Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-28 / 25. szám
XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 március 28. 25. szám. Szekszárdi Egész évre Szerkesztősig es kiadóhivatal: Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di|t __ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán es szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. gos viszonyt fenntartó államokkal siorosabb gazdasági kapcsolat álljon be. Eb a lényeges fordulat, ez a helyzeti előnyünk és kereskedelempolitikai érvényesülésünk nem maradhatott észrevétlenül a cseheknél, akik négy évvel ezelőtt felmondották a velünk fennállott kereskedelmi szerződést és azóta bennünket a gazdasági kényszer fegyvereivel akartak a maguk politikai céljai igájába befogni. Most, hogy a nemzetközi, kereskedelempolitikai helyzet a mi javunkra fordult, viszont a cseh kivitel is gyáripar állapota válságossá lett, a cseh kormány hirtelen észbekap és megragadja az utolsó pillanatot a velünk való gazdasági kapcsolatok helyre- állitására. Magyarország ma lényege sen kedvezőbb helyzetben ülhet le a csehekkel a tárgyaló asztal mellé. Mi ma már nem vagyunk oly BÜr- getőleg reá szorulva a cseh piacra, mint néhány évvel ezelőtt, viszont Nagy küldöttség a Sió hajózási M . j»| uij y cíJcn« A csehek kSzelednl akarnak. Ugyanazon a napon, amelyen Ró máhan a magyar, az olasz és az osztrák kormányok fejei aláírták a politikai és a gazdasági jegyzőkönyveket, március hó 17-én a csehszlovák kormány felhívást intézett a magyar kormányhoz a kereskedelmi szerződéses tárgyalások felvétele dolgában. Nyilvánvaló, hogy ez az időbeli egybe esése a cseh meghívásnak a római iBBgegyosós dátumával nem véletlen, hanem egymással összefügg. Rómában tudvalévőleg létrejött a három állam politikai és gazdasági együttműködésére vonatkozó megállapodás, amely első reális lépés a középeurópai probléma megoldására. A három állam közötti gazdasági kapcsolatok erőteljes kiépítése hadat üzen az önellátás veszedelmes hóbortjának és ennek helyébe teszi a szomszédos és egymással baráti viszonyban. álló államok gazdasági kiegészülését fo- • kozott és élénkebb árucsere alakjában. Ezzel lehetővé válik Magyarország számára, hogy agrártermékeit, főleg pedig gabonáját az eddiginél nagyobb mértékben és kedvezőbb feltételek mellett helyezhesse el Olaszországban éa Ausztriában, raicekutánne a hármas" találkozót megelőzőleg már megkötöttük Németországgal azt a kereskedelmi pótsserződést, amely Utat nyit gabonánknak, állatainknak és számos egyéb agrárcikkünknek a Német Birodalom felé. A következő termelési időszakra ezekkel a megállapodásokkal, valamint Svájccal és Franciaországgal létesitett egyezményekkel nagyjában biztosítani tudtuk agrárfeleslegeink külföldi elhelyezését, ngyhogy ma már az értékesítés leg főbb gondja nagyjában elmúlott a felől. De ugyanezekkel a kereskedelmi megállapodásokkal, amelyek a kölcsönös árucsere alapján létesültek, a velünk szerződésre lépett államoknak kedvezményes behozatalt is biztosítottunk és igy a magyar piac nyersanyagellátását és ipari behozatali szükségletét a velünk szerződött országok fogják nagymértékben ellátni. Amidőn tehát kölcsönös árucsere ut ján piacokat szerzünk magunknak a külföldön, ugyanakkor a magunk belföldi piacát e külföldi vevőinknek biztosítjuk. A kereskedelmi szerző-, dések