Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-06-06 / 43. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 junius 6. ami lelkem benső érzéséből fakad. Éppen eaért örömmel üdvözlöm a Saekuárdi Népbank Hitelszövetkezet 62 éves jubileumán ennek aa inté­zetnek a vezetőségét és tisztikarát. Teaiem pedig ett átért, mert csak­nem 20 esztendő óta ismerem műkő* délét, histen körülbelül 14 évvel el­eiéit magam is helyet foglaltam a feltlgyelőbisottságban. Mindnyájan tintában vagynnk at- tal a nagy horderejű jelentőséggel, amelyet a pénzintéietek a nemzet életében betöltenek. Tndjnk, bogy miként a test vérerek nélkttl, úgy a nemiet gatdasági élete péniintésetek nélkttl meg nem lehet. De miként a testet csak at egéstségeB vér, ngy a nemiet gasdasági életét is csak égést* séges péntttgyi, illetőleg hitelttgyi politika éltetheti és tarthatja fenn, mert csodálatos a pénsnek útja. Vala­hogy ugyanígy van annak áramlása is, mint a véré: folyton kering. De amint a vér is odatódnl a test min­den résiéből, ahol a legtöbb van, tudniillik a síivbe, ngyanigy cselek* síik a pént is. Úgy tanultam boldogult jogász- koromban a nemiet gazdaságban, hogy a pént odavándorol, ahol sok van. Minél gazdagabb valamely ország, annál biztosabb a pént odaáramlása, mig a szegény orsiágokban mindig pénzszűke van. Ahogy at egyes or­szágokban, ugyanígy van az egyes embereknél is: a pénssiUkében levő emberek neheien kapnak pénit. Régi ez a tétel, hiss Smith, Owen, Fourier, Saint Simon nemzetgazdászokkal etemben évezredekkel ezelőtt meg* állapította már a Biblia is. Mélyen tisitelt Ünneplő Közönség I A pénzintézetet rendszeresen kétfajta etnber keresi fel. Vagy olyan, akinek zok a pénze, vagy olyan, akinek ke­vés van. Hogy hogyan bánik egy pénzintézet e kétfajta emberrel, ott határolódik meg, hogy teljesíti-e hi* Tatását és kötelességét. Akik pénzért mennek az intézetbe, azt figyelik, van-e annak a pénzintézetnek szive. Bármennyire hangoztatják is néme lyek, hogy itt nem szabad, nem le­het az érzelmeknek, a szívnek bele­szólni a dolgok elbírálásába, én val­lom és hirdetem ezen hatvanéves év­fordulón, hogy csak azt a pénzinté­zetet lehet és szabad Ünnepelni, ame­lyik a rászoruló Ügyfeleinek a dolgait érző szívvel intézi. Minthogy pedig egy pénzintézet­nek mindig olyan a szive, mint ami­lyen azoké, akik vezetik, a Szekszárdi Népbank hatvanéves évfordulóján ünneplem és köszöntöm azokat, akik ezt a pénzintézetet 60 éven keresztül emberséges szívvel vezették és veze­tik, úgyhogy aki hozzájuk fordult, abban segítségre szoruló és megsegí­teni érdemes embert láttak b azért forgatták és forgatják a náluk levő pénzt, hogy azzal másokon segítsenek s ezzel a nemiet érdekeit is szolgál­ják. Haladjon ez az intézet tovább a megkezdett jó utón a akik most vezetik, olyan szívvel vezessék, hogy necsak az emberek, de jó lelkiisme­retűk és az Isten jóváhagyását is megnyerjék. Isten éltesse őket ad multos annosl A testvérszer vezetek Üdvözletének tolmácsolása után Fogarasy József szekszárdi városgazda mondta az alábbi igen nagy figye­lemmel hallgatott beszédet arról, hogy mi mindent köszönhet a helyi és kör­nyékbeli kisgazda és földmives