Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-05 / 35. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda"

XVI. évfolyam. ______Szekszárd, 1934 május 5.__________ 35. szám.

TO

LMMEGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

Felelős szerkesztő:

Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS

A lap megjelenik minden szerdán és szombaton.

Hirdetések árait

BLÁZS1K FERENC I A legkisebb hirdetés dt|al‘S0 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter

~i széles hasábon mllllmélersoronként 10 fliMr. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény.

Előfizetési dili _____ hhi .

H . . , I Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-, cllegyzésl, családi hír, valamint

egész évre — 12 pengő || Félévre _ — — O pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | nylltlér soronként 60 nílérbe kerül.

Ä magyarnnsymrtok kérdése és o telepítés;

Irta: Báró Malcomes Albert.

A telepítés kérdése közhellyé vált. Ab összes pártárnyalatok zásilain s a demagógia kódexeiben ott lobog nagy betűkkel — a föld bír tok re form. Hossza évtizedek elkeseredett faarcai, államférfiak, próféták és forradalmi gyásBvitézek, jásziosskáros emlékei fűződnek a szinte már történelmivé vált magyar földmegosalás kérdésé* hez. A jelen, mely egy évszázad saá- mánkra felhalmozott problémáinak megoldását követeli tőlünk, ledönti a lelki potemkinek seines álomvilágát és szélnek bocsájtva a néptribu- nokat, reálpolitikai alapokon óhajtja a kívánságokat teljesíteni. Már nincsenek rajongók és nincsenek őrültek sem, elkoptak a parcellázó ollók a nagy csettegtetésben, s a milliók csapongó képzeletét nem a telekkönyvi bejegyzések, hanem a kenyér, cipő, ruha és fedél profán vágyai izgatják. A tőke kívánatos voltát a haszon méltányosabb eloszlásának elemi követelménye váltotta fel, nemesek a pénz discont-poli ti kával, tőzsdeszokványokkal és moratóriumokkal telitüzdelt birodalmában, de non jóval tál, az agrárpolitika széles berkeiben is. Ehhez az eredményhez a válságnak nevezett gazdasági hypochondria vezetett, mely a vállalkozási bizalmatlanságban jat kifejezésre. A nyomor, a lerongyolódás, a birtoklás lelki áhitozásait a viszonyokhoz mérten, a teli gyomor, a fűtött szoba, a csizmafejelés materiális kívánságaivá konvertálta. Az életet többé nem az eszmék irányítják, hanem a lehetőségek és lehetetlenségek kialakult határvonalai szabják meg. Ezek alapján kell a földtársadalom kérdéseit is megoldanánk.

Tetszetősebb, modernebb, talán megszokottabb volna, ha a nagybirtokok végeláthatatlan földtábláit egy demokratikusabb kor kisbirtokai váltanák fel, s a majorok hodály istállói, magtárai, pajtái, góréi helyén uj falvak nőnének elő a földből, ezer és ezer uj, önálló kisegzisztencia megszületését ünnepelve, fehér ragyogásukkal, harangjaik ájtatos hangjával. A mesék korszaka azonban lejárt. A

* Ezt a tanulmányt a szerző a Tolna- megyei Gazda mai számának vezetőcikkéfil szánta, azonban a T. G. szerkesztőségének «ngedelmével mi közöljük lapunk élén.

nyers valóság keresatültapos a romantikán, csúcsteljesítményeket követel a nemzetektől és a gyengét, aa egyedülállót tönkretesai. A korszerű államok közélete ezért rendezkedik be fa8cizmns, nemzeti ezocialismns, rooseveltizmns, vagy akár bolseviz- mus alakjában is, az erők koncentrációjára s míg a politika feladatait a tömegek átütőerejével valósítja meg, rohamosatagokat, pártokat szervez és népgyüléseket rendez, addig gasda- sági jövőjének alapjait a szövetkezetekben keresi, a széthulló apró és erőtlen gazdasági egyedeket nagy egységekké tömöríti.

Ezen aktuális világ&ramlattal az Európa legkényesebb pontján elhelyezkedő maroknyi magyarság szembe nem helyezkedhetik. Nem bonthatja fel legmagyarabb nemzeti vagyonának, a földnek nagy tételeit kicsiny, élhetetlen birtokocskákra, az értékesítési, fogyasztási vagy éppen értelmi válság legsúlyosabb óráiban — akkor, amikor a szovjet buz a gyárak, gumi- dollár és nacionalizált gazdasági rendszerek merész fogalmazása valósága kísért. S ha megtenné ezt a magyarság, tényleg csak a járásbíróságok szűk telekkönyvi helyiségeiben, a türelmes papiroson tehetné meg, hogy odakünn az életben szövetkezeti falvak, vagy gazdaságok alakjában újra egységesítse azt, amit betüazerint imént felosztott.

Bz a művelet a nagy kiadásoknál egyebet alig jelentene. Mentői radikálisabban hajtanák végre, annál borzalmasabb hivatalos apparátust tenne szükségessé s végső eredményében annál több magyar gazdasági alapjait rendítené meg, egyrészt a régi birtokosok átszervezése és kártalanítása, másrészt az aj birtokosok természetes fokozott megterhelése következményeképpen. Hiszen nem kétséges, minden gazdasági újjászervezés rengeteg anyagi erőt követel.