sürü hálózatával elérjük azt, hogy a politikailag velünk barátsáTolna vármegye kezdeményezésére hatalmas küldöttség kereste (elKállay Miklós földmivelésügyi minisztert f. hó 23-án, aki fél 6 órakor fogadta a küldöttséget. A küldöttségben részt- vettek: Tolna vármegyéből: Gróf Apponyi Károly, gróf Apponyf Rezső, dr Bernáth Béla, Boross Zoltán, dr Dencz Ákos, Dióssy Endre, Döry Frigyes, Döry László, báró Fiáth Ti- | bor, Forster Zoltán, Gévay-Wolff Aladár, Honig Albert, báró Jeszenszky József, dr Klein Antal, Komlósi János, vitéz mádi Ko- váts Imre, Kováts Sebestény Endre, dr Leo- >old Kornél, vitéz Makray Lajos, dr Martin ; ózsef, Mechwarth Ernő, dr őrffy Imre, Papp ános, dr Perczel Béla, dr Pesthy Pál, Ri- jiánszky József, Schneider János, Simontsits ’lemér, Sipos Ernő, dr Szakách Ernő, gróf Széchenyi Domonkos, Sztankovánszky Tibor, Tolnay-Knefély Ödön, vitéz Vendel István, Wéber Kálmán. Baranya vármegyéből: dr Feniczy Ignác országgyűlési képviselő, Hoffer Kálmán vármegyei főjegyző. Fehér vármegyéből: dr Halász Géza vármegyei főjegyző, dr Huszár Dezső országgyűlési képviselő, H. Kováts Gyula, K. Nagy Dezső min. tanácsos, Nirnsee Pál, Strasser Vilmos, gróf Zichy Aladár vbtt. Somogy vármegyéből: Stephaich Pál alispán. Veszprém vármegyéből: dr Horváth Lajos alispán, Iklódy-Szabó János, Schandl Károly az OKH elnök-vezérigazgatója, nyug. államtitkár. Zala vármegyéből: Hertelendy Miklós, Varjas Géza és Weyler Kálmán. Továbbá: Nagy Vilmos, Pálffy Gábor, Szász István és Vásárhelyi István. A számban is tekintélyes küldöttség nevében dr Hagymássy Zoltán főispán terjesztette elő Tolna, Baranya, Somogy, Zala, Veszprém és Fejér I vármegyék közönsége nevében meg- | jelentek kérelmét. Történelmi visszaCsehország annak a veszélynek van kitéve, hogy a magyar kereskedelempolitika sikerei folytán a cseh fa, szén és ipari oikkek egészen kiszorulnak a magyar piacról. A magyar kormány, a római megegyezés békülékeny és barátságos szelleméhez híven, hajlandó a cseh kormánnyal felvenni a kereskedelmi tárgyalások fonalát. De csak oly feltétellel, ha a csehek velük teljesen egyenrangú félként készek tárgyalni és pedig kizárólag a kereskedelmi és Üzleti viszonyok és kapcsolatok felvételéről lesz szó ezeken a tárgyalásokon. Hogy azonban ezek a tárgyalások eredményesek lehessenek, Csehországnak szakítani kell a jelenlegi merev agiárelzárkózásával. Csehországnak a magyar piacon minden talpalattnyi térfoglalásért agrártermékeink beengedésével és felvételével kell fizetnie. Méltányos üzletkötésről lehet velünk beszélni. De csakis erről 1 pillantás után kifejtette a küldöttség vezetője, hogy a 80 km hoeszu és 600 Q-kilométernyi területű Balatont csakis a Sió hajózhatóvá tételével lehet összekötni a Dunával. Ezen hajózási útvonal létesítésével nemcsak a Balaton 200 km hosBzu partvidéke, de a Sió 120 km hosBzu szakaszának környéke is belekapcsolódik nemcsak az ország, de Európa vízi- forgalmába. A Siónak határok közé szorítása már tekintélyes állami költséggel megtörtént. Következnék a nagy áldozattal létesitett mü betetőzése, gyümölcsöző közgazdasági értékre való realizálása, vagyis a Sió- I nak szükséges vizimüvek megépítésével állandó hajózhatóvá tétele. Ezután részletesen ismertette a technikai kivitelt, majd a rentabilitás kérdését világította meg. Ha a Sió és balatoni 204 