemondott Elsáss-Lotharingiáról és tia évre biz* tositotta a mai helyset fenntartását. Tehát tia éven át a Hitler kormány a lengyel korridort sem bolygatja, amint hogy egyáltalán békét kötött a szomszédos Lengyelországgal. Valójában tehát nincsen semmi néven nevezendő komoly ok arra, hogy Franciaország háborútól féljen. De Franciaország rémeket lát és ezektől nem tnd szabadulni. A francia külügyminiszter képes volt arra is, hogy Romániát meglátogatva, ott hebehurgya, meggondolatlan támadást intézzen Magyarország ellen és olyan nyilatkozatot tegyen, hogy Franciaország egész fegyveres hatalmával egy négyzetméternyi területet Bem enged elvétetni a trianoni szerződésben megállapított határokból. Mélységes megdöbbenéssel szemléljük Franciaország politikájának ilyetén elfordulásét. Csodálatos az, hogy a szabadságszeretetéről hires francia nemiet nem érzi át, milyen méltatlan az, ha a maga számára minden jogot megkövetel, más nemiet megszentelt jogait elismerni pedig semmiképp sem hajlandó. A maga ssá- mára föltótien és sokszorosan megalapozott biztonságot követel, máz nemzettől pedig, igy a védtelenné tett magyar nemzettől a biatonság elemi követelményeit is megtagadja. Barthon külügyminiszter már láthatja, hogy Kolozsvárott és Bukarestben milyen veszedelmes magot vetett el, mert Aradon már elhangzott az a könnyelmű nyilatkozat, hogy a román hadsereg egy szép napon bemasiroz Budapestre. Magyarország azonban nem táplál ellenséges érzületet Francizországgzl szemben, sőt azt mondhatjnk, hogy a magyar nemzet szinte ellenállhatatlan rokonéraettel viseltetik a francia nemiet iránt. Ezért érthetetlennek tartjnk Barthon kirohanását Magyarország ellen. De ezt nem tulajdonítjuk másnak, mint a „biztonság“ őrületének, amely Franciaország megértő, szabadságszerető szellemén úrrá lett. A magyar nemzetet azonban nem ■ lehet megfélemlíteni, mert ez a nem- I zet ezeréves jogainak szilárd alapján áll, amelyekről semmi körülmények között nem fog lemondani. Elvégre ait tartjnk, hogy az emberiség fejlődése és a világ rendje a jogon és as igasságon épült föl és ha ea megdől, beláthatatlan khaoet követkesik. Mi tehát rendületlen hűséggel tovább küldünk jogainkért és igazzá- gainkért. Barihon nrnak pedig emlékébe idéisük ait as ismeretes bölcs mondást, hogy a sinrony sok mindenre jó, csak ülni nem lehet rajta* A francia biatonságot is valójában osak a jog és sa igazság nralma síi- I lárdithatja meg. Megalakult a Frontharcos Szövetség csoportja Szekszárdon. Ssekssárdon és környékén lakó frontharcosok a szekszárd - körleti csoport megalakítására folyó hó 15-én közgyűlésre jöttek egybe, amelyre, mint egyik mnlt számunkban jeleztük, a Szövetségből Steksiárdra érkezett Zámory Imre nyng. ezredes, az országos szervező bizottság osztályvezetője és dr Vojtsek Ottó szervező tiBzt. A központi kiküldöttek társaságában jöttek még báró Fiáth Tibor és Bernrieder József megyebeli nagybirtokos szervesé tisztek is. A Budapestről és vidékről érkelőket a bajtársak a vasútállomáson várták, ahonnan a Hősök szobrához vonnltak, ahol diszlépésben elhaladva tisztelegtek zz elhunyt bzjtársaik emléke előtt. Ezután közebéd volt. Délután 2 órakor a megyeháza nagytermét teljesen megtöltötték a megjelentek, Sárköz községeiből is szép számban vettek résit az alakuló ülésen. Báró Jeszenszky Miklós nyitotta meg a közgyűlést és a szervezkedés céljait ismertetve kösölte ai egybegyűltekkel, hogy