lakos­sága a Szekszárdi Népbanknak. Nem volna teljes ez az Ünnepély — úgymond — ha a megsegített kisgazdatársadalom sok-sok ezer tagja nevében el nem hangzanék az én szerény felszólalásom, melynek kere­tében elmondom, hogy hogyan kerül­tem a Szekszárdi Népbankkal össze­köttetésbe. Körülbelül 15 évvel ez­előtt beírták a nevemet egy könyvbe, ahol a követel oldalon szerepeltem. Lassan kint átkerültem a tartozik ol­dalra és ekkor mint adós, kezdtem félni a banktól. Féltem, hogy egy­szer csak megkapom a figyelmezte­tést, hogy adós fizess, mert külön­ben elárvereznek. Mint adós öröm­mel állapítom meg, hogy ezt az íté­letet nem mondták ki olyan emberre, ki igyekezett kamatfizetési kötele­zettségének eleget tenni. Hogy a Népbankot milyen er­kölcsi felfogás vezérelte, annak töb­bek közt egy örvendetes példáját láttam hivatalos utam közben Ssek- szárd határában. Egy öreg emberrel találkoztam, egy gyönyörű szőlő­gazdaság mellett, amelyről megtud­tam, hogy az övé. Úgy emlékeztem, hogy ez az ember szegény napszá­mos volt és megkérdeztem tőle, hogy szerezte ezt a ház- és szőlő vagy ont. Örömmel válaszolta nekem, hogy ő annak idején a Népbanknál váltott egy könyvet és a Népbank segítsé­gével vásárolta meg ezt a kis bir­tokot, amely neki öregségére gond­talan életet, nyugdijat biztosit. Büsz­kén jelenthetem ki itt a nagy nyil­vánosság előtt, hogy a Népbankot mindig a kis emberek megsegítésé­nek gondolata vezérelte. Adja az Is­ten, hogy ezt a tevékenységét még sokáig gyakorolhassa. A meghatóan kedves és éppen ezért igen hatásos felszólalás után Schneider János vezérigazgató bejelentette, hogy a megjelenésben akadályozott dr Hagymássy Zoltán főispán, dr Peresei Béla alispán, Forster Zoltán nyug. főispán, gróf Apponyi Károly, dr Eri Márton nyu­galmazott alispán, Várkony Rezső pénzügyigazgató, Tóth Károly, Leicht Lajos, báró Jeszenszky Miklós, a Magyar Általános Hitelbank szek­szárdi fiókja főnöke s Gál Arnold MÁV nyug. főfelügyelő melegen köszöntöt­ték a szövetkezetét jubileuma alkal­mából és felolvasta dr űrffy Imre országgyűlési képviselőnek, aki láb­sérülése miatt nem jöhetett el, követ­kező levelét: „Az általam igen nagyrabecsült intézet jubileumi közgyűlésén — amely már a megjelentek személyére és Biámára tekintettel is messze túl­terjed a szokásos kereteken — meg­jelennem, őszinte sajnálatomra fizikai lehetetlenséggé vált. Azért ezúton kívánok a Szekszárdi Népbanknak, úgy vezetőségének, mint minden egyes érdekeltjének s a köz­gyűlésen megjelenteknek sok-sok sze­rencsét és minden jótl A magyar szövetkezeti mozgalomra — amely a kifogástalan eszközökkel dolgozó egyéb érdekképviseleteknek sohasem volt és nem is lehet ellen­sége — még igen nagy jövő vár. Es bár a mai viszonyok — sajnos — nagyban akadályozzák a szövet­kezeti élet önerejű, kibontakozását, szent meggyőződésem, hogy ez igen rövidesen és nagy arányok- ban fog megtörténni I Kívánom a Mindenhatótól, hogy az mielőbb meglegyen 1 * Ezután megköszönte a gyűlésen megjelenteknek azt a türelmet, amely- lyel a hosszúra nyúlt tárgysorozatot végighallgatták, amely annak tanú­bizonysága, hogy őket nem a kon­vencionális szokás, hanem az érzés hozta ide erre a