Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-05-12 / 37. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 májú?- 12. X Kalória szén- és tüzifatelep X I SitkaiArdf a Muzeum mellett. - Telefon 117. Legolcsóbb tflzelfinnwt - megrenűelBhelq 11 Gárdonyi Géza Ida Regénye a Világ-moziban. kell átvenni a spekulációtól, a lefejó tehenésietektól. Kárdeiik tólem, mi- , ként állapítható meg, hogy ki a tenyésztő? és milyen mértékben lehet valaki tenyésitó ? Ennek megoldása: mennyi holdon gaidáikodik, vagy mennyit tesz ki as általa bérelt föld és a féld területéhez irányítva kell megállapítani as általa tartható tehenek ssámát, amelyeknek tejét elsősorban veszik át. Budapesten ugyanis most anélkül, hogy egy hold földje lenne valakinek, 40 dirab tehenet is tarthat és különböző összeköttetések révén a magyar fogyasztók konyhájából kiszorítja a tenyésztők tejét. Ei min* dennek mondható, csak igazságosnak nem. A magyar tej kérdésének megoldása adva van. Ha pedig azt mondanák, hogy est nem lehat megcsinálni, arra azt állítom, ha bármily nehéz is, megfelelő akarat és társadalmi helytállással megoldható és ha mégsem, akkor jöjjön a szabad kereskedelem, amely mellett el fognak hullani az aszfalt-tehenészetek, amelyeknek elmúlása fogja biztosítani a magyar állattenyésztésnek továbbfejlesztését. (Hosszantartó taps és óriási éljenzés.) A magyar kereskedelem tiszteletreméltó múltra tekinthet vissza e vármegyében íb. Hogy egyebet ne említsek, elég Ssekszárd, Tolna, Bony- hád, Paks és Dunaföldvár kereskedelmére hivatkoznom, amelyek részt kértek maguknak a külfölddel való árucsere lebonyolításából is. Ezek a tradíciók most is a legnagyobb tiszteletet váltják ki mindenkiből. De volt egy időszak, amikor a magyar kereskedelmet is elragadta az a vágy, hogy nem esztendők és évtizedek szorgalmas munkája révén teremtsen vagyont, hanem pillanatok alatt gazdagodjék meg. A pillanatok alatt való meggazdagodás vágya erősödött meg a konjunkturális időben, amikor a börzén vagyonokat lehetett nyerni és azt hitték, hogy ezek a vagyonok meg is maradnak egy kézben. Azóta azonban múltak az idők, megtanulhatták mindazok, akik ennek a téves elgondolásnak áldozatai lettek, hogy a pillanatok alatt való meg gazdagodás vágya nem biztoB fundamentum a kereskedő s különösen a kereskedelem számára. Amikor a magyar kereskedelem ebben az időben külföldön piacot keres, elsőrendű kötelessége, hogy törekedjen realitásával jó árut exportálni, igyekezzék tisztességes haszonnal beérni, hogy bizalmat váltson ki a magyar nemzet produktumai és a magyar áru iránt. Ha a magyar kereskedők, mint a múltban, ezután is est a módszert fogják követni, akkor a magyar busa, sőt a magyar agrártermékek elhelyezése a külföldön nehézségekbe ütközni nem fog, mert hiszen azok a világon bárhol becsülettel megállják a versenyt. (Éljenzés.) Itt kívánok megemlékezni a magyar iparról is, amely közül a gyáripar a közelmúltban nagyobb mértékben élvezett támogatást. Nemzeti ipart nem tudok elképzelni úgy, hogy különböző iparágak állami támogatással váljanak rentábilissá. Az iparnak önmaga lábán kell megállnia. Beteg, mesterségesen táplált iparágak pusztuljanak el, hogy a többi tovább fejlődhessék, így aztán sokkal könnyebb lesz a külföldi ipartermékek számára a kinyitott kapun sok agrárterméknek a kivitele is. Megemlékezem még örffy Imre barátom kerületében, a magyar kisiparról, amelynek képviselői is jelen vannak. A magyar kisipar a dolgok természetes fejlődésénél fogva a nagyipari termeléssel szemben háttérbe szorult és éppsn ezért sok tekintetben megnehezedett helyzetben van. A magyar kisiparostársadalom a magyar nem zeti társadalomnak a múltban is a legértékesebb része volt. Ennek a társadalmi rétegnek elbuknia nem szabad, annak megmentése érdekében az ipari politika révén meg kell mindent tenni. (Éljenzés, taps.) Ez pedig