ai Országos Frontharcos Ssövetség rés zérói vitéa Zámory Imre nyng. ezredes és dr Vojtsek Ottó szervező tiszt jelent meg. Üdvözölte a központi kiküldötteket, továbbá a vármegye részéről megjelent dr Peresei Béla alispánt és a város képviselőjét vitéz Vendel István polgármestert. Tömören beszámolt az előkészítő bizottság eddigi munkájáról, amelyben ai oroszlánrész Pirnitser Jenő tartalékos századost illeti. Majd rámutatott arra a bámulatos nemtörődömségre, amellyel a frontharcosok saját ügyükkel szemben viselkednek. Szekszárdról azért eddig 146 tag jelentkezett a szövetségbe és minden remény megvan arra, hogy rövidesen az egész vármegyét sikerül beszervezni. Már 20 községben van szervező tiszt és a vármegye területén hamarosan 450 főnyi hadviselt less a sserveiet tagja. Lendületes felszólítással hívta fel a frontharcosokat aa akció érdekében való sikeres munkára. A lelkesen megéljenzett jelentés ntán Zámory Imre nyng. ezredes, gróf Takács-Tholvay altábornagy, a frontharcosok vesetője üdvözletét tolmácsolta és rámutatott arra, hogy fegyelemmel párosult magyar vitézség, amely a vérfronton csodákat müveit, I csodákat fog produkálni a kenyér* I fronton íb. A jelölő bizottság kiválasztása folytán tiszteletbeli elnököknek ajánlotta dr Peresei Béla alispánt és gróf Apponyi Károly nagybirtokost, elnöknek báró Jeszenszky Miklóst, társelnöknek vitás Vendel Istvánt, alelnököknek Lásalő Aladárt és Her- telendy Józsefet, tisati titkárnak Pir- nitaer Jenőt, legénységi titkárnak Katona Jóasefet, pénatárnoknak László Vilmost, ellenőröknek Bürger Ferencet és Kócsy Gésát. Az elnöki tanáosba kiküldte a közgyűlés dr örffy Gyulát és Hzidekker Bélát. A megválasztott tisztviselők előtt dr Vojtsek Ottó olvasta fel a fogadalom- mintát ás a fogadalom ntán szép beszédben üdvözölte őket vitéz Zámory Imre ezredes, majd dr Vojtsek mondott hatáBoa beszédet, elmondván, hogy mi a frontharcos siövetkeaéa ereje és szükségessége. Régen a nemiét anyagilag és erkölosileg jutalmazta hőseit, a világháború ntán a szétzüllesztett hadsereg katonái, rokkantjai a hoaott áldoiatokért semmiben sen^ részesültek. A frontharcosok Mussolini példájára sservezkednek. Ugyanúgy, mint ahogy Mussolini is megtisztította az internaoionális szabad- kömivességtől megfertőzött olasz nemzetet és megteremtette e fasiszták dolgozó táborát. A frontharcosokat a ssövetség ideális célokért küldő, dolgozó és engedelmeskedni tudd szervezetbe kívánja tömöríteni, hogy egymáson segítsenek és kivívják a magyar jövendőt, amely a frontharcosok nélkül el nem képselhető. Hossan taps kőiben állott sióláara dr Peresei Béla alispán és a hivatalos vármegye és a vármegye közönsége, valamint a megjelenésben akadályozott dr Hagymássy Zoltán főispán nevében köszöntötte a közgyűlést és sikert kivánt a szervezkedésnek. A szervezkedés legfőbb céljául a régi magyar határok visszaszerzését és egy szebb jövő kimunkálását tekinti. Ha a siervezkedéa csupán magánérdekeket kívánna szolgálni, bár azokat igazságosaknak és jogosaknak tartja, mégis a vármegye képviseletében nem jelenhetett volna meg ezen alakuló ülésen. Meggyőződött azonban, hogy e szent cél » szervezkedés indítéka és igy a szö- I vétség nemes célkitűzése minden tá- | mogatást megérdemel és igy készség- { gél áll az eszme szolgálatába. Isten: { áldását kérte a csoport munkájára. I (Nagy taps.) | Ugyancsak nagy taps közepeit» Egyes szám ára 12 fillér.
