Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-31 / 26. szám
1934 március 31. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 8 A tavaszi évadra beérkezett újdonságaink Cir Hölgy- és lányka falöltök y eredeti párizsi modellek után készítve N6I és férfi ruhakslnték Llchtman- és Péterman-clpékttlönlegességek Gyuklts-kalapok Hamerli-keztyUk Nyakkendők Pirniizer József és Fiai áruháza, Szehszárd mennyiségű olyan borffylösleg, amely belföldön el nem helyezheti, a amely ha nem kerül kivitelre, vagy nem kapcsol tátik ki -vale milyen tormában a belföldi piacból, a piaci árak -kedvesé alakulását állandóan akadályozza. Bár borkivitelünk az utolsó évek* ben jelentős fejlődést mutat és ez elmúlt évben megnyílt amerikai piac is komoly reményekre jogosít, borexportunk nagyobb arányú emelke dósére, főleg nemesebb boraink elhe lyezését illetőleg a mai gazdasági vi- monyok között, a közei jövőben még sem igen számíthatunk. Minthogy borkivitelünk az utolsó óvek tápasz- talatai szerint, az évenkénti 390.000 hlitert egyelőre aligha fogja meghaladni, jobb termésű években legalább 500.000 hl borfölöslegre kell számítanunk. E borfölöslegnek egy része párlattá feldolgozva, oeemegebor előállítására, párlási célra szolgáló bor j készítésére és más megengedett bor késelési eljárásokra használható, a másik részének ugyancsak párlattá feldolgozva, az élvezeti szeszek előállításánál való felhasználtatása révén óhajtanék elhelyeiést biztosítani. Azok a kísérletek, amelyek a szőlőmustnak katadinizálás utján való konzerválása és a keményebb héjú csemegeszőlő fajtáknak télire való eltart- hatóvá tétele érdekében folynak, mind az értékesítés megkönnyítésének a célját szolgálják. A szőlészeti és borászati szakoktatásnak a modern siőlőgazdálkodás kö vetelményeihez képest való átsserve- aése, az állami köspiuoék szervezeti szabályainak a szőlőgazdaság és borkereskedelem mai viszonyaihoz alkalmazkodó tervbe vett átdolgozása mind olyan intézkedések, amelyektől várni lehet a magyar szőlőgazdaság renaissanoe-át. Lesz-e végre feltámadás? Irta: dr Órffy Imre. Az emberi lélek örök küzdelemben áll az elmúlás, pusztulás gondolatával. Ez az oka annak, hogy miért van annyi rajongója a kereszténység nagyszerű ünnepének, a husvétnak, mely a zsendülő tavasszal köszönt ránk, mint a feltámadásnak, tehát a reménységnek, életnek, a jövőben való hitnek gyönyörű ünnepe... Esen az ünnepen valóban jogosult és időszerű kérdéB ránk, nehéz sorsunkkal kínlódó magyarokra az, amit cikkünk címéül választottunk! Valljuk meg őszintén: ha hirdettük is eddig a hitet, reménységet, nem egyszer magunk is éreztük, hogy bizakodásunk merőben csak egy belső erő terméke, amelynek külső, tárgyi előfeltételei eddig alig-alig mutatkoztak. Jó volt, hogy hinni tudtunk akkor is, amikor az égboltozaton csak fekete felhők terpeszkedtek, de éreztük, hogy hithirdetésünk ereje csökkenik s kétségbeesve láttuk, hogy hogyan hullnak el legjobbjaink is a külső-belső frontokon. Tudtuk jól, hogy a nemzetek sorsa nem egyedül belső életberendezésükön, erejükön múlik — bármennyire fontosak is azok — és szorongva vártuk a nemzetközi élet égboltozatán a világosság derengését. Tudtuk és ma már mindenki tudja — a győző hatalmak is — hogy a nemietek nem élhetik elzárkózva, külön, önző életüket b egyes nemietek pusztulása pestisként terjedő baj, amely magával rántja a többi, szerencsésebb népeket is. Mássióval: egyre inkább nemzetközi kérdéssé válik minden ország léte és boldogulása. Amiénkis. Azért van kiszámithatlan jelentősége annak az egész világ által elismert ténynek, hogy sikerült belekapcsolódnunk az európai nagy külpolitikába és tényezőkké váltunk kontinensünk sorsát irányitó erők előtt. Érdekévé vált immár nem egy hatalomnak, hogy velünk közös külpolitikát folytasson, sőt baráti viszonyt létesítsen. Ha pedig ez igy van, kétségtelen az is, hogy barát• Ságunk értékké vált, amelyet a nemzetközi élet örök szabályai szerint ellenérték illeti meg l Sok, borzalmasan nehéz esztendő után jutottunk eddig. Hiszen a világválság