Kérdés azonban, hogy a megoldás kulcsa, egyedül agy telepítési politika kereteiben keresendő-e, mikor világos a kérdés, hogy a magyar föld- társadalom szociális és gasdaaági ba- j jut kell orvosolni. És nem arról van I szó, hogy az elégedetlenkedőknek | megmutassuk, hogy lám a maguk

választotta utón sem tadnak boldogulni s es aa ut esetleg a nemzet i jövőbeni lehetőségeit is visszavetheti néhány mérfölddel. Kétségtelenül vannak a magyar gazdasági életnek olyan, a különleges hasai viszonyokra szabott és természetesen kislakait szokásai, mint amilyen a nyugati államokban a bübérség. Ilyen többek között a részes termelés is. A nagybirtok expanzivabb üzemrendszerébe a részes termelés utján kapcsolódik bele a földtársadalom tömege, mely a szövetkezetek labilis tisztanyereségi elszámolásával szemben itt a brutto- hosamnak, a piaci áringadozástól független, kizárólag a termelési viszonyok által meghatározott mennyiség esélyei Bzerint részesül. Ez hovatovább azt jelentené, hogy a mai nagybirtokrendszer kebelében már megvannak azok az alapok, amelyeken egy nj önálló egzisztenciája társadalmi osztály felépülhet. Hogy annak a kisgazdaosztálynak kimutatható vagyona nem less, még nem jelenti azt, hogy lelkileg nem válik azonossá a magyar kisgazdatársada- lomma), v agy netán az sok tekintetben nem szárnyalja- e tnl, ha létalapjai egyBzer a törvény erejével biztosítva volnának b a feudális vagyonok mellett elterülő falvak többé nem mint kastélyok cintermei várnák a feltámadást, mig a hatalmas földtáblákat a Bommás munkások rendesen más vidékre való rabszolgaBerege munkálja.

A teljes mértékben kihasznált munkaerő, mely minden erejét a munkával való lelki kapcsolat legkisdbb árnyalata nélkül fekteti belé dolgába, az eredménytől teljesen független bérért, nem lehet alkalmas nj kis- gazdaoBztály megteremtésére. De nem alkalmas éB egyben igazságtalanság is, ha a nagybirtokok felosztásával meglevő tőkeerős kisbirtokokat re- gresszálnak. Mert ez a kétélű fegyver vagy a kisbirtokosok eddigi vagyon- állagát is lerombolná, vagy megerősítene egy gazdasági réteget, anélkül azonban, hogy számszerűleg szaporítaná azt és anélkül, hogy a célzott eredmény a magyar földtársadalom szociális válságát megoldaná. Az a földmi vés osztály azonban, mely évszázados, egyhelyben folytatott mun* | kájával a munkaadó nagybirtok üzemi I és termelési rendszerével teljesen I egybeforrott és abban teljes járatosságot szerzett, nemosak méltó, de jogosult is arra, hogy a magyar föld önálló egzisztenciájává váljék —- és ez a társadalmi osztály a részes földmunkások osztálya.

A magyar nagybirtok üzemében a részes munka a termelésteohnika természetes folyományaként alakult ki, munkapiaoa azonban mindezidáig a piaci árak, a munkabérek és egyéb kalkulativ szempontok függvénye volt, minek következtében az alkalmazás milyenségének folytonossága állandóan megzavartatott, s a részen munkapiao olyan kilengéseknek volt kitéve, hogy az önálló rendszer, annak betöltése mesterséggé nem válhatott. Minthogy azonban ennek a társadalomnak kiépítése a szociális válságot megoldaná anélkül, hogy ezáltal a nagybirtok által biztosított minőség- beni és mennyiségbeni többtermelés veszélybe kerülne. Amennyiben hozatnék egy törvény az évente részes munkára kiadandó földmennyiség szabályozására, a részes munkapiao állandósága valósulna meg. Az össz- kontingens felosztását járásonként, megyénként és országrészenként szakértői bizottság kellene, hogy megállapítsa, illetve ellenőrizze, hogy az egyes birtokok termelési rendszerének megfelelően osztassanak ki a részes munkakötelezettségek olyan részhányad szerint, mely a gazdaság és a helyi munkabéreknek megfelel. Ez a rendzser hovatovább kiterjeszkedne egyes családoknak részen munkásokká való nevelésére, telepítésére és a szövetkezeti mozgalomba való szorosabb belekapcsolódására is. A telepítés azonban nem menne túl az önálló házon és kerten, mivel az önálló egzisztenciát nem az önálló földterület, hanem a törvény és az értelem ereje szabná meg évről-évre fejleszthető mértékben. Az a magyar nagybirtok pedig, amelynek számításai szerint a kivetett részesmunka, meg nem felelő főldmivelési forma s ezért vonakodik a részes munkások felvételétől, köteleztessen a kivetett részes föld nagysága és feltételei szerint a részhányad fejében egy megfelelő illetéket, egy földbirtok megváltási alapba befizetni. Ez az alap eladó nagybirtokok felvásárlásával foglalkozna, de nem parcellázná azokat, hanem szövetkezeti falvakat létesítene azokon a igy egy lassúbb menésü, de tovább érésű földpolitika alapja volna.