Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-06-06 / 43. szám
1934 junius 6. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 vetkezetet, hogy a legközelebbi jubileumot itt a Kassinó falai kOaOtt tudja megülni. Est aa alkalmat felhaaiuálom, hogy üdvösöljem kedves vendégeinket, elsősorban Schandl Károlyt, akit én különös szeretettel üdvös lök, mert visa aaaemlékeaem aaokra aa egyetemi évekre, amikor egymást megismertük. Legyenek a mi kedves vendégeink saivesen üdvöaölve, »éressék jól magukat. Aa ő egészségükre ürítem poharamat, a jó Isten éltesse sokáig őket, A Kasainó gazdájának kedves üdvözlője után vitéz Vendel István polgármester szólott eképpen: Ha végiglapozzuk történelmünket, fájó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy annak számos olyan oldala van, amelyen olvassuk, hogy Nemzetünk igen sokszor nehéz és sulyoB megpróbáltatások elé volt állítva. Olvassuk azt is, hogy alig múlott el aa egyik baj, a magyar élniakarásnak és élni tudásnak máris egy újabb veszedelemmel kellett megküzdenie. A magunkbaszállás lesz úrrá a lelkűnkön, amikor a magára hagyatott nemzet létfenntartási küzdelmében látjuk azt is, hogy az említett bajok és veszedelmek nyomában mindig egy másik — nem véres, de éppen olyan kegyetlen — megpróbáltatás, a gazdasági élet nyomora zudult ránk. Nemzetünk legsúlyosabb válságát az 1914—1918-ig tartó világháborúban és az azutáni forradalmi esztendőkben élte át. Élő tanúi vagyunk az elmúlt viharnak és szenvedő résztvevői annak, hogy ezeréves történelmünk legvéresebb és leggyászosabb idejének keserű áldomását, a gazdasági háborút most vivjuk. Fájón láttuk, hogy az 1919. évben a költő szavai beteljesültek és mint az oldott kéve hullottunk szét. A beállott gazdasági válságban pedig a nagytőke hatalmával szemben szinte egyedül állt a kisember. Az alispán ur helyettese ősi szokás szerint megemlékezett a legelső magyar emberről, aki Nemzetünket a véres káoszból kivezette. A magyar ember becBületérzése sugallja, hogy megemlékezzünk arról a férfiúról is, aki egyike volt azoknak, akik népünket a gazdasági zűrzavarból kiemelték, a kisembereket megvédték és megmutatták nekik azt az utat, amélyen a biztos boldogulás ösvényére juthatnak. Schandl Károly Öméltósága személyében közöttünk üdvözölhetjük azt a férfiút, aki az oldott kéve gyanánt széthullott kisembereket egy táborba, az Országos Központi Hitelszövetkezet erős és hatalmas várába összetömö- vitette. Tudjuk jól, hogy Óméltósága ifjúságától kezdve az erkölcsös magyar életnek, a becsületes utón ve- rejtékes munkával szerzett tőke gyűjtésének a hive és lelkes harcosa volt mindig. Fáradhatatlan munkás, aki a széthullott vesszőket összeszedte, elültette s azokat egy olyan hatalmas töjgyfaerdővé (igyekszik fejleszteni, amely minden vésznek és orkánnak ellent fog állani. Nem az én hivatásom Schandl Károly Öméltósága érdemeit méltatni, majd megteszi azt a legújabb magyar események történetének írója. Kedves kötelességünknek kell azonban tartanunk azt, hogy öt, amikor itt körünkben megjelent, tisztelettel és szeretettel üdvözöljük. Kívánjuk, hogy adjon az iBten őrnél tóságának további munkájához erőt, egészséget és engedje a Mindenható, hogy velünk együtt mielőbb az ígéret földjére, a gazdaságilag is megizmosodott boldog, nagy Magyarországba I eljuthasson. Lelkes éljenzés követte a szövet- I kezeti élet legelőkelőbb reprezentán sáról szóló meleg megemlékezést, I amely után tapsok között állott szólásra dr Schandl K&roly az OKH vezére, aki az alábbi nagyhatású beszédet intézte a vendégsereghez: Én „Helyet az ifjúságnak 1" jelszóval kérnék szót. Szabó János tisztelt barátom ugyanis egyre nagyobb ób nagyobb korokkal következik elő. Az ünnepi közgyűlésen 88 éves intézete nevében beszélt, most pedig a 92 esztendős Kaszinó nevében szólalt fel. Tudom, hogy a polgármester többszázados város nevében beszélhetett volna. Én mint OKH osak 36 esztendős vagyok és igy bizony nem diosekedhetem nagy múlttal. Engedjék meg tehát, hogy mint a korokat keresők, én is keressem annak a gondolatnak a korát, amelynek szerény képviselője vagyok és itt a fehér asztalnál kétezer év nevében beszélhessek, mert hisz a szövetkezeteket az első keresztények alakították