másként el nem képzelhető, ha CBak az ipari nagy programm megoldásának keretén belül szövetkezeti alapon felállítják az egészséges érdekképviselet szervét, amelynek az a hivatása, hogy a kisipart megszervezze és a nemzeti termelés egyete mes érdekének szempontjából munkába állítsa. Elhibázottnak tartanám, ha moBt, amikor a nemzet egységében az érdekképviseleti szerveknek átszervezéséről van szó, több Bzervet kívánnának felállítani, amely esetben a kisiparosok elforgácsolódnának, míg közös nevezőre hozva a nemzetet, együttesen eredményes munkát produkálnának. (Igaz, úgy van I) A kormánynak programm szerint végrehajtott rendelkezése már létrehozta a kisiparosok érdekképviseleti szervét, amelyben tömörülhet a kisiparos társadalom. A kisipar támo gatására a költségvetésben fel van véve 800 ezer pengős tétel. E tételnek mikénti felhasználását illetőleg fordultak hozzánk azzal az aggodalommal, vájjon nem fog-e felhasznál- tatni az IOKSs. szanálására. Ismerve a kereskedelmi miniszter ur megértését, meg vagyok győződve arról, hogy megtalálja a módját, hogy a továbbfejlődés örömcaeppjeibe ne keverje bele a múltnak Urömcseppjeit és hogy megadassák az iparostársadalom fejlődése érdekében szükséges anyagi támasz, mert ez a jövő szempontjából fontos. Engedjék meg, hogy végül rámutassak még azokra a helyi szempontokra, amelyek Szekszárd város közönségét közvetlenül, felettébb módon érdeklik. Ügy tudom, hogy a város polgárai az ő súlyos adóterheiken kívül viselik szintén nagy terheit azoknak a közüzemeknek is, amely közüzemek a város közönsége érdekében hivattak életre. A vizdij kérdésében, (Halljuk, halljuk !) amelynek megoldása úgy tudom folyamatban is van, nem kívánok anélkül búcsút venni és hálásan kezet szorítani, hogy meg ne Ígérjem, hogy ebben a kérdésben, amennyiben szükség lesz, készséggel felajánlom támo- I gatásomat. Most pedig azzal az érzéssel jö- I vök le erről a pódiumról, bogy en- ! nek a pódiumnak az én igénytelen I szavaim alatti megszilárdulása jelképezi számomra azt a biztatást, hogy nem végeztem meddő munkát és sikerült legalább egy téglával megalapozni azt az épületet, amelyet a Nemzeti Egység gondolatának valóra válása érdekében emelni kívánunk. Ne kritika, ne gáncs, ne ellenségeskedés és ne elégedetlenkedés, hanem megértés, szeretet és megbecsülés jellemezze jövőben a magyart. (Hosz- azantartó lelkes éljenzés és taps.) Csizmadia András Orosháza követe, gazdasági főtanácsos, az óriási tér metü, napbarnított kisgazda jelent meg ezután az emelvényen. Beszéde elején leszögezte, hogy a Tisza mellől azért jött ide, hogy tanúbizonyságot tegyen arról a nagy és értékes munkáról, amelyet dr örffy Imre a nemzet és az ország érdeké ben folytat és amelynek ő is tiz év óta szemlélője. Az ekeszarvától szólította el szülőfalujának bizalma — mondotta — és igy tán sokan azt várnák tőle, hogy kizárólag mindig csak a földműves osztály érdekeiről beszéljen és azért harcoljon. Ámde szent meggyőződése, hogy ennek a csonka országnak minden társadalmi osztályhoz tartozóra szüksége van és mindenkinek az alá a nagy küzdelem zászlaja alá kell tartoznia, amely az ország újból való naggyá tétele érdekében folyik. A nemzet élete olyan, mint az időt mutató óráé, a legkisebb kerékre is szükség van, mert ha valamelyik hiányzik, akkor megáll a szerkezet. A magyar társadalom minden osztályának összefogására van szükség a mai nagy élet-halál- harcban. Ha ezek az osztályok szerte- huznak és egymással szemben fejtenek ki erőt, akkor az ország szekere még göröngyösebb útra kerül mint ma és még jobban döcög, mint eddig. Rossz időket élünk, de tán a javulás hajnalhasadása felé közeledünk. Arra kért mindenkit, hogy értse meg egyszer már a magyar a magyart. Közvetlen példával bizonyítja, hogyha a családban egyetértés van, az a család boldogságát és anyagi gyarapodását segíti elő, mig