jubiláns ülésre. Kö­szönetét mondott továbbá az egyes üdvözlőknek. Nagyon jól állapította meg Schandl Károly, az Országos Központi Hitel- szövetkezet kiváló alelnök-vezérigaz- gatója — mondotta — hogy nem azért jött ide, hogy embereket és azoknak működését dicsérje, hanem hogy tényeket szögezzen le. Esen megtisztelő megállapításokban nem­csak a szövetkezeti gondolatnak szö­vetkezetünk keretében való diadaláról emlékezett, de csekély személyemet is megemlítette. Köszönöm azt és arra kérem Schandl Óméltóságát és a bölcs vezetése alatt álló Országos Kösponti Hitelszövetkezetet, hogy intézetünk­nek a szövetkezeti eszme érdekében folytatott küzdelmét továbbra is az eddigi szeretetteljes és hathatós tá­mogatásban részesítsék. Jól mondotta az alispán ur helyet­tesítésében megjelent dr Haypál Sán­dor tisztelt barátom, hogy a Szek­szárdi Népbank nem áll távol a vár­megyétől, hiszen a vármegye vezetői voltak azok, akik ezt a szövetkeze­tei életrehivták és ők álltak évtize­deken keresztül az élén. A vármegye alispánjai közül igen sokan vettek részt az intézet választmányában. Legutóbb Forster Zoltán mint elnök, dr Eri Márton mint az intézet igaz­gatója és mindketten igen maradandó és megbecsülendő érdemeket szerez­tek az intézet vezetőségében. Soha­sem arra kívántuk a vármegyével való kapcsolatot felhasználni, hogy ezzel jogosulatlan előnyöket szerez­zünk, hanem azért állítottuk vezetőit szövetkezetünk élére, hogy egyéni súlyuk, hivatali tekintélyűk embere­ket vonzzon az eszme mellé, akik megértsék, hogy önönmagukat támo­gatják, amikor a szövetkezet kere­tében tömörülnek. Ha most a közigazgatás reprezen­tánsai nem is vehetnek ténylegesen részt szövetkezetünk irányításában, arra kérjük őket, hogy őrizzék meg szivükben elődeiknek szövetkezetünk iránti szeretetét. A polgármester ur önagysága Szekszárd városnak elismerését kö­zölte és köszönetét fejezte ki, hogy a város polgárai közül sok-sok ezer ember érezhette a Szekszárdi Nép­bank segitő kezét. Nemcsak a veze­tők érzéséből, de az eszmében rejlő nemeB erőből fakadt az, hogy hat évtizedet meghaladó időn keresztül szolgálni tudta szövetkezetünk e város polgárságának érdekeit. Mi vezetők arra fogunk törekedni a jövőben is, hogy szövetkezetünk keretében a leg­kisebb ember is mindenkor meg találja a segitő kezet. Szabó János, a Szekszárdi Taka­rékpénztár elnökigazgatója nemcsak a 37 évi jó szomszéd jogán, de az0Q címen is, hogy mint választmányi tag résstvett szövetkezetünk munká­jában, köszöntötte jubiláló intézetün­ket. Köszönöm az ő megtisztelő meg. állapításait. Ha végigtekintek váró. sunk közgazdasági életében szereplők névsorán, azt állapíthatom meg, hogy alig van olyan férfiú, aki ezen tévé* kenységét ne szövetkezetünk kereté­ben kezdette volna meg. Szabó János igen tisztelt barátom is a szövetke­zeti munka közben szivta magába azt a puritán gondolkodást, amelyek mostani kiváló állásában is irányítói. Köszöni a konciliáns kartársi és jó szomszédi üdvözlést, igaz örömére fog szolgálni, ha 12 év múlva a most 62 éves Szekszárdi Népbank a 88 éves Szekszárdi Takarékpénztárt ugyanazzal a meleg szeretettel kö­szöntheti a 100 éves jubileumon, mint amilyennel