a katakombákban. Ez a megállapítás tiszteletet és megbecsülést jelent az öregek iránt. Az alispán ur helyettese és a polgármester ur igen barátságos és ér demeimen messze felül méltató Bzavai után az jutott eszembe, hogy jó dolga van Schneider János vezérigazgatónak, mert úgy a vármegye, mint a város élén olyan magyar emberek vannak, akik a szövetkezeti gondolatot teljesen átérzik és támogatják. De én meg is értem ezt, különösen akkor, amikor ebben a helyiségben vagyunk, amely 92 esztendős, mert hiszen a Kaszinó és a szövetkezet gondolata egy alapítótól származik, mint ahogy azt a díszteremben kifejteni szerencsém volt, Széchenyi István gondolata volt a kaszinók megalakítása is. Több városban, illetőleg faluban nyomát látjuk a Széchenyi-korabeli kaszinóknak. Úgy tudom, hogy itt Tolna megyében a Nemzeti Kaszinó után a legrégibb kaszinó Pakson van és az ebből a korból származó kaszinók nyomait látják Gyönkön és Simon- tornyán. A kaszinó gazdája fordult hozzám és én nemcsak ekkor éreztem a rokonságot, hanem akkor is, amikor a vármegye és város képviselője beszélt. A hitelszövetkezeti gondolatnak első pártfogója a vármegye volt. Pest vármegye adott otthont gróf Károlyi Sándor elgondolásának és az ország első pénzintézeteivel együtt összeadták az első tőkét, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet megalakuljon. Szekszárd városa reprezentálja azokat a régi nemes hagyományokat, gondolatokat, amelyeknek alapján ezt a nemzetet talpra lehet állítani. A két millió embert reprezentáló ezer magyar hitelszövetkezet üdvözletét hoztam ide, ebbe a városba, ahol a legrégebben vert gyökeret a szövetkezeti eszme. Szeretettel üdvözlöm a Szekszárdi Népbankot és annak vezetőjét, Schneider Jánost, aki megmutatta, hogy lehet dolgozni, és cselekedni a magyar népért. Köszönetét mondok azért a meleg fogadtatásért, amelyben részesültünk és csak fokozza az örömömet az, hogy valóban megértő telkekre találtam itt, akik a gazdasági téren működnek. A vármegye, város, egyház, társadalom, pénzintézetek, szövetkezetek stb. stb. összefogása igyekszik a szükséges egységet megteremteni abban a biztos tudatban, hogy csak ez az összefogás mentheti meg ma az országot azoktól a bajoktól, amelyekbe a világháború után jutott. Én, mint a szövetkezeti gondolatnak szerény harcosa, nem mulasztok el egy alkalmat sem, hogy az Istenre ne kérjem az embereket, hogy népünk érdekében tegyék félre jobb időkre a széthúzást, mert amint közöttünk valami széthúzás van, a bukaresti, belgrádi és prágai sajtóban azonnal kigyulnak az örömtüzek és I ebből észreveheti mindenki, hogy ami ellenségeinknek tetszik, az nem lehet a magyarnak érdeke. Azokat az embereket, akik a saját személyes pecsenyéjüket sütögetik a magyar nemzet szenvedésének tűsénél, fel kell világositani, hogy ebből a széthúzásból az országnak csak kára szárínashatik. A szövetkezeti gondolat a tisztességes emberek összefogását, becsületes hűséget, szolidaritást és köteles- ségtudást jelent és annak a megérzését, hogy a kisembert magamhoz kell ölelnem, baján segítenem kell. Tegyenek félre tehát itt Szekszárdon és a megyében is minden beteg mentalitást, amely bármi eredményt elért embert lefelé ráncigálni akar és a zsebében való kotorászásra ingerli a társadalmat. Jelszavunk legyen: minél több embert felemelni, a kisemberek gazdasági helyzetét javítani, nem a széthúzás eszméjét hirdetni, hanem a kötelességtudást, mert abból nő ki a szabadság. Hiszen nem az egyéni szabadság most a fődolog, hanem a száz százalékon felül való kötelességteljesités. (óriási taps és éljenzés.) Ezeket az eszméket neosak hangoztassuk, hanem valósítsuk is meg. Midőn megköszönöm a meg nem érdemelt dicséretet, ürítem poharamat a Szekszárdi Népbankra és derék vezetőjére, ürítem az itt tapasztalt csodás, magyaros összetartásra, az egyház, a vármegye, a város gazdasági élete különféle tagjának, Szék- szárd és vidékének üdvére. Ezer hitelszövetkezet és a központ nevében a jó Isten áldását kérem Önökre. A hatásos és megállapításainál fogva feltűnést keltő beszéd után Schneider János vezérigazgató üdvözlő válasza következett. Schneider János a vendéglátó szövetkezet nevében BzólaÜ fel és első sorban a házigazda, a Szekszárdi