az agrár országokra nehezedett rá ■ legjobban és ezek közt Trianonja I csak nekünk magyaroknak volt I — Egyenesen Isten osodája, hogy e kettős világcsapás súlya alatt nem morzsolódtunk teljesen fel. Arra, hogy ez nem történt meg, joggal büszke lehet az egész mai generáció. Erre a jogos büszkeségre csak azok nem tarthatnak igényt, akik a magyarság hősi harcában nem az erők egyesítésének, hanem a sebekben való vájkálásnak, az ellentétel szításának voltak gyászvitézei. A jövő magyar történetírójára vár a feladat, hogy megírja a szenvedések eme éveinek történetét a hogy fennmaradásunk és hősies küzdelmünk kiknek és mely néprétegeknek volt érdeme. A jelenkor fia e kérdésben aligha lehet tárgyilagos, bár megállapítását, hogy e szenvedésekből, ba különböző mérvben és módon is — a nemzet óriási többsége kivette a maga részét, vitatni alig lehet. Mennyi idegizgalom, álmatlan éjszaka, résztvevő gyötrődés volt például sorsa azoknak a közéleti embereknek, akik a tömegek baján magukat könnyedén túl tenni nem tudták, segítésre pedig alig voltak képesek. Helyzetüket nem kevéssé nehezítette meg az, hogy maguk sem látták a reménytkeltéshes, biztatáshoz nélkü- lözhetlenttl szükséges előfeltételeket a magyar égboltozat fekete horizontján. Ma Istennek hála — végre meg- váltosott a helyzet. Még azok is, akik óvatosak szoktak lenni az emberek reménykedésének felidézésében, telve vannak bizakodással s úgy érzik, hogy ütött végre a földi megváltás órája I Éu is ezek közé tartozónak érzem magamat. Az alaptalan reménykeltés végletes voltával tisztában levő férfi hitével merem ma hirdetni, hogy vég órája ütött a magyar szenvedéseknek ós ha a most rövidesen elkövetkező történelmi pillanatokban okosak, erősek és — ami az előbbiek előfeltétele — egységesek leszünk, ütni fog a mérhetetlen szenvedések jóvátételének és szörnyű veszteségeink pótlásának órája. Hogy ez valóra válj ók, szükségünk van egy utolsó, elszánt lelki megerősödésre. Szeretném, ba az örök husvét szelleme ezt meghozná nekünk, ha kiállnának a magyar feltámadás kis és nagy prófétái az elcsüggedtek «lé, hogy megadják nekik a legnagyobb jótéteményt, amit az ember embertársának adhat: erőt, vigaszt, élniakarást 1 Ma es sokkal könnyebb less, mint eddig volt. A magyar földre, mindnyájunk éltető édesanyjára jobb idők hajnala virradt. Megindult a mezőgazdasági árak értékemelkedése s ezzel kapcsolatosan a mezőgazdasági lakosság vásárló képességének, teherbírásának fokozatos emelkedése. Már pedig ettől függ állami létünk minden intézményének, minden társadalmi rétegének boldogulása 1 Remény Unk van arra, bogy as a folyamat, ka néha néha el is fog lankadni, most már nem áll meg addig, mig a gazda .termelési költségeit és munkájának értékét ismét bistositani tudja. Bár elég messse vagyunk még ettől, egy kis szerencse és egy kis okosság ée sok fegyelmezett Bég biztosan meg- hozsa a végső sikert. Hogy ez igy legyen, ezt kívánom a remény ünnepe, a husvét közeledte alkalmával minden hivő , dolgozó magyarnak.' A kereszt. A kereszt szent, a kereszt drága. Dicsőségnek kereszt az ára. Ne zúgolódj, ha Isten adja: Lelked mindig szent célból kapja. Ne magad válaszd: tán ez könnyebb ... Hidd el, hogy a Te Atyád belesebb. Ne rövidítsd meg: hordozd csendben, Szent békességgel a szivedben. Ne úgy vidd, mint hős a babérját, Égbe emelő, biztos létrát. De úgy se vergődj, mint egy rokkant, Szegény, bús mártír, Osszeroppant.. . Úgy vidd vállon, hogy Isten lássa, Világítson, mint égi lámpa. S nagyobb legyen a lény telkedben... Ne botolj meg az emberekben. ...Látó szemek, repttlő szárnyak, Béke, türelem, hit, alázat. A kereszt útján lesz csak kincsed, A keresztedet így tekintsed. A kereszt szent, a kereszt drága, Dicsőségnek kereszt az ára. Kovácsné Huszár Jolán. Erzsébet Királyné Szálló Budapest9 IV., Egyetem-utca 5. 100 modern, kényelmes szoba. • Liftek. • Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés • Az étterem- és kávéházban minden este szalonzene Az Erzsébet-pincében egyplncér-rendazer 1 Menő: 1*60 P Menü: 1*60 P