most fordult ezen nagy. múltú intézel a fiatalabb és kisebb kartárs felé. Szívből beszélt az én igen tisztelt barátom, az öcsényi Hitelszövetkezet elnöke. Előtte nem lehet újság, hogy erőnk abban rejlik, hogy működé­sünkben nemcsak a rideg számitáB, hanem mindig a szív is irányított bennünket. A kölcsönök elbirálásánál elsősorban azt nézzük, hogy milyen ember az, aki tőlünk segítséget vár. Ha a telekkönyv keveset is mutat, de ha azt tudjuk, hogy a kölcsön­kérőben megvan a munkaszeretet, a becsületes érzés, akkor mi nem gon­dolkozunk és túltesszük magunkat a rideg számításon és segitő kézzel fordulunk felé. Ezt gyakoroltuk a múltban és ezt akarjuk megtartani a jövőben is. Ezen ígéret kapcsán áttérek Fo­garasy József szövetkezeti tagtársam megállapítására, aki ugyanazon gon­dolatokat erősítette meg, amelyeket az előtte szóló Szilágyi nagytiszteletü ur mondott. Nagyon őrülök, hogy az életben való járkálása közben talált olyan tünetekre, amelyek ne­künk a legfényesebb elégtételt adják és a legnagyobb örömet okozzák eb­ben a pillanatban is, hogy vannak emberek, akik rájöttek arra, hogy rájuk szövetkezetünk működéséből áldás fakadt. Végül azt a fogadalmat tette a vezetőség nevében, hogy a múltnak szelleme, a múltnak tradíciói fogják őket a jövőben is vezetni és ebben az ünnepélyes pillanatban az Úristen segítséget kérte, hogy adjon erőt, hogy ezt az eszményi célt a maga nagyságában meg is valósíthassák., Jubiláris lakoma a kaszinóban. A közgyűlés végeztével a jubiláld Népbank igazgatósága ebédet adott a Szekszárdi Kaszinó dísztermében, ahol vendégül látta a Szekszárdra utazott budapesti és vidéki notabili- tásokat, üzletbarátait, az intézet fej­lesztése körül érdemeket szerzett néhai igazgatók és tisztviselők le- származottait, valamint a tisztviselői kart. Az ebéden, melyen az igazga­tóság bortermelő tagjainak a borait szolgálták fel, az alispán képvisele­tében megjelent dr Haypál Sándor árva8záki elnök örömét fejezte ki a Szekszárdi Nép­banknak hosszú időn át kifejtett közérdekű eredményes működése fö­lött és alábbi szavakkal emelte poharát az államfőre: Ünnepi hangulatban szivünk az öröm és szeretet melegével összedob- ban és igy tekintünk vitéz nagy­bányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának magas személye elé, akinek rendíthetetlen hite, minden akadályt legyőző hazafisága és ereje legyen mindig és mindenkor példa­képünk. Adja az Isten, hogy sokáig köszönthessük őt és hogy ezt a meg­gyötört szerencsétlen magyar hazát a szebb, boldogabb jövendőbe elve­zethesse. A Kormányzó ur Őfőmél- tósága üdvére emelem poharamat. Állva hallgatta meg az ebéd kö­zönsége az államfőről szóló megem­lékezést, Amelynek végeztével hossza­san éljenezték Horthy kormányzót. Szabó János takarékpénztári elnök Igazgató, állott ezután szólásra és mint a Ka­szinó igazgatója ezeket mondotta: Most a kilencvenkét esztendős Szekszárdi Kaszinó Egyesület névé-, ben üdvözlőm a jubiláló Népbankot falaink közölt és annak vezetőit. Kí­vánom, hogy az Isten a vezetőséget, elsősorban annak vezérigazgatóját, Schneider Jánost sokáig éltesse, hpgy még sokáig vezethesse a jubiláló sző-

Next

/
Thumbnails
Contents