Kaszinó betegen fekvő igazgatójának, Bodnár Istvánnak egészségére ürítette poharát, kivánta, hogy mielőbb teljes egészséggel térhessen vissza a Kaszinó élére. Köszönte Szabó Jánosnak a Kaszinó helyettes igazgatójának a vendéglátást és szivből köszönte azokat a jókívánságokat, amelyekkel szövetkezete és csekély személye felé fordult. Mint krónikás megállapította, hogy a vármegye vezetőit mindenkor a I szövetkezés eszméjének vezérei között piálta. A még élők közül Forster I Zoltán alispán, majd főispán, mint elnök, dr Éri Márton, mint igazgatósági tag szereztek maradandó érdé meket a szövetkezet életében. Az ő egészségükre és boldogulásukra emelte poharát és kivánta, hogy azzal a lélekkel, amellyel e vármegyében éB a szövetkezet keretében dolgoztak, még I soká munkálkodhassanak a romba- döntött ország felépítésén. A szövetkezet támogatása tradíció lett a vármegye vezetőinél. — Peresei Dezső, í Forster Zoltán, dr Éri Márton, Szé- | vald Oszkár alispánok megértő sze- j rét étét magával hozta vármegyénk j uj alispánja dr Perczel Béla is, akit ■ és helyettesét dr Haypál Sándort I melegen köszönt emez ünnepélyes órában és egészségükre éz boldogulásukra emeli poharát. Végül megemlékezett, hogy Szekszárd polgársága volt az, amely a lelkes elődök felhívását e vidéken legjobban megértette. Itt vert erős gyökeret a szövetkezeti gondolat, amely hatvankét év alatt sok vihart kiállt. A vezetők érdemének tudja be, hogy ggy tudták előkészíteni Szekszárd polgárságának lelkiségét, hogy termő talajra talált a szövetkezeti gondolat. A nemes elődök jelenlévő utódát vitéz Vendel István polgármestert köszöntötte, kívánva azt, hogy Szekszárd polgárai értsék meg az 6 intencióit és érezzék meg azt az igazi sseretetet és azon fáradhatatlan munkásságot, amellyel arra törekszik, hogy az elhanyagolt községből igazi várost teremtsen. Arra ürítette poharát, hogy sikerüljön vitéz Vendel István polgármesternek városát ^ a mai nehéz időkből a boldogabb jövendőbe átvezetni. Schneider vezérigazgató hatásos beszéde után dr Leopold Koritól korm&nyfótanócsoe mondotta a következőket: Az elhangzott beszédek hatása alatt felébrednek bennem azok az érzelmi kapcsolatok, amelyek engem a Szekszárdi Népbankhoz fűznek. A szövetkezeti gondolat első magvetője, gróf Széohenyi István volt és én pedig a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál e nagy név egy másik képviselőjével, gróf Széohenyi Sándorral voltam szerencsés együttműködni, aki az Országos Központi Hitelszövetkezetnek első elnöke volt. De vannak egyéb összeköttetéseim is. A jubiláló intézetnek, a Szekszárdi Népbanknak az 0. K. H.-ba való belépése előtt intézetem, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, illetve az általam megalakított Dunántúli Hitelszövetkezet volt a hitelforrása, azonkívül mint a Népbanknak sok évtizedes lakója is kapcsolatot érzek ezzel az intézettel. Schandl Öméltósága elmondotta, hogy mit köszönhet az ország és mit köszönhet Szekszárd és a vármegye a társadalmi összefogásnak. Én ennek az összhangnak egyik feprezentánBát köszöntőm és Kiss Lajos Öméltóságára emelem poharamat és kívánom, hogy mindnyájunk örömére az Isten sokáig éltesse. Hosszasan ünnepelte a közönség Kiss Lajos apátplébános, felsőházi tagot, aki eképpen válaszolt; Engem — úgymond — dr Leopold Kornél akként aposztrofált, mjut. a konciliáns béke munkájának emberét. Mindenkor ennek az irányzatnak voltam a hive és azt nem úgy próbáltam szolgálni, hogy saját elveimet megtagadjam, mert férfiatla- nabb cselekedetet nem tudok elképzelni, mintha valaki saját meggyőződését megtagadja, hogy béke legyen. Nem az a békének a megteremtése, hogy valaki lemond a saját meggyőződéséről, hanem ha saját meggyőződésének megőrzésével és mások meggyőződésének tiszteletben tartásával megtalálja azt az irányt, amely a békét eredményezi. Én a magam szándékairól nyilatkozom, azonban azt meg kell állapítanom, hogy mióta szülővárosomban, Szekszárdon működöm, mindenkor, minden oldalról hasonló megértéssel találkoztam- Nincs más kívánságom, mint az, hogy eu az összhang mindenkor meglegyen, mert C3ak igy lehet, hogy a város golgárai együttműködhessenek. Nagy hatást váltottak ki a vármegye első lelkipásztorának irányt