ha a családtagok szertehuznak, az tönkreteszi a család boldogságát és szétzülleszti vagyonát is. A magyar nemzet is ilyen nagy család. Bűnös az, aki ebbe a csonka otthonba a társadalmi osztályok egymásiránti meg nem értésének ttszkét veti. Adott nekünk a magyarok Istene egy igazi vezért, aki ennek a magyar nemzetnek a sorsát a szivén viseli és minden baját megérzi, azon segíteni akar. Ezt a vezért meg kell becsülnünk, zászlaja alá kell hogy álljunk, ha ennek a megosonkitott hazának határait ki akarjuk tolni a Kárpátokig. Arra szólítja fel a nagy számban megjelent polgártársait, hogy vigyázzanak és ne azokat kövessék, akik két könyékkel igyekeznek felfelé törni, nem hazájuk és a nemzet sorsának előbbrevitelét tekintik, csak önös érvényesülési szándé kaikat, hanem azt kövessék, akinek múltja és munkája biztosíték számukra, hogy ha vállukra emelik, az nem önmagáért, hanem a nemzet egyeteméért fog dolgozni. ' Végül lelkesen arra hívja fel pol- I gártársait, hogy teremtsék meg a Ida Regénye magyar sáfárokkal. szent eszmét: a nemzeti egységet és forrjon össze lélekben minden magyar és akarja mindenki ebben az országban nemzetének boldogulását. Körmendy Mátyás Szeged város országgyűlési képviselője — egyébként asztalos mester — rövid felszólalásában kifejtette, azért jött el erre az ülésre, hegy a magyar kisiparosság százezrei nevében meghajtsa az elismerés zászlaját ennek a kerületnek képviselője: dr örffy Imre előtt, aki mindig elsősorban harcolt felfelé és lefelé egyaránt a kisiparosság érdekében. A kisiparosság az örvény szélén áll. Bízik a kormányban, hogy annak bölcsessége ezt a társadalmi osztályt is megmenti a lezuhanástól és elvezeti a boldogulás útjára. Midőn itt a nagygyűlés előtt köszönetét mond dr Örffy Imrének, arra kéri a Mindenhatót, hogy Szekszárdnak és Tolna vármegyének mindig olyan lelkes és fáradhatatlan képviselőt adjon, mint dr örffy Imre. Heckenberger Konrád pápai kamarás, Villány képviselője a német kisebbségi kérdésről beszélt, kifejezésre juttatván azt, hogy nem itthon, hanem az európai nagy politikában van csak e kérdés kiélezve. Megállapította, hogy elődje, Bleyer Jakab becsületes hazafi volt, aki egyaránt dolgozott a .magyarság és a kisebbségi németség érdekében. Felelőtlen elemek a kisebbségi vezetők intenciói ellenére csinálnak irredentizmust és szociálisamat, mert meg akarnak abból élni. Mi németek és svábok — úgymond — mindig jó magyaroknak éreztük és vallottuk magunkat, hiszen mi nem vagyunk jövevények. Nem a nyelv a fontos, hanem a szív. Az én falumban a svábok egy szót Bem tudtak magyarul és mégis mindig a „Gossuth“ pártra szavaztak. Ha mi németül beszélünk is, de magyarnak érezzük magunkat. Nem lehet az, hogy valaki 100°/o- os magyar és 100% 08 német legyen egyszerre. Mi ragaszkodunk a nyelvünkhöz, de sok száz év óta sorsközös- ségben élvén a magyarokkal, közös hagyományaink vannak. őseink együtt harcoltak a magyarokkal 48 ban és egymás mellett voltunk a világháborúban is. Mi 100%-ban magyarok lehetünk csak! Elismerem volt idő, amikor büszke voltam arra, hogy a nagy német nemzet piornirja lehetnék, de felébredt bennem, a némettel veleszületett becsületérsés, hogy azt a nemzetet, amellyel együtt éltünk a boldogság és dicsőség napjaiban, a balsorsban gyáván elhagyni nem szabad. Bármilyen nyelvűek és vallásnak legyenek is az emberek ebben az országban, azoknak csak abban szabad versenyezniök, hogy ki tud többet áldozni a hazáért. Nem vagyok optimista, mint az előttem szólók, nem látom olyan derűsnek a jövőt és közelinek a boldogságot, de érzem, hogy a nagy germán és szláv világ törekvéseknek harcában a mi hazánk vagy elnyeri régi nagyságát, vagy végleg elbukik. Mi svábok tovább akarunk és ki- I vánunk élni az ezeréves hazában, ■ ezért kell, hogy megfogjuk egymás I kezét és hazafi aB szent érzésekben I összeforrjunk.