km viziut évenként csak 300.000 tonna forgalmat bonyolítana le éB az átlagOB szállítási távolság 100 kilométerre terjedne ki éB tonnakilométerenként a Beállítási megtakarítást csak 2 éB fél fillérre tennénk, évenként 750.000 pengő haszon származnék ezen viziutból, amely 10 millió pengő beruházás 7 és 7t°/o os kamatozásának felelne meg. Ezen hasznon felül jelentékeny előnyök származnának a termelőkre és fogyasztókra egyaránt abból, hogy az olcsóbb fuvarral szállitott termények fuvardifferenciája úgy az eladóknak, mint a fogyasztóknak javára esnék, mert tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági • termények egyedüli ideális szállítási I I útja a viz. Tapasztalatból lehet tudni, | hogy a dunai viaiszállitás annyira előnyös, hogy 60—70 kilométernyi tengelyen való szállítást is igénybe vesznek megyénkben, hogy a paksi, vagy tolna-dombori hajóállomáson adhassák fel áruikat. A Sió hajózhatóvá tétele ezenkívül rendkívüli módon előmozdítaná a dunavölgyi és általában az ország déli részének útépítését, mert az államvasut még ráfizetés mellett is annyival drágábban tudja, főként a Balaton vidékéről a fedanyagokat szállítani, hogy Tolna vármegyében, ha CBak a fed- anyagnak felét a Balaton vidékéről szerezné be és viziuton szállíthatná, úgy az évi 60.000 pengő megtakarítást jelentene az útalapnak, amelyet évenként uj utak építésére fordíthatna» Tudatában van a küldöttség — mondotta a főispán — hogy az állam nem rendelkezik egy évben oly anyagi erőkkel, amelyek a Sió hajózhatóvá tételéhez szükségesek. De ha ezen beruházáshoz szükséges összeg 6—8 évre felosztatnék, a Sió hajózhatóvá tételét nagyobb erőfeszítés nélkül meg lehetne oldani és ezzel nemosak sok- ezer munkáskezet foglalkoztató közmunka teremtődnék, hanem Dunántúl gazdasági fejlődésének egy hatalmas tényezője lenne ezen visiutnak kiépítése. A balaton—dunai hajóút létesítése oly műszaki alkotás, amely kevés költséggel a leghasznosabb és reálisabb befektetés lenne. Ezután kérte a minisztert, hogy 1. intézkedjék, hogy a Sió medrének hátralékos bővítési munkálatai még a folyó évben befejezést nyerjenek, 2. hogy a Sió hajózhatóvá tétele tárgyában még a háború előtt kidolgozott tervek és költségvetések, az azóta bekövetkezett változott viszonyok és műszaki haladás következtében sürgősen átdolgoztassanak, 3. hogy a m. kir. kormánynál és törvényhozásnál hasson oda, hogy a balaton—dunai állandó hajóút költsége a földmivelésügyi minisztérium rendelkezésére bocsájtassék. A főispán beszédét már egyes részeinél is a küldöttség tagjai nagy tetszéssel kísérték, a befejezés alkalmával pedig élénk éljenzéssel adtak kifejezést annak, hogy a főispánunk által előadottak minden tekintetben egyeznek felfogásukkal és ahhoz a legkészségesebben csatlakoznak. A miniszteren is észlelhető volt, hogy főispánunk előterjesztése teljesen egyezik felfogásával, aminek válaszában azonnal kifejezést is adott. A főispán nr — mondotta — úgy történelmileg, mint gazdasági szempontból igen behatóan világított rá a Sió szabályozásának arra a nagy jelentőségére, amelyet az a mezőgazdaság életében elfoglal. De bármily nagyjelentőségű is ez az ügy, az elé mégis igen jelentékeny akadályok gördülnek. Nemcsak az ő részéről, hanem az össz- kormány részéről is, nem a jóakaratban van a hiány, de a 8—10 millió> Egyes szám ára 12 fillér»
